Több olyan könyv és sorozat van, amelybe az alkotóknak beletört a bicskája vagy a közönség nehezen filmre vihetőnek tartotta. Frank Herbert 1965-ös regénye, a Dűne is ezt a tábort erősítette. A modern technika és a kreatív megoldások fejlődésével azonban ezek az akadályok folyamatosan hárulnak el - így készülhetett el a Gyűrűk ura trilógia, a nemrég debütált Alapítvány-sorozat, és a Dűne moziváltozata is.
Nincs könnyű helyzetben a film, ugyanis rövid, ámde nem reprezentatív felmérésem alapján világosan látszik, hogy erős hendikeppel indul azoknál, akik nem olvasták a könyvet. Sajnos sok olyan háttérbeli részlet, apróság, egy-egy szelet finom intrika kimarad a nagyképernyős változatból (érthető okokból), ami a könyv igazi mélységét és értékét adta. Emiatt a könyvet nem olvasó átlagnéző kukán ül a moziban, hogy kik azok a Szárdókárok (nem így kéne ejteni, de na... ez volt a helyes döntés :D ), vagy éppen, hogy miért olyan nagy szám az erősen gusztustalan Vladimir Harkonnen báró. Ha ezt el tudjuk engedni - márpedig kénytelenek vagyunk -, akkor marad egy lassú folyású, valóságosnak ábrázolt sci-fi, ami igyekszik felrúgni mindent, amit a mai blockbusterekben a közönség igazán szeret.
Az Intercom jóvoltából kétszer is volt szerencsém látni a filmet és bevallom (ezen a ponton már nyilván nem fog senki meglepődni), hogy elsőre egyáltalán nem tetszett. A történet és a könyv ismerete nélkül ültem be rá - az összes Dűne-tudásom a Dune2000 nevű stratégiai PC játékból és egy félig elkezdett társasból állt. Ennek ellenére vártam egy nagyszabású sci-fit, amely leviszi a hajam. A film ezzel szemben teljesen más értékeket vonultat fel, és hogy mennyire arcba rúgja a modernkori szabályokat, azt remekül érzékelteti, hogy a felvonultatott - egyébként fantasztikus - szereplőgárda rendkívül alulhasznált. A legtöbb szereplőnek 3-5 jelenetnél biztosan nem jut több. Van helyette versenyszerű távolbanézés és számtalan olyan shot, amit nyugodtan ki lehetett volna hagyni.
Mégsem mondanám, hogy a Dűne rossz film, inkább - és talán ez a leginkább meglepő - olyan rétegfilm, amelyekre manapság nincsen igazán pénz. Villeneuve-éket azonban megkínálták egy laza 165 millió dollárral, így volt miből megalkotni az Arrakis sivatagjait.
Két dolog volt, amelyeket viszont másodjára sem tudtam megérteni:
- A film gyönyörű helyszíneken játszódik és a legjobb grafikusok dolgoztak rajta (a szakma színe-java, szinte mindenki, aki nem Weta vagy ILM) - többek között az egyébként zseniális (és magyar!) Digic Pictures is. Ennek ellenére számomra az utóbbi idők legcsúnyább filmje volt a Dűne, melynek azonban nem a rossz CGI, inkább a furcsa design koncepció az oka. A teljes filmet ledominálja a barna szín, nagyon kevés a kontraszt és sok a por, így végig olyan érzése van a nézőnek, mintha egy Instagram-filteren keresztül követné az eseményeket. Emiatt számomra érthetetlen döntés, hogy miért nem használnak például színeket a repülő- és űrjárműveken, amelyekkel kiválóan lehetett volna ezt a monotonitást ellensúlyozni.
- A film rettenetesen hangos! Chris Nolan - úgy látszik - elkezdte megfertőzni a szakmát a hangerő mániájával, amivel nekem már a Tenetet is agyonnyomta. Az IMAX változat gyakorlatilag élvezhetetlen az első pár sorból, mert a 130 decibeles zene- és effekt-orkán már a légvédelmi riadó kategória. Kár érte, mert a zene és a foley, azaz a zajok és zörejek is szuperül sikerültek.
A szinkron
A Dűnét először angol nyelven láttam, így viszont remek összehasonlítási lehetőség nyílt a két változat között. Biztosan elfogult vagyok (Vállalom!), de a Dóczi Orsi által rendezett magyar változat sokkal élvezhetőbb az eredetihez képest. Talán csak Gaius Helen Mohiam, a Bene Gesserit tisztelendő anyjának eredetije közelíti meg a hazait, de ez sem Csoma Judit zseniális alakítását minősíti, inkább csak annyit jelent, hogy az eredeti is kiváló lett. A feliratos változatnak egy előnye viszont van, a suttogásokat is megjeleníti, így egy lehellettel érthetőbbé teszik a film tripes jeleneteit.
Paul Atreides - Timothée Chalamet - Jéger Zsombor
(Fotó: jegy.hu)
Már korábban, a You - Te című sorozatról írt cikkünkben megemlékeztünk arról, hogy Jéger Zsombor milyen zseniális színész. Járt már neki egy igazi franchise-főszerep és ebben ráadásul Chalamet is remek partner. Párosuk jól működik, hihető - egy gond van csupán: a főszereplő nem beszél eleget. De majd reméljük, hogy a következő részben kapunk hosszabb, komolyabb monológokat is, amelyek Zsombor legnagyobb erősségei. Lásd még bármelyik You epizód.
Lady Jessica - Rebecca Ferguson - Bartsch Kata
(Fotó: kekart.hu)
Az anya, ágyas, kalandozó társ, védelmező, mester és ezek különböző kombinációiban feltűnő Jessicát alakító Rebecca Ferguson jó alapot ad arra, hogy Bartsch Katával egy izgalmas szinkron készülhessen. Fergusonnal kapcsolatban a szinkronszakma még nem tudott közös álláspontra helyezkedni. Úgy is mondhatnánk, hogy ahány filmje van, annyi szinkronhangja. Bartsch Kata jól áll neki, talán egy fokkal még jobban is, mint a Mission Impossible-filmekben őt szinkronizáló Huszárik Kata.
Leto Atreides - Oscar Isaac - Rajkai Zoltán
A Star Wars-filmek után meglepő lett volna Oscar Isaac-et más hangján hallani, mint Rajkai Zoltánén. Bár az Atreides-ház fejének nincs különösebben sok szövege a filmben, mondatai sokáig ott csengenek a főszereplők fülében. Ha viszont Oscar Isaac, akkor Zoltán inkább a többek között hazánkban forgatott Holdlovagra gyúr, amelynek valódi főszereplője lesz - már, ha engedik őt egy negyedik Marvel-szereplő hangjának lenni.
Gurney Halleck - Josh Brolin - Kőszegi Ákos
Bevallom, az utóbbi hónapok politikai viharaiban Kőszegi Ákost sajnáltam a leginkább. Valószínűleg nem sejtette, hogy az általa narrált reklámokra ennyi pénzt fognak költeni és így unásig hallgatja majd mindenki. Nem lennék meglepődve, ha ez meglátszana a következő időszak diszpóin (azaz a következő időszakban kevesebbszer hallhatnánk majd). Azonban ténykérdés, hogy az egyik legfelkészültebb, legkönnyebben instruálható és legprofibb szinkronizáló színész. Josh Brolint pedig a képregényfilmek óta nem is tudnánk elképzelni mással. Sajnálatos azonban, hogy csupán egy néhány jelenetben tűnik fel és összességében sokkal kevesebbet beszél (és énekel), mint a könyvekben.
Vladimir Harkonnen báró - Stellan Skarsgård - Máté Gábor
Féltem, hogy színházigazgatói teendői mellett Máté Gábor nem fog kijönni egy ilyen rövid szerepre a stúdióba, de a moziban örömmel tapasztaltam, hogy sikerült megoldania a magyar stábnak. Noha hangját szinte a felismerhetetlenségig el kellett torzítani, Máté Gábor olyan finomságokat vitt a báró figurájába, amelyek az eredetihez képest tovább árnyalták a karaktert. Skarsgarddal Tabák Kata hozta őket össze a 2006-os Goya kísértetei című filmben, méghozzá annak ellenére, hogy a szakma korábban Rosta Sándor mellett tette le (többé-kevésbé) a voksát. A döntés remeknek bizonyult, mert ennél fajsúlyosabb duó kevés van a palettán.
További magyar hangok: Bánfalvi Eszter, Borbiczki Ferenc, Csoma Judit, Dévai Balázs, Fekete Ernő Tibor, Horváth-Töreki Gergely, Karácsonyi Zoltán, Kálid Artúr, Schneider Zoltán, Törőcsik Franciska, Varga Rókus
A filmet mindenkinek ajánlom, azonban a fentiek tükrében érdemes felkészülni a vetítésre. Egy lassú, izgalmas mederben hömpölygő, egyedi film a Dűne, ami lehetne picit színesebb és legalább egy lehelletnyivel halkabb. A végső hangokat tartalmazó előzetessel búcsúzunk.
(További fotók: Rajkai Zoltán - Mónos Gábor, Máté Gábor - 24.hu, Kőszegi Ákos - Vígszínház)