mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

szinkronjunkie

Sicario - A bérgyilkos - szinkronkritika

2015. november 16. - merlinicus

background-twitter.jpgKorbuly Pétertől már az előzetesből tudjuk, hogy a Sicario azt jelenti: bérgyilkos. Adódik –ugyebár –  a költői kérdés, hogy vajon ki a pék adta a filmnek azt a címet, hogy Bérgyilkos – A bérgyilkos. Ha viszont túl tudunk lépni a kreativitás eme google fordítótól gőzölgő, „5percangol”-tól lápos, végtelen mélységű mocsarán, akkor bizony egy kifejezetten szórakoztató filmet tekinthetünk meg.

Ha bárki megkérdezné, azt mondanám, hogy ez egy kísérleti akciófilm. Keveset lőnek, viszont azok nagyon szólnak, a durrogtatások közötti szünetet pedig ízlésesen tölti ki az empíriokriticizmus Tarr Bélai ábrázolása. Nyílván itthonról nézve más súllyal húz a mexikói drogkartellek brutális sztahanovizmusa – mert hát szeretik a munkájukat, na –, de a feszültség viszont ennek ellenére majdnem olyan magasfokú, mint mikor George Clooney – kissé félreszinkronizálva – pörgött a Föld körül a Gravitációban. Az ügyes, de nem világrengető forgatókönyvet viszont kimondottan feldobja a színészi játék, és persze a szinkron.

A szinkron, ami több meglepetést is tartogat a gyanútlan szinkronrajongó számára. A magyar változat ugyanis a Pannonia Sound System stúdiójában készült, ahonnan átlagos munkanapokon nem ömlenek a mozis szinkronok.

Ha a dolgok mögé nézünk, akkor felsejlik egy viszonylag friss forgalmazó, a Freeman Film. Korrekt dolog, hogy már a mozis vetítéshez is rendeltek szinkront a filmhez. Kissé meglepő is, hiszen a Sicario – a mainstream gárda ellenére – eléggé rétegfilm. Annak fényében viszont érhető, hogy a Metropol mérése szerint a mozis közönség több, mint 78%-a - ha teheti - inkább a szinkronos verziót nézi meg.

A magyar változat valószínűleg kisebb pénzből készülhetett, hiszen a gyanútlan szinkronrajongó joggal feltételezhetné, hogy az átlag mozis szinkron a Mafilm vagy az SDI műhelyeiből kerül ki.  Szerintem most ezt sikerült korrektül megoldani. Reméljük, hogy a trend máskor sem megy a mozis szinkron-minőség rovására.

Az újabb meglepetés, hogy a főszereplő Emily Blunt a jól megszokott hangján szólal meg. Innen is köszönjük meg Nagy-Németh Borbálának, aki kismamaként is a mikrofon elé állt a kedvünkért. A másik főszereplőt, Josh Brolint hivatalos magyar hangja, Kőszegi Ákos ebbe a filmbe is követte. Valószínűleg nem is működne már mással a színész. Mindkettő egy-egy életre szóló párosítás.

Benicio Del Toro viszont egészen más tészta. Johnny Depphez hasonlóan nagy kvalitású színész, ennek megfelelően mindenki más magyar hanggal képzeli el őt. Csak az ISzDB adatbázisában 16 megszólaltatót listáznak ki és ebben nincsenek benne a sorozatok. Részemről Kaszás Gergővel és Viczián Ottóval is kiegyeznék. A magyar szinkron viszonyait jól jellemzi, hogy a két színész ugyan annak a szereplőnek a hangját adta két különböző filmben (Thor 2 – Sötét világ/Mafilm és A galaxis őrzői/SDI). Kosztola Tibor szinkronrendező 19-re lapot húzott és bemondta „a Sarádi Zsoltot”. Egyrészről megértem, hiszen egy kiváló színészről beszélünk, másrészt – bár már évek óta szinkronizál, mégis – friss hangnak számít, aki ráadásul egyre több helyen hallható. A végeredmény mégis kicsit disszonánsnak hat, ugyanis a végeredmény finom, túlzottan lágy és csendes lett. Hiányzik belőle az a hozzávetőleg 40 évnyi masszív láncdohányzás, amit Benicio a hangszálai ellen vagy a színészetért (nézőpont kérdése) elkövetett. Holott Sarádi Zsolt az egyik legmélyebb és legkarcosabb hangú színészünk, mégis túl fiatalos érzetet kelt. Különösen zavarbaejtő, hogy Sarádi több alkalommal is volt egy olyan színész (John Bernthal) magyar hangja, aki a filmben szintén szerepel és helyette Király Attila szólaltatja meg.

Az viszont komoly plusz (nekünk), hogy fontosabb mellékszerepekre Dunai Tamást és Laklóth Aladárt is sikerült megnyerni.

A film hátborzongatóan hatásos, a szinkron pedig el- és befogadható kiegészítője annak. Üdvözlendő, hogy kisebb stúdiók is szóhoz jutnak a nagyok közötti, mozis ügyekért folyó csatában. A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy ez ilyen esetekben sajnos túlontúl a pénzről és nem a legjobb minőség hajszolásáról szól. Gondoljunk csak a nemrég beszivárgott „olcsó mozi” díjazásra. A Sicario viszont üdítő kivétel, ha ez egy trend előjele, akkor már csak az ISzDB-t kellene gyakrabban olvasgatni.

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr1008076280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2015.11.18. 10:29:35

Kiváló film, jó szinkron, nekem Sarádi is simán működött.
süti beállítások módosítása