mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

Interjú Gelencsér Adrienne gyártásvezetővel

2018. augusztus 06. - merlinicus

dscf0343a_small_preview.jpegAz angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le, Rés a pajzson, Torrente, Anyegin, Totál Káosz, Bosszúállók - Végtelen háború. Hogy mi a közös ezekben a látszólag egymástól teljesen eltérő filmekben? Mindegyiken Gelencsér Adrienne dolgozott gyártásvezetőként. Mivel is foglalkozik pontosan egy gyártásvezető? Hogyan lehet összeszervezni egy 50+ stáb életét? - Ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettünk az alábbi interjúban.

Szinkronjunkie: A szinkronban dolgozó stábtagok közül talán a gyártásvezető munkája a legkevésbé ismert. Kérlek, avasd be Olvasóinkat abba, pontosan milyen feladataid is vannak!

Gelencsér Adrienne: A gyártásvezető legfőbb dolga, hogy a rendező által megálmodott színészeket a kamera elé vagy szinkron esetében a mikrofon mögé diszponálja. Az ezzel kapcsolatos összes szervezési feladat hozzánk tartozik.

Amikor a gyártásvezető megkapja a színészek listáját a szinkronrendezőtől, akkor az első és legfontosabb, hogy a főszerepeket alakító színészeket felhívja és elmondja, hogy milyen típusú munka várható, terv szerint mennyi időt vesz igénybe, és hogy mennyi pénz lenne rá. Ilyenkor már megvannak a felvételi napjaink és ezeken belül próbáljuk úgy beosztani a színészeket, hogy mindenki ráérése szerint tudjon jönni. Figyelembe kell vennünk, hogy valaki nem szeret korán kelni, el kell sietnie színházi próbára, reggel még nincsen hangja, este énekes fellépése lesz, úgyhogy ne délutánra jöjjön, mert akkor nem fog pihenni a hangja estig. Azaz ilyen típusú személyes dolgokat is figyelembe kell vennünk. Ez alapján készül el a forgatási terv, amit napra lebontva tudunk lerakni a rendező elé.

Hogy konkrét példát is említsek: az új Bosszúállók film esetében 50 fős stábot kellett szerveznem. Ennél a filmnél nem csupán a stáb mérete jelentette a kihívást, hanem a Disneytől folyamatosan jöttek az extra kérések is. Ezt a szereplőt ne most vegyük, mert lesz egy hét múlva egy másik változat és ők inkább már azt szeretnék hallani – ilyenkor a színészt is át kell mozgatni a naptárban. Olyan is előfordult, hogy fel kellett vennünk egy szereplőhöz 10 tekercset, azt kiküldtük péntekig ellenőrzésre, majd csak szerdán folytathattuk a munkát valamilyen változtatás miatt. A Disney/Marvel olyan mértékben a felvételek ütőerén tartja az ujját, hogy folyamatosan jönnek tőlük hasonló instrukciók.

Ezeket többnyire emailben kapjuk, de a legnagyobb filmek esetében előfordul, hogy (pl a Disney esetében a lengyelországi központjukból) érkezik valaki, aki személyesen felügyeli a munkát.  

SzJ: Ez nagyon kemény logisztikai feladatnak hangzik!

GA: Az igazi kihívás az, hogy nem vagy kész soha. Hiába szervezted össze a megfelelő színészeket a megfelelő napokra, bármikor jöhet egy újabb forgatási nap, a színészeknek közbejön valami, egy betegség, szinte bármi miatt borulhat az egész. Ilyenkor nem csak az adott színészt kell átszervezni, hanem sokszor mindenki mást is, hogy hatékonyan el tudjunk készülni a határidő előtt. Nem beszélve arról, hogy mennyire jó lenne, ha én is közelebb kerülhetnék ezekhez a filmekhez. Szívesen benéznék a felvételekre, megnézném a végső változatot az összmuszter vetítésen. Sajnos a legtöbb film megmarad egy száraz szövegkönyvnek és egy szereposztás-listának.

SzJ: Örülnek a színészek, ha meglátják a neved a telefonjukon, mikor hívod őket, vagy nem?

GA: Remélem, hogy örülnek. (nevet) Nekik ezek a hívások munkát jelentenek, sőt mostanság már számítanak is ezekre a feladatokra. Sokan tudták, hogy jön az új Bosszúállók-film és várták, hogy csörögjek.

Az átszervezéseket tekintve vannak, akik jobban tudnak alkalmazkodni ehhez és vannak, akik kevésbé. Sokan tudják, hogy ez a szakma ezzel jár és a szervezési változások természetes velejárói a munkánknak. De tudnék olyan embereket is mondani, akiket úgy hívok fel másodjára, hogy előre tudom, el fog küldeni valahova. Szerencsére ez azért elég ritka.

SzJ: Gyártásvezetőként hogyan látod a Disney kikötését, miszerint az állandó hangokon túlmenően, ha valaki egyszer fontos szereplő volt az egyik filmben, akkor más karaktert már nem kaphat?

GA: Ez elsősorban a rendező számára okozhat nehézséget. Viszont miután ez szigorú megkötés, ez az egyik legfontosabb szempont, amit kénytelenek vagyunk érvényesíteni. Tabák Kata szinkronrendező már szinte mindenkit beleforgatott a Marvel Univerzumba, aki él és mozog, sőt még egy csavar, amikor két olyan szereplő találkozik egy filmben, akiknek azonos magyar hangja volt.

Ha már a Végtelen Háború szóba került, olvastam a kritikádat, ahol felmerül, hogy Láng Balázs miért maradt ki a stábból. Ez a sztori is jól mutatja, hogy azért sok más szempont is alakítja a szinkronok végleges stábját – hadd meséljem el!

Az eredetiben Peter Dinklage által játszott figurához több hangmintát is kért tőlünk az amerikai stúdió. Hiába dolgozott Dinklage szerepein több alkalommal is Láng Balázs, muszáj volt castingot tartanunk. Természetes volt, hogy Balázs verzióját kiküldjük, viszont a stúdió alternatívát is kért. Miután Epres Attila hangja közelebb áll az eredetihez, így végül a Disney őt választotta. Mindenki Balázst várta volna, ő is várta a szerepet. Végig az volt az érzésünk, hogy ez a casting csak egy kötelező formaság, ránk fogják hagyni a döntést, de végül nem így lett. Természetesen az Epres Attila-féle változatra is nagyon büszkék vagyunk, aki kifejezetten erősen oldotta meg a feladatot.

SzJ: Hol kapcsolódik be a gyártásvezető a szinkronizálási folyamatba?

GA: Fontos azzal kezdeni, hogy szövegkönyvből dolgozunk, ami azt jelenti, hogy a filmet nem látjuk hozzá. Sokan megjegyzik, hogy mennyi filmet láthatok így – ez sajnos nem így van, de idő és kapacitás sem lenne rá. A belső rendszerünkben látszik egy adott filmről, hogy kik dolgoznak majd rajta, egy-egy színésznek hány tekercse lesz. Így kapok egy fix szereposztást a rendezőtől, már amennyiben akkor már lehet ilyenről beszélni. Ha ugyanis olyan szerep van a filmben, amelyre a megrendelő vagy a külföldi stúdió castingot kér, akkor három-négy olyan nevet látok, akiket a felvételt megelőző héten vagy napokban 20-25 percre ki kell hívnom.

dscf0313a_small_preview.jpegSzJ: A casting mindig egy kényes ügy, úgy nézői szempontból, mint a színészek oldaláról, hiszen egy jól megszokott status quo borulhat. Ilyenkor milyen a szakmai fogadtatás?

GA: Vannak olyanok, akik élből elutasítják azzal, hogy már eleget letettek az asztalra, és hogy ilyenekkel ne is keressük őket. Ennek ellenpontjaként azonban nagyon sokan tisztában vannak vele, hogy ez a dolgok menete és bizonyos filmek esetében ez a természetes. Ők szó nélkül kijönnek, hiszen tudják, csak így kaphatják meg a szerepet, amin - végső soron - anyagiak is múlnak.

SzJ: Mi következik ezután?

GA: A folyamat következő lépése, amikor az ún. összmuszter vetítésen, ahol az elvileg kész változatot tekintik meg a kollégák, kiderül, hogy javítani kell vagy a külföldi stúdió valamilyen változtatás miatt pótfelvételeket kér. A legnagyobb filmeknél ez tulajdonképpen a premierig egy folyamatos készenléti állapotot jelent a gyártásvezetőnek.  

Az extrémitásokat azok a szituációk adják, amikor – főként az időeltolódás miatt – hétvégére csúszik a szervezés, illetve ha a színészek naptárja megtelik, mert ilyenkor is bele kell férni valahogy. Ilyenkor akár a felvételek is történhetnek hétvégén, de szinkronizáltunk már reggel 7-kor és este 11-kor, illetve hajnalban is.  Például amikor Nagy Ervinnel dolgoztunk a Thor – Ragnarökön, az pont a Tanár című sorozat felvételeinek időszakára esett. Ezt csak úgy tudtunk megoldani, hogy Ervin este 8-ra érkezett és 11-ig, fél 12-ig dolgoztunk vele a tekercseken. Viszont ilyenkor igyekszem én is úgy szervezni a stábot, hogy ne kezdjenek korán reggel, inkább délután, és így nem dőlnek ki estig. Azért tudunk a stábokkal így „sakkozni”, mert a műtermeket egész nap csak a Mafilm használja.

Olyan esetre is emlékszem, hogy Szacsvay László semmiképpen nem tudta megoldani, hogy időben kijöjjön a Mafilmbe felvenni, így nekünk kellett kimennünk egy mobil stúdióval a Katona József Színházba. Ott aztán az öltözőben, félig bebújva a szekrénybe (Erre az akusztika és hangtompítás miatt volt szükség – a szerk.) mondta fel azt a pár tekercset.

Másik nehezítő körülmény, amikor a színész éppen vidéken játszik. Ilyenkor, ha nem tud felutazni, akkor előfordul, hogy vagy egy vidéki stúdióban oldjuk meg a felvételt vagy az adott színháznak van felvételi lehetősége és az ottani hangmérnök küldi át nekünk az anyagot.

Amit lehet, megteszünk azért, hogy akár csak egy-egy mondat vagy kiállás is a helyén legyen, illetve hogy a pótfelvételek is ugyan azzal a színésszel valósulhassanak meg. Ez nem csupán belső igény, a megrendelők és a külföldi stúdiók sem engednék meg. „Forgat vagy eltörte a lábát? Oldd meg!” Néha eszembe jut, hogy „hahó, ez csak egy film…”. Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet csúszni egy premierrel, mert annak elképesztő kihatása van az anyagiakra és a presztízsre. Úgyhogy mindent megteszünk, hogy a lehető legjobb szereposztás alakulhasson ki.

SzJ: Most, hogy kicsit jobban értjük, mivel is foglalkozik egy gyártásvezető, térjünk rá, hogy te miért választottad ezt a foglalkozást.

GA: Emlékszem, még kiskamaszként láttam a Házibuli című filmet és eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne Sophie Marceau magyar hangjának lenni. Színészetet tanultam, játszottam színházban és emellett a régi Pannónia Stúdióba is eljártam szinkronizálni. Ugyan színházi szerződéshez nem jutottam, viszont rengeteg kapcsolatra tettem szert. A Mafilmben pont volt egy gyártásvezetői üresedés, így jelentkeztem. Inkább véletlen alakult így, mintsem tudatos döntések eredménye lett. Itt maradtam és bejött. Nagyon eltalát ez a munka, hiszen kedvelem a közöget, amiben dolgozom és kedvelem az embereket is, akikkel nap, mint nap tartanom kell a kapcsolatot. Alkatilag is passzol, mert mindig is szerettem a háttérből elintézni az ügyeket. Jó érzés, ha a legoptimálisabb megoldást hozza össze az ember és minden a helyére kerül.

SzJ: Egyszerre hány filmen dolgozol?

GA: Általában négy filmen, illetve a hozzájuk tartozó promók, előzetesek is mind feladatot jelentenek. Ezek a feladatok azonban sosem egyszerre érkeznek, hanem időben eltolva, azaz a négy filmből eggyel már majdnem végeztem, mikor jön egy újabb. A harmadikból pedig ekkor jönnek a pótfelvételekről szóló felkérések. Ebben nagy segítséget nyújtanak a szoftverek, amikből látjuk, milyen produkciók vannak, melyik színész mikor jön, mennyi pénzért. Rengeteg jegyzetem van arról, hogyan alakul a színészek programja: szabadságok, próbaidőszakok, stb. Az adott napi programot az ember már kívülről is fújja.

dscf0290a_small_preview.jpegSzJ: Az első, saját szinkronunk szervezésénél kaptam némi ízelítőt abból, mennyire nehéz bekerülni a színészek naptárjába. Milyen trükköket alkalmazol, hogy ez nálatok gördülékenyen menjen?

GA: Határozottnak és rámenősnek kell lenni! Ha valakinek asszisztense van, nem várni napokat az ő válaszára, hanem tovább telefonálni. Van, akinek a kedvesség és a humor is elég. És van, akin egyszerűen nincs fogás, azaz ha mond egy időpontot vagy egy összeget, akkor kénytelenek vagyunk azzal dolgozni.

A rendezőn is múlik, hiszen nagyon sok olyan színésszel dolgozunk együtt, akik ismerik ezt a szakmát és kisebb, akár öt perces filmelőzetes-jellegű feladatokra is kijönnek. Illetve nagyon rugalmasnak kell lennünk, hiszen az ő életük is folyamatosan változik (pl: elmarad egy színházi próba), korábban bejönnek és ott, helyben kell megoldást találni.

Néhány színésszel viszont annyira nehéz együtt dolgozni – főként az egyeztetés terén –, hogy őket csak akkor hívjuk, ha az kifejezett megrendelői kérés. Akad, aki nem jön el a megbeszélt időpontban, illetve olyan is volt már, hogy a munka felénél abbahagyta valaki. Az ilyen gondok az egész felvétel menetét megboríthatják és a többi színészkolléga életére is befolyással lehetnek, így ezeket nem engedhetjük meg.

SzJ: Hogyan néz ki a pénzügyi része egy-egy magyar változat felvételének?

GA: A megrendelőkkel a cégvezetőnk folytat tárgyalásokat, így én egy nagyságrendileg meghatározott büdzsét kapok. Nagyjából adottak a tekercsárak, amit egy TV filmért, egy alacsonyabb költségvetésű vagy éppen egy több pénzből készülő mozifilmért elkérhetünk, illetve ott vannak a kiemelt filmek is, mint a Bosszúállók, amik külön kategóriát jelentenek. Adott tehát egy költségvetés a filmhez, de adott az az ár, amit a színészek is elkérnek egy-egy munkáért. Az én dolgom ebben a folyamatban az, hogy e kettőt összehozzam egy tető alá.

Havonta többször is előfordul, hogy olyan színésszel dolgozunk, akinél már előre tudjuk, hogy a díjazás nem fog beleférni a büdzsébe. Ilyenkor külön egyeztetnem kell, hogy ez belefér-e, megadja-e a megrendelő vagy máshonnan kell finanszíroznunk. Van olyan eset, hogy egy magyar hang mindenáron kell, ilyenkor megpróbálok még mindkét félnek elfogadható árat kialkudni.  

SzJ: Ilyen szituációkban kinek van jobb alkupozíciója: a megrendelőnek vagy a színésznek?

GA: Ez filmre válogatja. Ha egy színész tudja, hogy rá van szükség és nem válthatjuk le, pl. Dörner Györgyöt Bruce Willisről, akkor az ő elképzeléséhez közelebb szoktunk megállapodni. Más esetekben viszont nálam is lehet a helyzeti előny, és mondhatom, „ne haragudj, de ennyit most nem tudunk fizetni”. Ilyenkor cserére van szükségünk. Szerencsére azért a Mafilm Audio nem arról híres, hogy fillérekért dolgoztatná a színészeket, így a legtöbb szituációban meg tudunk egyezni.

SzJ: A SzÍDoSz – Szinkron Alapszervezet, mint szakszervezet törekvése, hogy a színészek, illetve a szinkronban dolgozó valamennyi munkatárs bérezése aktualizálva legyen, magyarán jelentős emelésért küzdenek. Az alapítás óta érzel különbséget a színészek hozzáállásában?

GA: Érezhető változás, mert a tagok – különösen a vezetőség részéről – keményen tartják az áraikat. Akik viszont kevésbé keresettek, nem tudnak minden esetben a magasabb gázsihoz ragaszkodni, mert akkor esetleg nem őket hívják ki. Mára az az érdekes helyzet alakult ki, hogy azok tudnak igazán kiállni a magasabb bérükért, akik eddig sem kerestek rosszul. Aki csak ebből él, ahol szó szerint kenyérre kell, ott sokkal szűkösebb a mozgástér.  

A fentiek mellett én is igyekszem segíteni a színészeknek. Éppen most veszünk fel egy kisebb költségvetésű filmet, ahol a kevés szereplő miatt volt tartalék a büdzsénkben, így két színésznek is tudtam adni egy kicsivel többet. Ez még a Mafilm Audiónak belefér és a munkatársaknak is jól esik a megbecsülés.

SzJ: Hány gyártásvezető dolgozik a Mafilmben?

37103790_10213324162393462_6048950833523982336_n.jpgGA: Négyen vagyunk. Értelemszerűen rengeteget kell egyeztetnünk egymással is. Szintén aktuális példa, hogy milyen típusú helyzeteket kell napi szinten kezelnünk: dolgozom egy filmen, amihez Csankó Zoltánt hívnánk ki, viszont ezzel párhuzamosan Kablay Luca gyártásvezető kolléganőm pedig hamarosan elkezdi szervezni egy olyan mozifilm szinkronizálását, amiben John Travolta a főszereplő. Az ő magyar hangja az elmúlt években kizárólag Csankó Zoltán volt, így az a film (Valószínűleg a Gotti – a szerk.) élvez elsőbbséget, mert a mi filmünkben a két színész nem állandó partner. Miután nekünk is haladnunk kell, így az is előfordulhat, hogy cserélnünk kell és mással megyünk tovább.

Sőt a többi szinkronstúdióval, az ottani gyártásvezetőkkel is napi kapcsolatban vagyunk. Egy másik helyen sorozatban van a színész, ők mikor veszik, van-e már szöveg, délután újra egyeztetünk. Van, hogy mi alkalmazkodunk, de van, hogy más helyek. Általában azzal súlyozunk, hogy melyik stúdióban mekkora munkája van az adott színésznek.  Rengeteg a változó, amihez komoly rugalmasság kell, de szerencsére az a jellemző, hogy egymást maximálisan segíti a szakma.

A legnagyobb korlátunk egyértelműen a határidő. Nemrég történt, hogy Kaszás Gergőt hívtam egy nagyon fontos sorozathoz, viszont a felvétel előtti napon elment a hangja. A rendkívül szorosra húzott határidő miatt komoly sakkozást igényelt, hogy vele tudjuk felvenni.

SzJ: A sok kihívás mellett azért gondolom, becsúszik egy-egy vicces szituáció is. Búcsúzóul tudsz nekünk ilyen példát mondani?

Emlékezetes eset, amikor a rendező az egyik film főszerepére Galambos Erzsit írta ki. Akkor még kézzel készült a szereposztás, amit én félreolvastam és Galambos Pétert hívtam ki egy egész napos forgatásra. A szerepnév sem volt egyértelmű így nem tűnt fel, hogy női szerepről van szó. (nevet)

Velem együtt reggel szembesült a stáb a tévedéssel és nagyon kínos volt. Galambot haza kellett küldeni, Galambos Erzsi nem ért rá, végül valaki mást kellett hirtelen kiugrasztani.

SzJ: Köszönjük szépen az interjút!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr8614042910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zaturek 2018.08.07. 17:31:16

Peter Dinklidge = Peter Dinklage
Sophie Marceaut = Sophie Marceau

Egyébként érdekes olvasmány volt, köszönjük.

agostonl 2018.08.09. 11:43:45

Minden tiszteletem a magyar szinkronok készítőiért (beleértve a "háttér szereplőket" is!).
A magyar szinkron világhírű, megéri az elismerést. Kérem, ne hagyjátok (ha nem baj), hogy lenyomjanak titeket, a feliratozás szintjére!

BRF915 (törölt) 2018.08.09. 13:50:56

Végre láthattam az annyira sokat hallott név mögött az arcot is.