mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

Predator - A Ragadozó - szinkronkritika

2018. szeptember 17. - merlinicus

image002.jpg

Vannak azok a filmek, amiknél már a címadásból látszik, hogy nem kellett volna elkészülniük. Nos, az 1987-es változattól nehezen megkülönböztethető elnevezésű film pont ilyen! Míg a régebbi alkotás szépen öregedett, addig az új már eleve halva született ötlet volt. 

Shane Black pedig adott már néhány szuper filmet nekünk: rendezőként a Durr-durr és csókot vagy éppen forgatókönyvíróként a Halálos Fegyvert. Személy szerint a Vasember 3 széttrollkodása nem jött be (nem volt kifejezetten rossz film, de amit Mandarinnal műveltek az csak poénnak volt alkalmas), de a hatalmas bevétel egyértelműen top ligás lehetőségekhez juttatta emberünket. Hogy ebből milyen módon lett egy Zs-kategóriás akció-horror, az mindenki számára rejtély. Hozzáteszem, hogy egy egyszerű mai shooter játékban legalább ennyi vér és röpködő testrész található négyzetcentiméterenként, így a 18-as karika kissé túlzásnak tűnt.

A bukás azért benne van a karakterben is rendesen, hiszen maga a Predator, mint intézmény nem túl érdekes. Az első részben izgalmas volt misztikussága, ismeretlensége, és persze - akkori mércével mérve - gusztustalansága miatt. Ma már egy random Star Wars: Lázadók részben is ennél félelmetesebb szörnyek vannak. A misztikusságát valahol a második rész környékén elszúrták, és noha a Adrian Brody-féle epizód nem sikerült rosszul, az ismeretlenséggel együtt folyamatosan épült le.

the-predator-cast-boyd-holbrook-olivia-munn.jpgIlyen gyenge lábakra és óriási önellentmondásokra filmet építeni még akkor is nehéz, ha annak masszív rajongótábora van. Ez az álmoskönyv idevágó passzusainak megfelelően nem is sikerült. Kaptunk helyette egy 80-as évekbeli, sablonos akciófilmet rossz színészekkel, akikből komoly erőfeszítések árán sikerült még szörnyebb játékot előcsalogatni. Black egyébként jó érzékkel hozta ki az egész stábból a rossz oldalát, hiszen a film zenéje konkrétan nulla lett. Henry Jackman élete legsemmilyenebb zenéjét írta, amely szó szerint a harmadik másodperc után sz*ródott el végleg.

Az egyetlen pozitívum, ami miatt mégis érdemes lehet megnézni a filmet, az a humor, mellyel Black valamennyire mégis képes oldani a feszültséget. Félreértés ne essék, a feszültség nem a sztori miatt, hanem éppen annak ellenére keletkezik az emberben... Szívesen lettem volna az forgatás alatt légy a falon, hogy kiderítsem, ez a katyvasz mégis kinek a hibája. Shane Black trollkodta meg ezt is? Esetleg direkt DVD-re való filmet akart rendezni? Vagy a producerek akartak megint robot óriáspókokat? Esetleg beütött a BvS Martha-krízise, azaz hogy az alkotók valóban elhitték, hogy ez az egész nem lesz röhejes, hanem tökéletesen fog működni? 

Magyar szinkron

Quinn Mckenna - Boyd Holbrook - Szathory Dávid

szatorydavid.jpgAkik régóta olvasnak bennünket, azok tudják, mennyire szokott idegesíteni, ha egy bevált magyar hangot nem visznek tovább. Boyd Holbrook - akinek legtöbbször Szvetlov Balázs adta hangját - szerepe még főszereplőként is annyira érdektelen, hogy ez most tulajdonképpen nem zavar. Szathory Dáviddal talán kissé férfiasabb keményebb élt kívánt adni a karakternek Nikodém Zsigmond szinkronrendező. Egyébként teljes sikerrel! Magyarul sokkal masszívabb, karakteresebb fazon lett. Őszintén szólva simán játszhatta volna Szathory az eredeti változatban is.

 Traeger - Sterling K. Brown - Pál András

palanris.jpgÉrdekes kettősséget figyeltem meg a karakteren a film során. Rhodes annyira hasonlít a fiatal Martin Lawrence-re, hogy valahol végig azon drukkoltam, egyszer szólaljon már meg Pusztaszeri Kornél. Szerintem nagyon adta volna! :) Viszont Pál András sajnos sokkal ritkább vendég a szinkronban, mint az illene, így minden felbukkanásának nagyon örülök. András összetéveszthetetlen, karcos hangja olyan elemi flegmaságot és vagányságot hordoz, hogy vele még a legunalmasabb felolvasóest is egy élmény lenne. Szintén sajnos, hogy a karaktere egy nulla dimenziós, motiváció nélküli gonosz - bár hozzáteszem, Pál András fő erőssége pont az ilyen semmilyen figurák színekkel és élettel való megtöltése.

varga.jpgNebraska Williams - Trevante Rhodes -  Varga Gábor

Varga Gábort szerintem a legtöbb rendező nem használja megfelelő feladatokra. Talán, mert eleve túlzottan jófiús hangja van, vagy talán a Selmeczi Rolandhoz hasonlító orgánuma miatt. Amikor pedig végre kaphatna egy keményebb melót, ami nem egy tinisorozat szépfiújának szinkronja, akkor olyan karakterekre osztják, mint a Hawaii Five-O-ban Clay Maxwell, akit a 61 éves Mykelti Williamson játszott. 25 év korkülönbséget leküzdeni nem könnyű, pláne egy sorozatszinkronban, ahol minimális idő van a felkészülésre, próbákra - mit ne mondjak, nem volt hálás szerep, na. Így őszintén szólva igen komoly, pozitív csalódás volt, ahogy Williams kissé őrült, kemény és vagány figurája megszólalt. Oda lett téve rendesen!

Coyle - Keegan-Michael Key - Zöld Csaba

letoltes_3.jpgA 80-as és 90-es években dúlt igazán az a szinkrondivat, hogy hangokat főleg a magyar és a külföldi színész közötti hasonlóság alapján választottak. Ezt idézi kissé Zöld Csaba behozása is, azonban kiválóan helyt áll az őrült figura szerepében. Oké, ebben a filmben ki nem alakított őrült karaktert?! :)

 

 

Casey Brackett - Olivia Munn - Kis-Kovács Luca

kis-kovacs-luca-2.jpgSzegény Olivia Munnak nem éppen ez a film fogja meghozni a régóta áhított áttörtést. Míg a Híradósok című sorozatban igencsak kedvelhető szerepet alakított és azóta azért lehetőséget is kapott komoly, hollywoodi produkciókban (lásd X-men: Apokalipszis), nem sikerült kilépni a fekete hajú csinilány skatulyából. Továbbmegyek, ilyen tempóban még abban megmaradni sem fog. A szinkronszempontból nem kevésbé hányattatott sorsú színésznőt gyakorlatilag minden megjelenésekor más magyarított. Nikodém Zsigmond szinkronrendező viszont ebben a helyzetben lehetőséget látott és egy olyan színésznőre osztott majdnem-főszerepet, akit ugyan minden fontos filmben és sorozatban hallani manapság, de sajnos szinte kizárólag további magyar hangként. Így viszont kellő figyelem irányulhat a mostanában az Anima Sound Systemben éneklő Kis-Kovács Lucára, aki meglepően jól oldja meg a feladatot. Személyében egy olyan új, friss és karakteres női hang kerülhetne fel a szinkronpalettára, amellyel kár lenne nem élni a jövőben (is). 

Baxley – Kamarás Iván, Lynch – Előd Álmos, Nettles – Moser Károly

Ugyan igazán nagy szerepekről nem beszélhetünk, mégis meg kell említeni, hogy manapság kevésbé sűrűn hallott hangokat is hallhatunk újra a fenti szerepekben. Ha az ütős poénokon kívül egy újabb érvet kellene találni a film megnézése mellett, akkor az bizony a szinkron és azon belül is a fenti, igen jól sikerült szereposztás. 

További magyar hangok: Bor László, Bordás János, Böröndi Bence, Csuha Lajos, Dézsy Szabó Gábor, Dózsa Zoltán, Fehérváry Márton, Gyurin Zsolt, Haagen Imre, Hám Bertalan, Hegedűs Miklós, Holl Nándor, Horváth-Töreki Gergely, Kardosa Patrik, Király Adrián, Kis Horváth Zoltán, Kisfalusi Lehel, Kobela Kíra, Lipcsey Colini Borbála, Mantz Lili, Mantz Márton Levente, Martinovics Dorina, Mayer Marcell, Menszátor Héresz Attila, Mohácsi Nóra, Molnár Kristóf, Nagy Gereben, Papucsek Vilmos, Rada Bálint, Sörös Miklós, Suhajda Dániel, Szatmári Attila, Szrna Krisztián, Tóth Márk, Turi Bálint

A magyar változat munkatársai:

Magyar szöveg: Pataricza Eszter

Felvevő hangmérnök: Márkus Tamás

Vágó: Székely Daniella

Gyártásvezető: Gelencsér Adrienne

Szinkronrendező: Nikodém Zsigmond

Keverőstúdió: Deluxe Media

Szinkronstúdió: Mafilm Audio

 

A magyar előzetes:


Az eredeti angol nyelvű:

A német:

Az olasz:

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr7914236729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.