mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

20 éves a Patch Adams

2018. december 25. - paddydori

patchadams_1920x1080_eng_us_still_he_clean_rgb_v1.jpg
Egy megosztó filmet hoztam ma, ami egy igaz történet alapján készült, de mégsem hívható életrajzi filmnek, hiszen Hollywood jócskán felturbózta és képernyő-képessé tette a sztorit (mint sok másikat). Olyannyira, hogy a főszereplő, akit az Oscar-díjas Robin Williams személyesített meg a filmben, egyáltalán nem volt elégedett a végeredménnyel, szerinte nagyon sok fontos dolog kimaradt belőle. Ez a film a Patch Adams, ami ma húsz éves.

Hunter Doherty “Patch” Adams orvos, aktivista és bohóc 1969-ben öngyilkossági kísérlete után önként vonult be a Fairfax Kórház pszichiátriai osztályára.  Az ott tapasztaltak hatására döntötte el (legalábbis a film szerint), hogy segíteni akar az embereken, ezért beiratkozott a Virginiai Egyetemre, hogy orvosnak tanuljon.
Az 1970-es években alapította meg a Gesundheit! Intézetet, amely egy teljesen más nézetet képvisel, mint a hagyományos egészségügyi rendszer, amire az egyetemen tanították. Az otthon-típusú kórházban beteggel sokkal közelebbi kapcsolatot ápolnak az orvosok, és nem csupán problémaként tekintenek rájuk. Az ellátásba igyekeznek beleépíteni az alternatív gyógymódokat is, illetve ún. integrált gyógyítást alkalmaznak, melynek részét képezik a kezelésen túl például a képzőművészeti, kézműves és egyéb tevékenységek. A legismertebb módszerük, ami a film jelképe lett, az a bohócdoktorság - szerintük a nevetés és a humor az egyik leghatásosabb gyógymód, és a beteg sokkal gyorsabban gyógyul, ha nem retteg az orvosaitól, hanem nevet a vicceiken.
A film pedig azt dolgozza fel, hogy miként jutott el az Intézet megalapításáig főhősünk, és milyen nehézségekkel szembesült az orvosi egyetemen szabad felfogása miatt.
Az igazi Patch, ahogyan már fent is írtam, nem zárta a szívébe a filmet, a sok ferdítés mellett azt is sérelmezte, hogy a bevételből Williams nem adományozott egy centet sem a kórházának. Évekkel később egy másik interjúban leszögezte, hogy nem utálja filmbeli megszemélyesítőjét, és emellett elismeri, hogy a színész nagy összegekkel támogatott egy gyerekkórházat. A komikus halála után pedig csak jókat nyilatkozott róla. Nos, ki tudja, mit gondolt igazából.

A film a közönség körében osztatlan sikert aratott, premierjének hetén a ranglista első helyére ugrott, majd a következő négy hétben a második legnézettebb film volt - a kritikusok azonban egyáltalán nem szerették.

A magyar szöveget Cser Lászlónak köszönhetjük (A remény rabjai, Frida), a szinkronrendező Gyapjas Károly volt. A fordítással kapcsolatban kiemelném azt a részt, amikor Patch a 305-ös kórterem betegével együtt sorolja a halál szinonimáit, az magyarul zseniális, és milyen jó emlékeztetője annak, hogy mennyire gazdag a nyelvünk.

Hunter “Patch” Adams (Robin Williams) - Tordy Géza

tordy_geza.pngBár Mikó István az, akit a legtöbbször hallunk Williamsként, Tordy Géza hangja mégis tökéletes ehhez a karakterhez. Főleg azért, mert bár a filmben vannak vígjátékos elemek, inkább mondható drámának, így Mikó könnyed hangja talán nem adott volna akkora súlyt az elhangzottaknak, mint Tordyé. A legszebb rész a filmből számomra Patch tárgyalóteremben elhangzó monológja, borsódzik tőle a hátam, akárhányszor megnézem.

Carin (Monica Potter) - Balogh Erika

balogh_erika.pngBalogh Erikát mostanában főleg sorozatokban hallhattuk, nekem a legemlékezetesebb szinkronja Bree Van de Kamp/Hodge (alias Marcia Cross) megformálása. A Patch Adamsben a női főszereplő Carin hangja volt, és nagyon jó párost alkottak Tordy Gézával, jól kiegészítették egymást a teljesen ellentétes hangszíneikkel - pont olyan ellentétesek voltak, mint a két szereplő.


Mitch (Philip Seymour Hoffman) - Háda János

hada_janos.pngAz eminens szobatárs, aki eleinte ellenszenves, és még keresztbe is tesz a főszereplőnek, majd pedig a "jó oldalra áll", Háda János hangján szólalt meg, pedig Seymour Hoffmannak Földi Tamást szoktuk meg. De jól volt ez így, mert a karakter megkívánta a váltást, így is Háda van a lista második helyén az azóta már elhunyt színészt szinkronizálók között, nem véletlenül. 

Walcott dékán (Bob Gunton) - Szokolay Ottó

szokolay_otto.pngA legyőzendő hatalom, a rossznak és embertelennek beállított rendszer példaképe volt Walcott dékán, akinek karakterét egyik legendás szinkronhangunk, az idén elhunyt Szokolay Ottó formálta még ellenszenvesebbre. Itt is kiütközik a tehetsége, hogy eljátsszon bárkit, hiszen a művész úr hangja aztán minden, csak nem taszító, én órákig tudnám hallgatni, meséljen bármiről. 

Arthur Mendelson (Harold Gould) - Versényi László

versenyi_laszlo.pngVersényi László szájából, az ő hangján minden örök érvényű igazságnak hangzik. Így amikor a tudós a pszichiátrián a “Hány ujjat lát?” - teszt megoldását magyarázta Adamsnek, az úgy hangzott, mint egy életbölcsesség, amit vastag betűkkel szedve osztogatnék mindenkinek. Valószínűleg eredeti nyelven sem volt utolsó, de a magyar fordítás és a szinkron rádobott vagy két lapáttal a hatásra, és az ember így még jobban elgondolkodik a hallottakon - “Ha csak a problémát látja, nem leli a megoldást. (...) Azt lássa meg, amire más rá sem néz félelemből, kényelemből vagy lustaságból.

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr4614507970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HARP3R 2018.12.26. 22:30:33

Kivételes film! Ma már nem készülnek ilyenek!