mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

Így lehetsz szinkronszínész - A Talent Studioban jártunk

2019. február 16. - paddydori

kautzky_csoport_talent.jpgNem olyan egyszerű a helyzet, mint mondjuk húsz-harminc évvel ezelőtt volt, amikor az akkori Színművészeti Főiskolán stúdiógyakorlat közben kiderült, ki az, aki szeretne és tud is jól szinkronizálni. Aki így "járt", annak a színpadi és filmes munkái mellett nagy presztízst jelentő szinkronszínészi feladatai is lettek. Ma már más időket élünk, egyrészt csupán filmek és sorozatok szinkronizálásából nem lehet megélni, mert a fizetések jó pár évtizede nem követik a piacot és nem növekedtek (erről beszélgettünk egy korábbi interjúnkban Szalkai-Lőrincz Ágnes szinkrondramaturggal), másrészt pedig naponta jelennek meg újabb és újabb filmek, amiket viszont elérhetővé kell tenni a magyar közönség számára.
Az, aki otthon van valamelyest a magyar szinkron világában, könnyen felismeri a legnépszerűbb felnőtt színészek hangjait és neveket is tud hozzájuk kapcsolni. De vajon hogyan és kikből lesznek a gyerekhangok a filmekben, és mi lesz akkor, ha a mostani színészeink nem vállalnak majd több munkát? Hogyan lesz valakiből jó szinkronszínész, egyáltalán mi az, hogy "jó"? (Hozzáteszem, hogy az egyszerűség kedvéért használom a szinkronszínész kifejezést, mert sokan szeretik leszögezni, hogy ilyen foglalkozás nincs, "csak" színész van, aki szinkronizál is.)

werk_talent_1.jpgIlyen és ezekhez hasonló kérdésekkel kerestem meg a budapesti székhelyű Talent Studiot, akik fő profilja „a hazai szinkronszakma utánpótlásának felkutatása, kinevelése és a szakmában való elhelyezése.” Körülbelül nyolctól húsz éves korig foglalkoznak gyerekekkel és fiatal felnőttekkel, oktatóik között csupa elismert színművészt találunk, akik különböző tárgyakra, készségekre tanítják a képzésen résztvevőket.
A Studio 2016-ban jött létre Hován Nikolett vezetésével, aki azelőtt is a médiában dolgozott, így volt rálátása a szinkronszakmára. Miután több helyről is úgy értesült, hogy a gyerekhang utánpótlás komoly problémát jelent, úgy döntött, hogy belevág. Szokol Péter művész urat emelte ki, mint fő támogatót és nagy segítséget a kezdetekben, aki beajánlotta más művészekhez, rendezőkhöz, így alakult ki a kezdeti gárda olyan neves oktatókkal, mint Kautzky Armand, Kökényessy Ági, Lippai László, Faragó József, Nikodém Zsigmond, Szalay Csongor vagy Czető Zsanett. Ez a mag bővült a későbbi hónapok során olyan nevekkel, mint például Balázs Andrea, Harcsik Róbert, Kerekes József vagy Gesztesi Károly, a legutóbbi szerződéseket pedig Szulák Andreával, Kiss Erikával és Faragó Andrással kötötték.
A kezdeti célokhoz képest ma kicsit szerteágazóbb képzést kapnak a gyerekek a négy hónapos tanfolyam során, nem csak a szinkronizálásba tanulhatnak bele, hanem egy olyan alapvető tudást kapnak, melyet az élet bármely területén fel tudnak majd használni. Ahogyan Nikolett fogalmaz: “a kommunikációfejlesztés, beszédtechnika-tréning, etikett akkor is fontos egy gyerek számára, ha mégsem ebben a szakmában helyezkedik el.”

SzinkronJunkie: Hogyan lehet hozzátok bekerülni, és mire számítson az, aki jelentkezik?

werk_olevel.jpgHován Nikolett: A beiratkozást minden esetben megelőzi egy felvételi, melyet egy színész kollégánk vezényel le, ahol különböző feladatokon keresztül méri fel a jelentkezőt. Ami nagyon fontos szempont, hogy hogyan tud olvasni a jelentkező, mert sokszor látjuk, hogy ez komoly problémát okoz akár 16 éves gyerekeknél is. A castingon 1-től 5-ig pontozzák őket a feladatok alapján, hármasig nem felelnek meg és ebben az esetben sajnos el kell őket küldeni. Akiknek felkínáljuk a képzés lehetőségét, azokkal négy hónapon keresztül, hétvégente foglalkoznak a színészek, rendezők, művészek. Az első, alapozó órák itt bent zajlanak nálunk, ezek elsősorban színészmesterség órák, beszédtechnika, szinkrontörténet, önbizalomfejlesztés, majd ezzel az alappal indulnak tovább a stúdiós foglalkozásokra. A képzés végén van egy záróvizsga, amit szintén egy rendező, illetve színész visz végig a gyerekekkel. Ilyenkor oklevelet kapnak, valamint a képzés ideje alatt kétféle portfólió is elkészül róluk, egy hanganyagos, amivel szinkronmunkákra tudjuk őket közvetíteni, illetve egy képanyagos, ami az egyéb típusú szereplésekhez szükséges - például sorozatok, tévéműsorok. Az alapképzésen és a vizsgán nyújtott teljesítmény összessége az, ami alapján felajánljuk nekik a mesterképzésre való lehetőséget. Ezt nagyon fontos tudni, mesterképzésre csak az alapképzésünk elvégzése után lehet jelentkezni.

SzJ: Mennyiben több a mesterképzés az alapnál?

HN: Két nagy különbség van: az egyik, hogy a mesterképzésen emelt számú stúdiós órájuk van a gyerekeknek, sokkal intenzívebben gyakorolnak, sokkal tematikusabban le van bontva az anyag. Alapképzésnél műfaj szerint vannak bontva a stúdiós órák, például vígjáték, akciófilm, rajzfilm, a mesterképzésnél pedig maga a színészmesterség van szétbontva, például akcentusokkal foglalkoznak.

SzJ: A képzés elvégzése után két évig utánkövetés zajlik nálatok, ezt hogy kell elképzelni?

HN: Már a képzés maga ebből a szempontból is érdekes a gyerekeknek, hiszen olyan embereket ismernek itt meg közvetlenül, akik aktívan dolgoznak a szakmában. Ez nagyon nagy előny számukra, hiszen három különböző rendezővel dolgozunk, így három különböző stúdióval (SDI Media, MaFilm, Pannónia), akik már az órák alatt is felfigyelhetnek gyerekekre, akiket egyből visznek. A képzés befejezése után még további két éven keresztül vállaljuk az utánkövetésüket, illetve közvetítésüket a különböző szerepekre. Két kollégánk foglalkozik ezzel, és mindent megtesznek azért, hogy minél több lehetőséget tudjunk biztosítani. Vannak olyan szereplési lehetőségek, amikkel közvetlenül keressük meg őket, illetve van az a verzió, amikor meg vannak hirdetve munkák, castingok, amikre a munkacsoporton keresztül tudnak jelentkezni, ilyen esetekre természetesen nincs százszázalékos ráhatásunk, hogy kit fognak választani.

Szajkó Gábor, a Studio kreatív menedzsere hozzátette: “A lehetőség a legfontosabb, amit biztosítunk nekik, hiszen máshogy nem jutna el hozzájuk az információ. Ebben a szakmában a kapcsolatokon múlik minden, és mi ezt adjuk nekik. Rengeteg példa volt arra, hogy valaki eljutott általunk egy castingra, és utána hívták őt tovább, kinyílt neki száz ajtó, mert meglátta akkor épp munka közben egy operatőr, rendezőasszisztens, rendező, egy kolléga.”

Az utánkövetés sikerességéről maguk a gyerekek meséltek nekem.
kira_talent.jpgKobela Kírát már kiskorában érdekelte, hogy hogy lehet, hogy a rajzfilmfigurák beszélnek, mikor valójában nem is léteznek. Az édesanyja találta a Studio hirdetését, eljöttek felvételizni, és a többi (hogy egy közhellyel éljek) már történelem. Nagyon szeretett ide járni, és elmondása szerint egy órát sem tudna kiemelni a többi közül, mert egyformán szerette azokat.  Kíra fiatal kora és ebből következően eddigi pályafutásának rövidsége ellenére (hiszen csak tavaly kezdte a szinkronizálást) már 46 szinkronmunkával büszkélkedhet, és anyukája szerint egyre többet hívják a stúdiók. Hallhattuk az Én, Tonyában, a 12 katonában, az Időcsavarban, a Felhőkarcolóban, vagy például a Tomb Raiderben is. Főszerepeket is tudhat magáénak, ő szinkronizálta például a nemrégiben a mozikba került Instant család című filmben a család legkisebb lányát, Litát. Érdemes lesz figyelni rá a későbbiekben is!

robert_talent.jpgCsászár Róbertet is a filmek és szinkronhangok iránti érdeklődése hozta el a Studioba, ahol aztán Deák Fruzsinával és Horváth Csongorral találkozott a felvételijén. „Kaptam egy szöveget, és megkértek, hogy olvassam fel. Aztán különböző érzelmekkel kellett felolvasnom ugyanazt, nagyjából errőlt szólt, illetve beszélgettünk arról, hogy miért szerettem volna idejönni.” Elmesélte, hogy két fontosabb munkája két sorozat volt, melyekben apróbb szerepeket szinkronizált, az egyik az Anyaság túlsúlyban, a másik pedig a Ha szólít a szív volt. „Nem olyan ismert sorozatok, de nagyon jó érzés, hogy benne vagyok a képsorok között.” Anyukája szerint Róbert bátrabb is lett a képzésnek köszönhetően, és sokkal nyitottabb azóta mindenre.

sara_talent.jpgTerdik Sára volt diákuk is az édesanyján keresztül értesült a casting lehetőségéről, és úgy gondolta, ha ez nem olyan válogató, ahol közlik vele, hogy „majd visszahívunk”, és aztán sosem keresik többet, hanem helyette legalább kap kritikát, akkor mit veszíthet a jelentkezéssel? „Abszolút megérte, csak jó tapasztalataim voltak, és az egyik legjobb barátnőmet itt ismertem meg. Az egész azon múlik, hogy hogyan viszonyulunk a kritikához, és ha megfogadjuk a profik tanácsait, akkor nem csak a szinkronban csinálhatunk meg bármit, hanem például szerepléssel kapcsolatban is. Mert olyan emberektől tanulhatunk itt, akik olyan nagy nevek a szakmában, hogy minden órán leesett az állam. Abszolút megérte ide járnom, főleg így, hogy hívnak is dolgozni, nagyrészt azok a rendezők, akik tanítottak, például Faragó József vagy Nikodém Zsigmond, ami hatalmas élmény.” Főleg tömegekhez szokták hívni, mert elmondása szerint 16 éves lányhangból elég sok van, de szereti ezeket a munkákat, mert ott jól meg lehet tanulni improvizálni. Hallhattuk ők például a Napsugár (Sunny Day) rajzfilmsorozat egy-két kisebb szerepében, a See Dad Run sitcomban, és a Patrick című animációs mozifilmben is.

rsz3.jpgRuszkai Szonja nagyon szeret színészkedni, emiatt érdeklődött a Studio szinkronképzése iránt, amit már lassan két éve végzett el. „Voltak időszakok, egy-két hónap, amikor egyáltalán nem hívtak dolgozni, aztán újra előkerült a dolog, és akár heti háromszor-négyszer mentem különböző stúdiókba, most is ez a jellemző.” Például a Grace klinikában is hallhattuk Szonja hangját, valamint ő volt a Kardashian család reality-jében Kylie Jenner hangalámondós szinkronja, ami neki azért volt érdekes, mert mégiscsak egy ismert közszereplőről van szó, de ezen kívül a sorozat minőségét inkább nem szerette volna taglalni.

Négyükön kívül természetesen rengeteg gyerek és fiatal végezte el a Studio képzését 2016-tól kezdve, akiket számtalan filmben hallhattunk kisebb-nagyobb szerepekben, olyan filmekben, mint például: Vaiana, Insidious, Rocksuli, Profilozók, Vámpírnaplók, Tulipánláz, Rossz anyák 2, Johnny English újra lecsap, Az, Üveg, Alita, a harc angyala, Az igazság ligája, Gotti, A Grincs, Énekelj!, Az Emoji-film és Az igazi csoda. A tévéképernyőn pedig a Korhatáros szerelem, a Jóban-rosszban és a Bogaras szülők szereplőgárdáját erősítették.

SzJ: Van szerinted alapja annak, hogy sokan nem tartják egyenértékűnek azokat a szinkronizálókat, akik mindenféle előképzettség nélkül "csak" egy ilyen képzést végeznek el, azokkal, akik Színművészeti Egyetemet?

HN: Egyszer megkérdeztem egy színésznőt, aki szintén ezt mondta, hogy ezért nem jön ide tanítani, és azt válaszoltam, hogy értem, de ennyi idős gyereknek hogyan és honnan lenne? Ez a legelső válaszom, mivel gyerekekkel foglalkozunk, nem lehet ilyen előképzettségük. Ez az egyik fele, a másik pedig, nem tudom pontosan, hogy ez így van-e jelenleg, de régen sokkal mélyebben és komolyabban tanították a szinkront a Színművészetin. Amikor 2016-ban elindítottam a Studiot, azokat az információkat kaptam, hogy évek óta nincs abban az értelemben vett szinkronképzés, amire szükség lenne, és ilyen értelemben lenne gyakorlatias, mint a miénk. Olyan nagy múltú rendezőkkel, hangmérnökökkel dolgozunk együtt, akik által sokkal többet tudnak fejlődni a gyerekek, mint hogy most azon vitatkozzunk, hogy kinek milyen papírja van, vagy nincs. Az, hogy itt vannak négy hónapig, valamilyen szintű pályaorientáció is nekik és természetesen abszolút támogatjuk őket abban, hogy miután korban egyáltalán felvételizhetnek, akkor menjenek tovább, jelentkezzenek az egyetemre.

A "Színművészeti kontra szinkronképzés" vitaindító kérdést feltettem a Talent Studioban tanító színművészeknek is, Lippai Lászlótól például ezt a választ kaptam:

lippai_werk2.jpg"Gondoltam, hogy valami hasonló kérdést fel fogsz tenni, és tudod mire jöttem rá? Hogy sokkal jobb, mint a Színművészeti Egyetem, bizonyos szempontból persze. Azon túl, hogy itt nincsenek olyan szaktárgyak, mint amiket mi tanultunk annak idején, például pszichológia, filozófia. Ebben az iskolában azt látom, hogy olyanok is kedvet kapnak (mint én), akik még nem próbáltak ilyet, és van nevük a szakmában. Azt gondolom, hogy Budapesten rangosnak számít ebben a stúdióban dolgozni, ebben a közösségben, látod milyen jó a brigád, nagyon szeretünk itt lenni. Úgy érzem, hogy a művészi, szakmai képzés legalább olyan szintű, mint az egyetemen.  Dolgoztam már együtt olyan Kossuth-díjassal, aki egy tekercs után azt mondta, hogy ő ezt nem tudja csinálni. Ezt a szakmát meg kell tanulni, nem úgy van, hogy bejövünk az utcáról, és “Vegyünk, felvétel, felvétel”. Ez egy komoly szakmai munka, akárcsak egy filmszínészé, csak más területen. A szinkron is nagyon igényes, legalábbis a mi generációnk még azt mondja, hogy ha egy bizonyos tekercs nem olyan minőségben szólal meg, mint ahogy szeretném - mert magamnak jobban hiszek, mint a rendezőnek, aki nézi az órát - akkor addig nem járulok hozzá a kiadásához."

Ha érdekel, hogy Balázs Andrea, Faragó József és Gesztesi Károly mit gondolnak erről a témáról, arról, hogy mitől lesz jó egy szinkronszínész, valamint arról, hogy mi lehet az oka a magyar szinkron hanyatlásának, akkor olvassátok az interjú hamarosan megjelenő második részét!

Fotók: talentstudio.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr5114620698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.