mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

Ilyen jól sikerült az ELTE szinkrondramaturg-képzésének első éve

2019. május 05. - paddydori

img_4546_1.jpeg
Majdnem pontosan egy éve adtunk hírt nektek arról, hogy elindulóban az első egyetemi szinkrondramaturg (vagyis audiovizuális- és szakfordító) képzés az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén. Ez az évfolyam (akiket a fenti fotón is láthattok, egy kis vendéggel együtt) nemsokára zárja tanulmányait, a 2019/2020-as tanévre pedig május 31-ig lehet jelentkezni, ehhez minden szükséges infót megtaláltok a tanszék honlapján. Jó hír, hogy ehhez a szakirányú továbbképzéshez idén már nem kell mesterképzéses diploma, elegendő egy alapképzéses (BA) is.

Az első év végének közeledtével Sereg Judit mesélt oktatói szemszögből a képzésről, aztán pedig maguk a diákok számoltak be arról, hogy milyen volt szinkrondramaturgnak tanulni. Olvassátok el, hátha kedvet kaptok hozzá ti is!

A képzésre májusban tízen jelentkeztek, ebből végül hatan tudták elkezdeni szeptemberben. A jelentkezők között csak hölgyek voltak, ami minket is meglepetésként ért, hiszen azt gondoltuk, a férfiak körében is akadnak, akiket kifejezetten a filmes terület érdekelhet, de a csupa lány csapattal is remekül tudtunk együtt dolgozni. A jelentkezőink a legkülönbözőbb területekről érkeztek, volt, aki jogi, volt, aki informatikai vagy éppen a pénzügyi területről jött a képzésre. Ez egyébként nagyban hozzájárult a csoport szuper dinamikájához, mert nem csak tőlünk, de egymástól is rengeteget tanultak a hallgatók.
A képzésben szereplő kurzusok nagyobb része gyakorlati volt, és hétről hétre leckéket, tényleges fordítási feladatokat kértünk a hallgatóktól. A második félévben már komplexebb projektfeladatokon is dolgoztak mind az audiovizuális fordítás, mind a szakfordítás területén. Az egyik legemlékezetesebb dolog talán az, hogy a csapat teljes hangalámondás- és szinkronszövegkönyvet készített, és ezt fel is vettük/vesszük velük az egyetemen. A folyamatban ők töltöttek be minden szerepet, ők maguk voltak a szinkronszínészek is. Ez jó gyakorlat arra, hogy mindenki beleélje magát egy kicsit a folyamat többi szereplőjének, a gyártásvezetőnek, a szinkronrendezőnek és a szinkronszínészeknek a helyébe, és később ezt a szöveg írásánál fel is használja. Emellett persze nagyon jó móka is volt.
Ami a csapatot illeti, azt hiszem, nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert egy vegyes érdeklődésű, érdekes emberekből álló csapat jött össze, akik végig segítették egymást, óriási lelkesedéssel vetették bele magukat a tanulásba, és rengeteget fejlődtek a két félév alatt. Én személy szerint nagyon élveztem ezt a két félévet, és csak remélni merem, hogy a következő hallgatóink is annyi örömet találnak a képzésben és annyi lelkesedést adnak nekünk, mint ez az első évfolyam!”

Judit után a képzésen résztvevő lányokkal beszélgettem, és először arról kérdeztem őket, hogy honnan hallottak róla, és miért jelentkeztek rá. Detti például olyan képzést keresett, amit munka mellett is lehet végezni, és bár sok szervezéssel, rugalmassággal és olykor neccesen, de ez összeegyeztethető a jelenlegi munkájával (szigorúbb munkabeosztásnál ez nem biztos, hogy megoldható). Lexi azt mesélte: "Tavaly, május elején az Index főoldalán volt egy hír a képzés indulásáról. Revelációként ért, mert már jó ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy kövessem egy régi álmomat és filmeket fordítsak. Egész eddigi szakmai életemet a többnyelvű feladatok jellemzik, de a vágyott kreatív munkához hiányosak voltak az eszközeim. Így hát „rohantam” az ELTE honlapjára és összeraktam a jelentkezéshez szükséges irataimat.Ditti lóg ki kicsit a sorból elmondása szerint, mert ő nem a cikkünkből vagy az ELTE honlapjáról tájékozódott, hanem szinte felkérték a részvételre. „Talán én vagyok az egyedüli, aki kicsit kakukktojásként csöppent bele az egészbe. Egy másik képzésre szerettem volna jelentkezni (bírósági-hatósági tolmács; főállásomhoz közelálló szakterület), de az sajnos nem indult, így Sereg Judit a szóbeli elbeszélgetéskor megkérdezte, hogy lenne-e kedvem ezt elvégezni.”
Forrásként nagy büszkeségemre majdnem mindenki egy “Index főoldalon megjelent cikk”-re hivatkozott, amiről erősen gyanítom, hogy a fentebb említett írásunk lehet az. Nagyon ritkán kapunk igazi visszajelzéseket azzal kapcsolatban, hogy hasznos, amit csinálunk, vagy hogy érdekesek az írásaink, így ez nagyon váratlanul ért és nagyon jól is esett. 

Az előzetes elvárásaikról is érdeklődtem a lányoknál, hiszen mindenkinek vannak elképzelései arról, amikor egy tanfolyamra vagy képzésre jelentkezik, pláne akkor, ha ő is az elsők között lesz, aki megtapasztalhatja majd azt. Volt, amelyiküknek nem is voltak konkrét elvárásai, mert olyan gyorsan döntött a jelentkezés mellett, a többieknek pedig teljesültek, néhol felül is lettek múlva azok. Szerencsére nem csak üres „minden szuper volt” válaszokat kaptam, Fruzsi például azt mesélte, hogy „nagyon intenzív egy év van mögöttünk, rengeteget tanultunk. Végre azt kaptam, amit vártam: a diploma kézhezvételét követően egyből tudom hasznosítani a megszerzett tudást, mivel gyakorlatorientált volt az egész képzés”. Az, ahogyan Detti fogalmazott, valahol az én csekélyke kezdeti tudásomat is tükrözi a képzésről: „Azt vártam, hogy jó sok mindent tanulunk az audiovizuális fordításról, és sok gyakorlati rész lesz. Mivel erről csak annyi ismeretem volt, mint egy átlagos laikus embernek („létezik felirat, és szinkron, és ezt is fordítók csinálják”), arról már nem volt elképzelésem, hogy ennek keretében részletesebben mivel és hogyan fogunk foglalkozni.” Aztán pedig így folytatta: „Ezek az elvárások teljesültek, sőt, mondhatni, többet kaptam, mint vártam: sokféle programot, technikai dolgot ismertünk meg, sokféle típusú, műfajú műsorral foglalkoztunk, és abszolút gyakorlati volt.
Amikor áttértünk arra, hogy miről is szólt a képzés maga, sokan megemlítették, hogy nagyon jó tanári gárdát kaptak, akik sokféle tudást adtak át nekik. Megmosolyogtató volt, amikor többen is majdnem ugyanúgy fogalmaztak a helyesírással kapcsolatban: „Korábban azt hittem, tudok helyesen írni és szépen, magyarosan fogalmazni. Nos, rá kellett döbbennem, hogy mindkettőben van még hova fejlődni!

Arra a kérdésemre, hogy volt-e kedvenc órájuk, nem mindannyian tudtak egyet kiemelni a sok közül - azt hiszem, ezt a pozitívumokhoz sorolhatjuk. Mindegyik másért volt jó, mondták, Lilla például így mesélt: „Nehéz egyet megneveznem. Az tény, hogy az audiovizuális órákat jobban szeretem (szinkront, feliratot, és hangalámondást is), ezen kívül nagyon tetszettek azok az elméleti órák, amelyen szinkronrendezők, színészek, gyártásvezetők, hangmérnökök jöttek el vendégelőadóként bemutatni a szakmát minden oldalról. Az órák felépítése tanároktól függően változó, de mindegyik pörgős és interaktív. Kezdetben azt hiszem, éppen a szinkron készítése ment nehezen, amire lassacskán kezdek ráérezni, így talán abban értem el, úgymond nagyobb „áttörést.” Lexinek a képzést illetően hiánytalanul teljesültek az elképzelései, és még annál is több. „Megkaptam azt a tartós inspirációt, ami a további fejlődésre sarkall. Megkaptam az alapvető eszközöket technikában, módszerben, kontrollban. Új világ tárult fel, egyszerre igényes és szórakoztató feladatok, a másfajta munka öröme.” Hozzátette még, hogy ha ki kell emelni a kedvenc tárgyakat, akkor leginkább "Eszter művészi érzékenységű, végtelenül igényes szinkronfordítás óráit és Judit praktikus, alapos és fogós-ravasz, szoftverekről és azok alkalmazásáról, trükkjeiről szóló gyakorlatait" tudná kiemelni. Csilla szerint várható volt, hogy az IT-s háttere miatt elemében lesz a technikai órákon, neki ezek voltak a kedvencei, ahol megtanulták a MemoQ fordítószoftver és a feliratozó szoftverek használatát. Elmesélte azt is, hogy az angolja sokat fejlődött a szakmai óráknak köszönhetően (gazdasági és jogi angol). Ez azért is fontos, mert a német volt a főnyelve, viszont itt rávilágítottak, hogy a legtöbb fordítói megbízás inkább angol nyelvről lesz.

44079440_2273606916201748_7874169556158119936_n_1.jpgÉrdekelt az is, hogy kinek ajánlanák a szakfordítói képzést, erre is nagyon sokrétű válasszal szolgáltak. Fontos a jó angoltudás, a kitartás és elhivatottság, a kreativitás és a határidők pontos betartásának képessége, nem elhanyagolható a filmek és sorozatok iránti érdeklődés sem, de leginkább a lelkesedés. „Azoknak, akik szeretik az idegen nyelveket, de leginkább talán azoknak, akik otthon ülve szidják azt a fordítót, akinek a feliratát/szinkronját/hangaláját épp nézik/olvassák. Tessék eljönni egy ilyen képzésre és máris meg lehet tudni, hogy a fordító milyen nehézségekkel áll szemben egy-egy adott munka fordítása során!” – mondta Ditti, és én sem fogalmazhattam volna jobban.

Munkavállalás tekintetében még a számlaképesség hiánya akadályozza őket, de a szakmai kapcsolatok kiépítése folyamatos volt a képzés során, ami, valljuk be, a szinkron zárt világában rettenetesen fontos, ha nem a legfontosabb. Lehetőségük volt bepillantani egy szinkronstúdió (Mafilm) felvételére, ahol rengeteg értékes információval gazdagodtak, például arra vonatkozóan, hogy hova fordulhatnak mind gazdasági-jogi szakfordítás tekintetében, mind audio-vizuális vonalon. Ezen kívül a képzésen megtudták, hogy milyen stúdiók vannak, és ott kit keressenek meg próbafordítás miatt, egyszóval teljeskörű, részletes listát kaptak, így pontosan tudják kit/kiket keressenek meg az államvizsga után.

Lexi és Detti szavaival zárom a cikkem, hiszen az előadások és a megszerzett tudás mellett ne felejtsük el, hogy ez a legszebb, amit adhatott a képzés:
"Nemcsak a képzés volt remek, de nem várt bónuszként a csapatunk is az lett. Élmény velük együtt “suliba” járni, mert annyira különbözőek vagyunk."
"Szerintem nagyon jó csapatunk van. Nem vagyunk sokan, és nagyon különbözőek vagyunk, eltérő a személyiségünk, más-más háttérrel rendelkezünk, de nagyon jól összekovácsolódtunk és tényleg közösségként, csapatként működünk. Bónuszként pedig fantasztikus a tanszéki ügyintéző, Angéla."

Nagyon köszönöm Juditnak, valamint a csapatnak: Csillának, Dettinek, Dittinek, Fruzsinak, Lexinek és Lillának a csodás válaszokat! Innen is gratulálok, tűkön ülve várom, amikor olvashatom majd a neveteket az ISzDb-n (is)! 
Ezúton köszönjük továbbá a lehetőséget, hogy meghívtak minket a képzés egyik órájára még tavaly októberben, amin a szinkron fogyasztói, kritikusi oldaláról beszéltünk a hallgatóságnak. Nekem külön izgalom volt az alma materbe visszatérni, és a katedra másik oldalára állni.

Remélem, felkeltette az érdeklődéseteket a képzés, minden további infóért keressétek az ELTE honlapját, de írhattok nekünk is.

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr814784452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.