A remény rabjai című film idén ünnepli 25. születésnapját. A Stephen King tollából született kisregény Amerikában 1982-ben jelent meg, és Frank Darabont készített belőle filmet 1994-ben. Az elkészült film nem vonzott annyi nézőt a mozikba, amennyit vártak, hiszen mindössze 18 millió dollárt hozott be, ami még a készítési költségeket sem fedezte. A videokazettás megjelenés után viszont változott a helyzet, mivel a videotékák egyik legtöbbet kölcsönzött filmje lett.
A magyar gyökerekkel is büszkélkedő rendező mindössze nyolc hét alatt megírta a forgatókönyvet, ám a film címe később nyerte el végleges alakját. A kisregény eredetileg a "Rita Hayworth and Shawshank Redemption” címen jelent meg, ám ebből Darabont csak a Shawshank Redemption-t tartotta meg, hiszen a Rita Hayworth olyannyira megtévesztette Hollywoodot, hogy nők jelentkeztek a főszerepre, hogy eljátsszák Ritát.
Ez a film volt a mára már hangjával is nagy sikereket elért Morgan Freeman első olyan munkája, melyben mesélő (is) volt. A hangfelvételeket a forgatás előtt készítették, mindössze 40 perc alatt, ám építési munkálatok zaja hallatszott a felvételbe, így a forgatás után újra kellett venni Freeman hangját, ami ezúttal három hétbe telt.
King történetében a Morgan Freeman által megformált Red egy vöröshajú és középkorú férfi, így első körben Tom Hanks-t szánták a szerepre, ám a színész a Forrest Gump miatt nem tudta vállalni a filmet, ahogy utána Kevin Costner sem, mert ő éppen a Vízivilág című filmen dolgozott. Szóba került még a szerepre rajtuk kívül Harrison Ford, Clint Eastwood és Paul Newman is, ám a rendező a mély hangú Freemant hívta végül a szerepre.
A nyitójelenet egyik „közelijében”, amikor Andy a fegyvert fogja, az valójában a rendező, Darabont keze. Ugyanezek a végtagok tűnnek fel akkor is, amikor Andy a börtön falába karcolja a nevét, hiszen Darabont úgy gondolta, hogy egyedül ő tudja úgy megcsinálni a jelenetet, ahogy elképzelte.
Amikor Andy és Red először beszélgetnek a börtön udvarán, Red egy baseball labdát dobál. A jelenet felvétele 9 órán át tartott, eközben Morgan Freeman egy szó nélkül, végig dobálta a labdát. Másnap már a karját felkötve érkezett a forgatásra.
Red fiatalkori képein Morgan Freeman kisebbik fia, Alfonso Freeman látható. Egy évvel később Alfonso apja másik filmjében, a Hetedikben is feltűnt.
Az Andyt megformáló Tim Robbins a szökés jelenetében nem akart megmártózni a sáros csatornavízben, mivel egy kémikus szerint halálos kimenetele is lehetett volna a mártózásnak, így helyette egy csokoládéból, vízből és fűrészpor keverékéből készült sárban dagonyázott. Állítólag a csövek azóta is kakaó illatot árasztanak.
Tim Robbins a legjobb forgatókönyvként emlegeti A remény rabjaiét. Nagyon megfogta őt a történet, hiszen a reményről, az ember túlélési ösztönéről szól, mind fizikálisan, mind lelkileg: ,,Szerintem a film egy üzenet mindannyiunknak arról, hogy legyünk türelemmel, mert minden megvalósítható, csak tudnunk kell, kik vagyunk, és hogy mit akarunk.” Haás Vander Péter számos alkalommal szinkronizálta amerikai kollégáját, Rátóti Zoltán mellett őt hallhatjuk a legtöbbször Tim Robbins megszólaltatójaként. Haás Vander Péter egy régebbi interjúban így nyilatkozott a filmről: ,,Az a film a mai napig etalon, de nem csak nekem, sok helyen a világ legjobb filmjeként tartják számon. Abban is hihetetlen párbeszédek vannak, eszméletlenül jó szinkron-szereposztással. Bár volt egy időszak, amikor az egyik hazai csatorna nagyon korán akarta elkezdeni, és nem lehetett a filmekben káromkodni. Újra kellett az egészet szinkronizálni, így összehívták a teljes stábot, legyártottunk egy második szinkront. Mondanom sem kell, hogy egy vicc lett az egész, mert egy börtönben bizonyos szituációkra nem lehet azt mondani, hogy ,,a fene egy meg!” mert egyszerűen hiteltelenül hangzik.”
Morgan Freeman így emlékszik a forgatásra: ,,Ez egy érdekes gyártási folyamat volt. Voltak kifejezetten feszült pillanatok a forgatás alatt a producerek és színészek, illetve a rendező és a színészek között. Csak személyes dolgok különböző emberek közt. Nagyon furcsa volt, ne is beszéljünk róla”. A filmben Morgan Freeman hangja Papp János volt, aki Kristóf Tibor után gyakorlatilag "hivatalosan” is átvette Freeman magyar megszólaltatójának szerepét.
A filmben olyan remek színészek és magyar hangok szerepeltek, mint például Bob Gunton és Végvári Tamás, aki annyira kimért és ijesztő volt, felállt a szőr az ember hátán.
További magyar hangok voltak:
Dörner György, Gesztesi Károly, Bor Zoltán, Végh Péter, Grúber Hugó, Kardos Gábor, Bácskai János, Holl Nándor, Hankó Attila, Szűcs Sándor, Salinger Gábor, Ujréti László, Várkonyi András, Végh Ferenc, Antal László, Izsóf Vilmos, Balázsi Gyula.
Kit szerettek jobban Morgan Freeman hangjaként, a filmben hallott Papp Jánost, vagy az őt szintén sokat szinkronizáló Kristóf Tibort?