“Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága, és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője, és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt reátok.” - ugye, hogy egyből Gáti Oszkár hangja szólalt meg a fejetekben?
A Ponyvaregény olyan évben született, amely Oscar-jelölések és újdonsült (akkor-még-nem-tudtuk-hogy-későbbi) kultfilmek szempontjából is nagyon erős volt. 1994-ben tanultuk meg A remény rabjaiból, hogy mi az az intézményfüggőség, akkor láttuk elsőként, hogyan futja keresztül Amerikát Forrest Gump, és ebben az évben hallottuk először Jules Winnfieldtől az Ezékiel 25:17-et is.
Bár a következő évben jelöléseit a Forrest Gump miatt sokszor nem tudta díjra váltani az Oscaron, mégis a filmtörténet legismertebb, legtöbbet idézett mozijai között tartjuk számon. 25 év után is havonta hallom a barátaimtól, hogy “Mondd még egyszer, hogy mi!” vagy, hogy “Örülünk, Vincent?”.
A film, mely elnyerte a ‘94-es cannes-i filmfesztiválon az Arany Pálmát, nagy sikert aratott az amerikai mozikban is (meg mindenhol máshol a világon) bevétel szempontjából. A forgatókönyv pedig elnyerte a legjobbnak járó díjat a BAFTÁ-n, a Golden Globes-on és az Oscar-díjátadón is.
A lineáris történetmeséléstől (is) elrugaszkodó alkotás új színt hozott a filmezés világába, és nagyon sok későbbi alkotás alapul vette és/vagy visszautalt rá jeleneteiben, párbeszédeiben, így tisztelegve előtte. De magában a filmben is van jó néhány utalás korábbi mozira, például Vincent és Mia tánca a Fellini 8 1/2-ből van átemelve, Marsellus és Butch találkozása pedig kísértetiesen hasonlít Hitchcock Psychojának ismert jelenetére.
Mint általában Tarantino filmjeit, a Ponyvaregényt is rengeteg rejtély és rajongói teória övezi, hiszen van pár kérdés, mely megválaszolatlan maradt a film befejeztével. Például, hogy Vincent kocsiját ki karcolta meg - a film fanatikusai szerint maga Butch, és ezt később a rendező is megerősítette. Az is kérdéses, hogy vajon tényleg azért kellett-e Tony Rocky Horrornak meghalnia, mert kikezdett Marsellus feleségével, Miával – sokak szerint pont, hogy a kétes hírű üzletember volt az, akire rámászott.
A legnagyobb rejtély egyértelműen az ominózus táskához kapcsolódik, melyet két alkalommal nyitnak ki, tartalma pedig valami értékes lehet, mely mindkétszer felragyog - de végül sosem derül ki, hogy mi volt az. Sokan úgy gondolják, hogy Wallace lelke van benne, melyet az ördögnek adott el, ezért kell a 666-os kombináció a kinyitásához, és ezért van a tarkóján egy jelenetben ragtapasz. Utóbbi azért lényeges, mert egy kevésbé jó bibliafordítás szerint az ördög a tarkón keresztül szerzi meg a lelkeket az emberektől. Hogy ez a misztikus sztori teljes legyen, ne felejtsük el azt az isteni közbeavatkozásos részt sem, amikor Vincentnek és Julesnak hajuk szála sem görbül a rájuk zúduló golyózáporban.
A Ponyvaregény emlékezetes magyar fordítását Schéry Andrásnak köszönhetjük, aki nemrégiben SziDoSz Életműdíjban részesült szinkrondramaturgi pályafutásáért. A sok frappáns fordítási megoldás egyike a Mia által Vincentnek mesélt vicc. Az eredetiben egy útszélen sétáló paradicsom családról van szó, és a ketchup - catch up szóvicc a lényege, nálunk viszont remekül átjött a hasonló hangulatú, de a magyarok számára is érthető borz-alom csattanó.
Nézzük hát a magyar hangokat!
Vincent Vega (John Travolta) - Széles László
Nem tudom eldönteni, hogy Csankó Zoltán vagy Széles László "jobb" Travolta számára, ha szinkronról van szó, maradjunk annyiban, hogy ez nagyban függ az eljátszott karaktertől, illetve a színész életkorától is. Itt Széles Lászlót hallhattuk, aki már az első jelenetben olyan élvezettel mesélt amszterdami kirándulásáról, hogy kedvünk lett volna repülőre szállni.
Jules Winnfield (Samuel L. Jackson) - Gáti Oszkár
Az afroamerikai színész magyar hangjaként Vass Gábort és Kőszegi Ákost hallhatjuk leggyakrabban a filmjeiben, de ez a kilencvenes években még nem volt bevett gyakorlat. Akkor még főleg mellékszerepekben láthattuk őt, így eshetett meg hogy például Seder Gábor vagy Csonka András is a mikrofon mögé álltak, ha róla volt szó. 94-ben pedig Gáti Oszkár is - ami azért vicces, mert Gáti a másik főszereplőnek, Travoltának is volt a hangja, mégpedig a pár évvel korábban elkészült Nicsak, ki beszél!-ben, illetve annak folytatásaiban.
Mia Wallace (Uma Thurman) - Für Anikó
Ez volt az első alkalom, hogy Uma Thurmannek Für Anikó volt a magyar megszólaltatója, az idő aztán a szinkronrendező Juhász Annát igazolta, mert még 25-ször dolgoztak ők "együtt". Például a Kill Bill-ben is őt hallottuk, és itt beszúrnék még egy teóriát. Amikor Mia elmeséli Vincentnek a pilot epizód tartalmát, ami egy női titkosügynök bandáról szól, akkor valójában a Kill Bill-re utal. "A szőke volt a vezetőjük, a japán a kungfumester, a fekete a robbantási szakértő, a francia specialitása a szex, az enyém a késforgatás volt.” Kicsit mintha a The Deadly Viper Assassination Squad-ról lenne szó, nem?
Butch Coolidge (Bruce Willis) - Dörner György
A lefizetett bokszolót alakító Willist nem is szinkronizálhatta volna más, mint Dörner György (na jó, Szakácsi Sándort kivéve), és az, ahogyan az óráját keresve kiborul, utánozhatatlan. A Beverly Hills-i zsarut nézve mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy ott is Dörnert hallom, annyira különbözik a Willis-féle szerep(ek)től.
Fabienne (Maria de Medeiros) - Györgyi Anna
Egy feladata volt, hogy elhozza Butch óráját a kengurubabáról, mégsem tette, ezzel akaratán kívül kis híján megölette a szerelmét - Fabienne nem volt épp a legélesebb kés a fiókban, én mégis nagyon kedveltem a rendkívül együgyű karaktert, akinek nem sok szerepe volt a film több, mint két órája alatt. Györgyi Annának köszönhetően pedig a kissé idegesítő lány egy kicsit talán szerethető is lett.
Marsellus Wallace (Ving Rhames) - Kránitz Lajos
"Megmondom, hogy lesz veled meg velem... Még ma elutazol. Ma este. És ha elutazol, el vagy utazva. Különben véged. Los Angelesben nincs maradásod."
Wallace, akit jó ideig nem látunk (szemből legalábbis), majd pedig a szereplők közül ő megy át a legtöbb viszontagságon - maffiafőnökként ezen valószínűleg nem lepődik meg. Kránitz Lajos lassan tizenöt éve nincs velünk, és hangja pótolhatatlan a szinkron szakmában.
Winston Wolfe (Harvey Keitel) - Balázsi Gyula
Az Intéző, aki segít megtisztítani Jules kocsiját na meg a srácokat, és felülemelkedni a káoszon, Balázsi Gyula hangján szólalt meg. Ez sem a megszokott párosítás, hiszen Harvey Keitel szinte örök társa Szersén Gyula és Barbinek Péter. Előbbit hallhattuk a Coplandben, a Kedves Gorbacsovban, a Grand Budapest Hotelben, és a Kutyaszorítóban második verziós szinkronjában. De ahogyan Gátinál is láttuk, az, hogy valami nem megszokott, nem egyenlő azzal, hogy rossz, sőt. Szomorú, hogy Balázsi sincs már köztük 2011 óta, hangja mégis egy generáció számára ismerős az 1966-os Star Trek sorozat Dr. McCoy-a ként, és ő volt Rick a Magnum vagy John Locke a Lost című sorozatban.
További magyar hangok:
Mácsai Pál, Vándor Éva, Viczián Ottó, Spilák Klára, Mihályi Győző, Kocsis György, Náray Erika, Szakácsi Sándor, Tóth Enikő, Hevér Gábor, Barbinek Péter, Náray Erika, Gesztesi Károly, Stohl András, Szabó Sipos Barnabás, Bozsó Péter, Kálid Artúr, Háda János, Szokol Péter, Koffler Gizi, Koncz István
Fotók: Délmagyar, Femina, NLC, Jegy.hu, Blikk Rúzs
