December utolsó napjai sok sorozatrajongó számára teltek darálással, melyhez kiváló alkalmat biztosított a Witcher, magyarul Vaják megjelenése. A 8 részes sorozatot ugyanis a Netflix - hagyományainak megfelelően - egyben tette elérhetővé. A Netflix szériája egy már hét kötetből álló könyvsorozaton alapul, azonban gazdagon merít a videójátékokból is. A lengyel Andrzej Sapkowskij írói munkásságát egyértelműen a szintén lengyel CD Projekt Red csapata tette világhírűvé, hiszen csak a Witcher 3-ból több, mint 40 millió példány talált gazdára - pénzért (nem beszélve az ingyenesen letorrentezett változatokról, amelyek száma ennek többszöröse is lehet). 

A Netflix sorozata a könyveket követi (bár készült belőle játékosított változat), így története ugrál az időben. Ha tippelhetek, azt mondanám, hogy a készítők elsősorban a Westworld nagy fordulatát szerették volna újrázni, azonban ez nem sikerült. Sokakban a kusza történetvezetés a megdöbbenés helyett inkább értetlenkedést eredményezett. Az ehhez hasonló bakikat félretéve egy igazán hangulatos sorozat indult el 2019-ben, amely elsőként a Netflix történetében egyidőben jelent meg minden piacon, méghozzá az adott országra jellemző lokalizált formában. 

A Geraltot alakító Henry Cavill magyar hangjával, Welker Gáborral már készítettünk egy interjút a megjelenés kapcsán. Ezúttal Stern Dániel szinkronrendezőnek, valamint Bercsényi Péternek, a "Jussát várja a vaják" dal énekesének és Kökörcsin magyar hangjának tettünk fel néhány kérdést. 

Stern Dániel - A Vaják szinkronrendezője

Szinkronjunkie: Szinkronizálsz és rendezel is, így mindkét oldalon dolgozol. Melyiken érzed magad otthonosabban?

Stern Dániel: A mostani élethelyzetemben a rendezés tűnik “otthonosabbnak”. A másikra időm se nagyon jut, de érdekes módon nem is hiányzik. Néha házon belül (Mafilm Audio) akad egy két tekercs, és ez jelenleg pont elég.

SzJ: Rendezőként van-e olyan helyzet, amelyben segít a színészi tapasztalat, illetve fordítva, színészként segít, hogy rendezőként is dolgozol?

SD: Színészként borzasztó nehéz leállítanom magam, és nem belepofázni a rendezésbe.
Rendezőként tudom, milyen érzés beesni az utcáról a stúdióba, ahol már javában zajlik a munka, és sokszor a semmiből kell összerakni magamban a filmet, és elhelyezni a szerepem benne. Talán néha jobban megérzem, hogy hogyan tudom könnyebben, egyszerübben vezetni a színészt. Biztos jobban megértem, hogy miért késett, vagy éppen miért dekoncentráltabb, de annyi idő már eltelt a váltás óta, hogy ne toleráljam jobban.

SzJ: A Mafilmben milyen szempontok alapján és hogyan választjátok ki, melyik film melyik rendezőhöz kerüljön?

SD: Ezt én is szeretném tudni! :)
Az mindenképpen jó, ha a rendezőhöz közel áll az adott film, vagy ismeri a témáját, ha adaptáció, akkor olvasta a könyvet, stb.

SzJ: A Witcher világát ismerted korábban? Találkoztál a könyvekkel, videójátékokkal?

SD: Csak hallottam róla. Amikor tavaly nyár elején felmerült, hogy nálunk készül majd a szinkron, akkor annyit mondtam az irodában, hogy jó lenne minél elöbb eldönteni, hogy melyikünk csinálja, mert nagyjából 3500 oldalnyi regényfolyamról beszélünk, amihez idő kell. Másnap szóltak, hogy akkor kezdjek neki annak a 3500 oldalnak.

SzJ: Welker Gábor mesélte az interjúnkban, hogy kimondottan sokat dolgoztatok azon, hogy a magyar könyvekben használt fordításokat, elnevezéseket használhassátok a Netflix-sorozatában. A visszajelzések alapján ez egy magabiztos jó pont volt a hazai rajongók szemében. Ugyanakkor volt, aki nem ismerte a könyveket, és értetlenül állt a vaják szó előtt. Mennyire volt evidens, hogy átveszitek Kellermann Viktória könyvbéli fordításait?

SD: A Netflix megmondta, hogy szigorúan a regény alapján dolgozzunk. Ebben nagy segítség volt, hogy Hunor, akivel mindig jó a közös munka, otthonosan mozog a Kontinensen. Az előkészítés korai szakaszában felmerült, hogy a Netflix egységesíteni akarja a produkciót, és szeretné, ha a szereplők nevei megegyeznének az összes szinkronos változatban, de végül sikerült meggyőzni őket, hogy az angol ragadvány- és gúnynevek furán vennék ki magukat a magyar változatban.
És akkor most szeretném a részemről végleg lezárni ezt az értelmetlen Witcher-Vaják vitát. A Witcher a játék címe volt, ezért ragaszkodnak hozzá sokan. A regény eredeti címe Wiedzmin, ezt borzasztó lett volna ennyiszer kimondatni, de miért használtuk volna az angol fordítást? Szerintem a mai napig gáz, hogy anno egy komplett sorozaton keresztül Herkulesnek hívták Heraklészt az egyszerűbb angol névhasználat alapján.

SzJ: Hogyan kezdesz hozzá egy szereposztás kialakításához? Mennyire veszed alapul az ISZDB-ben szereplő korábbi párosokat?

SD: Mindig egy általam elképzelt szereposztással kezdek, és csak utána nézem meg, hogy van-e valakinek “már megszokott hangja”. De szeretem ezeket a párosításokat fenntartásokkal kezelni. Egyrészt sose tudhatjuk, hogy végül mi vezetett el odáig, hogy XY-t YX szinkronizálja. Az általam elképzelt szereposztás és a végleges stáblista között rengeteg befolyásoló tényező van (nem ér rá a színész, nem vállalja, nem jön ki a diszpóra, stb.). Másrészt az idő, a pénz és talán a lelkesedés hiánya miatt lettek rendező, akik egyre kissebb körből választanak, mindig a megszokott, jól bevált karaktereikhez nyúlnak. Ez rövidtávon fantasztikusan működik, gyors, olajozott munka, elégedett szinkronkedvelő közönség. Viszont hosszútávon kizárja az új emberek, az új hangok megismerését.
A 90-es években már a szinkronhangok alapján meg tudta mondani az ember, hogy ki lesz a nyomozó és ki lesz a gyilkos. Pedig akkor még nem is voltak ilyen adatbázisok, így a nézők is rugalmasabbak voltak. De így volt egyszerűbb. (Jaj, gyere már át hozzám is, ha végeztél, itt is lesz 50 tekercsed.) Nem azt mondom, hogy csakazértis másra kell osztani, de a változatosság gyakran gyönyörködtet. (Milyen zseniális volt Kozák András a Halálos fegyver 2-ben, mint Martin Riggs!)

SzJ: Volt olyan magyar hang, akiért küzdened kellett, mert a Netflix nem akarta elfogadni (pl. egy nem teljesen hasonló hangkép okán)?

SD: Néhány szereplőnél voice test-et kértek, a többit rámhagyták. A Welkerrel, aki egyébként Cavillel már “összeszokott páros”, kellett csinálnunk plusz felvételeket, ahol hörögve kellett beszélnie, mert valamiért ragaszkodtak ehhez. De csak a hangmintákat véleményezték, ott kifejezetten örültek, hogy friss, és nem csak agyonhasznált hangokat kaptak.

SzJ: Hegedűs D. Gézát manapság ritkán hallani szinkronban, így külön öröm volt őt hallani. Az biztosan kijelenthető, hogy nem ő a legevidensebb "idős varázsló" hangunk, illetve a netes adatbázisok alapján korábban nem szinkronizálta még a színészt. Miért döntöttél mégis mellette?

SD: Gézának a rengeteg munkája mellett, színház, tanítás, forgatás, szinte sosem fér bele a szinkron. Óriási szerencse volt, hogy most ráért. Stregobor szinte az első pillanatban az ő hangján szólalt meg a fejemben, tudtam, hogy ha sikerül kicsábítani, akkor emlékezetes “párosítás” lesz.

SzJ: A Vaják egyik legnagyobb találata Bercsényi Péter volt, akit eddig kevés filmben hallhattunk főszereplőként. A Vajákban azonban nem csupán fontos figurát szinkronizált, de a "Toss a coin to your witcher" magyar változatát is elénekelte - hozzáteszem az eredetit felülmúló igényességgel. Miért ő jutott eszedbe Kökörcsin szerepére?

SD: Kökörcsin karaktere hangmintás volt. Már akkor szóltak, hogy szeretnék, ha a dalok is szinkronizálva lennének, tehát olyan színészt keressünk, akik el tudják majd énekelni. Peti képességeivel tisztában voltam, szinkronban is dolgoztunk együtt, de színpadon is láttam játszani, énekelni, táncolni. Ha csak néhány kilométerrel odébb születik, igazi, ünnepelt Broadway sztár lehetne, de hála az égnek ide született, és még a hangfekvése is megegyezik Joey Batey-ével, így mondhatni, adta magát.

SzJ: A "Jussát várja a vaják" magyar szövege Csörögi István korábbi Disney-fordításainak színvonalát idézi. Sokat dolgoztatok rajta Szentmihályi Hunorral, a Vaják dramaturgjával?

SD: Habár több dal is elhangzik a sorozatban, de tudtuk, hogy ezt nagyon oda kell tennünk. Hunor remek dramaturg, de a dalszöveg fordításhoz nincs megfelelő zenei képzettsége. Első körben írt egy tök jó versfordítást, de ritmikailag sok helyen döcögött a szöveg. Így Hunor, Fellegi Léni, aki a zenei rendezőnk volt és aki oda-vissza ismeri Witcher játékot, a Bercsényi és én beáldozva egy vasárnap estét, beültünk egy Király utcai kocsmába és nekiestünk a szövegnek. Úgyhogy a végleges szöveg mindannyiunk érdeme. Sőt, meg kell említenem még Tóth Tamás Boldizsárt is, akinek magát a “Jussát várja a Vaják” sort köszönhetjük. Köszönöm!

SzJ: A Vaják szereposztásában jónéhány nem evidens választást, sokszor kevésbé felkapott hangokat hallhatunk. Tudatosan törekedtél arra, hogy olyan fiatal tehetségeknek adj teret, mint Mentes Júlia, Bartus Emese és Farkas Dénes?

SD: Igen. És ezt a jövőre nézve is ígérhetem.
(Szeretném még kiemelni Kenéz Ágostont, akinek még lesz lehetősége Cahir szerepében kiteljesedni, vagy Rohonyi Barnabást, mint Chireadant és Némedi Árpádot, aki habár már nem annyira fiatal tehetség, de a szinkron világa még nem ismeri az ő sajátos dinamikáját és energiáját, amivel megpróbáltam visszaadni az amúgy magyarra átültethetetlen Yarpen Zigrin irgalmatlan skót dialektusát.)

SzJ: Voltak olyan feltételek, szabályok, kérések, amelyeket kifejezetten a Netflix fogalmazott meg a szinkronnal kapcsolatban?

SD: Szinte kisregény terjedelmű ShowGuide-ot kaptunk. Megkaptuk audio fájlokon a tünde mondatok helyes kiejtését, amiktől picit sem térhettünk el. És minden részt végignézett egy nagyon szigorú nyelvi lektor, aki nem csak a nyelvhelyességre figyelt, de gyakran a szemantikába is belekötött.

SzJ: Mit éreztél a legnagyobb kihívásnak a Vaják-szinkron elkészítésével kapcsolatban?

SD: Tudtuk, hogy nagyon nagyok az elvárások. A Netflixnek egyre komolyabban kell küzdenie az előfizetőkért a növekvő streaming piacon. A rajongók már az első, a forgatásról kiszivárgott fotók után tele voltak prekoncepciókkal. Éppen ezért baromi aprólékosan dolgoztunk. Az átlagos forgatási tempónál kétszer, háromszor több időt töltöttünk el a felvételekkel, hogy minden mondat, minden hangsúly pontos és értelmet kapjon és a kellő helyen legyen. Igazából megidéztük a gyakran felemlegetett “régi időket”, amikor még több idő volt kidolgozni az apró részleteket. Azt vettem észre, hogy habár jóval több türelmet és energiát követelt, de mindenki élvezte az aprólékos szöszölést. Jó hír a régi szinkron minőségét visszasíróknak, hogy igazából ez működhetne most is, csak hiányzik az az erő, ami változtatni tud a jelenlegi feltételeken. (Igen, arról beszélek! Az aprólékossághoz szükséges időt több pénzzel lehetne elérni.)

SzJ: Mi volt a kedvenc momentumod a szinkronkészítés közben?

SD: Habár roppant kimerítő és sokszor idegőrlő volt a munka, most már kellő idő telt el ahhoz, hogy azt mondjam, minden percét élveztem. Igazi szerelem-munka volt.

SzJ: Bevallom, a sorozat első pár részének megtekintésekor még meg is jegyeztem magamnak, hogy milyen érdekes ötlet volt bevezetni egy újféle akcentust. Az eredetit nem ismerve azt hittem, hogy valamilyen nyakatekert angol akcentust fogok majd hallani az eredetiben. Aztán hallottam, hogy ilyenről szó sincs és összeállt a kép, ezek inkább vágási/keverési hibák lehetnek. Mi okozhatta ezt, illetve van-e esély, hogy a nézőkhöz eljusson az eredeti, hibamentes változat? (Az interjú készítésekor a Netflix még nem javította a magyar változatot, ez azonban azóta megtörtént. - a szerk.)

SD: Egyáltalán nem volt cél, hogy ráerőltessünk a nyelvre egy hozzá nem illő hangzást, csak hogy ezzel bármilyen korbeliséget vagy eltérő akcentusokat jelezzünk. Az eredetiben például a nilfgardiak németesen beszélik az angolt, de ez magyarul borzalmasan hangzott volna. Mivel Magyarország sosem volt bevándorló ország, nálunk az akcentusok inkább komikusak, nem árulkodnak a jellemről, vagy a nációk sokszínűségéről.
A hiba oka sokkal egyszerűbb, és számítani is lehetett rá, talán nem ilyen mértékben. A nagy figyelem és a centralizáció jegyében a Netflix, hogy a nézők minden országban ugyanazt a minőséget kapják, egy helyen kevertette az anyagot. Ez régen bevett gyakorlat, a mozifilmek zöme is így készül. Azzal a különbséggel, hogy ott lehetőség van arra, hogy a felvevő hangmérnök vagy jelen lehessen a keverés bizonyos részeinél, vagy a már kevert anyagot a premier előtt ellenőrizze. Mivel a több éves tapasztalat azt mutatja, hogy a magyar nyelv egy azt nem beszélő hangmérnöknek furcsán és gyakran hibásnak hangzik, és ezt a keverések során a kettős mássalhangzóink és leginkább a K-ink és a T-ink sínylik meg, végig jeleztük a kreatív stábnak, hogy szerencsés lenne részünkről egy végső ellenőrzés. Sajnos ez nem valósult meg, és mi is csak a premier napján szembesültünk azzal, hogy jogos volt a félelmünk. Pontosan nem tudjuk, hogy mi (egy szájhangírtó-plugin, vagy egy túlságosan érzékeny, bizalmatlan hangmérnöki fül), de valami nagyon furcsa dolog történt az általunk felvett dialógokkal. Néhol csak fura, de az első, az ötödik és a nyolcadik részben élvezhetetlené teszi a filmet. A problémát azonnal jeleztük, de ellenünk dolgozott a karácsony és az évvégi szabadságolás. Jelenleg annyi információnk van, hogy a hivatalos munkakezdés után foglalkoznak majd a problémánkkal. A szinkron rendezőjeként elkeserít a dolog, de bízom benne, hogy valamikor végre meg tudjuk mutatni, hogy min dolgoztunk ennyit. Van tanulsága a dolognak, remélem, a jövőben el tudjuk kerülni a hasonló problémákat!

Bercsényi Péter - Kökörcsin magyar hangja

Szinkronjunkie: Mennyire ismerted a Witcher/Vaják világát?

Bercsényi Péter: Adott ez a nagydarab, fehér hajú, fura szemű ember. Gondolkodtam, hogy honnan lehet ismerős, és rájöttem, hogy a Witcher 3 játékkal játszottam már korábban. Ha jól emlékszem, kb. öt éve volt, hogy az egyik barátom meg akart szabadulni az X-Box gépétől, én pedig megvettem tőle néhány játékkal együtt. De épp csak sorra került a Witcher, amikor realizáltam, hogy túl sok időt töltök a gép előtt, így véget vetettem ennek az xboxos időszakomnak, és bevittem kelléknek egy előadáshoz. Aztán ott is maradt. De a karakter nagyon beégett az emlékezetembe. A könyveket viszont nem ismertem. 

Azt kell mondanom, lenyűgöz a világa. Nyilván mindenki a Trónok harcával hasonlítgatja össze. Számomra ennek az a pikantériája, hogy január elején tudtam megnézni a Vajákot – végre-valahára -, és a Trónok harcát csak azután fejeztem be. Szerencsére valahogy megúsztam, hogy szétspoilerezzék. Szerintem felesleges összeméregetni. Mást tud mindkettő, és nekem ugyanúgy tetszettek.

SzJ.: Hogyan érkezik meg manapság egy ilyen felkérés? Hogyan lettél Kökörcsin?

BP: A Vaják esetében is voice teszt volt a főbb szerepekre, és Stern Dani, a Vaják szinkronrendezője kihívott rá. Mondta, hogy ez egy nagyon ígéretes sorozat, és abszolút el tudna képzelni erre a figurára, aki ráadásul fog párszor énekelni, de akkor még valójában fogalmam sem volt, mi lehet ez az egész. A voice teszt lényegében hang casting, ahol megadják azokat a sarkalatos jeleneteket, ahol megmutathatja az ember a karakter szélsőségeit. Kökörcsin esetében pedig evidens volt, hogy énekelni is kell majd. Azt a jelenet vettük fel, amikor a kocsmában énekli a “Jussát várja a vaják” című nótát, én pedig nagyon fellelkesedtem, amikor észrevettem, hogy ez abszolút az én hangfekvésem, tehát tényleg el tudom énekelni. És azt éreztem, hogy a szerep is eléggé pofán vágott.

Ez a jelenet aztán tényleg igazán kökörcsines volt: nagyon kellett pörögni, szélsőségesen, sűrű váltásokkal nyomni a szöveget, hol flegmán, hol tocsogva az önimádatban, aztán hirtelen kijózanodni, és persze volt maga a dal. Még nem volt pontos a szöveg, itt-ott változtattam rajta, hogy jobban illeszkedjen. Akkor már azt éreztem, hogy nagyon kell ez a szerep. Tudom, mit fogsz kérdezni: engem is nagyon csigázott! Kik vettek még részt a castingon? Muszáj volt tudnom, hogy mik az esélyeim, ezért kitudakoltam a két versenytársam nevét. Kicsit elszontyolodtam, mikor megtudtam, hogy két fiatal szinkrontitán. Szinte biztosra vettem, hogy valamelyikük lesz, hiszen nagyon passzolt a habitusuk a Joey Batey-féle karakterhez. Aztán jött a várva várt telefon, Kablay Luca (a Vaják gyártásvezetője - a szerk.) hozta a hírt: megkaptam! Majd’ kiugrottam a bőrömből. Dani nagyon alaposan felzárkóztatott a szerepből: ki ez a srác, mit akar, és mi lesz a szerepe. Annyira pontosan lefestette, hogy a könyvek ismerete nélkül is értettem, mi a funkciója ennek a karakternek. A voice teszt, de szerencsére maga a munka, és a teljes szinkronfelvétel is annyira műhelymunka volt, ami szerintem ritka a mai szinkronvilágban! Nagyon lassú tempót diktáltak, tehát volt idő a felvételekre, nem kellett aggódni, hogy elkésünk. Lehetett poénkodni, elmélyülni, vitatkozni, és ez talán a régi időket hozta vissza. Még arra is jutott idő, hogy Hunor, a sorozat dramaturgja, Fellegi Léni, a zenei vezetőnk Dani és én le tudtunk ülni a dallal kapcsolatosan kocsmázni. Megbeszéltük, hogy hogyan pontosítsuk a szöveget, mi jön ki jól, mi lesz a jó ív, mi az, ami hű a könyvekben írtakhoz. Mind a négyen nagyon akartuk, hogy ez dal sikerüljön, mert tényleg fontosnak éreztük. Ez ritka élmény a mai világban, bár hál’ istennek - ezt le is kopogom - mégsem annyira ritka, mert mostanában több ilyen feladatot is elém sodort az élet. A közös alkotómunka rengeteg energiát ad, feltölt. Valójában ezért csinálom a színházat és így a szinkront is - mert egyszerűen jó együtt dolgozni, amikor egy irányba húzunk! Ez az, amit az egész Vajákkal kapcsolatban érzek, a „gyerünk, csináljuk” életérzés.

SzJ.: Tudtad, hogy a videójáték első részét leszinkronizálták?

BP: Igen. Meg is találtam, hogy Csőre Gábor volt Kökörcsin hangja. A végeredményt nem hallottam még, de amennyire tudom, az első videójátékban lévő Kökörcsin még egy más típusú figura. Az általam ismert szereppel kapcsolatban sokszor hozzák fel azt, hogy a Shrekből Szamár karaktere hasonlít rá. Ebben van is valami, mert tényleg idegesítő, folyton jár a szája, és csapong, de mégis szerethető a nagy melák mellett.

SzJ.: Hogyan zajlott a dal felvétele?

BP: A kis dalokat és a lírai részeket vettük fel először. A nagy dalra külön napot hagytunk, hogy ne fárasszuk ki a hangom, és nem is másnap vettük fel, hanem kb. egy héttel később. Nagyjából három-három órára diszponáltak, és kellett is ennyi rá, mert a csapattal a legjobbra törekedtünk. Bevallom, a maximalizmusom miatt kissé rá is görcsöltem a feladatra, de a korábban említett csapattal (Csomár Zoltán hangmérnökkel kiegészülve) jó kis dalt hoztunk össze.

A felvételeket kétsoros etapokban éreztük a leghatékonyabbnak, hiszen így nem veszik el az átkötés, a folyamatos éneklés lehetősége. Az ennél hosszabb részek egyben való rögzítése már nem szerencsés, mert akkor nehezebb vágni, ha esetleg valami elcsúszik, nem pontos.

SzJ: Tetszik a végeredmény?

BP: Nagyon. Őszintén nagyon! Több alkalommal énekeltem fel, hogy a végeredményt a legjobb változatokból lehessen összerakni. Maximalistaként azt mondom, hogy biztosan lehetett volna még dolgozni rajta, jobban beültetni a torkomba, még jobban árnyalni, de elégedett vagyok, különösen amiatt, hogy ez valóban egy csapat közös munkája. Nagyon hálás vagyok, hogy ezekkel az emberekkel összesodort a sors. Nem tudom, hogy ők mennyire hálásak, hogy engem dobott nekik a gép, biztosan létezik kevésbé kemény dió is, de azt gondolom, hogy azok a kézrázások, amik a felvételek végén voltak, mindnyájunkat megnyugtattak, hogy megérte a beletett energia.

SzJ: Láttad a YouTube-on a különböző nyelvi változatokat összehasonlító videót?

BP: Persze, hogy láttam! Az ember arról álmodozik, hogy egyszer egy multilanguage videóban ott lehessen a hangja. Én nagyon büszke voltam Mórocz Adrienn barátnőmre (aki most már Hamupipőke hangja is itthon, Lily James miatt), mikor felfedeztem egy ilyenben, és láttam, hogy dicsérik őt és a szakmát is. Valakinek ő most olyan, mint nekem Kocsis Judit vagy Kiss Eszter volt gyerekkoromban. Azért ez azt jelenti, hogy innentől kezdve te vagy a hangja az adott karakternek, veled azonosítják. Ez menő! Amikor pedig rólam beszélnek így, akkor azt mondom, hogy most már ez a valami ott van az asztalon, mert ezt nem én töltöttem fel, nem én vágtam össze, hanem valaki, aki azt gondolta, hogy ezt jó feltenni a netre, mert érdemes.

SzJ: Meg fog jelenni a dal hivatalosan?

BP: Nagyon szurkolok azért, hogy fölismerje ezt az igényt a Netflix, bár az az érzésem, hogy nem így lesz, mert nem gyerekközönségről van szó. A Jégvarázs “Let It Go”-jából csinálta meg a Disney azt a Spotify-albumot, amelyben az összes felvett nyelven ott van a dal, tisztán. Szerintem ebből most nem lesz ilyen, mert az igény talán nem annyira erős. Hiába írja a kommentelők zöme a saját országának, hogy legyen ilyen – azt hiszem, ebbe csak a pénz szólhat bele.

SzJ: Nem gondolkodtál rajta, hogy a kezedbe veszed a dolgot?

BP: De gondolkodtam, csak először föl kell göngyölítenem. Nagyon szeretném a “Her Sweet Kiss”-t is fölénekelni, illetve tervezem, hogy megfűzöm Hunort is, hogy csináljuk meg ebből a magyar verziót. Nagyon szurkoltam, hogy a Netflix rendelje meg, de mivel ez a dal csak vége főcímen volt, nem pedig egy Vaják-jelenetben, ezért csupán csak feliratra volt szükség. Pedig azért az is egy nagyon jó dal!

Köszönjük szépen az interjút!

Fotók: Stern Dániel, szinhaz.hu