2006 májusában került a mozikba a Dan Brown 2003-as nagy sikerű regényéből készült mozifilm. Akárcsak a könyvet, a filmet is érte támadás, hiszen a katolikus egyház konzervatívabb tagjai a regény tartalmát ismerve nem örültek a film elkészülésének.

A Robert Langdon történetek sorozata nem a Da Vinci-kóddal kezdődött, ám mivel a könyvek közül ez volt a legismertebb, nem merték az első résszel, az Angyalok és démonokkal kezdeni a forgatást. Látván a film sikerét, ezzel folytatták a szériát, amit legutóbb, 2016-ban az Inferno követett.

A regény jogait 6 millió dollárért vették meg a készítők Dan Browntól, és összesen 125 milliót szántak a film elkészülésére, de jól jöttek ki a dologból, hiszen a végére 760 millió dollárnyi bevételre tettek szert.

A költségvetés jelentős részét a helyszínek bérlése, illetve felépítése tette ki. Nem minden ország volt együttműködő a lokációk bérbeadásának terén: a párizsi Louvre múzeum éjszakára engedélyezte a forgatást, ám az igazi Mona Lisát nem engedték használni tartván attól, hogy a fények rontják a festmény minőségét, így egy másolatot láthatunk a filmen. A padló ,,összefirkálását” sem engedte a nagy múltú múzeum, így ezeket a jeleneteket a London melletti Pinewood Studios-ban vették fel.

Jacques Saunière teste, mely a valóságban egy realisztikusan kidolgozott bábu volt

Az angliai jelenetekben sem voltak mindig segítőkészek a helyszínek tekintetében: a Westminster Apátságban nem engedélyezték a forgatást, így a Lincolnban található katedrálisban filmeztek, mely óránként harangozik, ám a második világháború óta először elhallgattak a harangok, hogy ne zavarják a forgatás négy napját.

Robert Langdon – Tom Hanks – Kőszegi Ákos

A szimbólumok professzorának szerepére Pierce Brosnan is szóba jött, ám végül a zseniális Tom Hanks kapta meg a feladatot, hogy megjelenítse a vásznon Dan Brown főhősét. Tom Hanks a film kapcsán így nyilatkozott az Evening Standardnak: ,,már az elejétől kezdve tudtuk, hogy a társadalom egy szegmense nem akarja, hogy elkészüljön ez a film, de a történet nagy része kitaláció.” A Cannes-i Filmfesztiválon  hozzátette, hogy hite szerint a bűnei alól kapott feloldozást, nem a gondolkodás alól.

Tom Hanks magyar hangja nem meglepő módon Kőszegi Ákos volt. A páros először 1995-ben ,,találkozott” egymással, az Apollo 13 szinkronmunkálatai során. A Da Vinci-kódot nyolcadik közös munkájukként jegyzik, mely óta (a Toy Story filmek kivételével) kizárólag Kőszegi Ákos szinkronizálja amerikai kollégáját. A Vígszínház színésze egy 2019-es interjúban ekképpen mesélt a Családinfónak szinkronhoz, színházhoz és filmekhez fűződő viszonyáról: ,,az embernek van három gyereke, melyiket szereti jobban? Mindig arra törekszem, hogy azt szeressem legjobban amelyiket éppen csinálom, azonban szerintem a színész színpad nélkül nem teljes színész. Az, hogy egyre több filmben, sorozatban dolgozhattam, nagy öröm. A szinkront nehéz elsajátítani. Ahhoz, hogy jól csinálja az ember évek kellenek. Hosszú idő után kezd örömmé válni. Amikor többet forgattam, és kimaradt egy ideig a szinkron, a visszatérés után egy kicsit felületesebben kezdtem neki. Én magam észrevettem, és mondtam, hogy állj! Ezt valaki hallgatja, nem lehet vele kitolni. Nagyon hamar leállítottam magam, és a mai napig a lehető legnagyobb minőségben és odaadással igyekszem szinkronizálni”.

Audrey Tautou – Sophie Neveu – Györgyi Anna

A film rendezője, Ron Howard már a kezdetektől fogva Audrey Tautounak szánta Sophie Neveu szerepét. A színésznő túl fiatalnak érezte magát Tom Hanks partneréül, ám a rendező addig győzködte, míg elment a castingra, és meg is kapta a szerepet. A francia színésznő a meghallgatás után egy közös képet kért Ron Howardtól és Tom Hankstől, mert tartott tőle, hogy senki nem hinné el neki, hogy találkozott velük. Audrey Tautou egyike volt azon színészeknek, akik a film francia változatához magukat szinkronizálták le.

Magyarul Györgyi Anna tolmácsolásában élvezhettük a színésznő játékát. Györgyi Anna az egyik legmegnyugtatóbb hangú színésznőnk, és ezt közel 800 szinkronja mind alátámasztja. Audrey Tautou első Magyarországon bemutatott filmjében, a Barátnőkben már Györgyi Anna szinkronizálta őt. E párosítást Győrvári Judit találta ki, s Csörögi István is vitte tovább a Da Vinci-kódban. A magyar színésznő már első komolyabb szinkronszerepével belopta magát a nézők szívébe: két évvel a Színművészeti Egyetem elvégzése után kapta meg a Sissi, a magyarok királynéja című háromrészes filmsorozat főszerepét, s azóta sincs megállás szinkron-karrierjében.

Sir Ian McKellen – Sir Leigh Teabing – Bács Ferenc

A bemutató előtt néhány vallási felekezet azt követelte, hogy a film már az első képkockáknál tisztázza, hogy a történet csupán fikció. Egy 2006-os interjúban Sir Ian McKellen így vélekedett erről: ,,Többször gondoltam már arra, hogy a Biblia első lapján is lehetne egy kiírás: fikció. Járni a vízen? Ehhez hit kell. Én pedig ebben a filmben hiszek. Nem abban, hogy igaz, vagy tényszerű lenne, hanem abban, hogy egy jó történet. Úgy gondolom, hogy a közönség van olyan okos és értelmes, hogy szét tudja választani a tényeket a fikciótól”.

Sir Ian McKellennek a legismertebb magyar színészek kölcsönözték a hangjukat: Dörner György, Dobránszky Zoltán, Helyey László, Kristóf Tibor, Balázs Péter – a lista hosszú. Leggyakoribb megszólaltatója Bács Ferenc volt. Párosuk egyik legismertebb munkája a 2001-es a Gyűrűk ura: A Gyűrű szövetsége, ám első találkozásuk az 1997-ben készült Érzelmek hullámain című film volt. Ugyan közös munkáik száma nem tetemes, Sir McKellen legismertebb szerepei Bács Ferenchez kötődnek a magyar nézők számára, hiszen hangjából ,,McKelleni bölcsesség” és higgadtság áradt.

Jean Reno – Bezu Fache – Szilágyi Tibor

Jean Reno abban a különös helyzetben találta magát, hogy Dan Brown fejében már a regény megírásakor Jean Reno volt Fache felügyelő megtestesítője. A francia színészt nagyon meghatotta, hogy egy ismert amerikai író pont rá gondol egy szereplője kapcsán. Reno jó szívvel emlékezett vissza a forgatásra egy 15 évvel ezelőtti interjúban: ,,Ron Howard egy nagyon precíz rendező: pontosan megvan a fejében, hogy mit szeretne, mégis engedi szabadon játszani a színészeket. Kijavít, ha szükségesnek érzi, de mindig a legnagyobb kedvességgel a hangjában.” Színésztársairól a következőt mondta: ,,nagyon örültem, amiért velük dolgozhattam, jobban, mint annak, hogy egy ekkora mozifilmben szerepelek. Ez a célom: érdekes emberekkel dolgozni, és ők fantasztikusak voltak”. Akárcsak Audrey Tautou, ő is saját magát szinkronizálta a film francia változatában, ám magyarul a jól megszokott partner, Szilágyi Tibor biztosította a hangot. A magyar színész már az 1988-as a Nagy kékség című filmben kiegészítette francia kollégáját, s állandó társává nőtte ki magát az idők során. Szilágyi Tibor akárcsak a színpadon, a szinkronban is emlékezetes alakításokat nyújt, a Da Vinci-kóddal sem volt ez másképp. Finoman vezet végig a filmen úgy, hogy saját magunkat bizonytalanítsuk el arról, hogy a jó, vagy a rossz karaktert halljuk éppen.

Ugyan nem szinkron, de nem mehetünk el szó nélkül Hans Zimmer mellett, aki a film emlékezetes zenéjét szerezte:

 A film utolsó jelenete Hans Zimmer zenéjével (spoileres)

A filmben a főbb szerepekben hallhattuk még Forgács Pétert, Csankó Zoltánt, Rosta Sándort, Haás Vander Pétert, Kristóf Tibort, Izsóf Vilmost és Halász Arankát is.

Ne tartsátok magatokban véleményeteket, írjátok le kommentben, hogy mit gondoltok: valóban jogos volt a katolikus egyház felháborodása a regény, majd később a film miatt? Melyik a kedvenc Dan Brown-adaptációtok? Na és persze eshet szó a szinkronról is!