Pont idén került elő a 6-7 éves koromban megkezdett Dinoszauruszhatározóm a családi kincsestárból. Ebbe a füzetbe gyűjtöttem össze a kedvenceimet, amiket rajzokkal illusztráltam és a könyvekből kölcsönzött szöveggel ékesítettem. Máig él bennem e kihalt állatokért rajongó gyermek, így nincs könnyű dolgom, amikor a Jurassic World - Újjászületésről kell kritikát írnom. No, azért tegyünk egy próbát!

A 94-es eredetit még egy - talán Ciprusról vagy a Kanári-szigetekről szerzett - szétmásolt kazettán láttam először. Olyan sötét volt a kép, hogy szó szerint semmit nem értettem a film kétharmadából. Így sokakkal ellentétben nekem a második rész, az Elveszett világ lett a kedvencem. Megvolt benne minden, ami egy vérbeli kalandfilmhez kellett: főhős, akihez lehet kapcsolódni, és akiért lehet szurkolni, valódi mellékfigurák, izgalmas jelenetek, nem annyira lineáris cselekmény, elképesztő látvány és a legendás zene. Aztán ahogy teltek-múltak a franchise-évek, úgy fogyott el a padló a Jurassic Park-filmek alól. Először önmagukat kezdték másolni, aztán már annak is inkább a szomorú paródiájává váltak. A hatodik epizód egy fájó búcsú lehetett volna a Jurassic Parktól. De nem! Csak azért is újra meg újra ki kell hantolni szerencsétlen John Hammond hulláját, aki sírjában már így is örökmozgóként pörög. "Hisz' a lovetta az úr!" - éneklik találóan a Hollywood-i stúdióknál az Oroszlánkirályból ismert dallamokra.

Az Újjászületés érdekes helyzetet teremtett, mert miközben címével minden nézőt hülyére vett (semmi nem születik újjá, pláne nem a franchise...), az előzetesekben szó szerint a teljes sztorit lelőtték. És igazándiból megvallva az a néző jár vele a legjobban, aki nem is megy tovább, inkább saját fantáziára bízva tölti ki a 2 óra 14 perces játékidőt. 

Talán még a Halálos Iramban-filmek esetében is komolyabb munkát tettek bele a figurák kidolgozásába, ugyanis az Újjászületés karakterei (hiába játszanak benne Oscar-közeli színészek) egytől egyig katasztrofálisan rosszak. A csapat felosztása még csupán furcsa lenne, de a szereplők legnagyobb részének nincs mélysége (még Jurassic Parkos mércével mérve sem!), személyisége, gondolatai - éppen ezért nem drukkolunk nekik. Meghökkentő, hogy a film egyik mélypontja egy olyan jelenet, ahol a főszereplő Zsoldos 1 (Scarlet Johansson) és Zsoldos 2 (Mahershala Ali) párbeszédnek álcázott expozét tartanak és megpróbálják a néző szájába rágni, hogy ők igazából karakterek és nem csupán kitölteni jöttek a dínók közötti űrt. Az egész filmben két legalább valamilyen karaktert sikerült írni, a Rupert Friend által megformált megrendelőt, akinek láthatóan máshol vannak a prioritásai, mint azt a moralitás diktálná, és a latin-amerikai család plusz egy főjeként érkező David Iaconót, aki legalább vicces balfék.

Persze mondhatnánk, hogy nem érdekesek az emberek, hiszen ez egy film a dinoszauruszokról, de ebben a témában nagyon nehéz valódi újdonságot hozni. A korábbi részek teljesen demisztifikálták e csodálatos lényeket - ma már senkinek nem szorul össze a gyomra, ha újra felugrik egy velociraptor a konyhapultra. Az Újjászületés stábja is érezhette ezt, és kétféleképpen is próbálta kezelni a kérdést:

• Egyrészt átgondolták, hogy hol nem küzdöttek még a franchise korábbi filmjeinek szereplői a dínókkal (vízen és levegőben), így ezt próbálták valamennyire behozni a képbe.
• Másrészt miután maguk is felmérték, hogy a "sima" dínók már nem elég ijesztőek, ezért tovább lépdeltek az újfajta hibrid állatok nyomvonalon. Az előzetesben ellőtt és különböző szörnyfilmekből összelopkodott állatok viszont egyáltalán nem hozzák azt a szintet, mint amikor először megláttuk a T-Rexet. 

Sajnos azonban van még egy harmadik komoly betegsége a filmnek: a zene. A zeneszerző-legenda, John Williams által az űrbe tett mércét nagyon kevesen tudják megugrani, de azért Michael Giacchinónak az előző három részben sikerült hoznia nagyjából azt a hangulatot és stílust. Ráadásul több új, izgalmas (és megjegyezhető!) elemmel gazdagította a Williams-i kottát. Az Újjászületésbe az Oscar-díjas Alexandre Desplat-nak rég nem látott és hallott módon tört bele a bicskája. Miközben azt el kell ismerni, hogy Desplat-nak vannak elévülhetetlen érdemei, ezt a munkáját a filmmel együtt és kép nélkül sem tudtam szeretni. Összecsapott, generikus akciózenékkel dúsított, kellemetlenül hangszerelt, ráadásul több helyen kifejezetten bántóan nyúlt hozzá John Williams eredetijéhez. 

Az előzetes alapján nem volt sok reményem a filmhez, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire alulmúlja a nemlétező elvárásaimat. Sokat gondolkoztam, hogy egyáltalán miért is készült el. Aztán rájöttem. Ezért:

A magyar szinkron

Nehéz különösebben mélyen belemenni a szinkron elemzésébe, hiszen ebben a filmben a szereplők el voltak foglalva a küldetéssel és/vagy a meneküléssel, így holmi párbeszédekre ritkán jutott idő. A szinkron érdekessége, hogy Dóczi Orsolya szinkronrendező még a kisebb szerepekben is olyan kiválóságokat dob be számunkra, mint Rába Roland és Dévai Balázs. 

Megkapjuk a megszokott hangokat is, Scarlett Johansson 18. alkalommal is Csondor Kata, míg Mahershala Ali ismét Kálid Artúr. Számomra egyedül Rupert Friend lógott ki egy kicsit a sorból (no, nem a minőség miatt) - őt ugyanis a Homeland sorozatban 58 részen keresztül szinkronizálta Szatmári Attila. Azonban Bányai Kelemen Barna is kiváló munkát végzett a megrendelő szerepében.

Külön érdemes kiemelni a film üde színfoltjaként Katona Péter Dánielt, aki a szigetre vetődött civil család plusz egy főjeként (ti. a nagyobbik lány csávója) remekelt. Ehhez a gólpasszokat adták: Koller Virág, Noé Zoé és az apuka,  Makranczi Zalán.

A teljes stáb

Magyar hangok:

Zora Bennett (Scarlett Johansson) - Csondor Kata
Duncan Kincaid (Mahershala Ali) - Kálid Artúr
Dr. Henry Loomis (Jonathan Bailey) - Fehér Tibor
Martin Krebs (Rupert Friend) - Bányai Kelemen Barna
Reuben Delgado (Manuel Garcia-Rulfo) - Makranczi Zalán
Teresa Delgado (Luna Blaise) - Koller Virág
Xavier Dobbs (David Iacono) - Katona Péter Dániel
Isabella Delgado (Audrina Miranda) - Noé Zoé
Nina (Philippine Velge) - Pájer Alma Virág
LeClerc (Bechir Sylvain) - Zöld Csaba
Bobby Atwater (Ed Skrein) - Dévai Balázs
Williams (Adam Loxley) - Rába Roland
Desanto (Niamh Finlay) - Varga Fekete Kinga

További magyar hangok:

Balda Balázs, Bor László, Csúz Lívia, Fábián Nikolett, Farkas Fanni, Fehérváry Márton, Fekete Anna Luca, Galiotti Barbara, Ince Sára, Kalocsai Dorottya, Majorfalvi Bálint, Sipka Gábor

Főcím és filmbéli feliratok narrációja: Egressy G. Tamás

Magyar szöveg: Speier Dávid
Felvevő hangmérnök: Jacsó Bence
Vágó: Simkóné Varga Erzsébet
Gyártásvezető: Gelencsér Adrienne
Szinkronrendező: Dóczi Orsolya
Produkciós vezető: Hagen Péter

Nem is tudom, mit kívánjak magunknak... Talán azt, hogy most egy darabig ne készüljön Jurassic Park-film. Hagyjuk lenyugodni a franchise-t, mert nagyon hamar mégis elő fognak kerülni az ember-dínó hibridek a fiókból és akkor végleg eljutunk a Sharknado szintjére. Egy jól megcsinált túlélő horror sokkal jobban állna a témának, de leginkább itt az idő: Hollywood, vedd elő végre a Dino Riders-t!