mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

Tíz éves(ek) a Becstelen brigantyk

2019. augusztus 19. - paddydori


wp1970149.jpg

Pár napja debütált a mozikban Quentin Tarantino kilencedik filmje, a Volt egyszer egy... Hollywood, és különös egybeesés, hogy majdnem napra pontosan tíz évvel ezelőtt jelent meg a rendező hatodiknak tekintett műve, a nyolc Oscarra jelölt Becstelen brigantyk. 

A hangzatos címet Tarantino egy 1978-as olasz háborús filmtől kölcsönözte, mert eredetileg az "Once Upon a Time in Occupied France" címet akarta neki adni, de végül megelégedett annyival, hogy az első fejezetnek adta ezt.

Mai írásunk tehát erről a második világháborús filmről szól, és az igazat megvallva, nincs egyszerű dolgunk. Szinkronos blogként nehéz egy olyan alkotásról írni, amit a magyar forgalmazó és szinkronstúdió körülbelül 30-40%-ban fordított le - tette mindezt persze nagyon okosan, hiszen a nyelvbeli különbségek lényegesek a brigantyk és Shosanna történetének szempontjából. Így hát csupán azokat a részeket hallottuk magyarul, melyek az eredeti verzióban angol nyelven hangzottak el, a többi - német, francia és egy kevés olasz - párbeszéd alá felirat került. Mondjuk az olasz feliratnak nem csak a nézők, hanem Aldoék is hasznát vették volna. :)
Ezzel a húzásával egyébként Tarantino sokat kockáztatott, mert az olasz, francia és német nyelvtudás általában véve ritka odaát, nem szeretik a feliratozást sem, így nem igazán terjedt el a többnyelvű forgatás a tengerentúlon. A film azonban kedvező fogadtatásra talált, sokan az egyik legjobb rendezésének tartják.

A fennálló "nyelvhelyzet" és szinkronizálás miatt tehát a filmet magyarul megtekintő mozinéző egymás után hallhatta a színészek saját hangjait és az őket szinkronizálókét, ebből adódóan, ha akarta, azon melegében össze is tudta hasonlítani azokat. Ezért kiemelten fontos volt, hogy jól passzoló szinkronpárokat találjon és/vagy használjon a rendező, esetünkben Földi Tamás. Aki amúgy szinkronizált is a filmben, mégpedig Perrier LaPadite-ot. Bónuszpont, ha a kommentekben megírjátok, kinek volt még gyakran a hangja más alkotásokban.

Nos lássuk, sikerült-e jó szinkronstábot összehozni.

Aldo Raine hadnagy (Brad Pitt) - Varga Gábor

A legelső alkalom, amikor Brad Pitt Tarantino rendezte filmben játszott, és az első alkalom, hogy Varga Gábort hallottuk a magyar hangjaként a Becstelen brigantyk volt. Ezután sajnálatos módon csak egy filmben dolgoztak "együtt" - mármint Gábor és Brad - mégpedig a 12 év rabszolgaságban. Nagyon eltalált párosnak tartom őket, és szívesen hallottam volna Gábort a későbbiekben, még ha a közönség Stohl Andrást is szokta meg Selmeczi Roland után.
Mivel amerikai a karakter, így a főszereplők közül neki volt a legtöbb szinkronizálható szövege.
Egyébként, ha filmeken kívül máshol is hallgatnátok Gábort, akkor ajánlom a magyar YouTube egyik kiválóságát, a Broadtestet, ugyanis ő az egyik tagja a csatornát vezető triónak.

Hans Landa ezredes (Christoph Waltz) - Csankó Zoltán

Mielőtt a Brigantykban nyújtott alakításáért a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat elnyerte, a bécsi születésű Waltz nem igazán számított A-listás színésznek Hollywoodban, ellenben feltűnt rengeteg német és osztrák nyomozós sorozatban. Például a Rex felügyelőben vagy a Derrickben is találkozhattak vele az európai nézők, de amíg nem volt viszonylag nagy név, nem volt állandó szinkronhangja sem nálunk. 2013 után azonban szinte minden filmjében Csankó Zoltánt hallhatjuk, a sort pedig a mai szülinapos filmünk kezdte meg, amiben nagyon jól átjön a tenyérbemászó Landa hanglejtése, ahogy a lenti videóban is hallhatjuk. Kis kihagyással pedig a rákövetkező Tarantino film, a Django elszabadul folytatta a Csankó-Waltz párosítást. Na és ha már szinkron, a több nyelvet beszélő Waltz volt a saját szinkronhangja a film német és francia változataiban.
Kis érdekesség, hogy amikor a Zsidóvadász becenévvel bíró Landa a legelső jelenet egy pontján rágyújt a pipájára, az a pipa ugyanolyan, mint amit Sherlock Holmes használt Sir Arthur Conan Doyle regényeiben és novelláiban.

A film további fő- és mellékszereplőinek sokkal kevesebb angol - esetünkben magyar - szövege volt, így az ő szinkronjukról keveset lehet beszélni, de azért megpróbáljuk.

Shosanna Dreyfus (Mélanie Laurent) - Pupos Tímea

Meg kell hogy mondjam, Pupos Tímea neve ezidáig ismeretlen volt számomra, utánaolvastam a szinkronos munkásságának, és nem is véletlen, hiszen Shosanna szerepe az egyetlen főszerep, mely a nevéhez köthető - és csak a mozigépész németeknek szánt felvételében halljuk, nagyjából öt mondat erejéig ("Én akarok üzenni Németországnak..."). Ellenben a 9 év alatt, mióta szinkronizál, több, mint négyszáz filmben volt hallható kisebb szerepekben, ami nem mondható kevésnek. 

Bridget von Hammersmark (Diane Kruger) - Solecki Janka

A németek ünnepelt színésznője, aki titokban összejátszik az amerikaiakkal, először német katonák társaságában tűnik fel. A pincében játszódó jelenetben a legutolsó angol mondatok kivételével végig németül folyik az eszmecsere - akcentussal vagy anélkül - így a Diane Krugert szinkronizáló Solecki Jankának nem volt sok dolga. Később, amikor meglőtt lábbal fekszik a műtőasztalon és Aldoval beszél, azt már angolul teszi, így itt végre akadt feladata Liv Tyler és Elizabeth Banks magyar megszólaltatójának.

Frederick Zoller (Daniel Brühl) - Király Adrián

Zollertől, ha jól figyeltem, egyetlen nem német mondat hangzik el, a saját főszereplésével készült filmben, mégpedig a Shosanna által felvett rész előtt.  A "Ki akar üzenni valamit Németországnak?" jó átvezetés aztán a merényletet kitervelt lánynak, hogy dramaturgiailag is passzoljon az üzenete a filmbe.
A napokban nálunk forgató Brühlnek egyébként még nincs állandó szinkronpárja, de ha elindul jövőre a A Sólyom és a Tél Katonája Marvel-sorozat a Disney+-on, amiben ő lesz a főgonosz, akkor valószínűleg az őt eddig szinkronizálók közül kerül majd ki a győztes.

maxresdefault_2_1.jpg

Omar Ulmer (Omar Doom) - Király Adrián

Szinte példátlan, hogy ugyanaz a színész egynél több karakternek lehessen a hangja egy filmen belül, a Becstelen Brigantykban viszont Király Adrián három rövid szinkronszerepet is kapott. Zolleren kívül ő volt még az egyik amerikai, Omar hangja (aki ugye Aldo szerint "harmadik legjobb" olasz nyelvből), valamint ő szólaltatta meg azt a Dieter Hellstorm nevű német tisztet is, aki lebuktatta Hicox hadnagyot a kézmozdulata miatt. Mivel ők hárman nem szerepeltek egy jelenetben, és alig beszéltek, így nem feltűnő az egyezés - de azért írjátok meg kommentben, ha ti rájöttetek már első nézéskor :)

Archie Hicox hadnagy (Michael Fassbender) - Seder Gábor

A "piz palü-i" akcentussal beszélő hadnagy, akinek erőltetett nevetésétől felállt az ember hátán a szőr, szintén németül mondta el a legtöbb szövegét, nem sok lehetőséget hagyva Seder Gábornak arra, hogy kibontakozhasson. Fassbendert egyébként egyenlő arányban szinkronizálta eddig Seder, Viczián Ottó illetve Fekete Ernő Tibor, utóbbi Magnetoként magyarította a színészt (amíg még Hujber itthon volt).

Wilhelm Wicki tizedes (Gedeon Burkhard) - Viczián Ottó

Ha már Ottót említettük fentebb, legyen a következő szereplő Gedeon "Rex felügyelő" Burkhard, akinek a szinkronja azért érdekes, mert amikor németre fordít a náci tisztnek a völgybeli rajtaütés után, azt nem hagyták meg eredetiben,mint a többieknél hanem Viczián Ottót halljuk.

Hugo Stiglitz őrmester (Til Schweiger) - Stohl András

Stiglitz egyetlen említésre méltó mondata, amit bizonyára egy élmény lehetett Stohlnak szinkronizálni, az a "Mondj auf Wiedersehen-t a náci tökeidnek" volt.

Donny Donowitz őrmester (Eli Roth) - Papp Dániel

Adam Sandlernek volt első körben felajánlva Donny "Medvezsidó" Donowitz szerepe, aki inkább a Ki nevet a végén? című vígjátékot választotta, ehhez most nem is fűznék semmilyen kommentárt. Szóval Eli Roth-hoz került végül a szerep, aki nemcsak színész, hanem rendező is. Mi több, ő rendezte a filmben látható filmet, a hat-hét perces A nemzet büszkeségét. 
Egyébként pedig Donnynak, vagyis Papp Dánielnek van a legtöbb szövege a brigantyk közül Aldo Raine/Varga Gábor után. 

Így fest tehát a film szinkronstábja. Amit ilyen szűkös keretek között ki lehetett belőle hozni, azt kihozta mind a fordító, mind színészek, pedig a többi munkatárs. Azért remélem, hogy bennük is felmerült a gondolat, mint Aldo-ban, vagyis hogy "ez lett a (...) mesterművem". :)

40 éves a Monty Python: Brian élete

brian_elete_big.jpg

A Monty Python brit szürrealista komédiások társulása, kiknek hatása a humorban akkora volt, mint a Beatlesnek a zenében. Már 1969-től rendszeresen feltűntek a televízióban, majd filmeket is elkezdtek készíteni. A Monty Python és a Szent Grál 1975-os sikere után megalkották a Monty Python – Brian élete című filmet, mellyel többek nemtetszését is kiváltották, de ez őket hidegen hagyta, s milyen jó, hogy ilyen nemtörődömök voltak!

Augusztus 17-én 40 éve annak, hogy a filmet bemutatták Amerikában. És hogy miért nem az anyaföld Anglia volt az első, aki láthatta filmet? Azért, mert a készítők tartottak attól, hogy sokaknak már nem férne bele, ahogy a vallást megközelítik a filmben, és ellentétben az Egyesült Királysággal, Amerikában nincsenek istenkáromlást büntető törvények.

A film (egyik) különlegessége, hogy a főbb szerepeket a társulat hat tagja kelti életre, s ez a szinkronban is visszaköszön, hiszen a magyar színészeknek is több szereplő bőrébe kellett bújnia egy film szinkronja során. Ez olyan jól sikerült, hogy nekem első látásra fel sem tűnt, hogy ugyanazok a színeszek játszanak es szinkronizálnak a filmben. Van azért kivétel is, így a Graham Chapman által megformált karakterek esetében, hisz Briankent és Ficus Cucisként Szacsvay Lászlót hallhatjuk, ám amikor Chapman a Napkeleti bölcsek egyike, Sinkovits-Vitay András szólaltatja meg.

Habár a Pythonok ízig-vérig britek voltak, a Brian élete egy nemzetközi produkció volt. A film ötlete egyébkent akkor jött, amikor előző alkotásukat reklámozták Amsterdamban. A forgatókönyv 1977-re került végső állapotba, amikor a tagok Eric Idle javaslatára Barbadosra mentek ötletelni. Úgy gondolták, a film ötlete mindenkeppen jó, hisz vallási alapú témához még senki nem nyúlt humorral. Ugyanakkor, ahogy Eric Idle fogalmazott: ,,Jézus Krisztust nem lehet kinevetni, mert amit mond, az teljesen helytálló, így az őt követő emberek voltak a célpont”.

A filmet Tunéziában forgatták, s olyan szerencsések voltak, hogy pont váltották Franco Zeffirellit a Názáreti Jézus mini-széria forgatása után, így fel tudták használni a díszleteket és jelmezeket, amiket Zefirelli stábja hátrahagyott.

A forgatás 4 millió dollárba került, ám a munkálatok kezdete előtt két nappal az EMI Films főnöke meggondolta magát a film finanszírozását illetően, hiszen attól tartott, hogy a film túl érzékeny témához nyúl, így nem biztos, hogy fog profitot hozni. A Pythonoknak így sürgősen új támogatót kellett keríteniük, így bukkantak a Beatles gitárosára, George Harrisonra, aki nagyon kedvelte a társulatot, ezért boldogan beszállt azzal a 4 millió dollárral, ami a filmhez kellett. A befektetés jó döntésnek bizonyult, ugyanis a film 20.2 millió dollár bevételre tett szert, s a mai napig a legjobb brit komédiaként tartják számon.

Hiába a stáb elővigyázatossága, mégis sikerült megrongálni a történelmi emlékeket. Ugyan számos saját díszlettel is dolgoztak, voltak a történelmi városrészhez tartozó épületek, amelyeket használtak, így amikor az űrhajó becsapódásakor fekete füstöt generáltak, nagy bajban voltak, amikor azt tapasztalták, a füst feketéje a falon maradt. Nem lehetett mit tenni, így az éjszaka leple alatt kellett lefesteni a falakat eredeti színükre.

Magának az UFO-s jelenetnek is érdekes háttere van, ugyanis abban az időben a Brian-t játszó Graham Chapman Amerikában élt, és bizonyos adózási okokból nem is mehetett vissza Angliába 24 óránál hosszabb időre. Így esett, hogy amikor az űrhajós jelenetet forgatták Londonban, Chapman megérkezett, rohant a stúdióba, majd vissza a repülőtérre, mielőtt lejárt a 24 óra.

Chapmannak nem ez volt az egyetlen nehezítő körülmény a forgatás során, hiszen amellett hogy író és színész volt, orvosként végzett, így forgatási szünetekben a stábtagokat kötözte, gyógyította, és receptet írt fel nekik.

A Brian anyját játszó színész, Terry Jones ekképp emlékszik vissza a film nyitóképére: ,,a film elejét rögzítettük épp, és amikor Jézus a beszéd közepén járt, a tömeg egyszer csak feloszlott. Amikor a rendező megkérdezte, mi történik, azt mondták neki, hogy a tömeg nagy része nő, és haza kell mennie a férjeiknek teát csinálni. Amikor visszajöttek, az viszont jól nézett ki, úgyhogy fel is vettük amint visszatérnek.” Jonesnak egyébkent Józsa Imre szolgáltatta a "hangalávalót”, és bátran állíthatjuk, hogy ő az egyik oka annak, amiért a film magyar szinkronja ennyire kiváló lett.

John Cleesenek ez esetben Beregi Péter kölcsönzött hangot, de párosuk nem nőtt össze, hiszen ezután legközelebb 2016-ban találtak egymásra a Trollok című animációs rajzfilmben, ahol Mr Cleese magyar kollégájához hasonlóan szintén szinkronszerepet kapott. Érdekesség azonban, hogy John Cleese-t egyik legismertebb szerepében, a Waczak Szállóban Kerekes József szólaltatta meg, aki a Brian élete esetében Terry Gilliam hangja volt.

Eric Idle – de hívjuk csak Lorettának – szintén egy emlékezetes karakter, hiszen ő vezeti fel a film végén a filmtörténelem egyik legemlékezetesebb betétdalát. Az örökifjú hanggal bíró Görög László hozta el nekünk magyarul a szereplőt, aki 1993-ban, a szinkron készültekor tényleg ifjú volt, nem csak hangban.

Michael Palinról se feledkezzünk el, aki számos alakítása mellett Poncius Pilatusként írta be magát a filmtörténelembe. Az eredeti felvételt látva is raccsolást (akarom mondani, laccsolást) hallunk, azzal súlyosbítva, hogy ténylegesen alig érthető szöveget hallunk.

A magyar változatnál Dörner György végzett remek munkát, s ez esetben a karakterek sokasága miatt több hangszínt is elővett, hogy a Palin által megformált szereplőket minél különbözőképpen hozza. Dörner György mesélt nekünk a film magyar szinkronjáról amolyan abszurd Monty Pythonosan:

dorner_gyorgy.jpgSzinkronJunkie: Emlékszik még arra, hogyan kapta meg a szerepet?

Dörner György: Igen, emlékszem. Felhívtak, és én elvállaltam.

SzJ: Mi volt az első benyomása Pilátusról?

DGy: Az első benyomásom valójában a második, sőt a harmadik volt, hiszen Michael Palin, akit én szinkronizáltam több szerepet is játszik a filmben. Mivel kronológiai sorrendben haladtunk a felvétellel, mire Pilátushoz érkeztünk, már szemem sem rebbent. Azt hiszem, fontos, hogy kellő komolysággal hangozzanak el az adott mondatok, mert így kel igazán életre bennük az a sajátos humor, ami oly jellemző a Monty Python társulatára.

SzJ: Kedvelte ezt a szerepet?

DGy: Igen, kedveltem.

SzJ: Könnyedén megtalálta a megfelelő hangot, amit e külön karakter megkívánt?

DGy: Az eredeti szövegben is hallani lehetett a beszédhibát, így konkrét elképzeléseim voltak arról, hogyan fogom felmondani. A film során pedig a különböző szerepekhez igyekeztem alakítani a hangomat.

SzJ: A film, és kifejezetten Pilátus karaktere már-már klasszikusnak mondható, hiszen a Youtube-on több mint kétmillió megtekintése van Pilatus (és az Ön!) nagy jelenetének. Ha kedvenc szinkronjairól kérdezik, említené köztük a Brian életében nyújtott szinkronját?

DGy: Azt hiszem, igen. Emlékezetes feladat volt. Számomra azonban a két legkedvesebb szinkronszerep a csehszlovák A bolond és a királynő című, és az Ördögök című lengyel filmhez kötődik: előbbit Věra Chytilová rendezte, utóbbit pedig  Andrzej Wajda. Nagyszerű film és nagyszerű szinkronszerep volt mindkettő.

SzJ: Magát a filmet szívesen megnézi, vagy nem áll Önhöz annyira közel ez az abszurd humor?

DGy: A filmet még jóval a szinkron előtt láttam, ha jól emlékszem, nem is Magyarországon. Kedvelem az abszurd humort.

SzJ: Mely filmekben, illetve előadásokban hallhatjuk/láthatjuk legközelebb?

DGy: A színház az elsődleges számomra. Az Újszínházban nem csak igazgatok, hanem játszom és rendezek is. Szeretem a színpadot, mert itt minden élő, egyszeri és megismételhetetlen.

 

További magyar hangok voltak: Kocsis Mariann, Kun Vilmos, Orosz István, Rátonyi Hajni, Balázsi Gyula, Kassai Károly, F. Nagy Zoltán, Kárpáti Tibor, Várkonyi András.

S a végére álljon itt a film igaz üzenete:

A 20 éves Hatodik érzék szinkronhangjai

524997.jpg

A ma húsz éves Hatodik érzék azok közé a filmek közé tartozik, melyek elé legalább kétszer ül le az ember (ha nem többször). Első megnézéskor végigizgulja, hogy mi lesz Cole-lal és Malcolmmal, majd pedig másodjára azért nézi meg, hogy a filmvégi fordulat fényében újraértelmezhesse az egész alkotást. M. Night Shyamalan első közös munkája volt ez Bruce Willissel, és még két másik, az Eastrail 177 trilógiában szereplő film követte.
Magát a filmet, a rendezőt, és az anya-fiú párost, Haley Joel Osmentet és Toni Collettet egyaránt Oscar-díjra jelölték. A filmtörténeti szempontból igen erős 1999-es év második legjövedelmezőbb filmje lett, csak a Baljós árnyak előzte meg bevételben.
A remekmű tele van olyan utalásokkal, amelyeket csak második megnézésre vesz észre az ember, és olyanokkal is, amikre talán egyáltalán nem figyel - például, hogy a piros/vörös szín nem véletlenül tűnik fel számos fontos alkalommal. Shyamalan szeret a színekkel játszani, ezért is van az, hogy vörös volt a padló a templomban, ahová Malcolm Cole után ment, a pince ajtógombja, a gyerekzsúron a lufi és Cole megtépázott pulóvere, a temetésen az anya ruhája, Lynn felsője, amikor fia elmondja neki a titkát. Sok piros tárgyat fedezhetünk fel Anna mellett is, bármikor közelben van a férje, és Cole sátra is piros, ahová elbújik, amikor fél.

Nézzük a szinkronhangokat!

Dr. Malcolm Crowe (Bruce Willis) - Szakácsi Sándor

malcolm_crowe.pngBár akkorra már legalább egy tucat filmben volt Dörner György Willis magyar hangja, a Hatodik érzékben ismét Szakácsi Sándor kapta Malcolm Crowe szerepét. A szinkronszakmában vannak jól bejáratott és bevált párosok, amelyek cseréje egyből feltűnik, és akár zavaróvá is válik a néző számára, azonban számomra Willis és hangjainak esete nem ilyen. Töredelmesen bevallom, hogy e cikk írása alatt felváltva hallgattam a két színművészünk hangmintáit az ISzDb-n, hogy el tudjam dönteni, kit is szoktam meg/szeretek jobban mostani főhősünk esetében - és nem jutottam dűlőre saját magammal. Bármelyiküket hallom is, mindegyik "otthonosan" és ismerősen cseng. 

Cole Sear (Haley Joel Osment) - Kováts Dániel

cole_sears.png"I see dead people" - szólt az elhíresült, majd mémmé vált mondat, amit nekünk Kováts Dániel tolmácsolt, aki nem mellesleg a Baljós árnyak kis Anakinjának és Harry Potter-sagában Fred és George Weasleynek a hangja is volt. Valamint dolgozott "együtt" Bruce Willissel később is, ugyanis ő volt a szinkronhangja David Dunn fiának A sebezhetetlenben.
Érdekesség a filmre nézve, hogy amikor Cole-on és a pszichológuson kívül más is szerepel a jelenetben, a kisfiú nem szól Malcolmhoz - csak akkor, ha az a másik személy már elment, mint például amikor az édesanyja elhagyta a szobát. 
Kováts Dániel azóta már nem szinkronizál, a neve politikai körökben ismerősebben cseng manapság, illetve egy ételkiszállító cég tulajdonosa is. Úgy tűnik, nem maradt a kaptafánál :)

Lynn Sear (Toni Collette) - Frajt Edit

lynn_sear.pngA Szomszédok-rajongók biztosan elmosolyodtak, amikor először megszólalt Cole édesanyja, hiszen alig pár nappal a sorozat befejezése után ismét hallhatták Mágenheim Juli hangját. Ugyanis a telenovella befejező része  '99. december 30-ra esett, a Hatodik érzék magyar premierje pedig 2000. január 6-án volt. Collette egyébként eredetileg egy másik film castingja miatt utazott New Yorkba, de mikor meghallotta, hogy egy másik teremben a Hatodik érzék válogatója folyik, oda is bement. A forgatás során pedig inkább drámának, mintsem thriller-horrornak tűnt neki a film, utóbbi csak akkor kristályosodott ki számára, amikor már a kész alkotást láthatta.

Anna Crowe (Olivia Williams) - Majsai-Nyilas Tünde

anna_crowe.pngMalcolm feleségének nincs rengeteg szövege a film során, a végén ki is derül ugye, hogy miért. Tünde egyébként főleg Helena Bonham Carter szinkronhangjaként ismert, de dolgozott már "együtt" Salma Hayekkel, és Piper Peraboval is. Mostanában pedig a Vígszínház deszkáin láthatja őt a nagyérdemű.

Főbb szerepekben hallhattuk még:

Dévai Balázs, Holl Nándor, Csőre Gábor, Csondor Kata, Bíró Attila, Németh Gábor, Kapácsy Miklós, Wolmuth István

Magyar szöveg: Upor László
Szinkronrendező: Lakos Éva

Végül nézzünk be egy kicsit a színfalak mögé az alábbi archív videóval, ahol a szereplőket hallhatjuk beszélni a forgatásról:


(Fotók: 24.hu, Femina.hu, Vigszinhaz.hu)

Oroszlánkirály - Interjú a film magyar hangjaival

lion.jpeg

Vegyes érzésekkel futottam neki a filmnek, hisz alapvetően nem volt tervben az, hogy megnézzem. Láttam már a Szépség és a szörnyeteg filmet, és nem mondanám, hogy meggyőzött, így mégis mi jót várhatok egy animált állatokról szóló filmtől? – tettem fel magamnak a teljesen jogos kérdést.

Mondanám, hogy megpróbálom nem összehasonlítani a rajzfilmmel, de egyszerűen lehetetlenség, hiszen az Oroszlánkirály rajzfilm életem első mozi élménye volt, de annyira, hogy ,,okosan” még azt is megkérdeztem Anyukámtól, hogy kell-e tapsolni a végén, mint a színházban. Nem kellett, pedig nagyon megérte volna, mert csodálatos volt, és minden egyes alkalommal libabőrös leszek, ha meglátom a film elején a felkelő napot, és elindul a zene. Hát itt nem mondanám, hogy volt libabőr. És innentől SPOILER!

A legelső képkockák láttán valószínűleg a döbbenet az, ami kiült az arcomra, hisz teljes részletességgel, kockáról-kockára ugyanazok az állatok jelentek meg a színen, ugyanúgy, még a hatalmas elefántok elől menekülő madarak is stimmeltek. Az a katarzis mégsem jött el, amit a rajzfilm okozott anno, és okoz a mai napig, amikor megnézem. Csírájában elfojtottam azt az ötletet, hogy nem, és nem fogom összehasonlítani az eredetivel, hiszen nem titkolt szándéka volt a készítőknek, hogy pont ugyanazt mutassák. Viszont úgy érzem, hogy ezzel az animált megoldással saját magukkal is kitoltak a készítők, ugyanis animált állatok – és teszem hozzá ennyire jól animált állatok, mert egészen elképesztő, ahogy megjelenítették a szereplőket és a háttereket – tehát ezek a megszólalásig az igazira hasonlító utánzatok akárcsak akikről mintázták őket, nem tudtak érzelmeket közvetíteni. A jelenet, amikor Szimba rájön, hogy az apja meghalt, a Disney-filmek legszívbemarkolóbb jelenete, de most ez nem működött. A szinkron és a zene próbált mindent megtenni, hogy kifacsarjon egy könnycseppet a szememből, de nem sikerült.

Nem mondom, hogy rossz a film, a látványvilága lenyűgöző, a hangok mindent megtettek, hogy működjön, de mégsem működik. Talán ha nem vették volna ennyire realisztikusra a figurákat, megtartották volna a játékosságot, a mese-vonalat, akkor a szereplőknek is több lehetősége lett volna használni a mimikájukat.

Zeneileg is nagyjából ugyanazon a vonalon halad a film, mint a rajzfilm tette, csak a hangszerelés más, de számomra ez a ,,csak” is rengeteget számít, hiszen az 1994-es elődnek olyan csodálatos a zenéje, hogy sírni kell, de most nem kellett, mert nem volt min. Új dal is került a képbe, csak hogy a Nalát megszólaltató Beyoncé kicsit jobban kiteljesedhessen, és így sikerült elrontani azt az igen fontos jelenetet, amikor Szimba a sivatagban rohan vissza a szülőföldjére. Egyszerűen elvesztette a jelentőségét ezzel a zenével.

Az amerikaiak nem (sem) ügyeltek rá, hogy az eredeti hangokkal dolgozzanak, csupán James Earl Jones jött újra a képbe, aki Mufasa hangját adta, de maga a rendező, Jon Favreau is annyira szerette Mr Jones hangját, hogy nem volt kérdés, ki maradjon az új Mufasa. A többi hang azonban nem tért vissza, pedig olyan nagy nevek közreműködtek anno a rajzfilmben, mint Matthew Broderick, Jeremy Irons, Rowan Atkinson, és Whoopi Goldberg.

Itt egy videó arról, hogy hogyan készült az amerikai szinkron:

Végre elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor a magyar hangokról is szólok, akik közül senki nem egyezik a régi gárdával, de ha úgy tekint rá az ember, mint előzmény nélküli filmre, akkor semmi baj sincs ezzel.

JD McCrary - Draskóczy Balázs, Donald Glover – Kádár-Szabó Bence – Fiatal/Idős Szimba

kadar_szabo_bence.jpg

JD, azaz Jaydon McCrary amerikai énekes- és színészpalánta, aki meggondolta, hogy elfogadja-e a felkínált szerepet, hiszen tudta, milyen minőségre számíthat a felnőtt Szimbát megszólaltató Glovertől, és nem akart kudarcot vallani fiatalkori önmagaként. Félelme alaptalan volt, hiszen nagyon jól játszott a hangával. Magyar párja Draskóczy Balázs volt, akit a Szenilla nyomában című animációs filmben hallhatunk Némóként. Donald Glovert több filmben is láthattuk, a Solo: Egy Star Wars történetben Landóként, illetve a Pókember: Hazatérés című filmben is feltűnt. Jelen esetben Kádár-Szabó Bence szólaltatta meg, aki örömmel mesélt nekünk a filmről s annak szinkronjáról: ,,Nagyon sokszor megnéztem gyerekkoromban az Oroszlánkirályt és a folytatását is. Amikor felhívtak a film szinkronját készítő stúdiótól, hogy én leszek Szimba az új Oroszlánkirályban, egy számomra sosem ismert sokkélményben volt részem. Talán még sosem örültem eredménynek ennyire, egész nap fülig ért a szám. Persze ahogy közeledett a felvétel, egy kis félsz volt bennem, mert méltán jó akartam lenni Donald Gloverhez, hiszen most inkább az általa kijelölt irányt követtem, mint a rajzfilm szinkronját. Kétségtelen, hogy a rajzfilm magyar hangjai kiválóak voltak, és biztos nagyon sok embernek hiányoznak, de hiába ugyanaz a történet, a szereplők és a hangjaik habitusa más lett a filmben. Nekem egyébként nagyon tetszett, egy kétórás nosztalgiavonat, amit az elejétől a végéig élveztem. Nagyon kíváncsi leszek a Mulan-ra, és ugyan nem tudom, a Disney tervezi-e, de egy élőszereplős Herkulest is megnéznék!”

Beyoncé Knowles-Carter – Péter Szabó Szilvia - Nala

Kapcsolódó képAkárcsak az amerikai, a magyar verzióban is egy énekesnő szólaltatja meg a felnőtt Nalát. Péter Szabó Szilvia elmondása szerint nagyon hálás a szerepért, hiszen gyerekkorában az Oroszlánkirály volt a kedvenc rajzfilmje, és ez a film szerettette meg a vele a magyar szinkront igazán.

 

  

Chiwetel Ejiofor – Fekete Ernő - Zordon

Képtalálat a következőre: „fekete ernő”Chiwetel Ejiofor úgy közelítette meg Zordon karakterét, hogy próbálta beleélni magát a helyzetébe, abba a fajta hamleti agyrémbe, hogy ő kell legyen a király. A filmhez hozzátettek még egy utalást Zordontól, ami a rajzfilmben nem hangzott el, így még jobban érthető Zordon összetörtsége, és mániákus trónfoglalási szándéka. Fekete Ernő nem tudni, hogyan közelített a szerephez, de mindenképpen jól oldotta meg, hiszen már csak az előzetesben elhangzott mondataitól is a hideg futkos az ember hátán.

 

Mufasát a már említett James Earl Jones szólaltatta meg, akárcsak az 1994-es verzió esetében. A rajzfilm magyar változatában Sinkovits Imrét hallhattuk, és sajnos mindenképp kellett helyébe találni egy méltó utódot, ami Vass Gábor személyében egyértelműen sikerült. Vele beszélgettem az Oroszlánkirály új verziójáról.

Képtalálat a következőre: „vass gábor”SzinkronJunkie: Hogyan kapta a szerepet?

Vass Gábor: Ha jól emlékszem, kiküldték a hangmintát, de az első perctől nem volt kérdés, hogy én csinálom Mufasát. Miután Sinkovits Imre sajnos már nem veszi fel a telefont, kellett valaki.

SzJ: Ilyen beharangozott film esetében gyakori, hogy ki szoktak takarni részeket a tekercsekből, ami nagyon megnehezíti a szinkront. Ezen film esetében is ez történt?

VG: Kivételesen nem volt kitakarva semmi, úgyhogy ennek nagyon örültem. Ugyan az egész filmet nem nézhettem meg, de pár jelenetet többször is, mert ragaszkodtam hozzá, hiszen valamire kellett támaszkodnom. Azért James Earl Jones és Sinkovits Imre valamire kötelezi az embert!

SzJ: Ezek szerint látta az 1994-es rajzfilmet. Próbált valamit visszaadni Sinkovits Imre szinkronjából?

VG: Természetesen láttam, de nem is akartam Sinkovits Imréből visszaadni, én Vass Gábor vagyok. Imrét nagyon szerettem, így van egy szubjektív vetülete a dolognak, de a munka közben el kellett ettől vonatkoztatnom és valamiféle színészetet kellett létrehoznom ehhez a Mufasához. Ha valamit sikerült visszahoznom a rajzfilm szinkronjából, annak örülök. 

SzJ: Milyennek látta a filmet?

VG: Az én szívemhez a rajzfilm sokkal közelebb áll. Nagyon szeretem a rajzfilmeket, például a Dzsungel könyve zseniális volt, és hozzá a magyar szinkron szintén. Nekem ez a műfaj közelebb áll a szívemhez, mint a mai, animált filmek.

SzJ: Az oroszlánkirályt félretéve, mit gondol a Disney mesék megfilmesítéséről?

VG: Általában azt gondolom, rettenetes, hogy senkinek sem jut eszébe valami új. Mindjárt érkezik a Kis hableány is, az a rajzfilm is remek volt – nem csak azért mondom, mert én voltam Sebastian hangja – és nem biztos, hogy ezeket újra kéne más módon forgatni. Azt hiszem, kifogytak az ötletekből, vagy talán a piaci szempontok diktálnak, így ha az Oroszlánkirály egyszer már bevitte az embereket a moziba, bizonyára ez is beviszi.

SzJ: Ön mit gondol a szinkron körül kialakult helyzetről?

VG: 25 éve egy 45 perces film kétórás munka volt, akkor fizettek érte 20 ezer forintot. Volt idő bakizni, ismételni, átírni, kijavítani, és tudni, hogy miről szól a film. Ma fizetnek ugyanezért 15 ezer forintot, és 50 perc alatt megvagyunk a 45 perces filmmel, tehát órabérben szinte jobbak vagyunk, csak ez így mind a minőség rovására megy. Én azt szeretem, ha jót és jól lehet dolgozni, de beszélhetnénk a teljes filmes szakmáról, a színházi fizetésekről, mert az egész nincs rendbe téve. Pesszimista vagyok, de bármi mellé hajlandó vagyok odaállni.

További magyar hangok voltak:

Kovács Nóra, Faragó András, Szemenyei János, Elek Ferenc, Konrád Antal, Timkó Eszter, Posta Viktor, Seszták Szabolcs, Horváth Illés, Kocsis Mariann, Kisfalusi Lehel, Kobela Kira, Czető Roland, Soleczki Janka, Vámos Mónika, Majer Jázmin, Szatory Dávid, Szabó Andor, Vida Bálint.

Jöhetnek a kommentek, mondjátok el, Nektek hogy tetszett a film, és persze a szinkron! Azt kaptátok, amit vártatok?

Amíg gondolkodtok, itt van pár külföldi trailer:

Angol:

 Olasz:

 Spanyol: 

Német:

25 éves A Maszk

wp1857619.jpg

Az 1994-es év a gumiarcú Jim Carrey karrierjében egy fényes csillag volt, hiszen akkor készült el az Ace Ventura: Állati nyomozó, mellyel berobbant a köztudatba, ezen kívül a Dumb és Dumber - Dilibogyók, és a mai szülinaposunk A Maszk

Dark Horse Comics kiadó azonos című képregényéből készült filmben a főszereplő, az esetlen bankár Stanley Ipkiss egy fából faragott maszkot talál a folyóban. Hazaviszi és amikor felveszi, előbukkan a fékezhetetlen nőcsábász, poéngyáros Maszk - egy olyan személyiség, ami Ipkiss szöges ellentéte. Ez persze aztán fenekestül felforgatja az életét, de biztos vagyok benne, hogy tovább nem is kell részleteznem a cselekményt.
A Tina Carlyle karakterét játszó Cameron Diaznak ez az első filmes szerepe, pedig a rendezők első körben nem is őt, hanem Anna Nicole Smith-t szerették volna a szerződtetni. Diazra egy modellügynökségnél találtak rá, aki csak azután kezdett el színjátszást tanulni, hogy megkapta a szerepet, hiszen korábban semmilyen színészi tapasztalata nem volt. Egyébként már itt "megkapta" magyar szinkronpárjának Für Anikót, akit filmjeinek több, mint felében hallhattunk.
Akik nincsenek otthon a szinkronban is tudják, hogy Jim Carrey magyar hangja szinte mindig Kerekes József - így volt ez Carrey már említett másik két '94-es filmjében is, A Maszkban viszont valamiért nem. Rátóti Zoltán szinkronizálta a zöld figurát, nem kis teljesítményt nyújtva, bár megoszlanak a vélemények erről is - várjuk a kommentjeiteket, nektek tetszett, vagy hiányzott Kerekes hangja?

Az évforduló alkalmából nosztalgiáztunk kicsit, gyűjtöttünk pár emlékezetes jelenetet, persze kíváncsiak vagyunk rá, ti melyeket szerettétek még?

Amikor Stanley Ipkissből a Maszk lesz

Ebben a jelenetben találkozunk először a polgárpukkasztó figurával, akinek zöld arcán kívül egyik legszembetűnőbb tulajdonsága a túlméretezett fehér fogsora. Eredetileg ezt a műfogsort csak azokban a részekben akarták felhasználni, ahol a Maszknak nincs szövege, ám Carrey megtanult a protézissel együtt beszélni.

Az udvarlós jelenet 

Ipkiss a maga szégyenlős valójában ugyan nem, de a Maszkként igen "jól" tud udvarolni, a parkos jelenetben (is) próbálta meghódítani az énekesnő Tinát. A francia akcentussal előadott monológban a "Je t'adore, je te door, je te window, I don't care!" poén szó szerint magyarra lefordítva egyáltalán nem lett volna vicces. Így került a helyére a "Je t'adore, Je te dúr, Je te moll, Zenél a szívem!", ami a magyar fülnek is érthető és poénos - köszönhetjük mindezt a néhai Sarodi Tibor szinkrondramaturgnak.

A kubai tánc

Szerintem a film legjobb jelenete ez, amikor a rendőrségi hajsza teljesen váratlanul csap át utcai karneválba, Lucy és Ricky Ricardo Cuban Pete című számára. A kék, fodros ujjú ing pontos mása annak az öltözéknek, amit a dallal megegyező című, 1946-os zenés vígjátékban viselnek az azt előadó zenészek. Vagyis a színt csak tippelem, hogy megegyezik, hiszen fekete-fehér filmről beszélünk.

A lövöldözés a bárban - és az "Oscar-díj"

A Maszk és a maffiózó Dorian Tyrell összekülönbözése a klubban, utóbbit a néhai Szakácsi Sándor szinkronizálta. A meglőtt Maszk "haláltusájában" több filmre is utal, például a Karácsonyi énekre, az Óz, a csodák csodájára és az Elfújta a szél-re is. Az "Önök szeretnek engem!" rész pedig Sally Field 1985-ös Oscar-köszönőbeszédét idézi meg.

A Vonyító Farkas

Jól tudjuk, hogy a Maszk egyik fő ismérve, hogy úgy viselkedik, mint a rajzfilmfigurák - fittyet hány a fizika szabályaira, úgy beszél, gesztikulál és cselekszik, mint a Warner Brothers Stúdió rajzolt karakterei. Közülük is legjobban a Vonyító Farkasra (Howling Wolf) hasonlít az 1943-as Red Hot Riding Hood c. rövidfilmből. 

A testlyukasztás

A karikatúrába illő gesztusok sorát legalább egy tucattal folytathatnánk még, itt egy másik emlékezetes jelenet, amihez hasonlót szintén rengetegszer láthattunk gyerekkorunkban a rajzfilmcsatornákon - "élőben" mégis kicsit máshogy fest, ahogy szitává lövik.

Miket adnátok még hozzá a felsoroláshoz? Írjátok meg lent!

Kipróbálnád a szinkronizálást? Itt a lehetőség! - A Thália Tanodában jártunk

12009596_923631837708339_6443242851202338589_n.jpg

A szinkron szakma utánpótlása mindig aktuális kérdés, korábbi cikkeinkben írtunk már a Talent Studiorol, amely Budapest legnevesebb iskolája ezen a téren. Meséltek nekünk az ott folyó munkáról az ottani diákok és azok a színészek is, akik őket tanítják a szinkronizálás rejtelmeire. Nagyon készségesen válaszoltak, öröm volt az ottani interjúkat elkészíteni és visszahallgatni is. Tovább kutakodva a neten, rábukkantam még számos másik intézményre, közülük ma a Thália Tanodáról olvashattok.

A Róbert Károly körúton található Tanodát 2010-ben alapították, és az iskolákhoz hasonlóan ősztől tavasz végéig tart egy-egy tanév, mely mindig egy közösen begyakorlott, közönség és szakmai zsűri előtt előadott produkcióval zárul. Képzéseik között megtalálható az OKJ-s gyakorlatos színész képzés és az OKJ táncos is, de ami minket a legjobban érdekelt, az a gyermek és a felnőtt szinkronképzés volt. Ezekről kérdeztem Seszták Szidónia művészeti vezetőt.

SzinkronJunkie: Mesélnél egy kicsit a kezdetekről?

Seszták Szidónia: 2010-ben jött létre a Tanoda,  OKJ-s színészképzéssel pedig 2015 óta foglalkozunk. Nagyon fontosnak tartottuk ez utóbbin belül a szinkronképzést is, mert úgy értesültünk, hogy sem a Színművészeti Egyetemen, sem pedig a különböző színitanodákban nincs ilyen. Ezért felépítettünk magunknak egy szinkronstúdiót, ahol felkészültünk filmekből, melyek már timecode-ozva vannak, és ahol hozzáértő szakemberek tanítanak. Ilyen például Walla Ervin hangmérnök, Zsurzs Katalin, Háda János, Kökényessy Ági, Koncz István, illetve Anga K. István.

SzJ: Olvastam a honlapon, hogy van gyermek- illetve felnőtt szinkronképzés is, mesélnél ezekről?

44166616_704123989967270_6972319775112298496_n.jpgS.Sz.: Összefoglalva úgy néz ki, hogy van a szinkrontanfolyamos csoport, ezen belül a felnőttek, akik csak ki akarják próbálni hobbi szinten, hogy milyen a szinkronizálás. A másik csoport a gyerekek korosztálya, ami azért fontos, mert gyerek szinkronhangból kevés van, és azok közül is nagyon sok a rossz, főleg a helytelen hangsúlyozás miatt, mi ezen szeretnénk javítani. A harmadikat pedig már említettem, ez a hároméves OKJ-s színészképzésbe beleépített szinkronképzés, mely végén diplomát tudunk adni. Ez pedig azért lényeges, mert a leendő színész így nem csak a színpadi- illetve a filmszínészetet tanulja meg, hanem a szinkronizálást is, ami akár harmadik szakmának is mondható.

SzJ: Milyen az órák elosztása?

S.Sz.: Heti rendszerességgel vannak az órák, hétvégenként jönnek a gyerekek, hiszen ők hétköznap iskola után már eléggé ki vannak purcanva, a felnőttek pedig hétköznap öt után tudnak hozzánk jönni.  Négy órákban képezzük a fiatalokat, két óra beszédtechnika, művészi beszéd, színészmesterség – hogy amikor bekerülnek a stúdióba, ne csak technikailag legyenek felkészülve. A mesterséget pedig azért kell tanulniuk, mert itt is ugyanúgy színészkedni kell, csak hanggal. A rajzfilmektől kezdve az akciófilmen keresztül a hangalámondáson, dokumentumfilmen, szappanoperán át a kosztümös, klasszikus filmekig minden stílust oktatunk.

Általában hat-nyolc fős csoportok vannak, azért nem dolgozunk nagyobb létszámmal, hogy mindenki mikrofonhoz tudjon jutni az órák keretein belül.

SzJ: Biztosítotok-e utánkövetést a nálatok végzetteknek?

S.Sz.: Persze, amikor elvégzik a tanfolyamot, mi igyekszünk nekik munkát adni. Itt is ranglétra van, az illető először valószínűleg tömegezni fog, aztán kisebb szerepeket kap majd, de legalább felkészülten jelenik meg a szinkronstúdióban, és ez a legfontosabb. Hiszen élesben egy hangmérnöknek, vagy szinkronrendezőnek nincs ideje őt megtanítani és újra és újra rászólni, ha valamit nem jól csinál.

SzJ: Milyen a jó jelentkező?

S.Sz.: Jól tudjon olvasni, és ne legyen javíthatatlan, erős beszédhibája. Ha mégis van, akkor vagy megpróbáljuk a beszédtechnika és a logopédus tanárokkal együtt ezt kijavítani, de ha nem tudjuk ennyi idő alatt, akkor természetesen elmondjuk a szülőknek a kezdeti szintfelmérőn.

SzJ: Ha már szóba jött, hogyan kell elképzelni a szintfelmérőt?

S.Sz.: A jelentkezőnek hoznia kell egy A4-es oldalnyi szöveget, amit oda vissza ismer, és felolvasni azt megfelelő hangsúllyal, majd különböző stílusokban. Utána kap egy ismeretlen szöveget, ez a blattolás. Ezenkívül vannak helyzet- és beszédgyakorlatok, és kiderül, hogy milyen például az instrukcióérzékenysége. A felvételiztető művészek pedig az összbenyomás alapján döntik el, hogy érdemes-e őt felvenni a képzésre.

A beszélgetés után lehetőségem volt testközelből is megtapasztalni egy felnőtt szinkronképzéses órát, és szó szerint a közepébe csöppentem a dolgoknak, mert a kis stúdióban, ahol éppen folyt a gyakorlás, pontosan középen volt egy üres szék. Így letettem a csendes megfigyelő szerepéről, amire készültem, és beültem a tanulók közé, ezúton is köszönöm nekik, hogy nem néztek ki maguk közül. Walla Ervin és Anga K. István instruálta éppen a mikrofon előtt álló srácot, aki A nagy Gatsby egyik jelenetéből Joel Edgerton szinkronhangja igyekezett lenni. "Valahol azt olvastam, hogy a Nap évről évre forróbb lesz” – hangzott el újra és újra és újra, a „tanár urak” pedig minden alkalommal javítottak kicsit a hangsúlyon, a lendületen, és én ez alatt a pár perc alatt döntöttem el, hogy nem nekem való a szinkronizálás. Eddig is tudtam, hogy nagyon nehéz, kihívásokkal teli szakma, hiszen tényleg rengeteg dologra kell figyelni egy időben, de most ha lehet, még nagyobb elismeréssel gondolok bárkire, aki sikereket ért el a szinkronizálásban. Maradok hát a szinkronról való tudósításoknál.

Fotók: Thália Tanoda

Pókember - Idegenben kritika és interjú Baráth Istvánnal


1_pjssrrx67e9w_wi5zh2lvg.jpegTudtátok, hogy a barátságos és közkedvelt Pókember már 58 éves? Először 1962-ben jelent meg, méghozzá egy Amazing Fantasy nevű gyűjteményben. Más szuperhősökhöz mérten itthon is messze az egyik legnépszerűbb, és már a rendszerváltás előtt megérkezett hazánkba.

Ennek megfelelően a magyar közönség szinte minden Pókember-filmet bekajált - természetesen velem sem volt ez másképp. Tobey Maguire Pókembere a maga humorával, Sam Raimi különleges stílusában tálalva igazi felüdülés volt a kétezres évek elején. A második rész szintén kifejezetten jó filmként él az emlékeimben (Csernák János gonosz szerepben!). A harmadik rész komoly mélyrepülés volt, melyet az Andrew Garfield-féle változatok sem tudtak (a második pedig már nem is akart) pályára állítani. A Csodálatos Pókember egyértelműen a stúdió pénzéhes vágyálmainak esett áldozatul. 

Amit manapság nem mer (legalábbis eddig úgy tudjuk) meglépni a Marvel az X-mennel, a Pókember esetében még simán behúzták, az az, hogy az utolsó Sony-s változathoz képest viszonylag rövid időn belül megjelent a Marvel-változat. Egy gyors screen test Robert Downey Jr. dublőrével, még egy az igazi RDJ-vel és 4 nap múlva Tom Holland már a cipzár nélküli öltözéket próbálgatta. A 23 éves srác ötödik Pókember-megjelenése az Idegenben, melyet a tervek szerint még jónéhány követ majd. 

A csettintés avagy az új filmben már a pittyenés után 5 évvel járunk. A Végjáték lefutott, Tony, Natasha és Vízió önfeláldozása nem merült feledésbe. Pókemberünk is teszi a dolgát (bár ezeket a jeleneteket simán kivágták) és próbál visszailleszkedni a társadalomba, amely számára a gimit jelenti. Ezen a ponton belegondoltam, hogy mi lett volna, ha Peter Parker aktuális MJ-je nem esett volna a pittyenés hatálya alá és az új részben öt évvel idősebben "várja" vissza. Oké, az így is, úgy is másik film ;)

spider-man-far-from-home-mysterio-header.jpgAz új epizód simán megbírkózik a kissé sokat akaró alaphelyzettel: vicces is szeretne lenni, látványos is, be akarja mutatni a gimisek szerelmi életét és még egy kis - amerikai szemmel általánosított - európai turnét is rendezne. Jelzem, ez utóbbi kevésbé sikerült, de a film egyszerűen bájos. Mintha a Hazatérést beoltották volna az Egynyári kaland jobb részeivel. A végén szinte vártam, hogy az Intim Torna Illegál csapjon a húrok közé. Maga a sztori nem tesz hozzá sokat az Univerzumhoz, illetve a stáblista környéki jelenetek azért beledurrantanak a ventillátorba rendesen, de ugye nem spoilerezünk.

Jelentem, a látvánnyal semmi gond (ha nagyon bele akarok kötni, talán a velencei, oszlopokon ugrálásnál lógott ki kicsit a lóláb, de csak mert Tom Holland csinálta az akciót, nem a számítógép), sőt a film különösen szépen volt fényképezve. A fordulatoktól nem mentes sztori nyilván picit kiszámíthatóra sikerült... volna, de ügyesen ezeket a fordulatokat úgy időzítették, hogy a közönség 16 év feletti része ne akkor számítson rájuk, amikor megtörténtek. Zeneileg is elégedettek lehetünk, hiszen Michael Giacchino nagyon komoly minőségben gondolkozik és kivételesen időt is hagytak neki a munkára. Egyedül Mysterio zenei témája sikerült kissé felejthetőre, azonban a teljes score nagyon szépen megáll a saját lábán is és rengeteg libabőrös momentumot hordoz.

Magyar hangok

A filmek közötti nagy átjárogatásnak vannak árnyoldalai is, hiszen így már nehéz újat mondani a szereplőkről. Ezért inkább beszélgettünk egy jót Baráth Istvánnal, Tom Holland - reméljük, most már betonbiztosan összeforrt - magyar hangjával. 

15578168_1290053404394947_7641996829316284026_o.jpg

Szinkronjunkie: A Pókember-szerep előtt is követted a Marvel-filmeket? Mennyire kedveled a manapság divatos szuperhősös irányzatot?

Baráth István: Közel állt hozzám, sőt gyerekként elég sok képregényt is vásároltam. Viszont Tobby Maguire harmadik Pókember része után nem követtem tovább a képregényfilmeket. Remélem, nem bántok meg vele senkit, de az a film számomra akkora törést okozott, hogy a későbbi szuperhős kalandoktól is elvette a kedvem. 

Akkor vettem fel a fonalat, amikor az új Pókemberre megkaptam a casting felkérést. Bár az Andrew Garfield-féle két rész így is kimaradt. 

A casting a Polgárháború egyik jelenetére készült, amikor Peter Parker hazaérve azt látja, hogy Tony Stark és May néni a kanapén ülnek. Úgy voltam vele, hogy nagyon szeretném a szerepet, de nem tudtam, hogy mi alapján is születik majd meg a döntés. Tabák Kata hitt bennem, én pedig örömmel bújok a gyerekkori hősöm bőrébe. 


SzJ: Csőre Gábor, illetve Molnár Levente után bújsz Pókember bőrébe. Mennyire áll hozzád közel a karakternek ez a megközelítése?

BA: Az a gond, hogy az Andrew Garfield-féle változat teljesen kimaradt, így arról nem tudok véleményt alkotni. Talán a második részből ha öt percet láttam: amikor Pókember és Rhino összecsapnak a film végén. 

Gondolom, senki nem fog meglepődni, ha a saját Pókemberem felé hajlik a kezem. Nagyon tetszik, hogy ez könnyedebb, fiatalosabb, humorosabb, mint a korábban készült részek. 

SzJ: Az Idegenbennel együtt rövid idő alatt most már az ötödik Pókember-filmben szerepelsz. Hogy látod a szereplő jellemfejlődését, illetve személyesen neked adott-e valamit ez a munka? (Itt most nem az anyagiakra gondolok ;) )

BA: Nehéz erre spoilerek nélkül válaszolni. Az új részben elkezdődött valami. Peter még mindig az az esetlen gyermek, akit a korábbi filmekben megismertünk, de elkezdte a saját útját járni, és nincsen Tony Stark, aki bármikor gondját viselné. Mégis szerintem majd az Idegenben után jöhet az igazi változás a karakter életében.  

Ha pedig rólam van szó, akkor azt biztosan állíthatom, hogy a gyermekkori énem nagyon boldog lenne most. Kiskoromban óriás Pókember-rajongó voltam: gyűjtöttem akciófigurákat, képregényeket. Emiatt különösen örülök ennek a lehetőségnek és remélem, hogy még sokszor lesz alkalmam dolgozni a figurával és nem cserélnek le gyorsan Miles Moralesre (Miles egy alternatív Pókember, aki Peter Parker halála után vette át a stafétabotot - a szerk). 

A másik dolog, hogy szakmailag is komoly lehetőségként élem meg a párosunkat Tom Hollanddel, hiszen végre van egy színész, akit mindig az én hangommal azonosítanak és a Pókemberen kívül már más filmben is szinkronizálhattam. Szerencsére a szakmán belülről és kívülről is nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett ezzel kapcsolatban.

SzJ: Anélkül, hogy spoilerekbe mennénk bele, milyennek találtad az új részt? 

BA: Abszolút tetszett! Rendesen belecsaptak a közepébe! Picit más volt, mint az első rész, de mégis megmaradt bájos kalandfilmnek. Szimpatikus volt a Jake Gyllenhaal alakította Mysterio és aranyosan évődött May néni és Happy Hogan is. 

Képregényrajongóként pedig különösen élveztem az új Pókember ruhákat! Remélem, hogy a későbbi filmekben még több hasznát fogja venni a kütyüknek. 

SzJ: A szuperhősökön kívül van-e más olyan karakter, film vagy sorozat, amelyiken szívesen dolgozol? 

BA: Számomra az Adventure Time, azaz a Kalandra fel! volt az a rajzfilm sorozat, ami leginkább a szívemhez nőtt. Azért emlékezetes igazán, mert elképesztő kreatív szabadságot kaptunk a figurákhoz. Ismertem az eredeti változatot is, illetve a készítés hátterét, azt hogy mi-miért történik, így akár még a fordítás finomításán is dolgozhattam időnként. 

SzJ: Köszönöm szépen az interjút! 

12404137_cc74cae0aa28383cf73eaa0684be77fc_wm.jpg

Tulajdonképpen egy új versenyző lépett pályára igazából a filmben, akiről viszont mindenképpen érdemes néhány szót ejtenünk. Jake Gyllenhaalt immáron 17 alkalommal szinkronizálta Csőre Gábor, amelyet egyébként még az első előzetesbe is sikerült a magyar csapatnak átmenteni. Azonban a szabály, az szabály és Disney/Marvel útjai kifürkészhetetlenek, így muszáj volt új hangot keresni Mysterio karakterének.
Tabák Kata lassan megmozgatta a komplett Katona József Színházat, azonban akadt ott egy színész, aki nemrég került igazán a köztudatba a BUÉK című film kapcsán. Mészáros Béla hangja messze jobban hasonlít Gyllenhaaléhoz, mint elődeié, így mindenképpen erős induló. Azonban lehet, hogy Csőre Gábor hangjának sokkal magasabb regisztere miatt, de nekem mégis kissé fénytelennek tűnt Béla játéka. Előfordulhat, hogy ez direkt van és az eredeti sem túl impulzív, de ennél szerintem lehetett volna magasabb amplitúdóval dolgozni.  Manapság a színészek mozikon már szinte mindig egyedül dolgoznak, így adott, hogy kronológiai sorrendben vegyék fel a jeleneteket. A film második felében azért már érezhetően jobb alakítást kapunk, de ez most nekem csak közepes lett. Mészáros hangjában van valami pajkosság és BUÉK-ból is leginkább ő maradt meg nekem, így biztos, hogy később sok jót fogunk tőle hallani.

A többiekről már csak említés szintjén beszélnék, hiszen oly sokszor megénekeltük már, milyen jó May Györgyi Anna, mennyire szuper Nick Fury (vagy Furinak ejtik? ;) ) Vass Gábor - bár az ő karakterét kissé erodálták a Marvel Kapitányban. Összességében a szinkron - hagyományőrző módon - kiváló lett.

Napokon belül megtudjuk, hogy a következő fázisban milyen filmek érkeznek, és ha véletlenül mégis hozzácsapják az X-ment a Marvel Filmes Univerzumhoz a következő években (és nem csak 5 év múlva, ahogy előzetesen pletykálják), amivel bejön akár egy tucat új színész, akkor bizony fel kell majd kötni a gatyát szereposztás ügyben. 

A képeket a Facebookról és az Index.hu-ról kölcsönöztük. Ha elolvastátok a cikket, akkor visszaadjuk őket! :)

És most jöjjenek az előzetesek mindenféle nyelven! 

Magyar

Angol

Olasz

Német

Orosz

 

Spanyol

20 éves az Amerikai pite - Interjú Stifler magyar hangjával, Gáspár Andrással

american_pie.jpg

Kimondani is elképesztő ezt a számot, hiszen a film első része már ,,újgenerációs” filmnek számított, és bátran állíthatjuk, hogy témáját tekintve az első volt. Jöttek utána replikák, mint a Hangyák a gatyában, vagy Pite-sorozat feledhető epizódjai, de az első rész a maga nemében mérföldkő.

Számunkra a húgommal az Amerikai pite már-már létfontosságú filmnek számított, pláne 12-13 éves fejjel, amikor már sejtesz valamit, de még senkitől sem mersz rákérdezni. Nem büszkén, de kijelentem, hogy a Kék lagúna mellett az Amerikai pite szolgált annak idején nekünk felvilágosításul – és biztos vagyok benne, hogy korosztályomból nem egyedüliként vagyok így vele. (Ezen elméletemet megcáfolja, hogy a férfi, akit ma már a férjemként mutathatok be, irtózott a filmtől, ám amikor a húgommal ezen írás miatt újra megnéztük, ő is becsatlakozott, és láss csodát, másnap már a második részt is megnéztük, mert kiderült, hogy nem is olyan rossz ez!)

- A főszereplő Jimet az akkor 21 éves Jason Biggs játszotta, és Hevér Gábor magyarította nekünk. Jason Biggsnek nem volt könnyű dolga, ugyanis az édesapját játszó Eugene Levy csak úgy volt hajlandó eljátszani a szerepét, ha improvizálhat. Valószínűleg ezt a magyar hangját adó Rosta Sándor nem tehette meg, de így is nagyon emlékezetes jeleneteket szereztek nekünk a színészek és magyar hangjaik.

- Michelle, azaz Alyson Hannigan először az énekes lány, Heather szerepére hajtott (akit végül a Mena SuvariMolnár Ilona páros alakított), ám a forgatókönyv elolvasása után ő maga kérte, hogy hadd legyen inkább Michelle. A Jimmel való szexjelenetben eredetileg nem volt szöveg, s ez Alysont úgy idegesítette, hogy a felvétel alatt rögtönözte a ,,Mondd ki a nevem! Gyerünk, te férfi állat!” – mondatot, amit Simonyi Piroska hangján hallhattunk.

- Vickyt Tara Reid játszotta, s Vadász Bea adott neki hangot. Érdekesség, hogy Vadász Bea és Simonyi Piroska nem először dolgoznak együtt, hisz a Váratlan utazás és a Farm, ahol élünk című sorozatokban is hallhattuk őket.

- A Stiflert alakító Sean William Scott 8 ezer dollárt kapott a film első részéért, ám később, a Találkozó című Pite-filmnél már 5 milliót kapott amikor Stifler bőrébe bújt. A színész nem szerette volna, ha édesanyja is megnézi a filmet, ám ezt nyilván nem sikerült elkerülnie, sőt, a hölgy a következő kérdéssel járta a dvd boltokat: ,,megvan önöknek az Amerikai pite? Én vagyok Stifler mamája”. A valódi Stifler mamáját Jennifer Coolidge alakította, és Orosz Anna kölcsönözött neki vadító magyar hangot.

- Ha már a pénzt említettük, mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy az első filmmel a bemutató utáni hétvégén több, mint 18 millió dollárt kerestek, a másodikkal 45-t, a harmadikkal pedig 55 milliót. Ezek elég nagy számok, tekintve, hogy az első részt 10 millióból forgatták le.

- Az Oz-t játszó Chris Kleint nagy meglepetés érte, amikor a film harmadik, ,,Az esküvő” című részébe még csak nem is hívták, ám a negyedik részre visszatért, de akkor már nem Stohl András, hanem Széles Tamás hangján.

- Hangváltás történt Thomas Ian Nicholas, azaz Kevin esetében is, ugyanis az első két részben Crespo Rodrigo szólaltatta meg, míg a harmadikban és negyedikben a szintén kiváló Rajkai Zoltán.

- Stiflernek igencsak meggyűlik a baja a ,,fehér sörrel”, amit állítólag sörből és tojásfehérjéből kevertek ki Scottnak, de szegénynek nem kellett megjátszania, hogy rosszul van.

- John Cho (az egyik ,,debasz!” srác) 26 évesen játszotta a gimnazistát. A film után utazgatott, és el is feledkezett róla, amikor Amerikába visszatérve úgy állították meg az utcán, hogy ,,debasz!” (az eredeti verzióban: milf!)

- A ,,ficsúr Finch úr” megszemélyesítője, Eddie Kaye Thomas ezzel ellentétben a legfiatalabb volt az egész bandában, hisz a film első részében 19 éves volt, akárcsak szerepe. Az elit, komplexusos fiatalt Minárovits Péter magyarította nekünk.

- Összesen egyébként nyolc Amerikai pite film van, de ebből csak (négyet tartok megtekintésre érdemesnek) négyben szerepelnek a srácok. Egyedüliként az apukát alakító Eugene Levy tűnik fel az összes filmben – s vele együtt Rosta Sándor is.

Szóba került már Stifler, de a magyar hangját még nem említettük, pedig igazán feledhetetlen alakítást hallhattunk Gáspár Andrástól, aki nagyon kedvesen mesélt nekünk Stiflerről.

SzinkronJunkie: Volt casting a szerepre?

gasparandras.jpgGáspár András: Igen, volt casting. Csörögi István választott ki a szerepre, s ez igen nagy vállalás volt a részéről, hiszen én abszolút névtelen voltam akkor. A színművészetis évek alatt nem jártam szinkronizálni, mivel amikor az osztálytársaimat elkezdték hívogatni, én külföldön tanultam, így kimaradtam az első körökből. Miután visszajöttem, Juhász Anna rakott be a Szívtipró Gimi című ausztrál sorozatba. Az volt a szerencsém, hogy az elején a karakterem nagyon keveset szerepelt. Anna ezért is bízta rám, ám lassacskán a karakter igencsak főszereplővé nőtte ki magát, így volt időm folyamatosan tanulni a szakmát. Ugyanez történt a Beverly Hills 90210-ben is, ahol Ian Ziering igen keveset szerepelt az első évadban, azután szintén erősödött a jelenléte, így én amolyan ,,belenövős” voltam a szinkronmunkáimba. Kicsire hívtak, aztán egyszer csak komoly szereplő lettem. Ami érdekes, hogy mindkét szerep nagypofájú, szélsőséges figura volt, miközben én született jófiú vagyok. Olyanok ezek a karakterek, mintha Dr Jekyll mögül előbújna Mr Hyde: nyilván bennem vannak ezek a figurák, és imádom kijátszani ezt a rejtőzködő felemet.

SzJ: Együtt szinkronizáltak az Amerikai Pitében, vagy külön-külön?

GA: A Pite nagy amerikai mozifilm, ezeket mindig külön csináljuk. Fura ez, ugyanakkor elmélyültebb munkát hozhat a rendezővel.

SzJ: Mi volt az első benyomása Stiflerről?

GA: Stifler abszolút nem én vagyok. Ő látszólag egy tahó, és egy olyan lazának tűnő csávó, amilyen én (és sok-sok kamasz srác) csak szerettem volna, de soha nem mertem lenni. Kérdeztem is Csörögi Pistát, hogy hogyan jutottam eszébe, és hogyhogy az amerikaiak engem választottak. Ő azt mondta: ,,hallottam az eddigi munkáidat, és azt éreztem, ez a felszínen nagyon rossz fiú benned van. Te nem fogod rutinból megoldani, neked ez nagy találkozás lehet.” Valóban nagy találkozás volt, ugyanis ez a srác csak látszólag tapló. A nagy hangján és jófejkedő beszédén túl teli van rejtett komplexusokkal, bizonyítási kényszerekkel és frusztrációkkal, így a karakter ,,mélyebb” rétegeire is mindig gondoltam, amikor éppen nagyon csúnyákat kellett mondanom. Embert próbáltam ábrázolni, nem dallamosan rikoltozni. Imádtam Pistával dolgozni – aki sajnos már nincs velünk. Ő castingolt a Cápamesére és a Kung Fu Pandára is, és a jó szemének és fülének hála mindkettőt megkaptam. Ő meghallotta azt, amit még meg sem csináltam, és ha kellett, hússzor vettünk fel egy-egy tekercset. Nem volt rutinmunka, hanem izzadás, kínlódás, és jól eltalált végeredmény. Emberábrázolás.

SzJ: Rögtön ráérzett Stifler szerepére?

GA: Az az igazság, hogy nem emlékszem arra, hogy kínlódtam volna vele. Ez a karakter az első filmben csak epizodista, de nagyon erős kontúrokkal, így könnyen ráéreztem a reakciói indítékaira, a tempóváltásaira, a szélsőséges hangszíneire. Nem hittem a casting után, hogy Seann William Scott az enyém lesz, de nagyképűség nélkül mondhatom: tisztelem a kollégákat, akik birkóztak vele, de ő itthon az enyém!

SzJ: Ezek szerint Stiflerre ráérzett. Volt olyan a szinkronmunkássága során, ami nem ment ilyen könnyen?

GA: Nikodém Zsigmonddal a Suicide Squadban Joker szerepénél kínlódtam. Zsiga nem kímélt, össze akarta rakatni velem a legjobb megoldásokat, a legigazibb hangokat. Csupán az volt a baj, hogy maga a film nem volt igazán jól összerakva, a karakterem helyzetei pedig végképp nem. Sok helyzetben Jared Leto is külsőségeket nyomott, mert nem volt igazi szituációja a kapcsolatépítésre, jellemfejlődésre, Zsiga pedig az eredetit szerette volna átadni. Én megpróbáltam, de ez a munka eléggé megizzasztott. Nagyon szeretném szinkronizálni Letót jobb filmekben, mert a magaménak érzem, úgyhogy remélem, lesz még alkalmam összenőni vele!

SzJ: Zavarta, hogy majdhogynem folyton-folyvást káromkodásra kötelezi Önt Stifler?

GA: Nagyon jó szövegeket kapott, szlogenekké váltak a gusztustalan mondatai. Egy szöveg csak akkor ízléstelen, ha lelóg a karakterről vagy a szituációról, de ő eltalált, pontos és jó szövegeket kapott. Sokszor utáltam a mondatait, de tudtam, hogy működnek, mert nem öncélúak. Ráadásul olyan is volt, hogy egy nehéz szituációból mentettek ki ezek a szövegek! Egyszer az ÁSZ Színjátszó Táborunkba részeg fiatalok szöktek be és agresszívak voltak a tanítványainkkal. Én keltem fel hajnalban, mert hívtak a seniorok, hogy segítsek. Az első nyugtatómondatom után az egyik részeg szeme tágra nyílt és boldogan üvöltötte: STIIIIFLEEER!” – majd megkért arra, hogy idézzek néhány mondatot a filmből. Nos…megtettem. A részeg srácok boldogan ölelgettek és megígérték, hogy soha nem jönnek vissza a tábor területére. Búcsúzóul még kértek pár klasszikus mondatot, előre mondták, én pedig Stifleresítettem. Életük egyik legboldogabb estéje volt ez…

ap.jpg

Jim, Stifler és Finch magyar hangjai a további részek során sem változtak

SzJ: Tetszenek Önnek ezek a filmek? Melyik a kedvence a négy közül?

GA: Nem vagyok tinivígjáték fan. A Találkozót szerettem igazán, mert ott már nem tinik, így kicsit több dimenzió is megjelent. Magam inkább Chaplin, Tarkovszkij és Lars von Trier filmjeit nézem a legszívesebben, ugyanakkor ez a srác, Seann William Scott a Halálos fegyver sorozatban kifejezetten jó színészetet mutatott, és remek volt a Pitében is, csak sajnos ráégett az idióta szerepe.

SzJ: Melyek a legemlékezetesebb szinkronszerepei?

GA: Jamie Oliver jó szórakozás, a Kung Fu Panda iszonyatos színésztréning, de én voltam Facundo Arana hangja is a Te vagy az életem című szappanoperában. Csináltam igényes művészfilmeket is, de ami számomra fontos, az az, hogy a természetfilm hangalámondását is ugyanazzal a művészi igényességgel igyekszem megcsinálni, mintha nagy mozin dolgoznék, világsztárok mögé rakva önmagam. Én csak így tudom, és szerintem csak így érdemes.

SzJ: Mi volt a legutóbbi szinkronszerepe?

GA: Most csináltuk a 100 – A túlvilág kódja című skandináv sorozatot, amelyben Máté Gábor partnere lehettem, és a Gyűrűk Urában is játszó Dominic Monaghannek kölcsönözhettem a hangom. Ez a sorozat például sokkal minőségibb, lélekre hatóbb munka volt.

SzJ: Szeret szinkronizálni?

GA: Szeretem ezt a szakmát, és a kollégák tudják, hogy a munka nem derogál, mindig szívesen megyek, ha ráérek, akár kisebb szerepekre is. Olyan nekem a szinkron, mint a desszertbor: a túl sok megfekszi a gyomromat és másnapos, fáradt és ingerült leszek tőle, de amíg jólesik, addig boldogan fogyasztom.

SzJ: Milyen színházi munkái vannak most?

GA: Épp egy komoly rendezésben vagyok, készül egy vadonatúj, igen izgalmas zenés játék, amelynek címe a Petőfi-játék. Szentendrén lesz a premier augusztus 9-én a Szentendrei Teátrum programjában, és nagyon nagy izgalommal várom ezt az előadást. A Petőfi-játékon túl (ami Pesten október elején lesz látható a hatalmas UP rendezvényterében) folytatjuk a S.ö.r. és a G.ö.r.c.s. című előadásokat a Hatszín Teátrumban, valamint tovább fut egy 2017-es rendezésem, az Adrian Mole újabb szenvedései a felnőttkor küszöbén. A Pinceszínházban folytatódik egy tavalyi rendezésem Meghallgatás címmel Kálid Artúr és Murányi Tünde főszereplésével.

Ha megjött a kedvetek a filmhez és nosztalgiáznátok kicsit a legjobb jelenetekből, ne keressétek őket, mi megtaláltuk! A fent említett színészeken kívül a videóban hallhatjátok többek közt Murányi Tündét, és a sajnálatos módon elhunyt Breyer Zoltánt, aki a ,,Serminátor” hangja volt.

További magyar hangok voltak: Timkó Eszter, Csere Ágnes, Bicskey Lukács, Szokol Péter, Mics Ildikó, Szentesi Gergő, Molnár Levente, Tátrai Zita, Csondor Kata, Szénási Kata, Szuchy Péter, Borbíró András, Csatlós Vilmos, Markovics Tamás, Jenei Petra, Sótonyi Gábor, Fehér Mónika, Barabás Kiss Zoltán, Szatmári Attila, Bódy Gergely, Honti Molnár Gábor.

Rátok milyen hatással volt ez a film? Van kedvenc a szériából? 

Ezért szeretjük a Forrest Gumpot

19093_1.jpg 
Vannak olyan évek a filmtörténelemben, amelyekben a szokásosnál több, a későbbiekben kultfilmként emlegetett remekmű születik - ilyen volt például 1994, mely így erős év volt az Oscar-jelölések szempontjából is. Tudom, hogy mára már sokan vannak - mind a filmiparban, mind pedig a nézők között - akik kételkednek az Oscar-díjátadó jelentőségében és szakmaiságában, ám az akkori nívós társaságot elnézve kijelenthetjük, hogy 25 éve még nemcsak a szakma, de a közönség elismerését is jelentette a díj. Az sem véletlen, hogy az akkor az átadóig eljutott filmeket a mai napig a popkultúra emlékezetes alkotásaiként emlegetjük, és ehhez nem is volt “kötelező” a győzelem. 
Többek között olyan alkotások versenyeztek egymással a ‘95-ös, a Shrine Auditoriumban rendezett gálán a legjobb film kategóriában, mint A remény rabjai, a Ponyvaregény, a Négy esküvő és egy temetés, és a Forrest Gump. A legjobb színésznek járó szobor elnyerésére John Travolta, Morgan Freeman, Paul Newman és Tom Hanks is esélyes volt, a legjobb rendezőnek járó díjra pedig Woody Allent, Quentin Tarantinot, Robert Redfordot és Robert Zemeckist egyaránt jelölték.  
Végül mindhárom, fent említett kategóriában a Forrest Gump szereplőgárdája és stábja győzedelmeskedett, “bónuszként” pedig hazavitték még a legjobb adaptált forgatókönyv, a legjobb vágás és a legjobb képi effektusok díját is - összefoglalva tehát a film tizenhárom jelöléséből hatot válthatott szoborra aznap este Los Angelesben, ami egészen jó arány.

Csakúgy, mint jelölttársait, a Forrest Gumpot is a szívünkbe zártuk. Vagyis nem mindenki, bírálói szerint túl “hollywoodi” a történet, sok benne a túlzás, a klisé és az idealizálás, mert egy ilyen hendikeppel induló, együgyű srácból sosem lesz háborús hős, pingpong bajnok és egy rákrészvénytársaság vezetője - szerintem meg elfelejtik, hogy nem egy életrajzi drámáról van szó. Hiszen természetesen nem létezett olyan ember, aki a huszadik század második felének amerikai történelmét ily módon befolyásolta volna, és ott lett volna annak majdnem az összes nagy eseményénél, de ez gondolom nem meglepő. Sok esemény persze úgy és akkor történt, ahogyan azt a filmben láttuk, csak épp nem azért, mert Forrestnek köze lett volna hozzájuk. Más történések pedig ugyan nem a főszereplővel, de különböző emberekkel ténylegesen megestek, hiszen a film alapját képező 1986-os könyv írója, Winston Groom több személyből gyúrta össze a karaktert.

A film születésnapja alkalmából összegyűjtöttünk 10 okot, amiért szerettük a 25 éves Forrest Gumpot.

 1. Mert felér egy interaktív történelem órával

Aki soha nem látta a filmet, bizonyára az is tudja, hogy Forrest életének alakulása mellett végigkövethetjük a múlt század Amerikájának fontos történelmi és társadalmi eseményeit – melyeknek néhol elszenvedője és/vagy tanúja, néhol pedig alakítója volt főhősünk. Az előbbiek közé tartozik például a vietnámi háború, a holdra szállás, a Carmen hurrikán, a pingpong-diplomácia ("Mi voltuk az első amerikaiak akik Kína országába látogattunk legalább egymillió vagy hány év óta."), vagy amikor Wallace szenátor nem engedte be az alabamai egyetemre a színesbőrű diákokat. Forrest keze (vagy épp lába) pedig benne volt a film szerint Elvis híres táncmozdulatainak kitalálásában (akit a filmben Kurt Russel játszott), a Watergate botrányban, a John Lennon-féle Imagine szövegének ihletésében, vagy például a smiley és a „Shit happens” szlogen megszületésében.
A technika, mellyel megjelenítették Forrestet az archív felvételeken, még ma is lenyűgöző, és megállja a helyét. Profi módon varázsolták rá a készítők Tom Hankset a felhasznált részletekre, így foghatott kezet három amerikai elnökkel és ülhetett egy kanapén John Lennonnal (abban a részben eredetileg Yoko Ono ült a Beatles-alapító mellett). Tudván, hogy Kennedy magyarhangja Mihályi Győző (lásd a lenti filmrészletben), Johnsoné Gruber Hugó, Nixoné pedig Kránitz Lajos volt, biztosak lehetünk benne, milyen igényes szinkron készült a filmhez, ha három mondatos szerepekre is ekkora színészeket hívtak be.

2. … és mert egy állóképet kapunk az akkori amerikai társadalomról

A főszereplők más-más társadalmi rétegből jönnek, B.B. édesanyja, aki őt és tucatnyi testvérét nevelte, egész életében gazdagokra főzött, Forrest pedig egyedülálló szülő gyereke, mert az apja "szabadságra ment". Jenny édesapjával élt iskoláskoráig, az ő életén keresztül ezenkívül remekül figyelemmel követhetjük a divat és a zenei stílusok változását, na meg a droghasználat elterjedését Amerikában. A háborúellenes demonstrációk, a Fekete Párducok polgárjogi mozgalma, a hippik mind-mind megjelentek a filmben.

3. Mert nagyon jól vannak összeválogatva a zenék, és a betétdala is emlékezetes

A film zenéjét Alan Silvestri szerezte, akinek nem mellesleg a Bosszúállók, a Számkivetett, a Dredd bíró, a Lilo és Stitch, a Van Helsing, a Vissza a jövőbe-trilógia és Predator zenéjét is köszönhetjük. A betétdalok kiválóan és korhűen voltak összeválogatva, ezt mutatja például, hogy négy Doors-szám is szerepel a filmben, illetve ott az elmaradhatatlan Sweet home Alabama, vagy a Fortunate Son. Még a kevésbé fontos jeleneteknek is van háttérzenéje.

4. Mert sok kis apró, rejtett dolgot fedezhetünk fel benne, amikor már sokadszorra nézzük

Például tudtátok, hogy amikor lépünk egyet az időben, és Forrest életkorában változás történik, egy dolog mindig állandó – az, hogy minden ilyen első jelenetben kék kockás inget visel? Aztán, akármilyen fotó készült róla a filmben, mindegyiken csukva van a szeme. Ha már a szemeknél tartunk, pingpongozás közben viszont sosem pislog - hiszen a katona, aki megtanította őt játszani, azt az egyet kötötte a lelkére, hogy soha ne vegye le a szemét a labdáról. (Egyébként Hanks pingpong-játéka csupán számítógépes trükk, a forgatáson csak az ütőt mozgatta, a labda később lett odaszerkesztve.)

giphy_1_1.gif

5. Mert olyan utalások vannak benne, amiket néha csak másodjára ért meg az ember

... főleg persze akkor, ha fiatalon nézi meg első alkalommal. Ilyen volt az a rész is, amikor a nevének eredetéről beszél – amit Nathan Bedford Forrest tábornoktól örökölt, aki „arról híres, hogy ő alapította azt a Ku Klux Klán nevű klubot. (...) Mama azt mondta, hogy a Forrest név arra emlékeztessen, hogy mindenki csinál néha olyasmit, aminek nincs értelme.” Nos, amíg az ember nem olvas vagy tanul a „klubról”, fogalma sincs, hogy ez a rész mennyire ironikus és vicces. Ugyanilyen helyzet a Nixon elnökségének végét jelentő Watergate-botrány, amire csak annyi utalás van az elemlámpával villogós jelenetben, hogy mutatnak egy irattartót „The Watergate Hotel” felirattal.
A John Lennon-sztorit már említettem, na azt viszont csak nagy sokára raktam össze – amikor megnéztem angolul is. Úgy már világos volt, hogy Forrest kérdésére az Imagine konkrét dalszövegét mondja el a talkshow-ban Lennon.
Ezzel szemben egyáltalán nem vicces, inkább megrázó volt felnőtt fejjel rájönni, hogy Jenny édesapja, aki „nagyon kedveskedő ember volt, és folyton simogatta, meg csókolgatta őt meg a nővérét” valószínűleg rég túllépett az apa-gyerek kapcsolaton.
original_1.gif

6. Mert egy rakás - néhol klisés, de attól még - szerethető mondással, idézettel lettünk tőle gazdagabbak

A legtöbbet a „Mama azt szokta mondani, hogy az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel belőle.” – idézetet szokták hangoztatni, Facebook borítóképekre írni és motivációs üzenetként eladni, nekem mégsem ez maradt meg a legjobban a filmből. Azokat sokkal inkább szeretem, amikor Forrest édesanyja az igazgatónak szegezi a kérdést, miszerint “Egyébként is, mit jelent az, hogy normális?”, vagy amikor Forrest a Kennedy-gyilkosság kapcsán megjegyzi, hogy “Nagyon nehéz lehet két testvérnek lenni. Én nem is tudnék.” Na és persze az "Az a hülye, aki mondja", ami a "Stupid is as stupid does" angol mondás tökéletes átemelése a magyar változatba.
Amelyiken pedig sokszor elérzékenyülök, és tudom, hogy ez már-már giccsbe hajlik, de mégis annyira közel áll a szívemhez, az, amit Jenny sírjánál mond:
Jenny, én… én nem tudom, hogy mamának volt-e igaza, vagy pedig Dan hadnagynak. Komolyan, nem tudom, hogy van-e mindegyikünknek rendeltetése, vagy csak úgy ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de én azt hiszem, mind a kettő igaz. Talán mind a kettő megtörténik velünk egyszerre.” Az idézet angolul is szép, ám magyarul még szebb, ezt Asztalos József szinkrondramaturgnak köszönhetjük. Annyira jó ez a pár sor, hogy még egy születésnapi üdvözlőkártyára is ráírtam egyszer.

 7. Mert akármilyen együgyű, és néha bosszantó, Forrestet csak szeretni lehet

Sokan sokat vitatkoztak arról, hogy Forrest autista-e, vagy sem. Nos, nem az, a film alapjául szolgáló regény alcíme kisegíti a kételkedőket: Egy együgyű fickó följegyzései. Tehát mai szóhasználattal élve Forrest „hülye” (bár én inkább használnám a buta vagy alacsony IQ-jú kifejezést, a hülyében van valami rossz szándék is). Mindezek mellett vagy ellenére, valószínűleg nagyrészt Tom Hanks játékának köszönhetően Forrest Gump egy olyan karakter, akinek az ember az elejétől szurkol, mert szerethető, mindenkiben a jót látja. “Én nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, mi a szerelem."

8. ... és bár egyszerű lélek, példát vehetnénk róla.

Nem mindig gondolja át cselekedeteit, a szíve vezérli, gondolkodás nélkül a szerelme védelmére kel, nem mérlegelve a helyzetet - megver bárkit bárhol, aki bántani meri Jennyt, legyen az egy kollégista fiú egy autóban, vagy egy radikalista diák egy szélsőséges mozgalom bázisán. 
Egyszer csak kedve támad futni - és keresztül-kasul fut Amerikán át 3 évig, 2 hónapig, 14 napig és hat óráig. 
Legjobb barátjával rákászatba akarnak fogni a háború után, de ő nem tér haza a frontról, Forrest így egyedül kezd bele - és amikor sikeres lesz, elküldi a nyereség részét B.B. családjának, hiszen szerinte "Az ígéret szép szó, ha megtartják."
Elutasít egy lányt, mert annak cigaretta szaga volt. (Kapós Carlát egyébként a nagyszerű Andresz Kati szinkronizálta)
Ezek tűnhetnek béna dolgoknak is, de el is lehet rajtuk gondolkozni - manapság vagyunk egy páran, akik túl ritkán cselekszünk a szívünk szerint, és nem elég gyakran tartjuk be az ígéreteinket bármi áron.
De ekkora távra futni azért nem biztos, hogy el kellene indulnunk.

giphy_1.gif

9. Mert akarva-akaratlanul is társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet

Jenny és az apja közti viszonyt már említettük, hiszen a családon belüli erőszak abban az időben sem volt ismeretlen. Azonban ott van a másik hangsúlyos szál, Dan hadnagy sorsa veteránként. Rengeteg katona került hozzá hasonló helyzetbe a háború után, akik nem kaptak megfelelő segítséget az államtól. A karaktert játszó színész, Gary Sinise szerepe miatt fordult a veteránok, katonák és családjaik felé, majd később emiatt hozta létre a Gary Sinise Alapítványt, mely célja az ő megsegítésük. A színésznek idén jelent meg egy memoárja erről a több évtizedes munkáról, a könyv megjelenésének apropóján pedig kollégái, a katonaság és még rengeteg más ember egy köszönővideót készítettek a számára: 

10. Mert olyan zseniális a szinkronja, mint az eredeti nyelvű változat

A szinkronrendező Juhász Anna volt, neki köszönhetjük a csodás szereposztást.
A néhai Bubik István volt Tom Hanks magyar hangja, és utánozhatatlanul játszott a hangjával, mesterien hangsúlyozva és átemelve a délies akcentust a hazai változatba. Azt az akcentust, amit a rendező Robert Zemeckis eredetileg nem akart használni, de végül Hanks meggyőzte. A fiatal Forrestet játszó Michael Conner Humphreys beszédét utánozva alakította ki azt a stílust, amit hallhatunk a filmben eredetileg. Alább pedig Petőfi Sándor versét hallhatjuk Hanks/Bubik tolmácsolásában:

Forrest Jennyjét Robin Wright alakította, akinek szinte állandó szinkronpárja Spilák Klára színésznő, szinkronrendező, a Kártyavárban is őt halljuk például. A néhai Haás Vander Péter volt Dan Taylor hadnagy megszólaltatója, B.B. (vagyis Benjamin Buford Blue, az eredetiben Bubba becenévvel) párja pedig Mikula Sándor volt a magyar változatban. Őt például a Robin Hood, a tolvajok fejedelméből ismerhettük, ott Will Scarletet szinkronizálta. Sally Fieldnek leggyakrabban Kovács Nóra a szinkronhangja, itt viszont Szabó Évát hallhattuk Forrest anyukájaként.
Egyébként ami forgalomba került, az nem az első verziós szinkron volt, az ISzDb szerint az először elkészült változat nem tetszett a Paramountnak, így új hangmintákat kértek több színésztől is. Így lett Kaszás Attila, Nagy-Kálózy Eszter, Sörös Sándor, Kálid Artúr helyett a fenti stáb. Hogy hogy hangzott volna úgy a film? Íme:

4 emlékezetes jelenet a 15 éves a Szerelmünk lapjaiból

159139_775x400.jpgNicholas Sparks, talán leghíresebb, azonos című regénye szolgált alapul a filmnek, mely szép, keretes történet az örökké tartó szerelemről. A főszerepekben Ryan Gosling és Rachel McAdams játszanak. Szerelmüket ismerhetjük meg az 1940-es évektől, de a történet két idősíkban zajlik. A jelenkori Allie és Noah személyével kezdődik, s fejeződik is be, miközben megismerjük kapcsolatuk kezdetét, nehézségeit és megoldását.

Nem a kedvenc romantikus filmem, mert viszonylag kiszámítható fordulatokat vonultat fel, illetve számomra már-már giccses, de közben mégis valahogy életszagú a szerelmi szál, és a színészi játék is rengeteg, apró kis játékot rejt, amitől valóságszerűvé és szerethetővé válik a történet.

Meséljetek!

Mi más is lehetne az első, amit kiemelnék, mint a történetmondás? Az egész cselekmény egy elfeledett, szép szerelem köré épül, amit főhősünk, Noah mesél szerelmének, hogy Allie újra emlékezhessen a történetükre. Nagy valószínűséggel ti emlékeztek a kezdetekre, de attól még jó móka lehet feleleveníteni a megismerkedésetek pillanatát, az első mondatokat, amiket egymásnak mondtatok. Amikor – az azóta már sajnálatos módon elhunyt - Dobránszky Zoltán, Duke (idős Noah) megszólaltatójaként belekezd a történetbe, olyan nyugalmat és kedvességet áraszt a hangja, hogy szívesen becsukom a szemem, és Allie-vel együtt gondolok vissza a szép emlékekre.

Táncoljatok!

Olyan egyszerű dolog ez, amit bármikor megtehetnénk. Talán pont ezért nem tesszük eleget. Főhőseink többször is táncolnak egymással, mely Disney-mese hangulatot kelt, melyben mintha megállna az idő egy pillanatra, s csak a herceg és a hercegnő számítanának.  Még zene sem kell hozzá feltétlenül.

Írjatok egymásnak levelet!

Talán egy kicsit elcsépelt ötlet, de nagyon klassz lehet majd évek múltán visszaolvasni a leírtakat, ahogyan Allie is tette Noah leveleivel. Bár sajnos nekünk nem fogja felolvasni Ryan Goslingként Miller Zoltán, ahogyan Rachel McAdams-nek tette, de úgy gondolom, ezt megbocsáthatjuk neki. Apropó Miller Zoltán: a szinkron 2004-ben készült, két évvel a nagy Ryan Gosling – Zámbori Soma egymásra találás előtt (innen is köszönjük Földi Tamásnak a remek ötletet!). Akkoriban Goslingot szinte minden rendező más hanggal képzelte el. Nikodém Zsigmond választása akkor Millerre esett.

 

Csináljatok valamilyen őrültséget!

A filmben rengeteg van belőlük, ha jól jönne egy kis ihlet. Én a kevésbé életveszélyes kalandok egyikét ajánlanám, tehát az úttest közepén fekvés helyett például esőben csónakázást, bár valójában nem is a tevékenység számít. A történetben sem jelentett mindig mindenkinek őrültséget az adott helyzet, csak élvezzétek, és nevessetek sokat! Nagyon szeretem, és mindig várom ezeket a jeleneteket. Fesztelen jókedv uralkodik alattuk, melyek során akarva-akaratlanul is elmosolyodom, amit Major Melinda összetéveszthetetlen kacaja csak megerősít.

Az általam kiemelt szinkronok mellett még rengeteg magyar hang teszi színesebbé a filmet. Többek között: Tímár Éva, Kocsis Mariann, Szokol Péter, Ruttkay Laura vagy Rosta Sándor.