Az eredetiben folyton változó, de a magyarban jobban követhető elnevezésű Halálos Iramban-franchise aktuális darabja e hét szerdától-csütörtöktől súlyosbítja a hazai mozikat. A jópofa és újító szellemű első rész után mindjárt lejtmenetbe kapcsoló széria a negyedik résszel új pályára állt. Azóta a filmsorozat az egész világ guilty pleasure-jévé vált, az utcai zugversenyzőkből álló szedett-vedett banda pedig profi tolvajokká, majd autós szuperhősökké avanzsált. 

A recept egyszerű: vedd az alapcsapatot (az előző rész szereplőit), adj nekik vagány verdákat, dobj be eléjük egy ellenséget, aki valamelyik főhős múltjából bukkan elő, és üldözzék egymást a film végéig a fizika törvényeire már nevetségesen fittyet hányó jelenetek közepette. A végén a rossz beáll a TSALÁDba és grillezés. Aki meghalt, annak 2-3 rész pihi-szuszi, utána lehet jönni sorbaállni a kassza elé újra.

Hiába jön ki a legtöbb ember sírva-nevetve a moziból, befelé a jegyet már kifizették. Ezt a franchise-szörnyet a közönség teremtette, így csak magunkat okolhatjuk, hogy még mindig létezik. És hogy a "lezáró" (nem állnék én addig fél lábon...) epizód nem egy, most már nem is kettő, hanem "a stúdió kérésére" három részből áll majd. Érzésem szerint van egy ki nem mondott megegyezés a közönséggel: amíg a stúdió mindig eggyel növeli a tétet és behúz egy újabb nagy nevet a sorozatba, addig nem lesz gond a bevételekkel. Az, hogy a Vin Diesel-vezette filmkoalíció már legalább 6. alkalommal tud nagyot nyerni, bizony az űrből is látszik. Ez pedig nem kis érdem, ráadásul nekik biztosan ellentétes irányba lejt a pálya.

Az új részben követik a bevált receptet, új ellenség tűnik elő a múltból. Miközben Jason Momoa tényleg üdítő színfolt a franchise palettáján és fizimiskájával is remekül illik a társaságba, a neki szánt karakter talán a leginkább random gonosz eddig. Bosszújának okát és hátterét ő maga érvényteleníti, és a film úgy mutatja be, mint aki nem is igazán képes felvenni a versenyt a Tsaláddal - inkább a forgatókönyvírók rugdossák tovább jelenetről jelenetre.

Aki az előző részben fogta a fejét az űrbe kilőtt autótól, az most sem fog csalódni. Szinte nincs olyan kunszt, amelyet a főszereplők ne tudnának "megugrani", sokszor szó szerint. Ha én a saját autómmal nekimegyek egy másiknak 130-as tempónál, akkor legjobb esetben is minden utas kórházba kerül. Ezzel szemben Vin Diesel átmegy a többi autón, ugrat róluk, és úgy ping-pongozik bontógolyó méretű bombákkal, hogy ha igazi filmként néznénk ezt az alkotást, akkor már egyáltalán nem tudnánk izgulni. De a Halálos Iramba 10. inkább egy amolyan showreel, amiben bemutatja a stáb a nézőnek, hogy "ilyet is tudunk".

A helyzet azonban még ezen a szinten sem bakimentes: már nagyon rég nem láttam ilyen magas költségvetésű filmben ennyire pocsék vágást, a CGI a Hangya 3. részét súrolja - sajnos alulról, és a korábban azért menő zenék is inkább csak hangosak, mint jók. Éppen a fentiek miatt nem működik a film cliffhangeres befejezése sem, hiszen előre lehet sejteni, hogy a hőseink a következő rész első két percében mindannyian megmenekülnek.

A magyar szinkron

Egyre több helyen olvasom azt, hogy a franchise-produkciók gyakorlatilag feleslegessé teszik a filmkritika egész műfaját. Ebben bőven van igazság és nem kevésbé vonatkozik a szinkronkritikák írására is. Nehéz kilencedik alkalommal újat írni arról, hogy Galambos Péter még mindig remek Vin Diesel, Solecki Janka pedig még mindig sokkal jobb színész, mint Michelle Rodriguez. 

Ugyanakkor a film kapcsán mégis van miről beszélni! Akik gyakran olvasnak bennünket, azok tudják, hogy viszonylag ritkán vagyunk egy véleményen a szereposztást illetően Báthory Orsolya szinkronrendezővel. Ha már ennek hangot szoktunk adni, akkor viszont jár az is, hogy megemeljük a kalapunkat a Halálos Iramban 10. részén végzett munkája előtt. A szériát az ötödik epizód óta rendezi és azóta egy igen konzisztens és nagyívű csapatot épített fel a franchise köré. 

Külön érdemes kiemelni Varga Rókust, aki Báthory Orsolyával szerintem élete egyik legjobb alakítását hozta össze. Ilyen szép tónusváltásokat rég hallottam szinkronban! Mondhatnánk, hogy ehhez kellett Jason Momoa is, azonban az ő játéka megmaradt az Aquaman szintjén - miközben Rókus és általa a magyar változat messze meghaladta azt.

A sorozat és különösen a 10. rész óriási mázlija, hogy a UIP-nél fut és ezért Speier Dávid fordította. Ilyen gyönyörű kínrímcsokrot és ropogós magyar mondatokat már rég adott át a nézőknek. Tovább megyek, talán a Kleopátra küldetés óta az egyik legkreatívabb szövegkönyve. 

Ha a sztori miatt nem is, de a magyar stáb munkája miatt mindenképpen érdemes egyszer megnézni Dominic Toretto aktuális kalandjait. Búcsúzunk egy Tsaládi előzetessel. Éééés grillezés!