2021. eddig nem volt túlzottan kegyes hozzánk mozis szempontból. Sőt a Marvel is hiába dobott be olyan, komolyabbnak szánt projekteket, mint a Fekete Özvegy és a Shang-Chi, egyik sem mozgatta meg igazán a rajongókat. Nem úgy a harmadik (Nyolcadik? Hatodik?) Pókember-film, amellyel kapcsolatban annyi teória született, amennyit talán még összesen sem láttunk eddig. A rajongók naponta találgatták, hogy ki bukkan majd fel, kit vágtak ki honnan, és persze, hogy éppen aktuálisan ki lesz majd Mephisto (akit lassan már minden Marvel-projektbe vizionálunk :D). A nagy hype ugyanakkor nagy felelősséggel is jár (pun intended), ugyanis az elképesztő elvárások miatt sokkal könnyebb a csalódás.
Anélkül, hogy bármilyen poént vagy sztori részletet lelőnénk a filmből, bátran kimondhatjuk, hogy jól sikerült! Ugyanakkor nagyon sok minden IS történik benne, így szinte pislogni sincs idő. Ha nagyon negatívumot szeretnék keresni a filmben, akkor talán azt mondhatnám, hogy pont a túl sok történés miatt nincs idő már arra a barátságos és közkedvelt Pókemberre, akinek a sarki büfé megmentése a célja. De hát hogy is lehetne, ha az előző rész végén odalett az anonimitás?!
Tervezünk még további kritikát is írni a filmről, de csak napok múlva, hogy mindenkinek legyen ideje megnézni és lehessen beszélgetni spoilerekkel is az alkotásról. De egyáltalán nem érkeztünk üres kézzel! Az elmúlt napokban rengeteget konspiráltunk, hogy interjúzhassunk két meghatározó szereplővel. Elsőként Baráth Istvánnak tettünk fel néhány kérdést.
(Fotó: Készítő: Szabolcs Kollo, XO Creative Studio)
Szinkronjunkie: Legutóbb 2019-ben beszéltünk, a második önálló Pókember-film kapcsán. Azóta mindannyiunk élete nagyban megváltozott. Te hogy életed meg az elmúlt időszakot?
Baráth István: Az én esetemben nem volt olyan szörnyű, mint másoknak. Volt egy minimális home office, de szerencsére nem veszítettem el a munkámat. Legszebb heteim voltak a lockdown hetek. Sokkal több időm volt magamra. Megnéztem régi kult filmeket, amiket még nem sikerült anno, és tanultam is. Jó volt ez a nyugalom, meg szerencsére nem kellett szocializálódnom. Imádtam.
SzJ: Ez a 6. Pókember-filmed, amely egyben a valaha volt legtitkosabb Marvel-projekt is. Itthon is extrém volt a szigor a filmmel/spoilerekkel kapcsolatban?
BI: Csak a szokásos... � Inkább csak anniy a difi, hogy most nem is faggattak az emberek, mert mindenki nagyon meg szeretne lepődni.
SzJ: 2016 óta viszed a karaktert. Hogy látod, ez idő alatt milyen utat járt be?
BI: Szép lassan felnő, de remélem a stáb nem szeretne mini Stark-ot csinálni belőle �
SzJ: Pókember az egyik legösszetettebb karakterként izgalmasabb feladat lehet, mint más szuperhősök. Az új epizódot mennyire találtad kihívásnak?
BI: Nagy változást nem éreztem az előző részhez képest a karakterben. Talán azért nem volt nehezebb dolgom, mert most nagyon sok karakter kerül a rivaldafénybe rajtam kívül. Nincs annyi idő kibontakozniuk.
SzJ: Az eddigi hat epizódból melyik sztori fogott meg a legjobban?
BI: Talán ez, mert egy óriási fan service � Szerintem a Marvel-filmek ezért készülnek, nem azért, hogy tanuljunk belőle. A hatalmas látvány a lényeg.
SzJ: Előtted három ikonikus színész szinkronizálta a karaktert: Megyeri János a klasszikus rajzfilm sorozatban, Csőre Gábor a Tobey Maguire-féle filmekben, és Molnár Levente az Andrew Garfield-os két részben. Ha közülük kellene választanod, ki a legjobb Pókember?
BI: Azért ennél többen is voltak: Ott van még Rajkai Zoltán, Magyar Bálint, Moser Károly, és akkor még nem beszéltünk az Into the Spider-verse-ről� Inkább kikerülném a kérdést azzal a válasszal, hogy mindegyik Pókembernek más az eredeti színésze, így nem lehet dönteni. Szerintem mindenki hozta a formáját az adott karakternél.
SzJ: Köszönjük szépen az interjút!
Ritkán esik meg hasonló, de a Kálid Artúrral készült interjúnk közben leesett az állunk. Az izgalmas válaszokon túl ugyanis egy GIGAMEGABRÉKING hírt is megosztott velünk. A szinkron szempontjából spoileres tartalom lehet, de a sztoriból természetesen nem árulunk el részleteket. Csak annyit mondunk: le a kalappal Tabák Kata merész húzása előtt. Tökéletesen működött.
(Fotó: MTI/Kallos Bea)
Szinkronjunkie: Az új Pókember-epizód világszerte hatalmas lázban tartja a rajongókat, szinte naponta bukkannak fel újabb teóriák a lehetséges sztorival vagy éppen a szereplőkkel kapcsolatban. A hazai rajongók körében a szinkron tekintetében is rengeteg volt a találgatás, különösen a te személyeddel kapcsolatban.
Kálid Artúr: A gyermekem nagy Pókember-rajongó és rajta keresztül egy bejegyzés eljutott hozzám. Ő talált rá - talán pont a Szinkronjunkie-n - a "Happy vagy Electro" témára. Bevallom, nagyon jó érzéssel töltött el, hogy ez foglalkoztatja a közönséget.
SzJ: Mi többször beszéltünk róla, sőt szavazást is szerveztünk, mert rendkívül izgalmasnak találtuk, hogy szakmailag hogyan lehet jól kezelni egy ilyen "hangütközést". Hiszen Happy esetében a Vasember első részét kivéve minden filmben te kölcsönözted a hangod, Jamie Foxxot pedig nemcsak a Csodálatos Pókember 2-ben szinkronizáltad, de még további 20 filmben. A szavazáson aztán az derült ki, hogy minden opcióra nyitott a közönség, de a legtöbben annak örülnének...
KA: Ha egyiket sem én vinném. (nevet)
SzJ: Bátran merjük állítani, hogy ilyen nem volt! Sőt a legtöbben arra gondoltak, hogy miért is ne lehetne mindkét szerep a tiéd? De a Disney eddig megismert szabályai alapján ez sajnos kivitelezhetetlen. Hogy dőlt el, hogy melyik szerepet fogod szinkronizálni végül?
KA: A helyzet az, hogy végül sikerült megoldani, hogy mindkét szerepet megcsinálhassam. Jon Favreau-t a Marvel-filmek szinkronját is rendező Tabák Kata találta ki nekem még 2008-ban, a Páros mellékhatás című filmben. A Vasember 2-től már én magyarítottam a figuráját a Marvelnél is. Különösen azért örültem a lehetőségnek, mert a rendezőknek elsősorban akkor jutok eszébe, ha színesbőrű szerepet kell szinkronizálni. Azt persze nem tudtuk még akkor, hogy ilyen sokszor feltűnik Happy különböző Marvel-filmekben. Később Favreau Chef Show-ja kapcsán "találkoztunk", akkor Szentesi Dorottya rendezésében.
Jamie Foxxot pedig egész egyszerűen nagyon szeretem szinkronizálni. Az mindig jó érzés, ha egy magyar hangot kötnek egy külföldi színészhez és 2004 óta egyre többször alakult úgy, hogy Jamie Foxxot én szinkronizáltam. Ha döntenem kellett volna, hogy Happy vagy Electro, akkor minden bizonnyal a Jamie Foxx által játszott utóbbira voksoltam volna.
Viszont ilyen kérdés nem hangzott el, helyette Tabák Kata rendkívül agilisen és elszántan tárgyalta le a Disney-vel, hogy erre a kísérletre engedélyt kapjunk. Az a korábbi filmek miatt adott volt, hogy Happy-t nekem kell csinálnom, így a kérdés inkább az lett, hogy engedik-e Jamie Foxxot is.
SzJ: Szerintem bátran kijelenthetjük, hogy ez az utóbbi évek legizgalmasabb szinkronos híre! Electro hangja az előzetesek alapján erősen eltorzított (effektezett) - ez mennyire nehezítette meg a felvételek elkészítését?
KA: Hála Istennek ritkán találkozunk olyan mértékű titkolózással, mint a Pókember esetében. A felvételekkor minden ki volt takarva, kizárólag a színész száját láttam. Nagyon kevés kapaszkodóm volt a szinkronizáláshoz: tulajdonképpen csak a natúr hangot hallottam, tán még olyan jelenet is akadt, amelyben Foxx helyett egy hangdublőrt lehetett hallani. Sok film esetében direkt rontják a kópiát biztonsági okokból, olyankor néha úgy kell vadászni a figurát, de ilyen mértékű szigorral már évek óta nem találkoztam. Ez azért jelentett kihívást, mert a szinkronizáláshoz folyamatosan figyelem a másik színész szemét - amire itt egyáltalán nem volt lehetőség.
SzJ: Jamie Foxx mellett Denzel Washington és Will Smith is állandó "párjaid". Kivel a legjobb a közös szinkronmunka?
KA: Sokáig kapásból rávágtam volna, hogy Denzel Washington - ez talán nem is lehet kérdés, hogy miért. Amerikában rengeteg jó színész van, de ő egy legenda, egy állócsillag. Nemrég szinkronizáltam egy Meryl Streeppel közös filmben, ahol egy még sosem látott arcát mutatta. Számomra megunhatatlan az ő filmjein dolgozni. De éppen most, a héten készítettük a King Richard magyar változatát és rájöttem, hogy azért Will Smith-t is nagyon szeretem.
Viszont a Nagy Pénzrablás című netflixes sorozat erősen billegteti a mérleg nyelvét. Ezt a munkát egy nagy ajándéknak éltem meg, hiszen már akkor követtem, amikor még szó sem volt arról, hogy készülhet hozzá magyar változat. Ha valakit úgy megfertőzött a szinkronimádat, mint engem, és mégis eredeti nyelven néz egy sorozatot, akkor titokban elgondolkodik, hogy egyik-másik szerepet hogy csinálná. Viszont a Nagy Pénzrablásnál igazán meglepett, hogy Báthory Orsi szinkronrendező kihívott castingra.
Már két vagy három évadot is megcsináltunk a sorozatból, mikor kiderült, hogy a Berlint alakító Pedro Alonsóval már "találkoztam" korábban, méghozzá a Gran Hotel című sorozatban, ahová még 10 évvel ezelőtt Dezsőffy Rajz Katalin hívott ki. Nemrég pedig örömmel olvastam, hogy készül egy előzménysorozat, amelynek pont Berlin lesz az egyik központi figurája.
Nagyon élveztem a munkát, ráadásul elég pozitívak voltak a szakmai visszajelzések is. Jól esik az embernek, ha megállítja egy kolléga és elmondja hogy mennyire tetszett neki. Sajnos ezt szűken mérjük a szakmában, a szinkronban legalábbis meglepődik az ember, ha ilyennel találkozik. Legutóbb Anger Zsoltra írtam rá, hogy elmondjam, tökéletesnek gondolom az Amerikai Pác című filmhez készült szinkronmunkáját.
SzJ: Köszönjük szépen az interjút!
