Egy ötödik Indiana Jones-film mindig is benne volt a levegőben - legalábbis a karaktert kitaláló és az első négy film történetét (részben) jegyző George Lucas eredetileg 5 epizódra kötött szerződést. Ugyanakkor ezt egy 20 éves periódus alatt szerette volna megvalósítani az időközben Steven Spielberggel és Harrison Forddal kiegészült, ütős csapat. És hát ki gondolta volna 1981-ben, hogy az "utolsó" rész csak a főszereplő 80. születésnapja környékén jelenhet majd meg. 

Miközben az eredeti trilógia első és harmadik része zajos kritikai és nézői sikereket kapott, sem a második, sem pedig a 2008-ban defibrillátorral és tőkeinjekcióval újraélesztett negyedik epizód nem ütötte ki a ház falát. A 16 évvel ezelőtti döcögős sikerek után pedig hatalmas bukdácsolásba kezdett a franchise: tulajdonképpen legalább fél Hollywood pitchelt sztoriötleteket egy új részhez, született többféle verzió, alkotók jöttek-mentek, és volt, aki többször is kilépett a produkcióból. Közben Lucas és Spielberg is bedobták a törölközőt, előbbi a Fiatalúrhoz hasonlóan nyugdíjba ment, utóbbi inkább más filmeket rendezett meg. Úgyhogy új rendezővel és egy teljesen új forgatókönyvvel a háta mögött presszionálta az új forgalmazó (hiszen a Disney 2015-ben felvásárolta a franchise-t gyártó Lucasfilmet), hogy minél hamarabb jöjjön ki a film. Az eredetileg tervezett 2019-es premiert a kavaráson túl a járvány is erőteljesen megdobta. Ebből a hendikep-gödörből kellett aztán kimásznia a stábnak. 

A film minőségét éppen ezek miatt úgy lehetne a legjobban összefoglalni, hogy "ahhoz képest egész jó lett..." Például ahhoz képest, hogy Harrison Ford 80 éves, a legtöbb jelenetben ott van, sok párbeszedet kapott, és számtalan olyan kunsztot vállalt be, amelyet sokszor évtizedekkel fiatalabb kollégái sem mernek vagy akarnak manapság. Az, hogy közel 80 évesen egy éppen nyugdíjba készülő Indy-t hitelesen tud alakítani, sokat elárul aktív, sportos életmódjáról. Ugyanakkor a film alatt még a Kristálykoponya királyságánál is többször éreztem, hogy mintha Ford már rég nem akarná ezt az egészet. 

Viszont jól állt neki a fiatalítás, amihez ráadásul ezúttal a CGI-csapat végre megnézett néhány YouTube-videót arról, hogyan is kell rendesen digitálisan "arcot cserélni". Így a korábbi kínos fiatalítások (lásd például X-men kezdetek - Farkas, Az ír, vagy éppen legutóbbi a Mandalóri) sorát megszakítva egy korrekt, a vászonról csak néha-néha leugró megoldást deepfake-eltek össze. 

A film megpróbál leszámolni a negyedik rész hibáival (Dr. Jones újra régész és nem is sodorják úgy az események, mint korábban), azonban valahogy nem sikerül megteremtenie a karakterek közötti kémiát. Amennyire erős volt ebben a rendező, James Mangold, a Logan - Farkasban, mintha most annyira ügyetlenül vezette volna a színészcsapatát. Harrison Ford és a keresztlányát alakító Phoebe Waller-Bridge között szinte sosem működtek a párbeszédek. Helena karaktere a film, sőt a franchise egyik legfurcsábban megírt figurája lett.

Ahhoz képest, hogy John Williams már 91 éves, egész jó lett a zene. Természetesen a Mester 2005 előtti munkáiról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni - és bár az azóta eltelt időben kevésbé alkotott maradandót, már az is fantasztikus, hogy az ötödik résszel be tudta zárni azt a művet, amit 42 évvel ezelőtt elkezdett. 

A nagyon rosszul öregedett második rész, és a bugyuta negyedik után felüdülésként hat kicsit visszaszállni a nosztalgiavonatra - mégha lassan kezdenének is elfogyni oda a jegyek. 

A magyar szinkron

Bár a hosszúra nyújtott filmes franchise-ok egyben a szinkronkritikák létjogosultságát is zárójelbe teszik, az Indiana Jones ennek ellenére egy üdítő kivétel, amiről igenis lehet mit mondani.

Fotó: csernakjanos.hu

Kevés olyan főszerep van, amelyet egy színész ilyen sokáig vihet magával: Csernák Jánosnak azonban kettő is jutott - ráadásul mindkettő Harrison Fordhoz köthető. A Csillagok Háborúja Han Soloja és Indiana Jones nem csupán országos ismertséget, szakmai elismertséget és a közönség szeretetét hozták meg számára, de egyben páratlan lehetőséget is kínáltak. Csernák Jánoson kívül nagyon kevés olyan színész van ma, aki együtt "idősödhetett" hollywoodi kollégájával és egy szerepet az elmúlt néhány évtizedben többször is feldolgozhatott. (Azért az idézőjel, mert a számok ugyan nőttek, mi közben felnőttünk, de mindkét színész alsó hangon 20-20 évet tagadhatna le.) 

Csernák karrierjét szinte a diplomától napjainkig követte végig a régészprofesszor és jó hallani, ahogy amerikai partnerénél sokkal nagyobb lelkesedéssel és élettel tudja megtölteni a figurát. A közös évtizedek rendkívül hitelessé és izgalmassá tették ezt a szinkront és olyan extra töltettel látták el, amelyet senki más nem tudott volna így visszaadni.

A fiatalítás kapcsán felmerült a kérdés, hogy milyen technikával oldotta meg a magyar stáb, hogy Csernák János a 30 évvel ezelőtti hangján szólaljon meg. Ugyan ma már léteznek erre digitális megoldások, de János hangja ma is legalább olyan jól cseng, mint az első rész idején - így ezekre nem volt szükség. Egy picit magasabb lágéban beszél és máris kész a tökéletesen hiteles fiatalítás. A magyar Fiatalúr egyértelműen a film legnagyobb pozitívuma - akár egyedül miatta is érdemes beülni a moziba. 

Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

Az Indy keresztlányát alakító Phoebe Waller-Bridge magyar hangja Mikecz Estilla mindent megtett ezért a karakterért, de a szerep annyira gyengén megírt és sajnos rosszul eljátszott volt, hogy a szinkronban ezen már nem lehetett érdemben segíteni. Valószínűleg akkor jártunk volna a legjobban, ha Estilla nem csupán szinkronizálja, de a filmben is játszhatja Helena Shaw-t. 

Dr. Schmidtet a gyanús akcentusú egyetemi professzort és freelancer fizikust a kiváló Madds Mikkelsenre bízták. Jó kérdés, hogy minek, hiszen egy ilyen kaliberű színésznek jószerivel mondatokat sem kellett volna írni, elég lett volna, ha hagyják nézni. De sajnos sokszor érthetetlen döntéseket hozó, furcsa és klasszikus bugyuta gonoszt csináltak belőle. Bár számomra nagyon hiányzott Kaszás Gergő hangja a figuráról, tény, hogy Mikkelsen Rába Rolanddal is jól működik. Kár, hogy neki sem éppen jutalomjáték volt ez a munka.

A Sallah-t alakító John Rhys-Davies ugyan az első és a harmadik rész után a negyedikben nem akart kameózni, de szerencsére most egy nagyobb szereppel kínálták meg, ami számára is elfogadható lezárás (?) lehet. Sajnos Gesztesi Károly halála miatt cserére volt szükség, bár ez a néhány mondat remek próbája lehetett volna a Respeecher technológiának. Az őt váltó Újréti László pedig kiváló választásnak bizonyult.

A Disney-t ismerve sejthetjük, hogy ha a Sors tárcsája jól teljesít, akkor sem a kalap, sem az ostor nem marad hosszú ideig szögre akasztva. Talán egy spinoff, talán sorozat, talán a főszereplő nélkül, talán egy új castinggal, de csodálkoznék, ha egy frissen összevásárolt franchise-t Mike egér csak úgy elengedne. Amíg ez kiderül, addig újrázzátok otthon a régi részeket és üljetek fel a gárdával a nosztalgiavonatra. Csak vigyázzatok a tetején való ugrálással!