Skiccpausz: „- Jó napot! Merre laknak a gallok? 

Római katona: - Az utat jelzik a légiósok. Lesz arrafelé még jó sok. Megmutatnám én is, hogy hol van. De fekszem kicsit, még a hóban.” 

Magyarországra már régóta érkeznek Asterix és Obelix képregények és rajzfilmek, de az igazi filmes sikert egyértelműen a Kleopátra küldetésnek, azaz a második résznek köszönhetik. Speier Dávid fordítási munkája sokáig etalon marad még a szakmában, kínrímei a legjobb Frédi és Béni epizódokat idézik. A második részről személy szerint az volt a véleményem, hogy adott egy közepesen pocsék film, ami viszont remek alapanyag volt egy jó fordításhoz – a film velejét egyértelműen a rímek adták. Ha megnézzük pl. franciául: kategóriákkal kevésbé élvezhető.  

Aztán jött a harmadik rész és a munkát nem Speier Dávid végezte el – a rímek is elmaradtak többé-kevésbé. Az első részhez hasonlóan Pataricza Eszter készítette a fordítást, aki ugyan próbált rímeket faragni a szövegbe, de valószínűleg nem mehetett neki túlzottan, mert a szövegben csak itt-ott lehetett felfedezni őket. Emiatt inkább lett gagyi a fordítás: egy sor rím, három sor próza, egy sor rím, három sor….  

Az új részt azonban ismét más készítette el. A szövegen érződik, most már nem is próbálkoztak a versbe szedéssel. Az elsőben nem, de a második mozis előzetesben még nyomokban felfedezhető volt némi nyelvi humor, a végleges filmben azonban jó, ha 3-4 rímelő mondat belefért. Ezen kívül hallható, hogy a fordító arra sem vette a fáradtságot, hogy bizonyos, korábban mások által már lefordított neveket használjon: pl. Töpszlix helyett Dogmatix.  Ezzel viszont végleg elveszett a sorozat bája és megmaradt egy buta Asterix-feldolgozásnak. Persze örülhetünk a rögbicsapatunk szereplésének, a komáromi erőd „álcázott” megjelenésének – de ezek sajnos nem feledtetik a minőségromlást. 

Gérard Depardieu (Obelix) – Helyey László 

 A modern, magyar szinkron egyik legbiztosabb párosa. Depardieu-t ma már el sem tudnánk képzelni mással. Pedig anno voltak próbálkozások: Kránitz Lajos, Nagy Ervin, Reviczky Gábor – csak, hogy az érdekesebb párosításokat említsem. Igaz, ezek főleg a 70-es és 80-as években készült filmjeire vonatkoznak és jelentős részük még a Helyey Lászlóval való párosítás előtti időkből való. Helyey saját elmondása szerint is imádja Depardieu-t szinkronizálni, minden „közös” munka során érezhető is ez a végeredmény minőségén. (Lásd. „Napot jó” – jelenet a kocsmában) 

 
Edouard Baer (Asterix) – Rajkai Zoltán 

Christian Clavier az első két részben még meggyőző, szerethető Asterix volt, azonban anyagi okokból lecserélték őt elsőször Clovis Cornillacra, majd – az Asterix és Obelix: Cleopatra küldetésben még Papiruszt alakító Edouard Baerre. Úgy látszik, hogy az alkotók – amolyan James Bondos jelleggel – filmenként váltják majd az Asterixeket. Az első színészváltást a magyar szinkron egy bravúros húzással könnyítette meg: Galkó Balázs maradt Astérix hangja. Bár személy szerint sajnálom a hangváltást, mégis Rajkai Zoltán a tőle megszokott, jó minőségben hozza a figurát. Sajnos az Asterixek egyre felszínesebbek lettek, részről részre, így hatalmas színészi kihívásokról nem beszélhetünk. 

Guillaume Gallienne (Angoltabax) - Scherrer Péter 

Scherrer Péter remek választás volt az angol lord szerepére. Scherrer több ízben is bizonyította már, hogy kiváló ritmusérzékkel oldja meg a vígjátéki szinkronokat. Sajnos a fordítás itt is rontott a minőségen: az angolok beszéde nem „yodásan” fordított lett, hanem, mintha véletlenszerűen keverték volna össze a szavakat egy számítógéppel. A cél azonban nem az érthetőség megnehezítése lett volna, hanem az, hogy vicces legyen.  

Fabrice Luchini (Julius Caesar) – Kulka János 

César figurája mindig is kiemelkedően fontos volt az Astérix művekben, így az őt játszó színészek választása is körültekintően zajlott. Gottfried John (Gruber Hugó), Alain Chabat (Tahi Tóth László) és Alain Delon (Fülöp Zsigmond) után egy - legalábbis az előző színészekhez mérten - kevésbé ismert színészre esett az alkotók választása. Játéka - diplomatikusan szólva - sem "kult alapanyag". Kulka János azonban színt hoz a figurába, mégha azt Dr. House-tól is kölcsönzi.  

 
Catherine Deneuve (Reine Cordelia) – Hámori Ildikó 

Az utóbbi években Hámori Ildikó nem volt igazán "szinkron intenzív". Emiatt viszont hangja nem is vált unottá, elcsépeltté. Több királynő szerepben is hallható volt már korábban (Neveletlen hercegnő, A királynő, Shrek sorozat), így csípőből, rutinosan és abszolút szerethetően hozza a Catherine Deneuve által megformált - a francia színésznő számára amolyan jutalomjátéknak is tekinthető - angol, anyakirálynő figurát.  

Összefoglalás 

Már a bejegyzés elején is említettem, milyen nagy űrt hagyott maga után a rímek hiánya. A film sokat veszített súlyából az előző rész sikertelenségének következtében, melyet a forgalmazó előre érezhetett, hiszen láthatólag kevesebbet költött a film magyar forgalmazására. Két héttel a bemutató előtt került moziba az előzetes, szinte nulla reklám. A film így valószínűleg hamar eltűnik - a következőt - ilyen minőségben... - inkább DVD-n várjuk...