• Hálás vagyok ezért a gyönyörű őszi időért!
• Ez szép tőled!
• A múltkor is, állok a buszmegállóban, és az édes őszi szellő hirtelen felfújja egy csaj szoknyáját. Ó, ez eszembe juttatta, hogy hálás vagyok a nyelvemért!

Remélem, mindenkinek beugrott Joey Tribbiani hálaadásnapi sziporkája a Jóbarátokból, ez volt az, amit gyerekként nem értettem, aztán pár évvel később pedig felvontam a szemöldököm, hiszen tudjuk, hogy Joey milyen nőcsábász, na de sosem mondott ilyen sikamlós poénokat a korábbi részekben. Akkor világosodtam meg, amikor eredeti nyelven is láttam a sorozatot, és kiderült, hogy ez egy félrefordítás a magyar szinkron jóvoltából, hiszen Matt LeBlanc-tól nem a “tongue”, vagyis nyelv szó hangzott el, hanem a “thong”, Joey tehát a tangáért hálás igazából.

Ez csak egy példa, de itt látszik jól, hogy bár egy film szinkronján dolgozó összes emberé közül a szinkronszínész munkájának eredménye a legkézzelfoghatóbb (vagyis -hallhatóbb, ha már az érzékeknél tartunk), hiszen az van a “kirakatban”, nem elhanyagolható a többi szakma sem ahhoz, hogy minden sínen legyen. Ott van a vágó, hangmérnök, szinkronrendező, rendezőasszisztens - és a szinkrondramaturg. Ahhoz, hogy egy külföldi film vagy sorozat szövege tökéletesen legyen lefordítva, a magyar kulturális közegbe adaptálva, a viccek az itthoni közönség számára is érthetőek és poénosak legyenek, és hogy a magyar szavak, mondatok illeszkedjenek a külföldi színész szájára, azért ő felelős. Tehát nála kezdődik a csoda.

Viszont már egy ideje sajnos több frontos háborút vívnak a szinkrondramaturgok (hivatalos nevükön audiovizuális fordítók), egyrészt a kevésbé képzett dramaturgokkal szemben, akik miatt felhígult a szakma, és nem tudják hozni azt a minőséget, amely elvárható egy fordítástól. Másrészt pedig hivatásuk elismertségéért, a megfelelő körülményekért és díjazásért is küzdenek, amely miatt 2015-ben létrejött a Színházi Dolgozók Szakszervezetén (SziDoSz) belül a Szinkron Alapszervezet, hogy képviselje a magyar szinkronban dolgozók jogait.

Ezért hatalmas dolog, hogy idén ősszel elindul az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén a szakfordító és audiovizuális fordító képzés, amelyhez hasonló, egyetemi keretek között megszervezett oktatás még sosem volt Magyarországon. Ennek apropóján beszélgettem a szak indulásáról Sereg Judit PhD hallgatóval, a tanszék tanársegédjével, aki a képzés szervezésében hatalmas részt vállal. Az interjút az alábbiakban olvashatjátok: 

SzinkronJunkie: Mióta van/volt tervben a szakfordító és audiovizuális fordítói képzés egyetemi megszervezése?

Sereg Judit: A tervezés már 2014-ben elindult, azzal, hogy Ildikóval leültünk beszélni róla. Ezután jött az akkreditáláshoz szükséges anyagok összeállítása, ami egy igen hosszú és bonyolult adminisztrációs folyamat az egyetemen, ezen sokáig dolgoztunk, hogy aztán 2015 elején végül beadjuk az anyagokat. Ebben a szakaszban már Pataricza Eszter is részt vett és segített nekünk, aki a képzésben is kulcsfontosságú szerepet vállalt. 

SzJ: Hogyan néz ki egy szak elindítása, milyen előkészületek kellenek hozzá?

SJ: Egy ilyen szak (illetve szakirányú továbbképzés) elindítása igen sok előkészületet igényel. Az akkreditációhoz meg kellett felelni bizonyos követelményeknek - kontaktórák, félévek száma, felvételi követelmények, kilépési követelmények, stb. Az óraszám volt az egyik tényező, ami indokolttá tette, hogy a képzést ilyen dupla formában indítsuk el, vagyis a hallgatók az audiovizuális fordítás mellett szakfordítói (jogi és gazdasági) ismereteket is szerezhetnek. A másik érv emellett az volt, hogy mind tudjuk, hogy a filmfordítás nem a legjövedelmezőbb szakma. Ha azonban valaki tudja szakfordítással kombinálni, a kettő együtt már biztonságosabb megélhetést jelenthet, és egyébként sem rossz üzlet két lábon állni, két képesítést kapni egy áráért.
Az előkészületekhez hozzátartozott még, hogy felvettük a kapcsolatot a lehetséges tanárokkal, Pataricza Eszter, a szakma egyik legkiválóbb képviselője, mellénk állt, és vállalta nemcsak azt, hogy kurzusokat tart majd, hanem azt is, hogy a szakmai szervezetekkel és szereplőkkel való tárgyalásokon segít nekünk. Neki köszönhető, hogy együttműködési megállapodást kötöttünk a Mafilm Audio Kft.-vel, akik vállalták, hogy biztosítanak stúdiólátogatási lehetőséget diákjainknak. Emellett elő kellett készítenünk az akkreditációs anyagot, amelyhez teljes tanegységlistát kellett csatolnunk, vagyis gyakorlatilag másfél évvel a lehetséges indulás előtt egy teljes tanmenetet kellett elkészítenünk. Az akkreditációt gond nélkül megkaptuk, ekkor hirdethettük meg a képzést. Ezután a képzés hírének terjesztése és a felvételi vizsga előkészítése maradt hátra.

SzJ: Kik vesznek részt az ezzel járó munkában az egyetemen belül és azon kívül?

SJ: A munkát az egyetemen belül én koordinálom, természetesen a fontosabb tárgyalásokban részt vesz dr. Horváth Ildikó tanszékvezetőnk, és minden másban mindig segítenek a tanszék állandó dolgozói. Az egyetemen kívül rengetegen biztosítottak minket a támogatásukról. A legnagyobb segítséget az előkészítési munkálatokban kétségtelenül Eszter nyújtotta, ő minden ponton velünk dolgozott a tanmenet kidolgozásától a felvételi vizsga összeállításáig. A Mafilm Audio-val kötött együttműködési szerződést már említettem, de emellett a reklámban segített nekünk több fordítással foglalkozó Facebook-csoport és oldal, Góz Tamás a magyarszinkron.hu-tól, és még sorolhatnám. Emellett több szinkronrendező, szinkronszínész és más szakmában dolgozótól kaptunk ígéretet arra, hogy a tényleges képzésben szívesen segítenek nekünk. Nemrégiben pedig felvette velünk a kapcsolatot a Szinkrondolgozók Szakszervezete, akik szintén nagyon szeretnék, ha a képzés elindulna, és ők is mindenben támogatják a törekvésünket.

SzJ: Melyek a mintatanterv fő sarokkövei, illetve milyen a gyakorlati és az elméleti tárgyak aránya?

SJ: A képzésben fontos szerepet kap a gyakorlati oktatás, számban a kurzusok fele gyakorlati, ami azt jelenti, hogy heti rendszerességgel valódi fordítási feladatot kapnak rajta a hallgatók, időben pedig ez több is, mivel az elméleti előadások egy része heti 45 perces, míg a gyakorlatok minden esetben heti másfél órásak. Nagy hangsúlyt kap a három audiovizuális műfaj, a hangalámondás, a szinkron és a felirat, utóbbi esetében a feliratozás technikai oldala, a szakfordítás esetében pedig jogi és gazdasági szakfordítást tanulnak a diákok anyanyelvükről és anyanyelvükre egyaránt. Amit még különösen fontosnak tartottunk, az az, hogy a diákok megismerjék a szakma működését, ezért előadást tartanak majd a képzésen rendezők, színészek és a szinkronszakma más képviselői is, valamint mindenkinek lehetősége lesz az egy év alatt legalább háromszor eljutni egy szinkronstúdióba valódi felvételre. Amit még kiemelnék, az a fordítási projektmunka, melynek keretében a hallgatók maguk végzik el egy kiválasztott műsor amatőr szinkronizálását, így megismerkedve a szinkronizálásban részt vevő többi szerepkör működésével is. 

SzJ: Kiket vár a szak elsősorban, milyen a jó jelentkező?

SJ: Mindenkit szívesen fogadunk, aki lelkesedik a filmek iránt, de nem ijed meg egy jogibb nyelvezetű szövegtől sem. Az angol nyelv magas szintű ismerete követelmény, emellett nem árt a kreativitás és persze a jó magyar nyelvérzék. A képzésre a felvétel jelenleg MA szintű diplomához kötött, de ezen jövőre valószínűleg módosítunk, és BA diplomával is fogadjuk majd a jelentkezőket, ha sikeres felvételit tesznek. 

SzJ: Milyen készségekkel kerülnek majd ki a végzett diákok?

SJ: Reményeink szerint a diákok, akik nálunk végeznek magabiztos ismerettel rendelkeznek majd a filmfordítás (vagy audiovizuális fordítás) mindhárom műfajáról és a szakmában zajló folyamatokról, magabiztosan használják a magyar nyelvet, felismerik a fordítás buktatóit, és tudják majd őket kezelni, nem riadnak meg, ha jogi vagy közgazdasági nyelvezettel kerülnek szembe, és valódi gyakorlatuk lesz szakszövegek és audiovizuális tartalmak fordításában. 

SzJ: Milyen elhelyezkedési lehetőségeik lesznek majd a diploma kézhezvétele után?

SJ: Mondhat bárki bármit, én úgy látom, mind a szakfordítás, mind a filmfordítás területén szükség van jó fordítókra. Aki tehetséges és jól dolgozik, annak mindig lesz munkája. A képzés abban is segítséget nyújt, hogy a tehetségeket megtaláljuk, és összekössük őket a munkaerőt keresőkkel - jelen esetben fordítóirodákkal és szinkronstúdiókkal - illetve hogy megmutassuk nekik, hogyan tudnak elindulni a pályán.
Én több mint öt éve dolgozom ezen a területen, és azóta nem volt olyan hét, hogy ne tudtam volna dolgozni valamin, ha akartam. Ezért úgy gondolom, hogy képzett, tájékozott és gyakorlott fordítóknak nem kell félnie attól, hogy nem lesz munkájuk. Amit viszont fontos megemlíteni, hogy ez a szakma elsősorban szabadúszóként űzhető, ezért némi vállalkozói kedv elengedhetetlen hozzá. Kell adóbevallást készíteni, céget vagy egyéni vállalkozást alapítani, és nem lesz az embernek irodája, ahova reggel nyolckor bemegy és ahonnan délután ötkor hazaindul. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen egy ilyen területen, fontos, hogy be tudja osztani az idejét, tudja tartani a határidőket, és tudjon dolgozni akkor is, ha nincs mögötte senki, aki felügyeli a munkáját. Én személy szerint ezt tartom a munkám egyik legnagyobb előnyének, mert egy irodában sem engedheti meg magának az ember, hogy egy szebb délelőttön a parkban ülve dolgozzon, és a bankba vagy az orvoshoz is bármikor eljut az ember, ha kell, de mindenképpen igényel némi önfegyelmet. Akinek ez nem okoz gondot, annak lesz munkája bőven!

Ezúton is köszönjük Juditnak az interjút és a szuper válaszokat. Bízom benne, hogy kedvet kaptatok a képzéshez, én például igen, és sajnos csak az időhiány tántorít el a jelentkezéstől. Talán majd egyszer … :)
Az érdeklődők minden fontos információt megtalálnak itt, de a legfontosabb, hogy a jelentkezési határidő május 31. Természetesen Facebookon is követhetitek őket. Bármilyen felmerülő kérdéssel keressétek Sereg Juditot az e-mail címén, nagyon készséges és szívesen segít: seregjudit@gmail.com

A következő részben pedig Szalkai Lőrincz Ágnes szinkrondramaturggal (Zero Dark Thirty, Augusztus Oklahomában, Eleven testek, Mielőtt meghaltam, Nagy szemek) készült interjúnkat olvashatjátok majd, abban főleg arra kerestem a választ, hogy milyen ma a szakmájuk helyzete, hogyan törekszenek a megreformálására, és hogyan jutottak el odáig, hogy egyetemi képzést hozzanak létre.

(Fotó: Fordit.hu)