A cikk írásakor éppen 93%-os Rotten Tomatoes értékelésen áll a film, amely nem lesz mindenki kedvence. Persze, azok a fránya kritikusok mindig mást gondolnak, mint az egyszeri mozinéző. Személy szerint nem értek velük egyet: a Fekete Párduc 2. nem egy könnyű darab. Ugyanakkor remekül illeszkedik abba a furcsa, de annál hosszabb filmes és sorozatos sorba, amelyben keresik az utat a Végjáték után. Nézzük, hogyan sikerült a Fekete Párduc legújabb kalandja!

A magyar cím meglepően félrevezető, ugyanis a film 99%-ban nem szól a Fekete Párducról. Ezért is lett volna szerencsésebb megtartani az eredeti gondolatot és Fekete Párduc - Vakanda, légy áldott címen futtatni a produkciót. Helyette azonban kapunk egy egybeszőtt, négy epizód hosszúságú mini-sorozatot, amely bármilyen korrekt iparosmunka is lett, jobban illett volna a Disney Plus-ra.

Persze, a Marvel sosem volt a rövid filmek szakértője, de a Fekete Párduc 2., a maga közel háromórás játékidejével majdnem húzott egy Végjátékot. Utólag érthető, de határozottan nem mentség erre, hogy a rendező/forgatókönyvíró nem akart engedni a koncepcióból. Chadwick Boseman halála miatt csak annyit változtatott a történeten, amennyit feltétlenül muszáj volt, de belerakott alsó hangon 40 percnyi gyász- és búcsúidőt. Távol álljon tőlem, hogy elvitassam ennek lehetőségét a néhai T'Challa király rajongóitól, ugyanakkor más színészek, hovatovább Stan Lee sem kapott ilyen komoly megemlékezést. A nemrég elhunyt William Hurtöt például nemes egyszerűséggel újracastingolták. (És csak remélhetjük, hogy a filmben nem jegyzi majd meg a Thaddeus Ross-t alakító Harrison Fordnak, hogy "de megváltoztál...")

Más oldalról megközelítve a Bosemannel foglalkozó részek a történet legerősebb részei, mely a sztori többi eleméről már nem állítható ilyen határozottan. Az első epizód pozitív kultúrsokkja elmarad, sem zeneileg, sem vizuálisan nem veszi fel a Marvel a kesztyűt. Pedig az azték/mexikói gyökerekkel rendelkező Namor és népének víz alatti világa bőven kínált volna felfedeznivalót. Helyette elcsépelt atlantiszi látványt kapunk, nagyjából az 1999-es Baljós Árnyak szintjén (hozzátéve, hogy akkor az igen jónak számított) és, persze, szigorúan olyan sötétben, hogy alig lehessen kivenni valamit. 

Összességében a történetnek van valamennyi íve, de az utólag beledobált karakterek (ilyennek tűnik Riri Williams Vasszíve is), illetve az időközben áthelyeződött hangsúly miatt valószínűleg inkább azok fogják szeretni, akiknek bejött az Örökkévalók. Annál valamivel gyorsabb, eggyel koherensebb sztorit kapunk, de csodálkoznék, ha ez lenne a Marvel legsikeresebb filmje. 

A magyar szinkron

A címadás egy nehéz műfaj, hiszen a legtöbb esetben az előzetesek és a konkrét film ismerete nélkül kell kifundálni. Emiatt abszolút értelemben csak a Disney-re tudok haragudni, de rájuk nagyon, hiszen a Fekete Párduc 2. semmitmondó címe kategóriákkal jobb lehetett volna. 

Chadwick Bosemannel nézőként sajnos elveszítettük Debreczeny Csabát is, aki így valószínűleg jó ideig nem tűnhet fel újabb Marvel-produkcióban. Számomra egy sokkal erősebb főszereplőt hozott ki T'Challa karakteréből, aminek hiánya a szinkronon is érződik.

(Fotó: Törőcsik Franciska saját Facebook oldala)

Bár Törőcsik Franciska, akit az első rész kapcsán nem tudtunk annyira megdícsérni, rendkívül sokat fejlődött, Shuri figurája egyszerűen nem volt elég mély ahhoz, hogy el tudja vinni a filmet a vállán. Ahogy az első epizód gyakran furcsa és erőtlen mellékszereplői próbáltak előlépni a félhomályból, úgy kapott több teret Trokán Nóra: a Nakiát alakító, egyébként rendkívül népszerű Lupita Nyong'o olyan rossz volt az egyik jelenetben, hogy míg az újságíró kollégák a térdüket csapkodták a nevetéstől, én szegény Nórát sajnáltam a szerep miatt. Radó Denise (Ramonda királynő - Angela Bassett) és Orosz Ákos (M'Baku - Winston Duke) szerencsére sokkal jobban jártak saját figuráikkal.

Részemről ez csak egy tipp, de mintha Görög László (Everett K. Ross - Martin Freeman) egyik jelenetét korábban vagy utólag, egy pótforgatás keretében rögzítették volna, mert László hangja kellemetlenül betegnek tűnt. Remélem, nincs gond és csak én hallottam valamit rosszul (vagy a nemzetközi keverés vált kavarássá, ahogy azt a Disney-nél szinte már hagyományőrző módon intézik).

(Fotó: Éder Vera)

Lukács Dániel, aki Namorr hangját adja, üde színfolt a palettán. Még csupán néhány apróbb szerepen van túl, jellemzően további magyar hangként, de a Disney által diktált hangkeresési tempó miatt a korábbi "ranglétrának" vagy karrierútnak ma már nincs feltétlenül jelentősége. Bár sokszor nem értek egyet a teljesen random módon működő "Disney-szabállyal", az új tehetségek felfedezése és a kezdő színészek szinkronkarrierjének beindítása  terén komoly hatást gyakorolt a cég az elmúlt évtizedben. Dániel pedig remekül élt a szerep kínálta lehetőségekkel, szarkasztikus megszólalásai igazán emlékezetessé tették Namort.  

Összességében a Fekete Párduc 2. egy szép megemlékezés a néhai Chadwick Boseman előtt, amely közben a hátán cipel egy igazi főszereplő nélküli történetet, számtalan forgatási nehézséget, a vágószoba teljes hiányát, de le van öntve rengeteg szeretettel az afrikai és a mexikói/közép-amerikai kulturák iránt. A jó szinkron pedig elég ízletes hab a tortán ahhoz, hogy egyszer mindenképpen megnézzük.