mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

szinkronjunkie

Kedvenc hangjaink: Beszélgetés Dolmány Attilával (II. rész)

2012. szeptember 18. - merlinicus

Dolmány Attilával beszélgettem sorozatokról, filmekről, a szakmáról és az emberről a hang "mögött". Az interjú folytatása következik:

SZINKRONJUNKIE: A filmek terén is vannak visszatérő szerepeid. Például a Marvel szuperhősös filmjeiben Coulson ügynök (01.50-től - a szerk.), aki 2008-ban indult a Vasemberrel

Dolmány Attila: Szerettem, hiszen az is egy érdekes figura volt, egy érdekes színész alakításában. Úgy érzem, hogy az a szerep már többek között köszönhető volt a Mentalista béli szerepnek is, hiszen mindkét szerep esetében egy kimért, néhol humoros, de azért mégiscsak a munkáját végző emberről beszélünk, akibe szorult valami kis emberség is. Aztán szomorúan vettem tudomásul, hogy a Bosszúállókban megölték. De az egy isteni finom munka volt, nagyon szerettem csinálni. _MG_0897_4_final.jpg

Azért mozira mindig egészen más dolgozni, hiszen ott végig egyedül van az ember és egészen másfajta igények szerint kell dolgozni. Sokkal magasabban van a léc a megrendelő felől, mint például akár a tv csatornáknál. Az ismert sorozatokat például sokszor már úgy vesszük fel, hogy bemegyünk, és már rögtön indul is a felvétel. Tehát nem olvassuk el előre a szöveget, nem próbáljuk el, hanem vesszük fel rögtön és csak, ha durvább hibát követtünk el, akkor javítunk. A mozinál viszont mindenre kell ügyelni, mindennek nagyon tűpontosan szájravághatónak kell lennie, hogy nehogy a megrendelő azt mondja, hogy ez nem jó és visszadobja. Olyankor ki kell javítani és akkor már csak a macera van a felvételekkel.

 

SZJ: Szokott ilyen jellegű visszaküldés előfordulni?

DA: Természetesen előfordul. Sőt olyan is volt, hogy nem azért küldték vissza a tekercset, mert hiba volt benne, hanem, mert átírtak utólag szövegrészeket. Ilyenek előfordulnak, sajnos. Persze, van olyan is, hogy találnak benne egy-egy rossz hangsúlyt vagy véletlen félrecsúszott a mondat a színész szájáról. Lehetnek ilyen típusú hibák, de ezek túlnyomórészt nem jelentősek.

SZJ: Az előbb említetted a megrendelőket. Ők tulajdonképpen kicsodák? A hazai vagy külföldi forgalmazók, esetleg más?

DA: A mozik esetében van egy hazai forgalmazó, aki az elkészült anyagokat átnézi, teszteli. A forgalomba helyezés előtt megnézik a felvett anyagot, hogy az kiadható-e.  Ne legyen benne például olyan – amiket egy-egy hangalámondásnál lehet néha hallani –, hogy egy-egy szereplő hangja egyszer csak eltűnik, mert vagy elfelejtették felvenni vagy esetleg a másolás közben törlődött az anyag és miután a stúdióból már kiment a színész, nem tudtak javítani rajta. Emiatt ezeket mindig több körön keresztül vizsgálják, hogy ne legyen belőle baj. Most gondolj bele, ha nézel egy filmet a moziban és egyszer csak valaki hang nélkül tátog. Na, az egy nagy bukás, amit mindenki szeretne elkerülni. Persze a Disney és néhány egyéb filmnél akár külföldi gyártó is elkéri az anyagot ellenőrzés céljából.

_MG_1017_jav_x.jpgSZJ: Van olyan, hogy egy munkát már előre vársz vagy egyszerűen csak jön egy-egy telefon és bemész dolgozni?

DA: Ha tudom, hogy egy olyan színésznek jön ki filmje, akit már jópárszor csináltam – például… Na, most a szerep nevét akartam mondani. Ki is játszotta a Christian Troyt?

DA: Julian McMahon, igen. Őt már szinkronizáltam négy vagy öt filmjében is, úgyhogy igen, olyankor már várom, hogy kinél fogják az új filmet gyártani, melyik stúdióból és ki fog felhívni, hogy akkor én csináljam. Ilyenkor már tűkön ülök, és előbb-utóbb befut a telefon. De sajnos nagyon ritka, hogy ennyire előre lehet tudni ezeket. Annyira nem követem sem a nyugati, sem az egyéb filmbemutatók időrendi sorrendjét. Van, hogy véletlen megtudom valamiről, hogy lesz majd, sőt volt már olyan is, hogy rajongóktól tudtam meg, hogy jönni fog még egy új évad Kés/alatt vagy még egy-két Family Guy vagy South Park. Ilyenkor az ember üldögél és gondolja magában, hogy: „Jó, akkor még pár hetet várok és végre jön az új évad.” Természetes, hogy mindig várja az ember, hogy legyen munka – minél több és minél jobb, de ez sajnos kiszámíthatatlan.

Nagyon sokszor előfordul ma már, hogy annak megsegítése érdekében, hogy minél több gyerek nyelvet tanulhasson, minél többen gyakorolhassák az adott nyelvet, csak feliratosan jön ki egy-egy film vagy utólagosan lesz csak leszinkronizálva. Személy szerint azért vagyok még mindig a magyar szinkron híve, mert bár most már választható opció a magyar nyelv vagy a felirat, de legalább a magyar nyelvet – mint olyat – tovább lehet vinni. A magyar nyelv – akárhogy is nézzük – egyedülálló a világon. A kínai után az egyik leggazdagabb, legnehezebb nyelv. Ha ezt is elvesszük az utókortól, akkor felesleges erről beszélnünk és nem kell a magyar nyelv érdekében tenni semmit.

SZJ: Én is úgy látom, hogy a magyar nyelv különleges. Ha csak film és szinkronszempontból nézzük, akkor is sok esetben hozzátesz az adott alkotás minőségéhez.

Ha már Julian McMahonról beszéltél, ő azért szerepelt korábban két olyan szuperhősös filmben (A Fantasztikus Négyes, illetve A Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó), ahol nem te kölcsönözted neki a hangod. Egy Kés/alatt után ez hogy fordulhat elő?

DA: Ez egy nagyon furcsa dolog. Ha emlékszel, a South Park – Nagyobb, hosszabb, vágatlan (A sorozat alapján készült mozifilm – a szerk.) első verziójába például a sorozat hangjainak jórésze nem került bele, mert más stúdió csinálta. Akkoriban még nem biztos, hogy annyira híres volt Julian McMahon vagy ők, ott a másik stúdióban nem tudták, hogy kik a hangok – nem néztek utána. Nagy valószínűséggel, mikor a Fantasztikus Négyes készült, a Kés/alatt annyira még nem élhetett a köztudatban.  Viszont utána egy vagy két évvel jött ki a színész „Megérzés” című filmje, ahol Sandra Bullockkal játszott együtt. Ott már felhívtak a Mafilmből, hogy: „Őt te csinálod a Kés/alattban, úgyhogy szinkronizáld itt is te.” De emlékszem, hogy annak idején a „Bűbájos boszorkák” című sorozatban még Kautzky Armand adta a színész hangját, aztán valaki mondta is, hogy: „Hogyan képzelitek, hogy elveszitek az Armandtól ezt a szerepet?!”. Mondtam neki, hogy: „Ne rám nézz, nem én osztottam!” (nevet) Aztán végül is rám ragadt Julian McMahon, aki szerintem egy kifejezetten árnyalt és finom színész. Nagyon jól állt neki, amit a Kés/alattban csinált. Pláne onnan nézve, hogy a való életben gyerekes apuka – de, hát a színész ezért színész. Nagyon jó családapa és ehhez képest, amit a Kés/alattban játszott, az homlokegyenest más volt. Aztán szinkronizáltam őt az „Arcmásban”, illetve a „Red”-ben is,  de azóta nem tudok róla, hogy jött volna ki olyan filmje, amit leszinkronizáltak itthon.

SZJ: A színészet kapcsán gyakran emlegetnek álomszerepeket. A szinkronnál lehet egyáltalán ilyenről beszélni?

DA: A szinkron esetében nem igazán. Mindig azt mondom, hogy legyen kihívás, a munka mindig legyen valamiben más, mint, amiket eddig készítettem. Vannak persze bizonyos karakterek, akiknek nagyon szeretem kölcsönözni a hangom. Például azon jellegű kihívások, mint maga Stewie, akivel rengeteg színt lehet megcsinálni vagy a Kés/alattban Christian Troy szerepe. Ez mind-mind azért is kihívás, mert hosszú időn keresztül kell szinten, illetve szint felett tartani a nézők érdeklődését egy szereplő iránt – pusztán a hangoddal. Személy szerint úgy vagyok vele, a lényeg, hogy munka legyen, hogy igenis átadhassunk az embereknek történeteket ezen a nyelven – ahogy te is mondod – hozzáadva a minőséghez. Bár nem a fiatalok fülére való, de, ha csak a South Park vagy akár egy Tarantino film szinkronját meghallgatod, az sokkal gazdagabb lesz a magyar nyelv csodálatos káromkodásai miatt – míg az angolban van vagy három. (nevet)

Úgyhogy kifejezett szerepálmom nincsen. Mostanára, mire idáig eljutottam, hogy ezeket a szinkronokat készíthetem – hiszen lassan 20 éve szinkronizálok – nem mondhatom, hogy nem kaptam volna meg azokat a szerepeket, amikről azt gondoltam, hogy márpedig ezeket én nagyon meg akarom csinálni. Biztos vagyok benne, hogy lesz még olyan, amire azt fogom mondani, hogy nagyon jó vagy ez milyen kuriózum. Azért is jó, hogyha minél többféle szinkron van, mert így legalább nem unja meg az ember és nekem – hál’ Istennek – az a szerencsém, hogy a mai napig élvezem. Legalább annyira szeretek szinkronizálni, mint színpadon vagy filmben játszani. Nem is nagyon teszek különbséget.

SZJ: Erősíts vagy cáfolj meg, kérlek! Amikor átnéztem az általad készített filmes szinkronok – interneten található – listáit, akkor azt láttam, hogy a mainstream filmekben inkább mellékszerepekre hívnak (lásd. Vasember, A Sötét Lovag: Felemelkedés). Ezt elég disszonánsnak tartom annak tükrében, hogy közben a sorozatoknál az egyik legkeresettebb hang vagy, sok főszereppel, különleges szerepekkel.

DA: Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mozikban a filmeknek csak kis része megy szinkronizálva, többnyire például a rajzfilmek. Amik mainstream filmek, de DVD-n jönnek ki, azokban nagyon sokat szoktam dolgozni. A direkt mozikba kerülő filmeknél valóban kisebb szerepeket osztanak rám inkább, talán egy vagy két olyan film volt, amik moziban mentek és nagyobb szerepem volt bennük.

SZJ: Valahol ez akkor is furcsa, mondjuk egy Stewie és a South Park tükrében.

DA: Úgy tudom, hogy mozis szinkronizálással csak a Mafilm, illetve talán rajtuk kívül még egy stúdió foglalkozik. De nem igazán ismerem ennek az okát. Lehet ez – tegyük fel – a stúdión belüli figyelmetlenség vagy az, hogyha egyszer elkezdek színházi munkák miatt ritkábban járni a stúdióba, akkor már nem én leszek az első, aki az adott szerepre eszükbe jut. Illetve nem szabad elfelejteni azt sem, hogy rettenetesen telített a szakma. Egyszerűen sokan vagyunk, főleg, amióta szinkroniskolák is vannak. Tehát rengeteg ember próbál munkához jutni, de közben ennyi embert nem bír el a szakma. Nagyon kevés a pénz is, hiszen még mindig 20 évvel ezelőtti árakon dolgozunk, sőt, sok esetben még olcsóbban kell dolgoznunk. Sokszor hangzik el: „Figyelj, muszáj, hogy te csináld, mert a korábbi filmekben is te voltál, de nem tudunk annyit fizetni érte, mint 20 évvel ezelőtt.” Sokszor van olyan is, aki erre nemet mond – véleményem szerint egyébként teljes joggal. Ez mindenkinek a saját lelkiismeretén múló kérdés, illetve válasz.

SZJ: A szakma szempontjából nézve abszolút hátrányban vagyunk például Németországgal szemben, ahol a számítógépes játékoktól kezdve a filmekig mindent szinkronizálnak – noha ott jóval magasabb az angolul beszélő emberek abszolút és relatív száma is.

_MG_1006_jav_x.jpgDA: Igény Magyarországon is lenne rá. Jómagam is vállaltam játékokban szinkront, nem is egyben. Azt láttam, hogy például, amikor az EA Games kihoz egy új játékot, az először eredeti nyelven jelenik meg. Egyrészt feliratot könnyebb is a játékhoz gyártani, másrészt, mire leszinkronizálod, az legalább fél év és addig biztosan felkerül a netre, illetve, akkor már senki sem veszi meg, hiszen eljutott hozzá az eredeti nyelvű verzió. Az pedig, hogy hány ember jár moziba és közülük hányan néznek meg egy szinkronos filmet és hányan egy feliratosat, az már egy másik kérdés. Természetes, hogy azokat a filmeket, ahol multi-giga sztárok szerepelnek, leszinkronizálják, hogy minél többen menjenek el a moziba. Azonban egyre inkább terjed a nézők között, hogy egy-egy filmet feliratosan vagy akár eredeti nyelven néznek meg, esetleg önjelölt fordítóként valaki kiad egy feliratos fordítást.

A szinkronnal kapcsolatban van egy olyan belső probléma is, hogy hiába csinálsz meg egy filmet, nem kapsz jogdíjat. Ez azt jelenti, hogy a kész filmet – szinkronszempontból – bármelyik csatorna leadhatja a te hangoddal, bármelyik DVD forgalmazó eladhatja, te a munkád után a tekercsdíjon kívül egy buznyákot nem kapsz. Ilyen szempontból egyrészt olcsóvá is vált a szakma, másrészt pedig egy gyárrá változott. Már réges-régen nem az a helyzet, mint anno a Pannónia Filmstúdióban, hogy mindenki megkapta előre a filmek forgatókönyvét lefordítva, megnézték a filmet egyben, stb. Egészen más világ volt! A mai digitális világban minden folyamatosan pörög. Nagyon sokszor kérdezik tőlem, emlékszem-e, hogy abban a bizonyos filmben benne voltam.  Nem tudok válaszolni, mert van, hogy egy nap négy vagy öt filmen is dolgozom, különböző szerepeken. Majd aztán megveszek egy DVD-t, berakom otthon, elkezdem nézni és: „Jé, hát ebben benne vagyok!” (nevet) És nem emlékeztem rá, hiszen iszonyú a hajtás.

Összességében azt tudom mondani, hogy szerintem nincsen jó helyzetben ma a szinkron, a magyar szinkronszakma. Nincs is eléggé megbecsülve és az a szörnyű, hogy attól, hogy ennyire sok TV-csatorna és emiatt különálló megrendelő jelent meg, illetve rengeteg a szinkronstúdió is – amik egymás elől veszik el a munkát – egy folyamatos minőségi romláson kezd keresztülmenni a magyar szinkron. Lett légyen az, hogy egy fordító már nem figyel annyira oda a fordításra, a rendező számára már nem olyan fontos a szereposztás vagy a szinkron szakmai minősége, vagy éppen, hogy sok olyan ember került be a szakmába, akiknek egyáltalán nem biztos, hogy ezt kellene csinálnia. Nem lehet valakinek jó hangja, de közben beszédhibája és közben mégis szinkronizál. Ezekre a szakma ma már egyre kevésbé figyel oda. Ettől romlik a minőség és veszít a magyar változat is az értékéből. Például nagyon sok olyan rajongóval beszéltem annak idején a South Park sorozat kapcsán, akik nem értették, hogy miért nem a sorozatban megszokott hangok szerepelnek a filmben. Eltelt 10 év, amikor is – tudomásom szerint – a Filmmúzeum csatorna vette meg a játszási jogokat és ők újraszinkronizáltatták az egész filmet, a régi gárdával. Nagyon ritkán, de ilyen pozitív példa is van. Mind a szakmának, mind a nézőknek el kéne fogadniuk, hinniük, és megérteniük, hogy a szinkronizálás is, ahogy a színészet is egy hivatás! Ezt olyan emberek gyakorolják, akik megtanulták, érzik, értik, hogyan kell. Mert a szinkron is egy szakma, hozzá tartozik egy fajta kulturális körhöz. Azoknak kéne csinálni, akik erre alkalmasak, akiknek ez a szakmája. Tisztelet a kivételnek. Nem beszélve a ma olyan divatos „celeb” kulturáról... De valahol érthető ez a fajta minőségromlás, hiszen legtöbbször egy nap alatt kell megcsinálni egy sorozat akár négy részét, mert az rögtön adásba megy, és már a szinronos filmek is csak a profitot kell termeljék...

SZJ: Zárásul – hogy egy kicsit jobban megismerjünk téged –: mi az, ami a színészeten, a szinkronon kívül foglalkoztat téged? Említetted például a csillagászatot, ami azért viszonylag egy ritka hobbi.

DA: Ez azért alakult így, mert szüleim matek-fizika szakos tanárok voltak, tulajdonképpen a fél családom tanár, jómagam is annak készültem. Az ELTE matek-fizika szakán tanultam, csillagász szerettem volna lenni. Furcsamód egy nap alatt változott meg az életem. A tanulás mellett hobbiból amatőr színjátszottam is. Érettségi után minden évben jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, csak nem vettek fel, mindössze ötödjére. Egyik reggel bementem az ELTÉ-re, halasztottam, átsétáltam a Színművészetire, de a második rostán kirúgtak. Aztán átmentem a Madách Színházba és leszerződtem oda stúdiósnak. Ott töltöttem el három évet, amatőr, illetve félprofi módon dolgoztam a színház mellett , és közben rendszeresen mentem felvételizni. Aztán egyszer csak elsikkadt a csillagász történet, viszont megmaradt hobbiból az is, illetve a számítástechnika is. Utána a két dolog felcserélődött, ami korábban hobbi volt – a színház –, az lett a munkám, a hivatásom, és a hivatás jellegű tervek pedig hobbivá váltak. Ezen kívül a gyerekeim és a főzés a kellemes időtöltések netovábbjai.

SZJ: Milyen sportpályán találkozhatunk veled?

DA: Most már nem nagyon lehet velem sportpályán találkozni. (nevet) Gyerekkoromban szertornáztam, azt egy sérülés miatt abba kellett hagynom. Nagyon sokáig futottam, illetve sokfélét sportoltam, viszont tavaly nagyon csúnyán eltörtem a lábamat – még mindig benne van egy csavar. Úgyhogy a kutyám melletti kocogáson kívül túl sok mindent már nem sportolok. (nevet) De remélem, azért színházban és filmeken mozoghatok majd, illetve remélem, hogy meg fog ez gyógyulni.

SZJ: Mielőbbi gyógyulást kívánunk akkor ehhez! Köszönöm szépen az interjút!

DA: Én is köszönöm! 

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr804785040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása