Miért csak a szépek és kedvesek, a hősök és lovagok, a hercegek és hercegnők, a tündérek és hableányok lehetnek egy mese főszereplői? Mi van azokkal a mitologikus lényekkel, akik külsejüknél és természetüknél fogva arra kárhoztattak, hogy örökké csak negatív, legyőzendő karakterekként jelenjenek meg…
A vígjátékoknak – akárcsak sok minden másnak – vannak alfajaik. Van az, amin tényleg jókat nevetünk, és nem is derogál senkinek megnézni, mint például az Igazából szerelem (sokunknál plusz pont, ha az a vígjáték romantikus is, mint az említett film esetében). Van a bugyuta, ami tényleg csak kevesek…