A Farkas című filmmel egy rendhagyó sorozatot indítunk el: a szinkront nemcsak értékeljük, de megszólaltatunk egy, az adott filmen dolgozó színészt is. Sinkovits-Vitay Andrással még a film hazai megjelenése előtt beszélgettünk.
A 2000-ben elindított X-men filmsorozat már az első részével belopta magát a rajongói szívekbe, hiszen nemcsak látványos és izgalmas volt, de egy igen kiemelkedő szinkrongárdát is összehozott - Horányi László, Helyey László, Sinkovits-Vitay András, Fehér Anna, Rékasi Károly, Orosz Helga, Szénási Kata - csak, ha az alapcsapatot nézzük.
A sorozat 6. része ismét csupán Rozsomákra Farkasra koncentrál. A legnépszerűbb X-men karakter "Adósság és Becsület" című kalandját dolgozták fel a mozivásznon. A 2013-as epizód, a Farkas talán legnagyobb erőssége és gyengesége is egyértelműen a főszereplő Hugh Jackman. Farkas karakterét remekül ültették át a képregényfüzetek oldalairól a mozivászonra, Jackman lubickol a szerepben, de hiába jó színész, ahhoz kevés, hogy egy kellően izgalmas történet hiányát, a logikai bukfenceket vagy a többi X-men hiánya miatti űrt ellensúlyozni tudja. Ez a legfőbb baja az X-men kezdetek: Farkas című filmnek és a mostani résznek is, bár kétségtelen, hogy ez utóbbi azért kategóriákkal nézhetőbb.
A történet szerint az X-men - Az ellenállás vége után a Famke Janssen alakította dr. Jean Grey/Főnix megölésének terhe miatt Farkas a világtól elbújva, remeteként él. Mégis megtalálja egy régi ismerős alkalmazottja, hogy Japánba invitálja. Ahol először felkínálják neki a lehetőséget, hogy átvennék tőle a regeneráló képességét, majd, mikor erre nemet mond, egyszerűen lenyúlják. Vagy legalábbis megpróbálják. Innentől kezdve a film olyan egyszerű, mint egy SEGA faék videójáték: Farkas a képernyő bal oldalán állva várja a jobbról érkező jakuzákat/nindzsákat, majd a végén megküzd a főgonosszal. A filmnek két egyértelmű csúcspontja van, az egyik a (SPOILER következik) műtőasztalon a képességét ismét visszaszerző és igazán dühös Farkas mondata: "Hagyd már békén őt!", a másik pedig a stáblista közbeni, utolsó utáni jelenet.
Magyar hangok
Hugh Jackman - Logan/Farkas - Sinkovits-Vitay András
SZJ: Mikor kaptad a felkérést és hogy zajlott a munka?
SVA: Most nem úgy történt, mint egy korábbi alkalommal (és egy másik stúdióban), amikor egész évben én mondtam fel az előzeteseket, aztán Hugh Jackmant leszinkronizáltatták egy másik kollégával… A Farkas esetében a Mafilm Audióban dolgoztunk. Már év elején, április környékén elkezdtük az előzeteseket és utána pedig júniusban jött maga a film, illetve később a pótok és a szövegjavítások.
SZJ: A felvételekkor egyedül dolgoztál vagy több kollégával közösen?
SVA: Csörögi Istvántól, illetve a csapattól megkaptam azt a lehetőséget, hogy végig egyedül dolgozhattam. Ekkor tudsz igazán figyelni, koncentrálni a munkára. Nagyon kellemes körülmények között, nagyon jó emberekkel dolgozhattam együtt. Ritka, jó élmény, amikor igazi szakemberekkel találkozhatunk ezen a pályán. Ez azért nagy dolog! Lássuk be: ennek sajnos egyre inkább híján vagyunk. Az egész filmipar arról szól, hogy minél nagyobb pénzeket húzzanak le újra és újra ugyanarról – ez nem művészet. Az igazi szinkronban viszont ezt még meg lehet találni. Fantasztikus profizmus volt: olyan apró hibákat is észrevettek, amik az embernek már fel sem tűnnek. Simkóné Varga Erzsébet végig ott ült mellettem és nagyon sokat segített az ilyen helyzetekben. A Farkas jellegű filmekhez pedig nagyon kell egy ilyen profi csapat. Nagyon örülök, hogy ez itt most meglehetett. Az ember pedig hadd legyen már annyira igényes, hogy ne külföldre kelljen mennie színvonalas munkát találni.
SZJ: Legutóbb a Gyűrűk ura kapcsán mesélted, hogy kifejezetten nehéz volt szinkronizálni, hiszen alig láttatok valamit a filmből. Szinte végig csupán egy fekete képernyő volt, ami csak a beszédnél „nyílt meg”, de ott is csak a beszélő ember körül. A Farkas kópiáját is ennyire védték?
SVA: Itt most nem volt ilyen. Időnként persze beúsztak különféle feliratok, de az nem volt zavaró. Lehet, hogy a stúdiók tanultak ebből a furcsa megoldásból vagy csak nem voltak olyan szigorú kikötések a film védelmével kapcsolatban. Ezt nem tudhatjuk.
SZJ: Ilyenkor van valamifajta titoktartási kötelezettségetek? Hiszen mégis legtöbbször jóval hamarabb látjátok a filmet, mint a közönség.
SVA: Persze, egy angol nyelvű nyilatkozatot kell aláírnunk. Aztán, ha tudsz angolul, akkor értelmezed, ha nem, akkor csak nagyjából sejtheted, hogy mit tartalmaz. Nekem az a tapasztalatom, hogy ezt azért annyira komolyan nem veszik. Nyilván arról van szó legfőképpen, hogy ne meséld el a filmet elejétől a végéig. Szerintem ez természetes is, hiszen miért rontsuk el a néző örömét azzal, hogy kiadjuk előre a történetet. Annyit elárulhatok a filmről, hogy ez egy kicsit más – koncepciójában, nem a minőségében -, mint az eddigiek voltak. Farkas ezúttal sokkal sebezhetőbb – ekörül forognak az események. A többi természetesen titok!
SZJ: Már az előzetesekből sejteni lehetett, hogy a film legnagyobb része a Távol-Keleten, azon belül is Japánban fog játszódni. Ez mennyire segített a munka során, hiszen úgy hírlik, igen közel áll hozzád a téma?
SVA: Ó, igen! (nevet) A harcművészetek például nem állnak tőlem távol. Ez a taóm, ez a dóm, ez az utam! Ilyenkor ezek azért sokat segítenek. Ráadásul alig telt el egy hét a felvételek után – a pótfelvételek megvoltak és kiderült, hogy a munkát elfogadták –, amikor hívtak egy másik stúdióba, ahol pedig felvettünk egy Hugh Jackman-vel való interjút. Szerencsére ott is odafigyeltek arra, hogy a színészt a megszokott hangjával párosítsák össze. Ezt a profizmust nagyon nagyra becsülöm.
SZJ: Volt kedvenc jeleneted a filmben?
SVA: Az egész filmet szerettem. Azt is meg kell jegyezzem, hogy a kép csak utólag fog nekem összeállni, amikor egyben tudom megnézni a filmet. A jeleneteket ugyanis nem kronológiai sorrendben vesszük fel, hanem hangmérnöki szempontból csoportosítva. Külső-belső jelenetek, a különböző effektek miatt fontos ez. Mondok egy példát: jön fel a szereplő a metró aluljáróból. A metróban már beszél, amikor kilép, akkor erősödik, amikor közelebb jön, még erősebb, amikor hátrafordul, akkor pedig gyengül a hangja. Nem beszélve arról, hogy a különböző helyszíneknek is más az akusztikája. Ilyenkor aztán a hangmérnök is bőségesen el van látva feladattal. Márkus Tamás hangmérnök is szuper volt ebben a filmben.
SZJ: A Farkas a 6. alkalom, hogy Hugh Jackmant szinkronizálod a szerepben. Ennyi „közös munka” után milyen képed alakult ki róla?
SVA: Farkast ebben a filmben a sebezhetősége befolyásolja. A Hugh Jackman-ről kialakult képet viszont számomra a vele készült interjú változtatta meg igazán. Végtelenül szimpatikus, szelíd ember – az viszont azért látszik, hogy a küzdősportokban annyira nincsen otthon. Volt egy jelenet a Farkasból, amit az interjúba bevágtak… Azt hittem, lefordulok a székről. (nevet) Bocsánat. Óriási szeretettel beszélt viszont a családjáról és Budapestről is, ahová elmondása szerint a gyermeke is visszavágyik. Ezek is nagyon tetszettek nekem. Úgyhogy nagyon érdekes ez a vele való beszélgetés – számomra pedig a film és ez az interjú szinkronmunkái kiegészítették egymást.
És a többiek:
Rila Fukushima - Yukio - Balsai Mónika
Szvetlana Hodcsenkova - Vipera - Götz Anna
Tao Okamoto - Mariko - Szávai Viktória
Famke Janssen - dr. Jean Grey - Fehér Anna
Hiroyuki Sanada - Shingen - Forgács Péter
Will Yun Lee - Harada - Szatory Dávid
A film szinkronja kifejezetten jól sikerült és a jónéhány, ritkán hallott hang miatt pedig nagyon friss, kellemes a fülnek. Az pedig minden alkalommal kiderül: Sinkovits-Vitay András mennyivel ügyesebb színész és mennyivel mélyebb, finomabb repertoárral rendelkezik, mint Hugh Jackman. Farkas karaktere Sinkovits-Vitay nélkül, eredetiben kevésbé ütős, a magyar változat - ha lehet - még féktelenebbre és dühösebbre sikeredett.
A magyar szinkron egyik általános, nagy hiányossága, hogy nem tud mit kezdeni a különböző akcentusokkal, így például a japán akcentusos angol is kimaradt a filmből. Néhány kivételtől eltekintve ezek persze furcsán is sikerülnének, úgyhogy ezek hiányát megértem. És, bár kifejezetten fájt volna, ha Balsai Mónika vagy Szávai Viktória "tojászosz liz cilkével" típusú mondatokat kapott volna, de az már egy érdekesebb kérdés, hogy esetleg egy-egy ilyen szerepre érdemes-e behívni egy Magyarországon élő japán lányt, aki tud szépen magyarul is. Egyszer majd talán kiderül...
Az viszont külön öröm, hogy a régebbi szereplők rövidebb, akár csak egy-egy mondatos megszólalásához is a megszokott hangot hívták be.
A végére hagytam a slusszpoént. Ha valaki még ezek után sem hisz a magyar szinkronban és annak világszínvonalában, akkor azoknak ajánlom figyelmébe az alábbi alternatívákat. Ez egy felvezetője is egyben a következő posztnak, úgyhogy egyelőre csak kommentár nélkül:
Német
Olasz
Francia
