Magyarországon a mai napon kerül mozikba a Deadpool ("a zsoldos, akinek szája van", csak hogy a legjobb szinkronfordítói trendeket idézzük ;) ), a világmindenség legfilmrevihetőbb képregényhőse. Ennek apropóján, néhány kérdés erejéig megkerestük a magyar változat rendezőjét, Nikodém Zsigmondot.

SzinkronJunkie: Mikor készült a szinkron?

Nikodém Zsigmond: Idén januárban készült és - más mozifilmekhez hasonlóan - öt napot irányoztunk elő a dialógfelvételre. Ez elég is volt, bár mind az öt napot felhasználtuk. A magyar szinkronfelvételéel párhuzamosan Amerikában még folytak a film utómunkálatai, finomítottak, változtattak a párbeszédeken, így jónéhány jelenetet újra kellett vennünk, vagy azért, mert újrafogalmazták a szöveget, vagy azért, mert kimaradt-, illetve bekerült egy-két mondat.

A főszereplőt szinkronizáló Nagy Ervin mind az öt napon kora délutántól késő estig mikrofon előtt állt. Meg is jegyezte, hogy még sosem tellett öt napba, hogy megformáljon egy szinkron főszerepet. Lassan haladtunk, és ennek oka volt. Amikor elkészültünk a dialógusokkal, egy összmuszteren végignéztük a filmet olyan hibákra vadászva, amiket a felvétel során esetleg nem vettünk észre. Találtunk ilyet, bár nem sokat. Ezeket egy újabb felvételi napon kijavítottuk, majd kiküldtük az anyagot külföldre a keverőstúdióba, ahol további négy napon át dolgoztak vele. A kevert hangot visszaküldték nekünk, hogy ellenőrizzük, minden szó, minden mondat jól érthető-e. Néhány ponton apró módosításokat kértünk, amiket ők készséggel végrehajtottak. Így készült a Deadpool szinkronja.

SzJ: A képregény alapú filmeket manapság egyre nagyobb hype és kötelező titoktartás övezi. A Deadpool esetében mennyire volt ez szigorú?

NZs: A Deadpool esetében nem volt olyan szigorú a védelem, amely miatt elhomályosították volna a képet, vagy kitakarták volna a beszélő fején kívül eső részeket. Ha így tettek volna, az is csak fél védelmet jelentett volna, hiszen a film a káprázatos akciójelenetek mellett jelentős mértékben épít a verbális humorra, s azt mindenképpen szükséges hallatniuk. De természetesen a kópiaazonosító feliratok keresztül-kasul szaladgáltak a képmezőben. Ezeknek az a szerepük, hogy ha valahogy mégis idő előtt kikerülne film, pontosan be lehessen azonosítani, melyik munkafázisban, melyik munkaállomás vétett a biztonsági előírások ellen. Kissé zavaróak, de nem teszik lehetetlenné a munkánkat. Az ilyen típusú védelmet abszolút elfogadhatónak tartjuk.

SzJ: Szükség volt-e castingra vagy szabad kezet kapott a szereposztás terén?

NZs: Nem kértek külön hang-castingot, de azért voltak előírásaik, elvárásaik. A szinkronrendező ilyenkor egy ún. kreatív levélben megkapja a film főbb karaktereinek részletes leírását, a cselekményben betöltött szerepüktől kezdve a motivációt adó élményeken és viszonyrendszeren át a legpontosabb jellemrajzig. Leírják, milyen tónusú hangot igényel a figura, és milyen érzelmeket kell szállítania annak a hangnak. E kreatív levél felhasználásával a szinkronrendező a film megnézése és elemzése után elkészíti a szereposztási javaslatát, amit egyeztet a magyarországi forgalmazóval. Ha ő áldását adja, megkezdődik a színészek leszervezése. Ez így történt a Deadpool esetében is, szigorú protokoll szerint.

SzJ: Deadpool karaktere korábban már jelent meg filmen, méghozzá szintén Ryan Reynolds tolmácsolásában. Czvetkó Sándor akkor színvonalasan, beleéléssel adta a karakter magyar hangját. Miért történt a hangcsere és miért pont Nagy Ervinre esett a választás?

NZs: Természetesen nagy tisztelője vagyok Czvetkó Sándornak, remek karakterszínésznek tartom. Deadpool figurája azonban több ponton ellenáll az ő hangjának ebben a filmben. Sándornak elegáns, érett, kiegyensúlyozott férfihangja van, amit nagyon erős szarkazmus jellemez. Ennek megfelelően az egyébként közismerten kiváló humorát is inkább a fentiek jellemzik. A rebootolt Deadpool azonban teljesen más karaktert kívánt. Nem elegáns, nem érett, nem kiegyensúlyozott, nem szarkasztikus. Szélsőséges, gátlástalan, infantilis, alpárian trágár bohóc, de mindezen negatív jelzők ellenére nagyon is szerethető, kedves figura. Esetében nagyon fontos, hogy a vér, az erőszak, a brutalitás mögött lássuk a féltékenyen őrzött gyermeki énjét, amit a film szinte minden képkockája megerősít. Fontos, hogy a szerethetősége elérje azt a mértéket, amikor együtt tudunk menni vele; hogy kedvesen csibészes fenegyereknek, és ne megfontolt gyilkológépnek lássuk őt.

Ryan Reynolds hangilag is megformálja a szélsőségeket: hol infernálisan mély és fenyegető, hol érzelmesen lágy, hol pedig falzettben rikoltozik, mint egy túlfűtött ripacs; gyakorlatilag egy érzelmileg gazdagon színezett szerepjátékban létezik. Hihetetlen energiákat mozgósít, és ez az energikusság nem viselt volna el semmiféle kiegyensúlyozottságot. A karakter újratükrözését – ami a szinkronrendező elsődleges feladata – Nagy Ervin szertelenségével véltem megoldhatónak. Tudom, van egy nyugtalanító kérdés: mi lesz, ha Thor találkozik Deadpoollal? Erre elenyésző az esély, ezért nem válhat zavaróvá.

SzJ: Deadpool az eredeti változatban nagy amplitúdóval kommunikál, trágár és a nézőhöz is gyakran kiszól. Mennyire volt ezt nehéz átültetni a magyar változatba? 

NZs: Embert próbáló feladat volt! Deadpool rengeteget beszél, egy szövegláda. Be nem áll a szája és minden mondatában legalább egy olyan váltás van, amit ha nem követünk le, akkor elveszítünk egy poént, nem értünk meg egy motivációt, vagy nem élünk át egy érzést. Mindig hihetetlenül magas fordulatszámon pörög, szinte állandóan a piros tartományban, és onnan szól ki a nézőkhöz, rendre áttörve a negyedik falat. Ez az a láthatatlan fal, ami a nézőt elválasztja a cselekmény helyszínétől.

A trágárságát nem finomítottuk, hiszen az nagyon is hozzátartozik. Nagy Ervin ezt olyan természetességgel oldotta meg, hogy egy pillanatig sem tűnik durvaságnak, inkább sajátos, de nagyon is szórakoztató humorforrásként működik. Egyébként felettébb vicces és dinamikus az egész film.

SzJ: Morena Baccarin egyre komolyabb karriert befutó amerikai színésznővé válik. Általánosan elfogadott magyar hangja viszont még nincsen, tulajdonképpen eddig minden rendező más hanggal képzelte el őt. Hogy esett az egyébként ritkán hallható Ónodi Eszterre a választás?

NZs: Morena Baccarinnak két követelménynek kellett megfelelnie Vanessa megformálásakor. Legyen olyan eszement és bevállalós, mint Deadpool, és legyen sokkal érettebb, mint ő. A hangjában egyszerre kell érződnie a szerető ellenállhatatlanul édes csábításának és a szeretetével kordában tartó anya odaadó gondoskodásának. Nem lehet sem csak az egyik, sem pusztán a másik. Ez az izgalmas kettősség fogja meg főszereplőt, és el sem ereszti soha többé. Ónodi Esztert az egyik legizgalmasabb színésznőnknek tartom, aki magától értetődő természetességgel tud nagyon bonyolult tartalmakat kifejezni. Szükség volt az ő esszenciális karakterformáló képességére, mert főhősnőnk nem kapott annyi mondatot, amennyivel szíve minden rezdülését meg tudná fogalmazni.

Ezúton köszönjük szépen az interjút Nikodém Zsigmondnak, aki példátlanul gyorsan és profi módon reagált a megkeresésre.