mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

Kulcs a zárját (Locke & Key) - 1. évad - szinkronkritika és interjú Kéthely Nagy Luca szinkronrendezővel

2020. június 01. - merlinicus

lockeandkey.jpgA Netflix szinkronos tartalmait kiveséző sorozatunk következő epizódjában az idén februárban érkezett Locke & Key, azaz a Kulcs a zárját következik. A sorozat apropóján nem csupán a főszereplők hangjait mutatjuk be, de megismerhettek egy fiatal, ám igen tehetséges szinkronrendezőt is, akinek nevét a jövőben sokszor fogjátok még hallani.

A Vajákkal elindult lokalizációs stratégia jegyében már hazánkban is a premier napjától vált elérhetővé a teljes első évad. Bár a képregényen alapuló széria több ponton is eltér a forrástól, mégis kimondhatjuk, hogy igen szórakoztatóan sikerült. Egyetlen komolyabb hendikeppel indul: a Kulcs a zárját bizony elég ijesztő a nagyvonalúan fiatal tiniknek szánt 13+-os korhatárbesorolás ellenére. Fun fact, hogy ráadásul a Netflix drámának mondja a fantasy-kaland műfajú teleregényét. Aki viszont elmúlt 16 éves és kedveli a Harry Potter-filmeket, az nem fog csalódni.

A történet egy amerikai kisvárosban játszódik, ahová a frissen megözvegyült anya, Nina Locke költözik három gyermekével. A fiatalok csapata azonban hamar rájön, hogy a ház és környéke különleges erővel felruházott kulcsokat rejt. Az epizódok ezen kulcsok köré épülnek és remekül mutatják be, milyen bajokat okozhatnak a varázstárgyak laikus kezekben. A sorozat zenéjére külön is érdemes kitérni, ugyanis az eddigi Netflix-tartalmak közül messze kiemelkedik. A zenei témák fantasy és misztikus elemekkel ötvözik a klasszikus gyerekfilmes megoldásokat.

Magyar hangok

Connor Jessup (Tyler Locke) - Ember Márk

ember_mark.png

2018-ban a Marvel Fekete Párducának kritikájában írtam először Márkról és már akkor megjegyeztem, belőle bizonyosan felkapott szinkronhang lesz. Azóta több sorozatban és filmben is feltűnt, már 64 dokumentált szinkronnál tart. Kiválóan hozza a magának való, de a testvéreiért bármire képes báty szerepét. Tyler Locke-ként Ember Márk (testvéreivel együtt) könnyedén viszi el hátán a sorozatot. 

Emilia Jones (Kinsey Locke) - Laudon Andrea

19275067_10210318376540244_4815180601134259583_n.jpg

A sorozat motorja, talán a leginkább körüljárt karakter. A sok Modern Család epizód után számomra felüdülés volt, hogy végre Laudon Andi figurája az éles kés a fiókban. A feladatot pedig izgalmasan oldotta meg, Ember Márkhoz hasonlóan az eredetihez képest bőven jobb magyar változatot készítve. Kiváló munkája kapcsán nem lennék meglepődve, ha egyre többször hallanánk az ő nevét is főszerepek kapcsán.

Jackson R. Scott (Bode Locke) - Maszlag Bálint

maszlag_balint.jpg

A főszereplő testvértrió harmadik tagja a kíváncsi Bode Locke. A rejtélyes kulcsokat ő kezdi el először felfedezni, így többen joggal gondolhatják, csak apja halálát próbálja egy saját fantáziavilág megélésén át feldolgozni. Magyar hangja, Maszlag Bálint 2019-ben kapott először nevesített szinkronszerepet, és fiatal kora ellenére komoly szinkron-utánpótlásnak tűnik. A Kulcs a zárját mellett szerepel az Ez így nem OK című szuperhősös Netflix-drámában is. Bode szerepére remek választás - az annak idején Harry Potterhez kiszemelt Gacsal Ádámhoz hasonlatos telitalálat. 

Darby Stanchfield (Nina Locke) - Pap Katalin

pap-katalin-original-104408.jpg

A sorozat főszereplői közül egyedül Pap Katalinnal kapcsolatban vannak vegyes érzéseim. Darby Stanchfielddel jól passzolnak, hangjuk szinte tökéletesen hasonló karakterjegyeket hordoz, mégis mintha kettejük játéka együttesen túlzottan felcsavarná a dráma faktort. Az ilyen típusú sorozatok és a kevésbé ismert külföldi színészek remek terepet adnak a kísérletezésre, és összességében remek hatással van a sorozatra, hogy nem egy könnyed, evidens választás született. 

További magyar hangok: Angyal Anita, Baráth István, Bergendi Áron, Czető Ádám, Dobó Enikő, Fáncsik Roland, Kereki Anna, Laurinyecz Réka, Makranczi Zalán, Markovics Tamás, Penke Bence, Petridisz Hrisztosz, Rada Bálint, Seszták Szabolcs, Szabó Andor, Zsigmond Tamara

 

Bemutatjuk a szinkronrendezőt, Kéthely Nagy Lucát

101380477_690219334884805_8335032668144009216_n.jpg 

Szinkronjunkie: Édesanyád Szalay Éva szinkronrendező. Evidens volt, hogy te is ezt a pályát választod? A szakma fortélyaiból bizonyosan sok mindent tanulhat tőle az ember, de mi az, amit te másképpen közelítesz meg?

Kéthely Nagy Luca: Egyáltalán nem szinkronrendezőnek készültem, az valahogy érdekes módon tervben sem volt. Anyukám révén izgalmasnak és persze nagyon időigényesnek tartottam, mert ő rengeteget forgatott, sokszor nem volt itthon. Eredetileg gyógypedagógus akartam lenni, amiről lemaradtam pár ponttal, aminek így utólag kifejezetten örülök. Aztán jópár évvel később döbbentem rá, hogy a rendezés az, amiben megtaláltam önmagamat. Rengeteget voltam bent Anyukámnál, piciként sokat szinkronizáltam és persze, érdekelt, mit csinál, hogy beszél a színészekkel, hogyan oldja meg a konfliktushelyzeteket, hogy javítja a szöveget: tehát hogyan lesz egy „nyers” film szinkronos produkció. Ma már rengeteget nevetünk azon, ahogy Anya viccből megemlítette, hogy szinkronrendező dinasztiát alapított- ilyen ugyanis nincs több a szakmában.

Talán még nem vagyok olyan tapasztalt, hogy éles különbségeket véljek felfedezni Anya és köztem, de azt hiszem, mivel én még nem ismerek minden hangot és színészt, bátrabban kísérletezem. Illetve nem dolgozunk ugyanannál a cégnél, tehát bizonyos dolgokat eleve másképp látunk.

SzJ: Ha jól tudom, korábban többek között népdal énekléssel foglalkoztál a Rigófütty Dalkör tagjaként, valamint tanárnak készültél. Mesélnél a kezdetekről?

KNL: A Rigófütty az általános iskola második osztályában „szívott be”. Nagyon szeretek énekelni, de hobbiként tekintek rá, hiszen abban a csapatban nálam jóval tehetségesebbek, szorgalmasabbak és elhivatottabbak voltak. Van, aki most a Zeneakadémián tanít. Egy szép időszaka volt az életemnek, elég sok helyen jártunk az együttessel, többek között Erdélyben, Németországban, Svédországban, Ausztriában és Finnországban. Az utóbbi kettő végül kifejezetten kedves emlék volt, ugyanis Graz-ban aranyérmet szereztünk a 2014-es kórusolimpián, Finnországban pedig megtaláltam a későbbi második otthonomat. Miután nem vettek fel a gyógypedagógiára, tanítónak tanultam, és a lakhelyemen, Biatorbágyon kezdtem tanítani egy tündéri első osztályt. De a Finnországban töltött két hét számomra meghatározó volt, így mindenképpen szerettem volna visszamenni. Végül találtam egy önkéntes programot és hét hónapot egy helyi farmon töltöttem. Miután hazatértem, nem nagyon volt munkám és Anyunál kezdtem nagyon picike hangalámondásokat csinálni, illetve tömegezni. Persze én csak a lelkes amatőr voltam,de abban az időszakban még jobban figyeltem és rengeteget tanultam.

Korábban egy alkalommal-talán még a főiskola alatt- Anyu kért meg, hogy halaszthatatlan kórházi elintéznivalója van és nem tudják máshogy megoldani: be kell ülnöm helyette rendezni. Egy spanyol szappanopera volt, a színészeket ismertem és már akkor véleménye szerint töltöttem bent nála annyi időt, hogy ezt az egy napot valahogy kibírjam. Imádtam.

Aztán érdekes módon nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy én azt a napot mennyire szerettem és évekkel később a Subway stúdióba kerültem, onnan pedig a jelenlegi munkahelyemre, a DDS stúdióba. Óriási bizalmat kaptam a főnökségtől, ugyanis a Subway-ben eltöltött fél év után, amikor is mesefilmeket csináltam, Bor Zoltántól kaptam egy próbamunkát, A Pillangó című 1973-as film remake-jét. Máig emlékszem, mennyire izgultam közben, majd a próbamunkám ellenőrzését követően talán öt percig ugráltam, miután közölte a jó hírt: üdvözöl a DDS tagjaként.

SzJ: A tapasztalt, akár évtizedek óta a szinkronban dolgozó rendezők mellett ma már a legtöbb stúdió nyit a fiatalok felé, akik egyre komolyabb feladatokat kapnak. Hogy látod, milyen előnyökkel és hátrányokkal szembesül az, aki ma kezd a szakmában?

KNL: Aki szinkronrendezőként szeretne dolgozni, képzést nem fog találni. A technikai részét általában úgy tanulja meg az ember, hogy színészként vagy szövegíróként kezdi és megismerkedik a szakma minden kis apró fortélyával,ami nem kevés idő. Én ebben az esetben kivétel vagyok, mert bár sokat szinkronizáltam, az egészet Anyukámnak köszönhetem. Tőle tanultam mindent, mögötte ülve és figyelve, hallgatva a történéseket. Tehát ahhoz, hogy az ember rendezőként dolgozhasson, évek szükségesek. Illetve persze ott van az is, hogy az ember reggel bemegy a stúdióba, este pedig hazamegy. Napközben legalább ötfele koncentrál folyamatosan, ami elég megterhelő. Aztán este előre nézi az anyagot, szerepet oszt, a gyártással beszél…szinte 0-24-ben pörög az agya. Ezért két dolog nagyon fontos: vagy szerelemből csinálja az ember, vagy sehogy. Illetve egy jó hobbit kell találni, amitől az ember agya kikapcsol.

Véleményem szerint minden szakmának jót tesz a vérfrissítés. A fiatalok innovatív ötletei az idősebb kollégák régi, bevett módszereivel keverve nagyon jó dolgokat hozhatnak létre. Hálás vagyok a főnökeimnek- különösen Bor Zolinak és Jávor Barbarának- hogy villámgyorsan terveznek újra és így azonnal alkalmazkodni tudunk minden szituációhoz. Ha valamit elront az ember, a következő kérdés az, hogy hogyan oldjuk meg. Ez a problémamegoldó gondolkodás szárnyakat ad az embernek és még jobban teljesít.

SzJ: A Netflix itthoni terjeszkedése első szakaszában nem fektetett különösebb hangsúlyt a lokalizációra, azonban tavaly megváltoztatták stratégiájukat és egyre több tartalmat kapunk meg szinkronnal. A Locke & Key, azaz a Kulcs a zárját a második nagyszabású Netflix-gyártású sorozat, amely magyar változattal debütált. Más megrendelő a Netflix, mint egy tradícionálisabb forgalmazó?

KNL: Igen, a Netflix teljesen másképp működik, mint egy másik forgalmazó. Karakterleírásokat kapunk, illetve egy nagyon pontos összesítőt arról, hogy mi fog történni az adott filmben vagy sorozatban, hogy mit hagyhatunk eredetiben, mit kell kötelezően lefordítani és szinkronizálni, gondolok itt különösen a zenés betétekre.

Általában castingolni kell a karaktereket, amikre 3-3 embert kihívunk és az adott jelenet alapján a Netflix dönt.

A technikai része is más: a magyar hangsávnak teljesen olyan hosszúnak kell lennie, mint az eredetinek. Ez néha megnehezíti mind a fordító, mind a rendező és mind a színész életét, ugyanis nem kevésszer a magyar nyelv rovására megy. Például ha az eredeti hatalmas szünetet tart egy olyan helyen, ahol a magyarban nem tartanánk, nekünk is meg kell tartanunk vagy át kell fogalmaznom a szöveget. Ellenkező esetben visszaküldik vagy nem hiteles.

Az adminisztráció terén is másképp működik, illetve maga a felvétel is más mikrofont igényel, így az utómunka is. Gyakran nem a végleges képet kapjuk, mert még dolgoznak rajta, illetve így próbálják megelőzni a lopásokat. A Locke-ban például néhány jelenetben egy hatalmas piros iksz volt a képernyőn, például amikor Bode szellemmé változott. Azt később pontosították. De egy másik sorozatomban például jártam úgy, hogy egy eldönthetetlen nemű bábfigura női hangon szólalt meg, majd egy későbbi verzióban kiderült, hogy férfi.

101002217_1343199702557476_1628951224151703552_n.jpgSzJ: A szereplőgárda telitalálatnak tűnik, sőt több helyen erősebb színészi kvalitásokat vonultat fel a magyar változat (Maszlag Bálint és Ember Márk), mint az eredeti. Több szereplő esetében viszont az eredeti hang és a magyar nem állt teljes fedésben. Jól sejtem, hogy a casting nem a mostanában külföldről erőltetett hangegyezés, hanem inkább a színészi képességek mentén történt?

KNL: A Netflix általános kérése az, hogy minél jobban passzoljanak a hangok, főleg, ha a karakter castingos. Azt valóban nagyon komolyan veszik. A többi az alapvetően a rendező belátására van bízva, aki nem mindig hang alapján választ magyar színészt. Gyakran a külső jegyek, vagy akár a személyiség a döntő, hogy könnyebben tudjon azonosulni a figurával. Be kell vallanom, volt, akit más sorozatokban egy egészen más típusú karakteren hallottam és akkor jött az ötlet, hogy szívesen kipróbálnám a szöges ellentétjét. Meg kell mondanom őszintén, volt, aki nagyon meglepett és fülig ért a szám tőle. Szóval kísérletezés is volt, de ugyanakkor elég határozott elképzeléseim is voltak.

Az elmúlt évben sok tapasztalatot szereztem, de tudom, hogy van még mit tanulnom. Minden nap egy új kihívás, új problémák várnak megoldásra.

SzJ: A Netflix új sorozataiban, így a "Kulcsban" is több gyerekszereplő tűnik fel. Velük milyen volt a közös munka? Segítették a munkádat a korábban szerzett tanári tapasztalatok?

KNL: Igen, a pedagógiára mindig támaszkodhatok. Igyekszem minden nehéz helyzetet türelemmel és szeretettel, humorral megoldani, mert az nagyon fontos. Egy feszült közegben sem a színész, sem a hangmérnök és én sem érzem magam komfortosan. Ha így alakul, a produkció rovására megy, pedig az a legfontosabb, hogy minőségi anyagot hozzunk létre.

Egyébként szeretek gyerekekkel dolgozni, de azért volt már egy-két vicces pillanat is, például amikor a folyosón futva kellett elkapnom a 6 éves színészt, mert ez volt a munkafeltétele. Nem vagyok egy kifejezetten sportos alkat, de a filmet azóta leadtuk (nevet).

SzJ: Mennyire állnak közel hozzád a kaland-jellegű sorozatok és filmek?

KNL: Alapvetően mindenevő vagyok. (nevet) Szívesen nézek kalandot, vígjátékot és  elgondolkodtató, kibogozhatatlan drámát is. Ami nálam kizáró, az a durva horror, főleg a misztikus, mert szégyen, nem szégyen: gyáva kukac vagyok. De talán könnyebb arra fognom, hogy nem rombolom ilyennel a lelkemet.

Imádok bekuckózni, bekapcsolni egy jó kis krimi sorozatot vagy filmet és vakargatni a két kövér tengerimalackámat. Ha választanom kell, a krimi az egyértelmű kedvenc, ha lehet, akkor skandináv. A táj, az ottani emberek lelke és persze az északi országok, nyelvük szeretete nálam már elég ütős kombinációt alkot. Az pedig, hogy a skandinávok elképesztően értenek a borzongás-hatás kiváltásához, tény.

101404335_858906321285714_8563759699793543168_n.jpgSzJ: Utólag visszatekintve mit érzel a feladat legnagyobb kihívásának, illetve mire vagy a legbüszkébb a magyar változatból? 

KNL: A legnagyobb és egyben legviccesebb kihívás az volt, hogy amikor Ember Márkkal kezdtem volna dolgozni, a technika mindig leállt. Vagy nem működtek a szerverek vagy nem tudtunk életet lehelni a monitorokba vagy csak random megállt a gép a forgatás kellős közepén. Márkkal nagyon sokat nevettünk kínunkban, hogy vagy a kilences stúdió vele, vagy én vele, vagy valami nem kompatibilis egymással. De azért sikerült megoldani mindent és a mai napig hálás vagyok a türelméért.

Mindig megnézem az elkészült munkámat, nagyon sokat tanulok belőle. Érdekes, hogy ilyenkor nagyon kritikus vagyok magammal és persze jónéhány hibát is találok. Így történt a Locke&Key-nél is, van, amit máshogy csinálnék, de alapvetően amikor a képzeletbeli mérlegre tettem a produkciót, azt tudtam mondani, hogy jól sikerült. Szuper volt a csapat, mindenki élvezte és várták a következő részt. Volt, aki külön kérte, hogy meséljem el, mi lesz a végén, volt, aki hallani sem akart róla, mert a premier után azonnal nézni kezdi.

Azt hiszem, úgy lehet jót alkotni, úgy tudom vezetni a színészt, ha egy kicsit szerelmes leszek a produkcióba. Az én lelkesedésem aztán átragad a színészre és közösen alkotunk valami nagyon jót. A „Kulcs”-ban ez nem volt kérdés, a szerelem azonnal jött. A karakterek, a finoman és részletesen felgöngyölített történet, a zene…a kedvencem pedig az, amikor ugrálunk múlt és jelen között, hogy megnehezítse a kirakós darabjainak összerakását, de a végén minden a helyére kerül.

SzJ: Melyik film vagy sorozat lesz a következő munkád?

KNL: Egy piciknek szóló mesesorozat harmadik évada. Nem nagyon merek róla többet mondani, mert ahogy néztem, nem erősítették még meg az új évad érkezését. A leendő munkáimról nem sokat beszélhetek, de talán ha meg kell említenem olyat, amit nagyon szerettem csinálni, az a Gösta című svéd vígjáték, az Orange Is The New Black (Narancs az új fekete) című női börtönről szóló sorozat, amit két másik kollégámmal csináltam, illetve a Locke&Key (Kulcs a zárját)  és a Varázslatos iskolabusz című mesesorozat új feldolgozása.

SzJ: Köszönjük szépen az interjút! 

 Az alábbiakban egy szinkronos részletet láthatok, amely minimális spoilereket tartalmaz.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr1115727290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2020.06.02. 20:50:30

Ahogy később utalsz is rá, nem decemberben kezdődött a Netflix nyitása a szinkron felé saját új tartalmaik esetén (miközben a régebbieknél is folyamatos a felzárkózás, lásd az említett Orange is the New Black), inkább 1 éve. pl. a Wu Assassin is rögtön szinkronnal jött ki ha nem tévedek.

merlinicus · http://szinkronjunkie.blog.hu 2020.06.03. 15:27:04

@Flankerr: Persze, korábban is voltak szinkronos tartalmaik. A cikkekben inkább a nagyüzemi nyitásra gondolunk, azaz hogy már alap, hogy szinte minden fontos tartalom magyarul is azonnal elérhető a streaming platformon.