“Hát persze, hogy mindez a fejedben történik, Harry, de attól még miért ne volna valóságos?” - a varázsvilágok legismertebb bölcs figurája, Albus Dumbledore a magyar közönség számára egybeforrt Makay Sándor hangjával, aki szeptember 11-én ünnepelné a 90. születésnapját. Portrésorozatunk e havi epizódjával ezért a Gobbi Hilda-díjas, rendkívüli színművészre emlékezünk.
A művész 1931-ben született Budapesten, majd mint pályatársai közül oly sokan, ő is a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdett a Színművészeti Főiskola elvégzése után. Négy évvel később, 1962-ben csatlakozott a Miskolci Nemzeti Színházhoz és tíz évig volt tagja a borsodi társulatnak, a város közönsége rajongva szerette őt, főleg zenés szerepei miatt. Ez a szeretet pedig kölcsönös volt, 2008-as levelében ezt írta a színháznak: “Sokszor álmodom, hogy még ott vagyok veletek én is, hisz az én életem is ott lett teljes, sikeres és legelsősorban boldog.” Később a József Attila Színház és az Operettszínház társulatát erősítette, utóbbi stúdiójában színészképző tanárként is dolgozott. Szabadúszó színészként rengeteg színpadon megfordult vendégművészi szerepekben, így például Tatabányán, Békéscsabán, Sopronban és a főváros számos kőszínházában.
A szakmában közismert volt, hogy karikatúrákat készített kollégáiról saját maga szórakoztatására, de leszögezte: “ha látom, hogy egy kicsit elhúzza a száját, akkor már szét is tépem. Nem akarok senkit megbántani.” Az elkészült rajzokat egy hatalmas kapcsos mappában tartotta, amit egy interjú során meg is mutatott kérdezőjének. Az alkotások bejárták az országot, közben pedig állandó kiállítása volt a miskolci Színészmúzeumban. A színházi és filmes évek előtt dolgozott a Budapesti Csokoládégyárban, ahol az egyik kevésbé kedvelt portásról is csinált egy karikatúrát, amit kitűzött a bejárat fölötti “Akikre büszkék vagyunk”-tabló tetejére. Be is hívatták az irodába, azonban a gyárvezető nem bocsájtotta el, hanem rá bízta az épület dekorálását.
Felesége Lengyel Annamária balettművész volt, házasságukból egy lányuk, a szintén színészi karriert választó Andrea született 1967-ben.
A képernyőkön
A Szomszédokban annak idején megfordult a kor színészeinek java, így a szinkronból ismert hangokhoz immáron arcot is társíthatott a közönség. Makay öt részen keresztül alakította Dessewffy Károlyt a 70. és a 75. fejezetek között - ő volt az, aki Etus kerámiáiból kiállítást szeretett volna szervezni, ami nem kevés bonyodalommal járt. Aztán ott volt még a Kisváros, és sokszor szerepelt a Gálvölgyi Showban.
Szinkron
Több, mint másfél ezer szinkronmunkája közül egyértelműen Albus Dumbledore karaktere volt a legismertebb, akit a vásznon Richard Harris és Michael Gambon is megformált, a magyar hang azonban állandó maradt.
Gambont máskor is magyarította, például A király beszédében, Az utolsó igaz harcosban, Az ügynökségben, vagy A pogánytáncban. Egy másik nagy sikerű, szintén könyvből megalkotott franchise-ban is hallhattuk őt, méghozzá a Gyűrűk ura-trilógia Bilbójaként. Ő volt továbbá Hitchcock Jamaica fogadójában Sir Humphrey Pengallan, és az 1948-as Twist Olivér Mr. Brownlowja.
A Karate kölyök Mr. Miyagiját is az ő hangjával ismerhettük meg az 1993-as szinkronnak köszönhetően.
Rajzfilmekben rengetegszer hallottuk, ilyen volt a Herkules, a Mickey egér klubja, a Marsupilami, az Animánia, Balu kapitány kalandjai, Babar, és még sorolhatnánk. Ki ne emlékezne a Pixar édesbús meséjére, a Felre? Nos, bizony Makay Sándor szólaltatta meg benne Carl Fredricksent, csakúgy, mint a Mulanban a császárt.
A Maffiózók sorozat az HBO legjobban sikerült alkotásai közé tartozik, melynek magyar változatában a színész is szerepet kapott, méghozzá a New York-i Lupertazzi család Carmine Lupertazziját szinkronizálta. Ő volt a Bridget Jones naplójában az idősebb Mr. Darcy magyar hangja, és ki nem hagynánk a felsorolásból Jack Lemmont sem, akit A szomszéd nője… filmekben szinkronizált, és akit egyébként a Mentsük meg a tigrist!, a Papi védőbeszéd, és A fűhárfa című filmekben is magyarított. Kivette a részét a kémfilmek origójának számító James Bondok magyarosításából is. Bernard Lee-t M-ként hatszor, Desmond Llewelynt Q-ként háromszor szinkronizálta a hatvanastól egészen a nyolcvanas évekig.
A Folytassa-sorozatban, a Miss Marple- és a Rózsaszín párduc-filmekben is rendszeresen kapott kisebb epizódszerepeket, illetve a Don Matteo és a Columbo-szériában is feltűnt kedves hangja. Egyik legutolsó munkája között volt a néhai Stan Lee megszólaltatása a Vasember második részében látható cameo-szerepében. A Marvel-képregények egyik atyját utána már szinte kizárólag Kajtár Róbert szinkronizálta egészen 2019-es utolsó megjelenéséig a Bosszúállók:Végjátékban.
Szinkronszerepeiért életműdíjjal jutalmazta meg a szakma 2016-ban, melyet az egykori Arcok a hangok mögött rendezvénysorozat egy előadásán adott át neki Mihályi Győző. Szeretettel emlékezünk rá!
Borítókép: MTI/Kollányi Péter