Daniel Craig éppen 15 éve kezdte meg 007-es karrierjét a Casino Royale című James Bond-filmmel. Craig utolsó, ötödik filmje egyben a franchise 25. epizódja is, így minden szempontból kiemelt figyelem övezte. Mint minden új Bondot, Craiget is gyanakodva nézték a rajongók, hiszen az általa alakított karakterben nyoma sem volt annak az eleganciának, amelyet Pierce Brosnan-nel megszoktak. Az elemelt kisujjas Martinik helyett keményvonalas akciót kaptunk, egy még betanulófélben lévő Bondot, aki a neki megadatott 5 epizódon keresztül tanulta ki a szakmát. A megtévesztés, kémkedés, kütyük a kispadra kerültek, helyettük egy sokkal direktebb, brutálisabb, egyszersmind sebzettebb főszereplőt követhettünk.
A Nincs idő meghalni pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a Spectre - A Fantom visszatér letette. Főszereplőnk, Dzsémsz Bjond, ex-KGB ügynök jól megérdemelt vakációját töltené az előző részben megörökölt menyecskével, amikor a gaz ellen beletüsszent a porcukorba. A Craig-éra előtti filmekkel ellentétben az új 007-es egyik legnagyobb erénye a kontinuitás, amely a mai, sorozatok és egymásba átkötött filmek uralta világban szinte alapkövetelmény. Bár ez kívülről áldásnak tűnik, azért az látszik, hogy nem sikerült minden részben élni a "folytatás" kínálta előnyökkel: annak ellenére, hogy nem kellett újra és újra bemutatni a szereplőket, a forgatókönyvírók kevés valódi karakterfejlődést írtak a figuráknak. Bond már korábban is volt szerelmes, korábban is le akart telepedni és "hátrahagyni ügynök múltját", így ezek a történeti elemek nem jelentenek akkora újdonságot. Craig története viszont korrekt lezárást kap, és a franchise keretein belül értékelhető vége lesz a figurája körül kialakult sztorinak. Mondhatnánk, hogy klisés, kiszámítható (amúgy tényleg az...), de hát mégis csak egy olyan filmsorozatról beszélünk, ahol 99 főhősre lőtt golyóból legfeljebb egy darab talál - az is maximum váll környékén. Ehhez mérten érdemes értékelni az eseményeket.
A film igazi erénye, hogy a sorozat egyik legszebben fényképezett része. Lenyűgözőnek tartom, hogy még ennyi év után is tudnak izgalmas helyszíneket találni és azokat úgy bemutatni, hogy az embernek tátva maradjon a szája.
(Fotó: a film előzetese)
Ugyanakkor sajnos több légy is került abba a bizonyos levesbe: azt mindenki elnézi, hogy a közvetlen közelről James Bondra kilőtt golyósorozatból semmi nem talál, de ma már érezhető nézői elvárás, hogy a történet elemei valóságosan működjenek. A sztoriban potenciálisan kibontakozó nemzetközi konfliktust a forgatókönyv egy olyan időszakban keni el, amikor napi szinten hallhatunk háborúkról, egymásnak feszülő szomszéd országokról és nagyhatalmakról, kiberháborúról és világpolitikáról. Ez egy olyan hiba, amelyet még a képregényesen elnagyolt Brosnan-es epizódok sem engedtek meg maguknak.
A történet gonosza - bár illik a képbe - teljesen súlytalan, motivációja érthetetlen és tulajdonképpen nem is létezik. Bár a forgatókönyv kétségbeesetten próbálja őt antihősnek bemutatni és párhuzamba állítani Bonddal, azon kívül, hogy a sokkal jobb karakterekre érdemes Rami Malek is ott volt a forgatáson, nem sok közös van bennük.
A film zenéje... a 2010-es években egyre több alkalommal futhattunk bele "kreatív nézeteltérésekről" szóló hírekbe, amelyek kapcsán zeneszerzőket cseréltek le. Nem volt ez másként a Nincs idő meghalnival sem, ahol eredetileg a viszonylag ismeretlen Dan Romer írta volna a score-t. Hogy pontosan mi volt a csere oka, az valószínűleg sosem (de legalábbis még évekig) nem fog kiderülni, azonban az utolsó pillanatban Hans Zimmer ugrott be a helyére. Zimmerről szakmai körökben nagyon megoszlanak a vélemények, ugyanakkor a közönség körében nem véletlenül az egyik, ha nem A legismertebb és legkedveltebb zeneszerző. Manapság azonban - néhány kivételtől, mint például a Dűne eltekintve - jellemzően inkább producerkedik és a zeneszerző csapatát irányítja, mintsem hogy valóban ő tenné a helyükre a hangjegyeket.
A Nincs idő meghalni muzsikája totális biztonsági játék, kevés eredeti ötlettel, de még a Zimmerre jellemző motívumokat is nehezen találhatjuk meg benne (egy-kettő azért akad, mint az Eredet óta a teljes szakma által átvett, hajókürt jellegű rézfúvósok, vagy a ritmikusan ismétlődő szintetizátor szólamok). Ennek legfőbb oka, hogy a csapatnak kevés ideje volt a zeneszerzésre, hiszen a bemutató előtt három hónappal kerültek a képbe. Így a hónapokig tartó kísérletezés, a szonikus világépítés - amely Zimmer legnagyobb erőssége - abszolút elmaradtak. Zimmert nem is emiatt választották, hanem két okból: érti az akciót és képes gyorsan, magas minőségben dolgozni. Természetesen ez annak a huszon-harminc-valahány asszisztensnek és zenésznek köszönhető, akik valójában felelősek a filmek zenéjéért és Zimmer alatt dolgoznak. A Nincs idő meghalni esetében ez Johnny Marr gitáros és Steve Mazzaro gitáros-zeneszerző voltak. Érdekesség, hogy a film egyetlen igazán eredeti és jellegzetes témája a Billie Eilish betétdalból származik.
A szinkron
A szinkronra igazán nem lehet panaszunk, hiszen az eredetihez felérő, magas színvonalban készült - még akkor is, ha a magyar csapat nemhogy éveket, de sokszor napokat sem tölthetett el a felkészüléssel. Van azonban egy olyan tényező, amely már az előző résznél is sokszor kizökkentett a filmből - a Szpektrö. Nem tudom, hogy ez kinek a találmánya, hiszen az eredetiben teljesen világosan Szpektörnek mondják. Ennek ellenére a magyar változatban az előző epizód óta erőltetik ezt az ír-orosz akcentusok szerelemgyerekeként megszületett kiejtést. Az írásmód félrevezető lehet, hiszen az angolok a kísértet szó végén megfordítják a két betűt és így lesz a specter-ből spectre, de ez a kiejtésen nem változtat. Rejtély.
Ettől eltekintve a szinkron zseniális, úgyhogy nézzük a magyar hangokat!
James Bond - Daniel Craig - Stohl András
(Fotó/Forrás: Fejér Bernadett / Fidelio)
Tabák Kata még a szeptember eleji Szinkronszemlén említette, hogy mennyire antipatikus volt számára a fiatal Stohl András, mikor először találkoztak a szinkronban. Ez azonban megváltozott, mikor látta, hogy Stohl már első alkalommal is mennyire profin oldja meg a kiosztott szerepeket. A mára összeszokott páros egyik legjobban sikerült közös munkája a Daniel Craig alakította James Bond. Stohl már a Casino Royale-ban is remekül érezte a karaktert, akinek mostanra nincsen olyan rezdülése, amelyet ne követne le tűpontosan. A magyar változatban James Bond egy kicsit könnyedebb, hiszen András hangja magasabb, mint Craigé, ezzel pedig valamennyit enyhít a boxoló imidzsen is.
Dr. Madeleine Swann - Léa Seydoux - Bozó Andrea
(Fotó: Puskel Zsolt / PORT.hu)
Bozó Andrea 100+ szinkronnnal a háta mögött kevés blockbuster szerepet tudhat még magáénak, emiatt nincs biztonsági játék érzése az embernek. Seydoux-val jól működnek együtt, sőt a magyar változatban Dr. Swann karaktere még légiesebb, misztikusabb lett, és ezáltal jobban illik a filmbe.
Lyutsifer Safin - Rami Malek - Fehér Tibor
Rami Malek és Fehér Tibor párosát Aprics Lászlónak és a The Pacific - A hős alakulat című sorozatnak köszönhetjük. A Mr. Robot sorozat és a Bohém Rapszódia óta pedig elválaszthatatlanok, így természetes volt, hogy ezúttal is Tibort hallhatjuk. A karakter furcsa akcentusát jól hozza, nem egy fájdalmas beszédhiba, inkább egy érdekes ízzé válik a filmben. Ugyanakkor sajnos a karakter nem rejt komoly színészi kihívásokat, így egyik színész képességeit sem aknázza ki igazán.
Nomi - Lashana Lynch - Pálmai Anna
Pálmai Annát a 2020-as évben és eddig 2021-ben is jórészt elkerülték a meghatározó szinkronszerepek, így kifejezetten üdítő, hogy Nomi szerepében, egy erős, öntudatos ügynöknőként tér vissza. Stohl Andrással jól működnek együtt, párosuk csípős és vicces, noha a stúdióban külön-külön készültek a felvételek.
M - Ralph Fiennes - Forgács Péter
Bár a Skyfallban még Csankó Zoltán szinkronizálta, a Spectre-ben helyükre kerültek a dolgok és az egy komplett generáció által megszokott Fiennes - Forgács párost hallhattuk és láthattuk M-ként. Félreértés ne essék, Csankó Zoltán a modern magyar szinkron egyik legprofibb színésze, szó szerint bárkit, bármilyen körülmények között hitelesen alakít, de Fiennes-szal valahogy Forgács Péter jobban működik. A gyeplőt talán legkevésbé tartani képes M a Nincs idő meghalniban ugyan a valóságtól teljesen elrugaszkodott szerepbe kerül, de a magyar szinkron újra biztos lábakra helyezi a figurát.
További magyar hangok: Csankó Zoltán, Dolmány Attila, Fesztbaum Béla, Mikecz Estilla, Nádasdi Veronika, Rába Roland, Rohonyi Barnabás, Szatory Dávid, és a gyerekszerepben kiválóan teljesítő Dudás Lea.
A Daniel Craig-éra ezzel a filmmel lezárult, 15 év után újra változik majd a Bond-széria. Egyesek szerint radikális változásokra van szükség és a korábbiaktól teljesen eltérő főszereplőt kaphatunk. Van, aki női Bondra vár, másik Idris Elbát szeretnék látni a Walter PPK, az Aston Martin és a Omega társaságában, de jócskán akadnak, akik Henry Cavillre vagy Tom Hardy-ra szavaznának inkább. Bár az biztos, hogy James Bond visszatér (ezt a nem-spoilert a film végén is kiírják), a producerek egyelőre nem szeretnék levenni a rivaldafényt a filmről egy új színész keresésével. Ez a világjárvánnyal terhelt, többszörösen eltolt megjelenés és az emiatt felmerült elképesztő többletköltségek miatt érthető is. Talán majd jövőre.
A végső magyar hangokat bemutató - és szerencsére a történetből is keveset ellövő - harmadik előzetes:
(További fotók: Meglepetés.hu, Jegy.hu, Csudai Sándor - Origo.hu)
