A Mátrix ugyan megosztó filmként vonult be a történelembe, de az vitathatatlan, hogy óriási hatással volt az őt követő filmekre. Mérföldkő volt a történetírás, a látvány, a karakteralkotás, az Easter Eggek terén, ráadásul ezt úgy tudja a mai napig fenntartani, hogy az 1999-es alkotás egyáltalán nem öregedett rosszul. Nem úgy a folytatások, amelyek nem tudták emelni a szintet - egy-egy ikonikus jelenet vagy szereplő kivételével. A látványosnak szánt akciójelenetekbe csomagolt filozofálásba beletört az alkotók bicskája és bár a történet végére mindenki kíváncsi volt, a legtöbben egyetértettünk abban, hogy a filmsorozatot ideje volt lezárni legkésőbb a harmadik résszel.
Manapság azonban a rebootok idejét éljük és miután az HBO Maxre az idei karácsonyi szezonban is kellett egy húzónév, az alkotók előkapták a Mátrixot. Szükség volt az új részre? Nem. Voltak bennünk kérdések, amelyek nem hagytak esténként nyugodni? Nem, vagy bevettünk rá gyógyszert. Hiányzott a Neo-Trinity páros? Nem igazán, főként, hogy legfeljebb kétévente kapunk egy új akciófilmet Keanu Reeves-szel. Akkor miért készült ez a film? Volt az alkotóknak egy új ötlete, amelyet nagyon szerettek volna bemutatni? Nem. Csak kellett a kontent a streaming csatornára.
Ebből már sejthetitek, hogy az új Mátrix-film nem lett az év mozija. De hogy mennyire nem, az még engem is meglepett. A film ugyanis szó szerint önmagát parodizálja ki azzal, hogy videójátékká avanzsálja az eredeti trilógiát, a szereplőket pedig kívül helyezi ezen a történeten. Lehetne persze Thomas Anderson története feszültséggel teli, a valóságot és a képzelt világot elválasztani nem tudó, az őrület határán mozgó, de ezt nem sikerül bemutatni. Helyette kapunk egy szétesett, sokszor inkább nevetséges történetet, amelynél még a nosztalgia sem képes ellensúlyozni a sztori banalitását.
Semmi gond, a Mátrix végtére is egy akciófilm, így legalább abban biztosan hoz valami újat. Rossz hírem van: ez annyira nem sikerült, hogy még a korábbi szintet sem ugrotta meg a csapat. A régi harcok attól voltak igazán hatásosak, hogy kevés vágással, nagy totálban láthattuk őket. Újszerű koreográfiák voltak, amelyekről messziről látszott, hogy a színészek hónapoking tanulták. A Feltámadásokban azonban ütésenként háromszor vágnak, a kamera össze-vissza rázkódik, pont ahogy Michael Bay szokta elrejteni a rossz koreót a filmjeiben. Szomorú, de majd a szinkron menti... vagy mégsem?!
A szinkron
A nosztalgia faktor a szinkronnal rögtön beütött, amint meghallottam azt a nevet, hogy NEÓ (a Nió helyett). Bevallom, ezt már a korábbi filmekben is nehezen viseltem, hiszen számomra értelmezhetetlen, hogy a nevek egyik felét magyarul mondjuk ki, a másikat az eredeti kiejtéssel. Vagy legyen TriniTY (ty-vel, nyilván röhejes lenne) a Triniti helyett, vagy akkor a Neó is Nió.
Neo - Keanu Reeves - László Zsolt
Keanu Reeves-t 1999 előtt gyakorilatilag az összes magyar férfiszínészünk szinkronizálta már Gálffy Lászlótól Holl Nándorig. A Mátrix kapcsán született meg a legendás párosuk László Zsolttal, amely azóta már huszonsok filmben tűnt fel. Bár izgalmas lett volna, a korábban Reeves-t legtöbbet szinkronizáló Rudolf Pétert hallani, mára a főszereplőt nem tudnánk (és persze, nem is akarnánk) elképzelni Neót más hangjával: László Zsolt 22 évvel később pontosan ugyanakkora lendülettel és szakmai profizmussal követi le külföldi kollégája legkisebb rezdülését is. Sajnos a film azonban kevesebb teret enged az alakításra, a főszereplő ugyanis jellemzően suttog, visszafogott, és már nem az a Neo, akire emlékszünk.
Trinity - Carrie-Anne Moss - Nagy-Kálózy Eszter
Érdekes, hogy Nagy-Kálózy Eszter esetében éppen fordítva történt, mint Reeves-szel: a Mátrix óta ugyanúgy szinte minden filmjében más szinkronizálja Moss-t, igaz ehhez az is hozzájárul, hogy Esztert kevés mozifilmben hallhattuk mostanában (időközben érkezett információink szerint azonban mostanában több sorozatban is találkozhatunk majd vele). Párosuk azonban most is remekül működik, jó őket együtt látni és hallani. Az új epizód - bár fókuszba helyezi Trinity figuráját - sajnos neki sem hagy helyet különösebben erős alakításra, így itt is inkább a viszontlátás öröme az, ami építi a karaktert.
Morpheus - Yahya Abdul-Mateen II - Pál András
Fiatalítani kellett, ez az alkotói szándék világosan látszik, ugyanakkor pont Morpheus esetében érthetetlen, miért nem dolgoztak ismét Laurence Fishburne-nel. Fishburne helyett megkaptuk tehát a viszonylag ismeretlen Abdul-Mateent, aki egy agilisebb, furcsább, viszont direktebb Morpheus-t hoz - értelemszerűen más magyar hanggal. Pál András régi kedvencem, és jó lenne őt hallani több mozifilmben, ugyanis már sokszor bizonyította, hogy képes ellopni a showt. Itt sincs ez másképp, igaz persze, hogy az ő figurája adta a legtöbb teret az izgalmas színészi játékra. Ő viszont élt is vele! Miatta érdemes megnézni ezt a filmet.
Bugs - Jessica Henwick - Sodró Eliza
A Henwick-Sodró párost még Majoros Eszter találta ki a 2019-es Árok című filmhez - és milyen jól tette?! Remekül működnek együtt: akár akcióról van szó, akár csak egy feszültséggel teli beszélgetésről, Eliza hihetően hozza a Kiválasztottat szinte megszállottan kutató Bugs figuráját. Sodró Eliza és Pál András azok, akik valódi mélységgel rendelkező karakterrel dolgozhattak és ha külföldi kollégáik máskor is feltűnnek a vásznon, jó lenne ismét őket hallani magyar hangként.
Mr. Smith - Jonathan Groff - Mészáros Béla
Mészáros Béla a magyar szinkron Jolly Jokere. 2003 óta van a pályán, de meglepő módon a szakma csak 2019-ben fedezte fel magának igazán. A Pókember - Idegenben Mysteriója, valamint a felemásra sikerült Mortal Kombat reboot film egyetlen valódi karaktere, Kano is miatta emlékezetes igazán. Bár képességei messze túlmutatnak az akciófilmek világán, friss hangjával és üdítő stílusával jól passzol az új Mátrixban érthetetlen módon szintén megfiatalított Smith ügynökhöz. Sajnos az új epizódban nyoma sincs a Mátrix első részében még oly izgalmasra megírt figurának, amelyet ráadásul Jonathan Groff túl is erőlködik. Az viszont biztos, hogy Mészáros Béláról bőven fogunk hallani még a szinkronban.
Az elemző - Neil Patrick Harris - Kaszás Gergő
Az objektivitáshoz hozzátartozik, hogy elismerjük a jó és a rossz döntéseket egyaránt. Báthory Orsolya szinkronrendezőként bizony szeret világot megváltani, korábban megszokott párosokat felrúgni és újraértelmezni. Voltak már nagy ötletei, amiket a szakma kivétel nélkül átvett - például a fent már említett László Zsolt - Keanu Reeves duó. Ezekben az esetekben közös, hogy korábban nem volt egy olyan szakmai konszenzus a külföldi színészek magyar hangját illetően, amely a nézők fejében is kialakított volna egy megszokott status quot.
Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor a külföldi színészekhez már kialakult egy (legfeljebb kettő) asszociált magyar hang. Az ilyen helyzetekben a csere nemcsak kényszeresnek, de szó szerint idegesítőnek hat, hiszen egy olyan vendég kezd el egy új hangon beszélni, akit már korábban többször láttunk és hallottunk az otthonunkban. Ilyen volt az Aljas Nyolcasban Kurt Russel és Gáspár Sándor közös munkája, ahol a több ikonikus hang helyett sikerült a szerepet egy olyan színészre osztani, aki korábban csak egy 90-es évekbeli alternatív szinkronban találkozott Russellel. Nem azt mondom, hogy rossz volt, hiszen Gáspár Sándor egy kiváló színész, a feladatot elvégezte, azonban egy hatalmas kihagyott ziccer maradt a karakter.
Nos, hasonló érzések rohantak meg már a Mátrix 4. előzetese alatt is (ott Neil Patrick Harris magyar hangja Zámbori Soma volt), de a film kezdetéig nyugtatgattam magam. Azt gondoltam, hogy 2021-ben azért már alap, hogy figyelembe vesszük azt, hogy a néző mit szeretne. Azt gondoltam, hogy 2021-ben egy szereposztásnál nem lehet figyelmen kívül hagyni a 2000-es évek egyik legnagyobb sikerű és hazánkban máig elképesztően sok rajongóval rendelkező sorozatát, az Így jártam anyátokkalt. Nos, jelentem: sajnos sikerült.
Természetesen a kialakult helyzet nem Kaszás Gergő hibája - hogy is lehetne, hiszen kiváló színész és zseniális szinkronista. Nem kérdés, hogy a feladatot magas szinten oldotta meg, de az egész film alatt az motoszkált bennem, hogy miért nem sikerült behívni Markovics Tamást?! Különösen egy olyan karakter esetében, amelynek a megnyerő modor, a kifinomultság (lásd még Így jártam anyátokkal című sorozat) volna az alapeleme... a Markovics - Harris duó még nagyobbat ütött volna. Kár volt érte.
Az már csak hab volt a tortán, hogy a filmben feltűnő Merovingi karakteréhez most már egy harmadik hang is kapcsolódik. Előfordulhat persze, hogy logisztikai/szervezési/anyagi okokból nem lehetett most Máté Gáborral dolgozni (Kulka János sajnos egészségi állapota miatt nem vállal szinkronmunkát). Ugyanakkor a film magyar változata ezzel egy újabb komoly ziccert hagyott ki. Már csak azért is, mert a Mátrix 2. legnagyobb jelenete és monológja pont Máté Gábor zseniális szinkronja miatt vált ikonikussá.
Sajnos a Mátrix 4. egy rossz alkotás, ereiben kreativitás helyett a pénz csörgedezik, de az is csak úgy ímmel-ámmal. A sokszor látott látvány, az unalmas zene, a kreatív, elvont és egyedi ötletek helyett a korábbi gondolatok újrahasznosítása maradt csak. Ami sikerült idén - nem is akárhogy! - a Szellemirtóknak, abba a Warner mátrixos bicskája bizony beletört. Ezen javíthatott volna a magyar változat, de sajnos kevés tér jutott a fordulatos színészi játékra. A szereposztás melléfogásai pedig tovább árnyalják ezt a képet - sajnos ezúttal nem a pozitív irányba.
