Csak én érzem úgy, hogy picit sok már a Marvelből? Bevallom, nagy rajongója vagyok a képregényfilmeknek - sok kifejezetten a kedvencem, amelyhez a magyar szinkron is vastagon hozzájárul. Ám mintha kezdenének látszani a repedések a multiverzumon. A Végtelen-szága (bár nem tetszik, hogy ezt a kifejezést használja a Disney, de azért jobb, mint a szaga :D ) óta nem volt igazán AHA-élményem. Bár még mindig vannak ütős jelenetsorok, de mintha mind a látvány, mind a zene, mind a történetek kezdenének egy lefelé tartó spirálba kerülni. No, persze azért még bőven nem tartunk T-Rexen lovagló zombinácik szintjén, de úgy érzem, hogy most nem a gázra, inkább a fékre kellett volna lépni. 

A Disney viszont nem így érezte, és Taika Waiti gyakorlatilag teljesen szabad kezet kapott az új Thor-epizód megírásához és rendezéséhez, és elkészült a Marvel Filmes Univerzumának Utolsó Jedik-je. A Szerelem és Mennydörgés egész biztosan rendkívül megosztó alkotás lesz, és ezt nem az őrült kecskéknek vagy az LSD-tripszerű poénoknak köszönhető, inkább annak, hogy ez nem film, inkább amolyan mozis novelláskötet. A jeleneteket egy koherens és kimunkált sztori helyett csak a szereplők személye tartja össze, és minden a poénoknak van alárendelve. Ez nem lenne feltétlenül komoly gond, hiszen a Ragnarököt is azért imádtuk, mert nem egy száraz kamaradarab volt, de itt mintha a ló túlfelére sikerült elthorkodnia magát a rendezőnek. 

Gorrt már a premier előtt minden idők Marvel-gonoszának titulálták és bár tényleg végre egy VALAMILYEN figura, két rendezői döntésnek is áldozatul esett. Egyrészt bevallottan elrugaszkodtak a képregényes megjelenéstől, mert az Waititi szerint nagyon hasonlított volna Voldemortra (szegény hivatalosan az orrtalankodó gonoszok táborát erősíti), helyette lecserélték a külsejét a horrorfilmes Apácára, aki az utolsó helyet szerezte meg a kistarcsai God of War cosplay versenyben. Ez persze abszolút nem lenne zavaró, azonban a karakter igazi sava-borsát megadó háttérsztorit olyan szédítően rosszul adták elő, hogy az később minden érzelmi töltetet elmeszelt. Pedig nem lett volna ez nagy kunszt, egy sima TikTok videóban 3 percben egy rajongó úgy foglalta össze a sztoriját, hogy zokogtam a vécén. (Valld be, hogy te is ott nézed... ;) )

Az előzetesekben jól lelőtt női Thor (kár volt, mert poén lett volna, ha csak a filmből derül ki) sztorija helyett is egy katyvaszos 3 percet kapunk, ami megintcsak dezintegrálja a kapcsolódó érzelmi töltetet. Kár érte. Habár a filmben lett volna puskapor - és elvárások nélkül szerethető is - de az előző epizódot biztosan nem tudja megugrani. Talán majd idővel jobb lesz, ahogy a Shang-Chi-ról is sokaknak javult a véleménye a premier óta eltelt időben.

Az elmúlt két évben kezdődött a trend, hogy a nagy hollywoodi zeneszerzők végre nem csinálnak titkot abból, hogy egyáltalán nem vagy nem teljesen ők írják a filmek zenéit. Ma már tudjuk, hogy a James Bond új témáit nem Hans Zimmer, hanem a néhány éve még a YouTube-ra epikus fantasy zenéket készítő Steve Mazzaro írta, ahogyan nem Zimmer nevéhez fűződik az új Top Gun sem (helyette Lorne Balfe zenei csapata, a 14th Street Music rakta össze a felfrissített témákat).

Nem volt ez másképp valószínűleg most sem: Michael Giacchino helyett Nami Melumad (és a háttérben még vagy egy tucat másik zeneszerző) írták a témákat. Miközben ez a trend legalább hoz némi korrektséget a kezdőket elképesztő módon kihasználó iparágba, számomra érthetetlen, hogy miért kell állandóan cserélni a bevált kulcsembereket. Az új epizódban megint kukázták - most már az előző három rész - zenei témáit, helyette újra megírták a Dallas-sorozat zenéjét. Ezért is kár volt.

A magyar szinkron

Egyszerre áldás és átok is ez a sok képregényfilm a magyar szinkron számára. Áldás, hiszen ezek jobban fizető munkák, nem úgynevezett "olcsó mozik", másrészt bár szakmailag nem hatalmas kihívások, azért üdítő melók lehetnek a stáb számára. A nehézséget az jelenti, hogy szakítani kell az évtizedes hagyománnyal, miszerint egy magyar színész több külföldi kollégájának állandó hangja.

A Disney ugyanis magasról tesz a magyar igényekre, szinkron helyett lokalizációban gondolkoznak, ami teljesen más koncepció. Miközben persze a felrúgott status quo azért egyfatja esélyteremtés is, hiszen olyan színészek jutnak így nagyobb szerepekhez, akiknek a korábbi "rendszerben" még legalábbis hosszú éveket kellett volna várni hasonló munkákra.

A Thor 4. szereposztása jobbára áldozatul is esett ennek a magyar szemszögből nehezen érthető gondolkodásmódnak. Van ugyanis, aki megtarthatta a hangját, mások újat kaptak. Van, ahol teljességgel érthető a váltás, míg máshol nehezebben veszi be a gyomrom. Nézzük a konkrétumokat.

Thor, Jane Foster és Valkűr hangjai szerencsére nem változtak: Nagy Ervin, Zsigmond Tamara, és Gubik Petra triója kifejezetten jól működik. A film igazi meglepetése és egyben legnagyobb találmánya a Christian Bale és Pataki Ferenc duója. És itt látszik igazán, hogy mennyit számít a szinkronizált figura - emlékeztek még, hogy Ferenc volt Kro hangja az Örökkévalókban? Én sem. Azt viszont sokáig nem fogom elfelejteni, amilyen ügyesen hozta Christian Bale-t - pedig azt hittem, hogy Fekete Ernő Tibor nélkül nincs élet azon a tájékon. 

A végső szereposztás azonban több kérdést is felvet:

• Hogy lehet az, hogy Csondor Katát cserélni kellett Darcy figurájáról (Csifó Dorinára), miközben Gubik Petra két aktuális Marvel-figurának (Valkűr és Katy a Shang-Chiből) is hangja?
• Pataki Ferenc és Stohl András miért szinkronizálhatnak több figurát, miközben a filmben feltűnő Russell Crowe-t újra kellett osztani? Nem beszélve arról, hogy őt hogyan kaphatta meg Szabó Győző, aki már az előző Thor epizódban elkelt Skurge-nek. 
• Talán az egyetlen, ami igazán érthető döntés a stúdió és/vagy a magyar stáb részéről, az Fekete Ernő Tibor cseréje. Az ő hangja annyira összeforrt Vasemberével, hogy mindenki azt hinné, hogy valamilyen kapcsolat van a két karakter között, ha más szerepre is behívnák.

Van tehát némi zavar a Disney háza táján, amikor szereposztásról kell végső döntést hozni. Attól tartok, hogy ez  a helyzet később, a folyamatosan érkező sorozatokkal, a tervezett filmekkel és a potenciálisan kezelhetetlen crossoverekkel (amikor két film szereplői találkoznak) csak egyre bonyolultabb lesz. Valószínűleg a jövőben le kell majd mondanunk a fix párosokról, és állandó magyar hangok helyett örülhetünk, ha egy-egy karakternek stabil magyar hangot lehet találni.

A fordítást a most már Marvel-veteránnak számító Gáspár Bence készítette, a "túl nagy volt a huss, Nagyapus" eddig messze az év ötlete. Bence marveles karrierjét a 2017-es Embertelenek-sorozat és a Thor - Ragnarök indították be, és azóta szinte valamennyi Marvel-produkció az ő kezében fut össze. Kifejezetten jó ötletnek tartom, hogy a rendezés mellett a fordításnak is egy felelőse legyen, mert így elkerülhetőek a rendszerbe egyébként szinte belekódolt inkonzisztenciák.

Ha a film vidám is, mi azért szomorú hírrel zárjuk: sajnos a filmben három mondat erejéig feltűnő Darryl magyar hangja nem a Team Thor magyar változatában a szinkronba visszatérő Halasi Dani lett. Apropó, a Disney+-on a jelenlegi helyzet alapján valószínűleg nem is tervezik majd a rövidfilmek szinkronizálását (csak a legnagyobb nyelveken érhetőek el), így ha más vigaszunk nincs is, azért a Team Thor egyetlen szinkronját legalább veletek együtt készítettük el.