Rövid és örömteli szervezés után megkaptuk az engedélyt, hogy részt vegyünk a Logan (újkori nevén Logan – Farkas, de ez annyira tré cím, hogy tőlem többet nem fogjátok olvasni) szinkronfelvételein.

Bár nem először jártam a Mafilm Audió Kft Róna utcai székházában, mégis a Thaiföldön anonim kényszerházasságot kötő izgalmával léptem be az épületbe. Mikor sikerült átvágnom magam a Tv2 (ti. a két cég egy épületegyüttest használ) által valamelyik mélyértelmiségi, saját gyártású rettenethez összecsődített nyugdíjas kommandón (máshol azt írták volna: tüntetés), bejutottam a hazai szinkronizálás Mekkájának számító Mafilm stúdióba. Annak idején a Pannóniában érezhette így magát a kezdő tömegező, amikor a büfében találkozott Sinkovits Imrével, Bujtor Istvánnal vagy éppen Végvári Tamással, hiszen a lépcsőfordulókban berendezett társalgókban éppen a westworldös Bernard és Gollam osztották meg egymás között a nagymama süteményes receptjét, azaz Thörköly Levente és Láng Balázs beszélgettek.

A folyósóra kihallatszó hangos baszkizás azonban hamar visszahúzott a 18+-os valóságba, ugyanis Sinkovits-Vitay András éppen lapáttal vert szét egy autót – legalábbis virtuálisan. A riport címe minden további nélkül lehetett volna "Tízezer bazdmeggel később": ugyanis a tiszanagykásai kettes számú késdobálóban is megirigyelnék azt a mennyiségű hungarofakkozást, amire a Loganben szükség volt. Ilyenkor derül ki igazán, mire képes a magyar szinkron, hiszen az angolban viszonylag unalmas fuck-okat a hazai változatba bizony igazán ízesen fordította át Heltai Olga.

Dóczi Orsi, Jacsó Bence és Simkóné Varga Erzsébet kiváló házigazdák voltak, én pedig a kanapén leltem nyugvópontra, mielőtt tátott szájjal (sajnos ezt képek is bizonyítják) rohantam a szinkronerdőbe. Őszintén bevallom, most szembesültem vele igazán, milyen egy blockbuster film másik oldalán állni. A külföldi megrendelő vaskos leírása, mely alapján a szinkron készül, olyan szabályokat rejteget, amitől néha az ember álla a padló alá kerül. Bár a film a spanyolul beszélő főszereplő kislány miatt eleve multikulti, azonban érthetetlen okból a stúdió kikötötte, a film egyik jelenetében felhasznált retro filmrészlet nem szólalhat meg magyarul. Pedig micsoda vagányság lett volna előszedni a régi tekercseket és az eredeti szinkronnal szerepeltetni a jelenetben!  Természetesen segítséget is jelentenek az ilyen leírások, hiszen sokszor egy-egy mondat, szövegrész és karakter hátterét, popkulturális vonatkozásait is bemutatják. UPDATE: Az utolsó pillanatban mégis megérkezett az engedély a filmben szereplő Shane-filmrészlet magyar változatának bejátszására. Az MTVA engedélyével a jó minőségben elérhető második, a Masterfilm Digital stúdióban készült szinkron kerülhetett be a Loganbe.

De hogy a nehézségek során haladjunk tova, a sikerfilmek nagy része egyébként sem kész állapotban kerül először a stáb kezébe. A kép – amely sokszor fekete-fehér, néha csupán az éppen beszélő színész arca látszódik, valamint félkész számítógépes effekteket tartalmaz (a Logan vízjelezett, színbutított és munkaközi CGI változatára késztült az alapszinkron) – mellé érkezik egy nemzetközi hangsáv zajokkal, zörejekkel, illetve az – általában szintén félkész – eredeti beszédhangsáv. Marco Beltrami zeneszerző még javában hangoltatta a hegedűsöket, amikor a magyar változatot már rögzítették – viszont kész verzió hiányában ezt még javítani, változtatni kellett. Ilyen esetekben pótfelvételekre van szükség, és ez az első X-men film kivételével egyik epizódot sem kerülte el.

Sinkovits-Vitay András – Dóczi Orsi szinkronrendező fantasztikus instruálása mellett – élete egyik legjobb formájában volt. Hangja és játéka egyaránt erős, ösztönös, az eredetit tűpontosan követte le. Tovább megyek: néha az eredetinél is erősebbnek tartottam, holott minden eddiginél nehezebb volt a feladat. Az 56 és fél éves Mel Gibsonnak kinéző, a történet szerint 140 éves Logan ereje elhalványult, az adamantium (meg a bagó, ugye…) folyamatosan mérgezi, így gyakorlatilag a komplett filmet végigköhögi. A felvételek során külön blokkot kaptak a rövid, közepes és hosszú köhögések, a dohányos köhintések, krákogások – nem beszélve a sóhajtásokról és a harcok közepette elhangzó kiáltásokról.  Embert próbáló feladat volt!

A fentebb említett lapátos, autóbontós jeleneten kívül autós-beszélgetős és verekedős jelenetek is sorra kerültek a látogatásom alatt. Egy ideig úgy volt, hogy még a fordítás egy apróbb változtatásához adott ötletem is megvalósul, de végül másik alternatíva nyerte el az összmuszter vetítés közönsége tetszését. Ez is mutatja, hogy a szinkron folyamatosan alakul, néha a fordítás is változik (pl a színészek adottságai, gyorsasága, a szájmozgás, a korábban elhangzott mondatok hangtónusa is mind-mind befolyásolhatják). Néhány jelenetre akár több órát is szánt a stáb, hogy a különböző verziók közül a legjobbat választhassák ki, vagy akár azok kombinálásával még tökéletesebb megoldás születhessen.

A második napon még egy TV szpot felvételébe is beleshettem. Jacsó Bence meg is jegyezte, hogy milyen gyorsan változik az alkotói szándék, hiszen több olyan jelenetet és szövegrészt is tartalmaz, amely a végső filmbe már más formában vagy egyáltalán nem került be.

A nehezített körülmények ellenére Dóczi Orsi nagyon keményen dolgozott azon, hogy James Mangold rendező elképzelései a magyar változatban is a lehető legprecízebben jelenjenek meg. A jó szinkronrendező ismérve, hogy képes egy patikamérlegen kiegyensúlyozott balanszot létrehozni, ahol a film hű az eredetihez, de a magyar változat kötelező sajátosságaival is megküzd (a magyar nyelv mondatai gyakran jelentősen hosszabbak, így ez fordításban, tempóban folyamatos feladatot jelent úgy a rendezőnek, mint a hangmérnöknek és a vágónak). Orsi pedig nem csupán ezt oldotta meg kiválóan, de fantasztikus érzéke van a színészvezetéshez is, hiszen mindenkivel megtalálja a közös hangot és ügyesen motiválja a színészt, hogy az a lehető legjobb tudását adja.

Interjú Dóczi Orsolya szinkronrendezővel

SzinkronJunkie: A legtöbb filmhez a külföldről érkező hang és képanyag mellé kaptok egy komoly és részletes útmutatót, amely pontos keretek biztosít a szinkron készítéséhez. Ez segítség vagy inkább limitáció?

Dóczi Orsolya: Semmiképpen nem nevezném limitációnak. Az jó, ha tudom, mi a szándéka az alkotóknak az egyes karakterekkel, bár ez a film többszöri, alapos megnézése után (jó esetben!), amúgy is világossá válik. Szeretem böngészni ezeket az útmutatókat.

SzJ: Volt olyan döntés, amit az útmutató nélkül másképp hoztál volna meg? (Gondolok itt például Laura/X-23 spanyol mondatainak szinkronjára.)

DO: Most már nem bánom, hogy muszáj volt Laura spanyol jeleneteit eredeti nyelven rögzíteni. A felvételek előtt kissé szorongtam a végeredmény miatt, bár nagyon bíztam Vida Sáriban, akiről tudtam, hogy remek nyelvérzéke van, hiszen gyönyörűen beszél angolul. Nem is csalódtam, Sári klasszul "levette" a spanyolt is. Olyannyira, hogy a spanyol hangmérnökök külön megdicsérték őt!

SzJ: A Fantasztikus négyes 2015-ös remake-je volt az első újhullámos szuperhős film, aminek te rendezted a szinkronját, amely – a Loganhez hasonlóan – igyekezett újraértelmezni a 2000-es évek óta kialakult film-trendet. Kedveled a műfajt?

DO: A fantasztikus négyes inkább elriasztott a szuperhősös filmektől!

Nem vagyok a műfaj kifejezett rajongója, de azért az alapokkal tisztában vagyok. A Logant nagyon szeretem. Szerintem kiváló film. Ugyan rengeteg benne az erőszak és a halál, de talán pont emiatt válik teljesen érthetővé, hogy Logan miért lett olyan, amilyen. Fáradt, beteg, rosszkedvű, piás öregember, aki rájött, hogy túlvállalta magát, és úgy érzi, nincs értelme már harcolni, és nem is képes rá.

SzJ: Volt olyan karakter, akit nehéz volt kiosztani? A magyar Laurát hogyan találtátok meg?

DO: Nem, itt most nem volt olyan szereplő, akin napokig kellett volna agyalnom. A szuperhősös filmekben amúgy általában nagyon erősek a karakterek, azokra sokkal könnyebb hangot találni, mint az "elkentebb" figurákra. A Loganben nincs is túlbonyolítva a szereplők hálózata, alapkarakterekkel dolgozik, szerintem ez is a film egyik erénye.

SzJ: Úgy vettem észre, hogy számodra fontos, egy adott színészt korábban ki szólaltatott meg magyarul. (Amiért ezúton is hálás vagyok!) Minden színész szólaljon meg egy, esetleg két állandó hangon, vagy inkább az éppen eljátszott személyiség dominál a szereposztás kialakítása során?

DO: Nem szoktam leváltani a jól bevált hangokat, persze, ha magam is úgy gondolom, hogy jól bevált! Csak néha fordul elő, hogy cserélek, a klasszikusokat viszont nem bolygatom.

Interjú Sinkovits-Vitay Andrással (Hugh Jackman - Logan/Farkas)

Szinkronjunkie: Bár a hírek némileg ellentmondásosak, egyelőre úgy tűnik, ez lesz Hugh Jackman utolsó szerepe Farkasként az X-men filmek világában.

Sinkovits-Vitay András: Magam részéről ez a 9 film óriási tapasztalás, hiszen látszik Hugh Jackman színészi fejlődésének íve, de egyúttal lemérhetem bennük saját fejlődésemet is.

A kedvencem az X-men – A kívülállók, azaz az első rész, ahol Farkas szintén egy fiatal lánnyal (Vadóccal – a szerk.) alkotott izgalmas párost. Szeretem azokat a filmeket, ahol kemény legények meg tudnak szelídülni és a film végére kedvesek tudnak lenni a másikkal.

Hogy ez lenne-e az utolsó ilyen szerepe? Ilyet már sokszor hallottunk, úgyhogy az ember kevésbé hajlamos elhinni.   Az kétségtelen, hogy a „Logan” az egyik legnehezebb filmje, amit szinkronizálni kőkemény feladat volt. Ha mégis lenne újabb rész, szívesen folytatnám. Jackman szimpatikus színész és úgy látszik, hogy a filmek is egyre jobbak lesznek.

SzJ: Miben állt a szerep nehézsége?

SVA: Óriási hangulatváltozásokat kellett lekövetni, amelyek hiába voltak egy adott jeleneten belül, a filmes stáb bizonyosan külön-külön vette fel őket. Így a főszereplő a váltások előtt könnyebben kipihenhette magát – erre nekem nem volt lehetőségem.

A felvétel során több emberre is oda kell figyelni: a szinkronrendezőre, a hangmérnökre, a rendezőasszisztensre. Közben nem árt, ha az ember a jelenetet és a szöveget egyszerre értelmezi és a legfontosabb, hogy pontosan a színészre dolgozzon rá. Ez önmagában sem könnyű, de a Logan esetében tetézte az, hogy a főszereplő végig lihegi, köhögi és ordítja szinte a teljes műsoridőt.  10 perc alatt annyi oxigént vettem fel, mint máskor két nap alatt. Persze, futás közben is hasonló a helyzet, csak ott nem kell arra koncentrálni, hogy az alakítás is megfelelő legyen.

SzJ: Ez volt az első X-men film, ami már nem készülhetett el Csörögi Istvánnal. Milyen volt az új csapattal együtt dolgozni?

SVA: Dóczi Orsi hasonlóan tehetséges és kiváló szinkronrendező, mint Csörögi István volt. Szerintem vele és a stáb többi tagjával jó csapatot alkottunk, és remélem, hogy a közösen készített szinkron a nézőknek is tetszeni fog. Már így is rengeteg munkát tettünk bele, és még a kész filmet nem is láttuk. Nemsokára megérkezik a végleges kópia, azon újra dolgozni fogunk, külföldön megkeverik és csak akkor lesz kész a szinkron.

Köszönjük szépen az alkotók segítségét és az interjúkat!

Egyfajta stáblista utáni jelenetként kiderítettem, hogy hol veszett el a Rozsomák név az elmúlt 17 évben. A pletykák szerint a hazai megrendelő kérte a Rozsomák cseréjét, mondván a köznyelvben ritkán használt szó (szinonímája a torkosborz pedig nettó hülyén hangzana), itthon kevéssé ismert állatfaj. A hecc az egészben, hogy természetes ellensége a Farkas, amelyet végül azért választottak, mert erőt sugárzó, állatias és persze, mindenki jobban ismeri.