A kétezres évek elején egy sarudi nyaraló nappalijában ültem a szüleimmel, illetve az akkor még csak pár éves öcsémmel, és anyuék kivételesen megengedték, hogy tovább fennmaradjak tévézni. Ez az egyik legkorábbi (filmes) emlékem, mert akkor este a Grease-t láttam a képernyőn. Aztán pár évvel később, már kamaszként néztem meg újra a filmet, akkor már sokkal több mindent értettem belőle, és a lelkesedésem a mai napig tart – az összes betétdal és párbeszéd megvan a fejemben. Szóval, ha lehet ezt különleges képességnek hívni, akkor nekem ez az egyik. A Grease miatt lett John Travolta az első, akit kedvenc színészemnek mondtam (és szeretek azóta is), miközben az akkori évfolyamtársaim Orlando Bloomért voltak oda a Karib-tenger kalózai miatt, ekkor szerettem meg az 50-es évek stílusát, zenéjét és hangulatát, szóval rengeteg mindent hozzátett ez a film ahhoz, aki ma én vagyok. 
A film, ami egy színpadi musicalnek készült, és csak ezután került a vásznakra; ami csak egynyári sikernek indult, és mégis hihetetlenül sikeres lett. A film, ami után az is szerelmes lett Travoltába, aki a Szombat esti láz miatt még nem. Aminek a zenei albuma két hónappal a premier előtt jelent meg, és minden idők második legsikeresebb filmzenéje lett a Saturday Night Fever után.
A film, aminek díszbemutatóját 1978. június 13-án tartották New Yorkban – vagyis ma 40 éves. Nagyon furcsa és megdöbbentő ezt leírni.

Az ismerőseim között is megosztó alkotás ez, vannak, akik gagyinak tartják, vagy éppen túlértékeltnek, de közben a betétdalokat mindegyikük ismeri, és akaratlanul is dúdolja, ha megszólal a rádióban. A végső üzenete ugyan, ha nagyon leegyszerűsítjük az, hogy ha egy srác nem vállal fel a barátai előtt, változz meg és legyél dögös, mert az mindent megold. Nos ez már kissé problémás, de kicsiként nem gondoltam bele sosem, később meg a nosztalgia miatt nem igazán volt kedvem elkezdeni "utálni" egy filmet emiatt, így továbbra sem teszem.

Néhány érdekesség, mielőtt rátérünk a szinkronokra:

A Rydell High School épülete, ahová hőseink jártak, valóban egy középiskola, a Venice High School, ami ma is áll Los Angelesben. Az iskolakezdést, az ebédjelenetet, a tábortüzet, a sportpályán játszódó epizódokat mind itt forgatták, és a mai napig megvannak ezek a helyszínek. 
Van egy alternatív rajongói teória, ami a film kissé szokatlan befejezéséből indul ki, és igen tragikus képet fest elénk. Az ötletgazdát zavarta, hogy egy átlagos középiskolásokról szóló film egy repülő autóval ér véget, így magyarázatot keresett, és talált is - történetesen azt, hogy Sandy halott, és az egész a fuldokló lány oxigénhiányos agyának szüleménye, az autóval való felemelkedés és elrepülés pedig a mennybe jutást szimbolizálja. A fuldoklást pedig a Summer nights c. betétdal egyik sorával ("I saved her life; she nearly drowned") magyarázza, és szerinte nemcsak majdnem, hanem igazából ez történt a női főszereplővel. Azonban Jim Jacobs, a színpadi darab írója azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban, hogy nettó butaság, és tényleg csak egy igen morbid kitaláció. Még jó...
A Grease nem csak a képernyőn hozott össze szerelmeseket és barátokat, hanem a való életben is. Travolta és Olivia Newton-John azóta is nagyon jóban vannak, a Kenickie-t alakító, és 2011-ben elhunyt Jeff Conaway pedig öt évig volt Olivia nővérének, Rona Newton-Johnnak a férje.

Következzen a szakmai rész. Szinkron tekintetében én most a második magyar szinkronról fogok írni, amely 1998-ban készült.

Olivia Newton-John (Sandy Olsson) - Kisfalvi Krisztina

Bár a Grease nagy népszerűséget hozott Newton-Johnnak, később sajnos mégsem láthattuk nagy filmekben, inkább a zenei karrierjére koncentrált. Az ISzDB is mindössze négy hangsávot említ vele kapcsolatban - négy színésznővel. Olivia saját, kislányos hangjához akkor közel állt Kisfalvi Krisztina játéka, és mivel előtte nem volt magyar mozikban filmje, volt lehetősége válogatni Kiss Lajos szinkronrendezőnek - szerintem jól sikerült.

John Travolta (Danny Zuko) - Széles Tamás

Ugyan Travolta arcához a magyar közönség leginkább Csankó Zoltán illetve Széles László hangját kapcsolja, a fiatal Dannyhez nagyon is illett az egyik legfoglalkoztatottabb szinkronhangunk. Azóta persze kiderült, hogy szerencsés volt a változtatás Travolta egyéb filmjeiben, mégis, ha az ember nem feltétlenül Ben Affleckre, Széles Tamás állandó párjára asszociál a hang hallatán, akkor nagyon is rendben van a dolog.

 
Jeff Conaway (Kenickie) - Megyeri János

Danny legjobb cimborája, az autómániás Kenickie kicsit rosszfiúsabb, mint maga a bandavezér, mégis a film végére azért róla is kiderül, hogy nagyrészt színjáték a dolog.
Be kell tudni az én műveletlenségemnek, de Megyeri János hangja nem ismerős. Ahogy olvasom, inkább sorozatokban lehet hallani őt, és olyan filmekben, amikkel eddig én nem találkoztam. Mindenesetre nem üt el nagyon az eredeti hangtól, és ez pozitív.

 

Stockard Channing (Betty Rizzo) - Náray Erika

Imádom Náray Erika hangját, napokig tudnám hallgatni, és Rizzohoz tökéletesen illik, ugyanolyan pimasz, kihívó és gúnyos, mint a karakter maga, csillagos ötös! Talán még jobb is, mint az eredeti, bár ilyet természetesen nem szabad írni. 

 
Didi Conn (Frenchy) - Mezei Kitty

Frenchy a maga naiv, már-már butuska személyiségével rögtön belopta magát a szívembe, jobban szerettem őt, mint a főszereplő Sandyt. Mezei Kittynek pedig, akit megszámlálhatatlan filmben és sorozatban hallottam már az évek során, ez volt az egyik első szinkronszerepe. 
Itt még nem volt "Katherine Heigl-ös", vagy "Pennys", mert azok a karakter később kapcsolódtak össze vele, de a tőle megszokott profizmust itt is hozta.

 
További magyar hangok voltak még:

Dinah Manoff (Marty) - Bíró Anikó 
Jamie Donelly (Jan) - Liptai Claudia
Barry Pearl (Doody) - Szokol Péter
Michael Tucci (Sonny) - Kapácsy Miklós
Kelly Ward (Putzie) - Seszták Szabolcs
Fabó Györgyi, Várnagy Kati, Németh Gábor, Horányi László, Farkas Zsuzsa, Czigány Judit, Árkosi Kati, Cs. Németh Lajos, Hirling Judit, Kolovratnik Krisztián.

A végére pedig ezt a 2002-es felvételt hoztam nektek, ami engem minden alkalommal megmosolyogtat - Olivia és John 24 évvel később ismét előadták a film talán leghíresebb dalát: