A magyar színháztörténelem egyik legnagyobb és legkedveltebb alakja, aki karakteres orgánumát többek egy gyermekkori betegségnek is köszönhette - idén lenne 85 éves az utánozhatatlan Garas Dezső.
Grósz Lajos és Sirger Ilona gyermekeként, 1934-ben született Budapesten. 1944-ben életmentő gégemetszést hajtottak végre nála, amelynek nyomát károsodott hangszalagjai egész életében őrizték. 1953-57 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola (ma már Egyetem) diákja, majd Major Tamás igazgató rögtön a Nemzeti Színházba szerződtette. 1965. április 23-án a színház akkori, Blaha Lujza téri épülete felrobbantásra került. Érdekesség, hogy az épület a mai kettes metró lejárata helyén volt, így sokan azt tartják, hogy a leromlott állag mellett az új "földalatti gyorsvasút" kiépítése miatt is szabhatták ki a halálos ítéletet a patinás házra. (Az építkezésről készült egy korabeli dokumentumfilm is.) Garas - valószínűleg nem megvárva a Nemzeti költözködésével járó tortúrát - 1965-től a Madáchba szerződött. Ezt követően a Mafilm, a Népszínház, a szolnoki Szigligeti Színház, később a Katona József Színház, majd egy évadra a Vígszínház következett. 2004-2011 között ismét a Nemzeti Színház társulatának tagja volt.
Színházban többször is rendezett. A Játékszínben színpadra állította az Őrült nők ketrecét, összerakta Az ember tragédiáját bábelőadásban, a Nemzeti Színházban pedig megrendezte az Anyám, Kleopátrá-t. Színházi munkái mellett számos filmszereppel kapcsolatban is emlékezhetünk rá. Filmes pályafutása 1954-ben az azóta legendássá vált Liliomfival kezdődött, melyben az ifjú Schnapsot alakította. 1973-ban a megszállott Minarik Ede gőzmosodást játszotta a Régi idők focija című filmben, akinek "Kell egy csapat" mondásából szállóige lett. Országos siker volt az Abigél című négyrészes tévéfilmsorozat (1976), amelyben König tanár urat alakította. Játszott a Magyar Televízióban évekig futó Életképek című sorozatban is. Szerepelt a 80-as évek számos meghatározó filmjében, köztük Szerencsés Dániel, a Mielőtt befejezi röptét a denevér, az Uramisten, a Szamárköhögés és a Banánhéjkeringő című alkotásokban.
Ahogy a fenti videóból is kiderült, Garastól nem állt messze a humor, sőt igen gyakran szerepelt kabaréműsorokban.
Szinkronos pályafutása a 60-as években - a legtöbb színészhez hasonlóan - tömegezéssel kezdődött. A rendszerváltás előtti időszak érdekessége, hogy Garasra többnyire francia és olasz filmekben számítottak a szinkronrendezők. Így lett gyakori szinkronszereplő Gustav Holubek, Fernande és Nino Manfredi filmjeiben. A több, mint 70 film, melyhez hangját adta, azonban további érdekességeket is rejt.
Egy ízben például kollégájának, Cserhalmi Györgynek volt szinkronhangja a Nárcisz és Pszyché című hazai gyártású filmben. Ennek oka a rendező - Bódy Gábor - utólag kissé nehezen érthető döntése, aki az utómunkák során magyarítandó Udo Kier magyar hangjaként Cserhalmi Györgyöt képzelte el. Ugyanakkor miután Cserhalmi a film egyik főszereplője is volt egyben, hozzá más magyar hangot kellett találniuk - így került a képbe Garas Dezső.
Kevéssé ismert tény, hogy a szinkronrendező, dr. Márkus Éva, először Garas Dezsőt képzelte el Columbo felügyelő magyar hangjaként. A később sorozattá avanzsált detektívtörténet ugyanis tévéfilmként kezdte pályafutását. Néhány évvel később, mikor az első évad eljutott hazánkba is, az új rendező - Zákányi Balázs - már mást, a később a szerepben legendássá váló Szabó Gyulát kérte fel.
Garas Dezső egyik legismertebb munkája a Jean-Paul Belmondo főszereplésével készült A Profi című film. Sajnos ez Belmondo egyik legkevesebb beszéddel járó munkája volt, Garas kimért, elegáns, hűvös hanghordozása azonban rendkívüli mértékben erősítette a főszereplő karakterét és a francia színész játékát. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem Sztankayt választotta Wessely Ferenc szinkronrendező, hiszen kedvelt szinkronpárosok már akkoriban is léteztek. Nos, Jean-Paul Belmondo kapcsán egyáltalán nem volt még közmegegyezés, hiszen Sztankay mellett Tordy Géza, Bujtor István, Koncz Gábor, Helyey László és Fülöp Zsigmond is adták hozzá hangjukat.
Később a filmet újra is kellett szinkronizálni, mert a régi kópia az akkori eszközök és büdzsé mellett felújíthatatlannak bizonyult: "Nemrég ment le nálunk Belmondo A profi című filmje, annak legalább két szinkronja van, például Gáti Oszkárral is felvették. Mi nagyon szerettük volna Garas Dezsővel leadni, hiszen ő volt az eredeti hang, de annyira rossz volt a minősége, hogy a szép új kép alá nem lehetett betenni. Celluloid-szalagon maradt meg, és huszonhatszor meghallgattuk, de nem mertük úgy leadni" - mesélte Kertész Márta, a Filmmúzeum művészeti vezetője még 2012-ben az Origónak. Ha teljeskörűen helyreállítani nem is, de megmenteni mégis sikerült az eredeti szinkronsávot, ugyanis az a mai napig elérhető az interneten. A két hangsáv közötti technológiai különbség valóban jól hallható, hiszen az eredeti sávon még a vetítőgép keltette folyamatos zörej is hallható és a korabeli technikának köszönhetően nem is tökéletesen illeszkedik a szájmozgásra. Ugyanakkor Garas Dezső mellett olyan csapat gyűlt össze, akik miatt mindenképpen érdemes ezt a változatot választani. Néhány példa: Bánsági Ildikó, Földessy Margit, Szilágyi Tibor és még kisebb szerepekben is olyanokat hallhatunk, mint Láng József, Perlaki István, Makay Sándor vagy éppen Harkányi Endre.
Szintén érdekesség, hogy halála után is feltűnt egy szinkronban, hiszen "A külváros mélyén" című filmben a Profi részletét az ő változatával mutatták be. 1991-et követően sajnos nem szinkronizált többet, legutolsó stúdiós munkája a 2004-es, Perlasca - Egy igaz ember története, melyben sok más hazai színész mellett ő is szerepel, így saját magát utószinkronizálta.
Garas Dezső, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas, Nemzet Színésze díjjal kitüntetett, érdemes és kiváló művész 2011. december 30-án tért örök nyugalomra. Temetésén családja és rajongói mellett a teljes magyar színházi- és filmes szakma lerótta tiszteletét.
