Rögtön az elején tisztázzuk: a cím félrevezető, ugyanis Zenthe Ferenc nem csupán szinkronlegenda volt. Ugyan több mint 200 alkalommal szinkronizált, és Jack Lemmon állandó magyar hangjaként is tekinthetünk rá, mégsem a szinkron miatt jut elsőként eszünkbe, hiszen Zenthe Ferenc sokkal többet mutatott a szinkronnál. Igazi, nagybetűs Legenda volt.

Nincs ember – beleértve pályatársakat, és kollégákat is - aki ne szerette volna az egykori Nemzet színészét. Olyan nyugalom, és derű áradt belőle, ami még képernyőn keresztül is megérintette a nézőt, s ismeretlenül is elkönyveltük magunkban, hogy Zenthe Ferenc a végletekig jó ember.

Ezek nem csak üres találgatások a néző részéről, ugyanis a kollégák is mind-mind jó véleménnyel voltak a színészről. Kézdy György így fogalmazott: ,,én ilyen jó emberrel még életemben nem találkoztam”.

A véletlenül lett színész

Zenthe Ferenc 1920. április 24-én született Salgóbányán, Rameshofer Ferenc néven. Abban az időben nem ártott megválni egy-egy idegen hangzású vezetéknévtől, így a színész ükanyja, Zenthe Mária nevét vette fel, s ennek köszönhetően a Zenthe név nem halt ki. Apja ,,tisztességes” szakmát szánt neki, így beiratkozott a Budapesti Közgazdasági Egyetemre, ám egy jó barátja, Pécsi Sándor nem akart egyedül menni a Színművészeti felvételijére, ezért rábeszélte Zenthét, hogy jelentkezzen ő is. A felvételire Csokonai egyik versét vitte, amit palóc tájszólással adott elő. A felvételiztetők meghökkenve kérdezték: ,,hát hogy beszél maga?” – ,,Magyarul!” – felelte Zenthe. Ugyan a felvételiről kizavarták, mégis felvették. Első év után behívták katonának, így félbe kellett hagynia tanulmányait. A háború után volt osztályfőnöke munkát szerzett neki a pécsi színháznál. A színész az akadémián kimaradt oktatást élesben pótolta, így a közönség és a kollégák reakcióiból tanult. 1952-ben szerződtette a Madách Színház, mint ígéretes pozitív hős karaktert, ahol egészen 2005-ig játszott. Azt mondta, hogy a színpadon volt igazán otthon, mert ott tudott igazán merész lenni; amint lement a színpadról már bizonytalan volt.

,,Lehettem volna olyan hős, mint a Tenkes kapitánya!”

Ez a mondat a Szomszédok című sorozatban hangzott el a színész szájából egy postarablás után, amikor nem labancokat fogtak el, hanem bádogpisztolyos suhancokat.
Első filmszerepét 1953-ban kapta a Rákóczi hadnagyában. Ennek a filmnek a forgatásán tanult meg lovagolni, s az 1964-es Tenkes kapitányára már profin vágtatott. Erre a sorozatra így emlékezett egy Juszt László által készített interjúban: ,,nagyon szerettem, remek társaság gyűlt össze, egyik színész jobb volt, mint a másik. Ehhez hasonló öröm a Jób lázadása, ez az a két munka, amiért érdemes volt megszületni”. Élete során rengeteg filmben és sorozatban szerepelt. Legutolsó mozijában, a Magyar vándorban ,,önmagát” alakította, hiszen a Tenkes kapitányaként kellett kiinnia egy pohárból a vizet úgy, hogy közben a hozzákötözött székkel együtt áll fel, hátrakötött kézzel.

Egyik legismertebb, és legtovább tartó munkája a Szomszédok Taki bácsija volt, melyre a rendező, Horváth Ádám kérte fel. A színész nagyon szerette Takács István szerepét, ugyanis úgy tartotta, nagyjából olyan, mint ő maga: ,,a szerzők az egyéniségünkre írják a szerepeket, mi pedig saját magunkat alakítjuk, hiszen magánemberként is gyakran zsörtölődünk, hasonlóan kisebb-nagyobb problémákkal küszködünk. Mégis azt akarjuk példázni: az emberekbe vetett hittel, optimizmussal át lehet hidalni a gondokat, nehézségeket”.

Hang, játék

Zenthe Ferenc a mikrofon mögött is emlékezetes szerepeket tudhatott magáénak. Hallható volt a legendás Szabó család című rádiójátékban, ahol első karaktere vízbe fúlt, ám a hallgatók annyira hiányolták, hogy egy másik figura hangjaként kellett visszatérnie a hangjátékba. A színésztől azonban az ének egy darabig távol állt. A 2x2 néha 5 című filmben ugyan énekelt, de végül azt kérte, hogy énekelje fel valaki olyan a dalt, akinek ez a szakmája, így a filmben Vámosi János hallható. Ennek ellenére van egy felvétel, melyen a színész Komlós Jucival énekli az Azért vannak a jó barátok című dalt.

Szinkron tekintetében is említésre méltó Zenthe Ferenc munkássága. Hallhattuk rajz-és bábfilmekben is, mint például a Mekk Mesterben, a Lúdas Matyiban, a Süsüben, vagy például a Vukban is.

Szinkronkarrierje 1964-ben kezdődött a Jól bevált férj című filmben, melyben további magyar hangként szerepelt. Első találkozása állandó partnerével, Jack Lemonnal 1970-ben a Legénylakás című filmben volt, melyet további 19 közös munka követett. Dallos Szilvia: A szinkronizálás története című könyvében Zenthe Ferenc azt mondta, hogy nagyon szeret Jack Lemmonnal dolgozni sőt, büszkén említette, hogy a Legénylakás és a Furcsa pár című filmekben nyújtott alakításukért a debreceni szinkronfilm-szemlén díjat is kaptak. Nagyon szerette még a Második utca foglyai és a Sógorom, a zugügyvéd című filmeket, ám legkedvesebb szinkronjaként egy angol sorozatot említett, amit a Buszon néven láthattak a nézők. Korai szinkronéveire így emlékezett: ,,Akkoriban, ha valaki elmondott szinkronban egy mondatot, megtapsoltuk. A világ teteje volt egy ilyen teljesítmény. Egyszer Juhász Jóskát tapsoltuk meg, mert ő három mondatot mondott el egymás után szinkronban és teljes átéléssel. Ma már nehéz megérteni, mert most már lapozunk, papírról olvassuk a szöveget, sokszor nem is a játék jelent gondot, hanem a technikai megvalósítás.”

,,Hunyok egy hangyányit”

Zenthe Ferencet már 1954-ben kitüntették Jászai Mari-díjjal, majd 1975-ben Érdemes, s 1989-ben Kiváló művész lett. 1997-ben a Kossuth-díjat adományozták neki, majd hat évre rá szülővárosa, Salgótarján díszpolgára lett. 2012-ben születése napján megalakult a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház, s ez év elején még egy tortát is elneveztek a színészről.

Hogy mi volt a titka, nem tudni. Szerette az embereket, s úgy is viselkedett, hogy őt is csak szeretni lehessen: ha valaki megsimogatta a villamoson, azt is szívesen fogadta. Másik trükkje talán az alvás volt, ugyanis minden adandó alkalommal lefeküdt, akár tíz percekre is. Alkalom adtán, ha nem volt más, összetolt két széket, vagy próbák alatt a színház nézőterén szunyókált, majd tíz perc múlva is képes volt úgy felébredni, mint akit kicseréltek. Színésztársai is észrevették ezt a szokást, úgyhogy megtréfálták Zenthét. Egy színházi próbán való szunyókálásakor arra eszmélt fel, hogy kollégái egy rögtönzött ravatalnál állva búcsúztatják alvó barátjukat.

Zenthe Ferenc egy 2005-ös interjúban így fogalmazott: ,,amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább.” Most már a Jóisten jobbján alszik.

A színész feleségével, Katalinnal és fiával, Ferenccel

Szintén fiával, jó pár évvel később

Az unokákkal

A fotókat és a segítséget nagyon szépen köszönjük ifjabb Zenthe Ferencnek. 

(A fotók egyéb felhasználása nem engedélyezett!)