Szinkronlegendák Portrésorozat - Kun Vilmos

2020. szeptember 15. - paddydori

A budapesti Katona József Színház alapító tagja, a Jászai-díjas színművész, a Szomszédok erdésze, Dénes bácsi. Mindenki máshogy emlékszik rá, de egyetlen dolog közös bennünk - mind nagy szeretettel gondolunk Kun Vilmosra, aki már 5 éve nincs köztünk. Vele folytatjuk portrésorozatunkat, melyben tavaly október óta hónapról-hónapra a magyar szinkron szakma legendás alakjairól emlékezünk meg.

A színművész Győrben született 1926-ban, és kortársaihoz képest kissé későn, huszonkilenc évesen végezte el a Színművészeti Főiskolát. Pályája a szülővárosában, a Kisfaludy Színházban kezdődött 1955-ben. Ebben az évben találkozott későbbi feleségével, Olsavszky Évával, akivel mindketten a már említett fővárosi színház alapítói közé tartoztak.
Győr után Kaposvár következett, de játszott Debrecenben is, és 1980 és 82 között a Nemzeti Színház társulatát erősítette Sziládi János igazgatósága alatt. Ezután jött a Katona, ahol utoljára 2014 őszén lépett színpadra. Amennyiben pontosak a Színházi Adattár értesülései, Zsámbéki Gábor (a színház legendás rendezője) legtöbbször – huszonötször – Kun Vilmost rendezte.
A Petőfi Sándor utcai épületben töltött több, mint harminc év alatt összesen 67 darabban játszottak együtt feleségével. Amikor pedig külön szerepeltek, akkor szinte mindig felhívták egymást a szünetekben, beszámolva arról, kivel mi történt az aznapi előadáson.

Kun Vilmos és Olsavszky Éva a Machbethben a Katonában (2008, Szilágyi Lenke)

A "katonás" évek

A Katona Kamrájában kapott helyet 2010-től kezdve a Hatvan perc c. beszélgetéssorozat, melynek egyik epizódjában a házaspár is Veiszer Alinda vendége volt. Ebben hangzott el a színművésztől többek között az is, hogy “Nem vagyok panaszkodós természet. Persze a színész felett mindig van felhő. Azzal, hogy a pályára lép, megaláztatásokat is vállal. Ahogy gátakon mászik keresztül, innen, aki én vagyok, oda, aki pedig a szerep, kínkeserveket él át. S ha közben botlik, kegyetlenül figyelmeztetik rá. Így van rendjén, kell egy külső szemlélő, a rendező, aki a hibákra int. Mégis a beteg olyan orvost szeretne, aki nemcsak kíméletlenül megmondja, mi a baja, de időnként meg is simogatja. Nagyon önérzetes ember ne álljon színésznek”. Nem is készült eredetileg annak, ám szerencsénkre mégis ezt a pályát választotta.
Színházának oszlopos tagja volt, és mind a társulat, mind pedig a színházlátogató közönség a szívébe zárta őt. Előadásaikkal gyakran látogattak el más országok színházaiba, így Kun Vilmos (is) vendégszerepelt többek között Párizsban, Bécsben, Moszkvában, Prágában és Zürichben.
Kiemelkedő alakításai közé sorolják Cicero megformálását Shakespeare Julius Caesarjában, Firszt a Cseresznyéskertben, Vova karakterét a Jerofejev-féle Walpurgis-éjben, de eljátszotta Spiró György Koccanásának Öregemberét is, illetve 2004-ben például az Ivanov c. Csehov-dráma Jegoruskája volt. A Ledarálnakeltűntem c. előadásban Albert K szerepét játszotta el, Srbljanović Sáskák című drámájában pedig Jovic karakterét öltötte magára. A Gondnokság című különleges színházi sitcomban pedig a nagy kun szerepét osztották rá.

Jegoruska szerepében 2004-ben (Katona József Színház)

Dénes bácsi a "szomszédból"

Ha a színpad csak egy "szűk" körben való ismertséget hozott számára, a tévé minden bizonnyal országosat is. 1987 tavasza mérföldkő volt a magyar televíziózás történetében, hiszen akkor kezdődött el a korszak egyik legnépszerűbb sorozata, a Szomszédok - és meghatározó lett a színművész életében is, aki Dénes bácsit, az öreg erdészt alakította benne, akinél János (Trokán Péter) – az erdészházban – mindig meghúzhatta magát, ha épp összevesztek Almával (Fehér Anna).

Láthattuk őt ezen kívül a Szirmok, virágok, koszorúkban mint börtönigazgató, A három testőr Afrikában c. Rejtő-feldolgozásban a köztársasági elnök szerepében, a Sorstalanságban nagypapaként, a Buhera Mátrixban pedig ő volt Bandi bácsi. Az Angyalbőrben című sorozatban rengeteg szinkronizáló színész játszott főszerepet vagy tűnt fel olykor (bár valószínűleg nem ez volt a casting oka), így Kun Vilmost is láthattuk egy-egy epizódszerep erejéig.

A mikrofon mögött

Mosolygós, jóságos arca mellett hangjára is sokan emlékszünk, hiszen közel hétszáz filmben szinkronizált főbb, vagy épp mellékszereplőket. John Gielguldot (Törvényes gyilkosság, Titkos világ, Egyedül a ringben, Megkísértve, A pénz beszél) több alkalommal is megszólaltatta, csakúgy, mint Alain Cuny-t (A polip c. sorozat). Ismertebb szinkronszerepe volt viszont Desmond Llewelyn Q-ja három James Bond-filmben (Csak kétszer élsz, Aranyszem és A világ nem elég). A Knight Rider-sorozatban azt a Wilton Knightot (Richard Basehart) szinkronizálta, aki megmentette Michael életét, és a fia arcát varratta az övé helyére.

A Ternovszky-féle Egérút című animációs filmben ő szinkronizálta Zuzmót, az erdő bíráját, míg a Mickey egér klubjában és a Tigris színrelépben Füles hangja volt. Szinkronjai több évtizedig nyúlnak vissza, a Mary Poppinsban és A muzsika hangjában is hallhattuk őt.
Az emlékezetes Jákob rabbi kalandjaiban az eredeti Jákob rabbinak (Marcel Dalio) adta a hangját, a Rendőrakadémia-sorozatban Eric Lassard parancsnoknak (George Gaynes), A napfény ízében Ferenc József császárnak (Frederick Treves), A majmok bolygója első szinkronos változatában Dr. Zaiusnak (Maurice Evans), a 22-es csapdájában Daneeka dokinak (Jack Gilford), a Zeffirelli-féle Názáreti Jézusban pedig a Laurence Olivier által megformált Nikodémust magyarította.
Ő volt továbbá Serge, a pincér hangja is a Házibuli-filmekben, és hallhattuk őt sok Bud Spencer-Terence Hill filmben kisebb szerepekben. Az ifjú Indiana Jones kalandjai című sorozatban ő szólaltatta meg az idős Indyt, A pampák királyában pedig Geremias Berdinazzit.
A kétezres évektől kezdve a mikrofon mögött is egyre kevesebb szerepet vállalt, de az Amélie csodálatos életében még ő szinkronizálta Serge Melint Raymond Dufayel karakterében, itt fel is idézhetjük hangját. Egyik legutolsó munkájában a Ne szórakozz Zohannal! címszereplőjének édesapját magyarította nekünk.