1990 decemberének végén mutatták be Magyarországon a Ewingok életéről szóló sorozatot. A forgatás valójában 1978-tól 1991-ig zajlott, úgyhogy mire ráéreztünk a sorozat ízére, Amerikában már véget is ért.

Péntek este az Ablak című műsor után gyors volt a fürdés, mert kezdődött a Dallas (pontosabban ,,Dállász”)! Ezt a szériát még az is nézte, aki ,,nem nézte”, hisz ki ne álmodott volna arról, hogy ilyen környezetben éljen!

Kezdésként hangolódjunk a sorozat magyar főcímével:

A Dallas főcíme Kertész Zsuzsával

Az első feladat a szinkrongyártásban a magyar szöveg megírása, melyet ez esetben először Takácsi Gizella, majd Kálmán Judit dramaturg végzett. Utóbbi így emlékezett vissza a sorozatra Dallos Szilvia: Magyar hangja - A szinkronizálás története  című könyvében: ,,Felvázolódtak a családi, ismerősi, baráti viszonyok, eldőlt, hogy ki kit tegezzen. Ekkor lett Sue Ellenből Samantha, mivel a sorozat első fordítója, Takácsi Gizella jogosan tartott attól, hogy az eredeti név kiejtése (szú-elen) esetleg feleslegesen komikus effektust visz a filmbe, ami a fordítás halála. A Dallas forgatásához elmélyültem tanulmányoztuk a ló-árverések, a ranchon folyó gazdálkodás, a tőzsde világának szakkifejezéseit, majd próbáltunk mindent közérthető formába önteni, hiszen a sorozat a várakozásoknak megfelelően kezdettől fogva hatalmas népszerűségnek örvendett.”

Hazai György, a sorozat szinkronrendezője így emlékezett ugyanebben a kötetben: ,,Egy hosszú sorozatra nem könnyű szerepet osztani, különösen akkor, ha a rendezőnek az egészből csupán egy-két részt van lehetősége megtekinteni, és ez általában minden sorozat esetében így van. Olyan, mintha az ember fejest ugrana egy medencébe, de nem tudná, mennyi víz van benne. Nagy rizikó, mert nem lehet tudni, hogy a történet folyamán hogyan változnak majd a karakterek. A Dallasnál úgy éreztem, hogy szinte valamennyi figura ,,hívja” a megfelelő magyar színészt, csak diszponálni kell.”

Jockey Ewing – Larry Hagman – Kránitz Lajos

Jockey Takácsi Gizellának köszönheti nevét, ugyanis minden sorozatok egyik legrettegettebb karakterét eredetileg JR-ként, azaz John Ross-ként anyakönyvezték. Kránitz Lajos saját bevallása szerint nagyon szerette Jockey huncut játékát, és megtisztelőnek érezte, hogy nyolc éven át szinkronizálhatta Larry Hagmant. Hazai György azt tanácsolta a magyar színművésznek, hogy behízelgő, kellemes hangon adja a gonosz szereplőt, s ez teljességgel bejött. Az eredeti hangsávban nem szerepel Jockey jellegzetes cinikus kacaja, ezt Kránitz Lajos tette hozzá, hogy ezzel erősítse a gonosz jellemvonását. Átadom neki a szót:

Kránitz Lajos mesél Jockey-ról

Bobby Ewing – Patrick Duffy - Csankó Zoltán

Ugyan a sorozat már több, mint húsz éve ment a tévében, Csankó Zoltánt a mai napig ,,kísérti” a Dallas. Bár volt előtte szinkronszerepe, ezzel lett ismert: ,,tény, hogy sok mindent annak köszönhetek, hogy a Dallasban Bobby hangja voltam, de emiatt számtalan munkától elestem, s esek el a mai napig, hiszen sok néző számára változatlanul én vagyok a bársonyos hangú” – nyilatkozta a színész 2016-ban a nyugat.hu-nak. Szerencsénkre azonban e bársonyos hang kifejezetten gonosz szereplőket is megszólaltat, elég csak a Hupikék törpikék film változatára gondolni, ahol Hókuszpóknak adja a hangját, a The Walking Deadben meg aztán pláne fürödhet a magyar színész a gonosz szerepében. Mely más részlet is állhatna itt a sorozatból, mint Bobby zuhanyzós jelenete:

Bobby és a zuhany

Ellie Ewing - Barbara Bel Geddes – Dallos Szilvia

Dallos Szilvia fantasztikus hangja volt a kedves Ellie-nek. A pozitív szerep ellenére voltak kellemetlen élményei a magyar színésznőnek: ,,az mondjuk nem esett jól, amikor éjszaka felhívtak, hogy drága Ellie segítsen, és az illető elmesélte a családi problémáját. Azt gondolta, hogy én meg tudom oldani, mert a Dallasban olyan jó ember vagyok, hiába mondtam neki, hogy én Dallos Szilvia vagyok, és csak a hangomat adom oda, az nem az én életem.” Állítása szerint a sorozat elején nem igazán kedvelte a karakterét: ,,Az elején untam, mert Barbara Bel Geddes-nek nem volt valami izgalmas a szerepe, mindig olyan jó volt, mindig mindent megoldott, majd egyszer csak belelendült a figura, és kezdett vele történni egy csomó minden, úgyhogy a végére már nagyon megszerettük egymást” - mondta egy 2017-es interjúban a Ridikülnek. 

 Dallos Szilvia és Csankó Zoltán az ,,Arcok a hangok mögött" című színpadi műsorban

Jock – Jim Davis – Gera Zoltán

A Jockot megformáló Jim Davis a forgatás harmadik évében, 1981-ben sajnálatos módon elhunyt, így karaktere nem volt végig jelen a sorozatban. Magyar hangja Gera Zoltán volt, akinek életét megnehezítette a történelem: a ’60-as években útlevelet igényelt, hogy részt vehessen egy londoni Shakespeare-tanfolyamom, ám kérvényét elutasították. Nem tudván, hogy lehallgatják, és postáját is ellenőrizik, levélben értesítette erről a tanfolyam szervezőit, aminek eredményeképp 9 hónapra börtönbe került. A letöltött idő után folytathatta munkásságát, amiért 2013-ban megkapta a Kossuth-díjat, és szűk egy évig a Nemzet Színésze címet is élvezhette. Elmondása szerint a szinkron értékét minden színésznek fel kell ismernie, hiszen a munka során találkozhat a világ legjobb és legrosszabb színészeivel, akiktől sokat lehet tanulni.

Gera Zoltán, mint Jock Ewing

Linda Gray – Samantha – Szerencsi Éva

Linda Gray – mint az alábbi videóban láthatjátok – Larry Hagmanhez hasonlóan járt Budapesten, a Friderikusz Showban. ,,Samanthát” nem csak a stúdióban faggatta a magyar riporter, hanem elvitték Gazdagrétre, a Lantos utca 8 helyszínére, ahol felcsöngetett az ott lakókhoz. Magyar hangja Szerencsi Éva volt, akit az Abigél Vitay Georginájaként zárt szívébe az ország. Szerencsi Éva rendkívül fiatalon, 52 évesen hunyt el. A Kiskegyed a 2004-es egyik szeptemberi számában megemlékezett a színésznőről, s egy korábbi interjúból idéztek, amiben a színésznő a Dallasról beszélt: ,,szerettem ezt a munkát. Ha jó a színész és jó filmben játszik, öröm szinkronizálni. Ha pedig némi pluszt is tudok hozzáadni a szerephez, akkor már némi megmérettetésről is beszélhetünk”.

Pamela – Victoria Principal – Simorjay Emese

Pamela Barnes Ewing Bobby felesége, és Cliff Barnes testvére volt, ami számtalan konfliktusra adott okot. Magyarul Simorjay Emese hozta el nekünk a szépséges Pamelát, aki 2010-ben adott interjút a Vipcastnek: ,,voltak hézagok, amikor nem szinkronizáltunk; nem ültünk ott egész nap, csak amikor mi voltunk jelen, és beszélgettünk valamelyik partnerrel. Nem is mindig tudtam, hogy a többi szálon mi folyik, úgyhogy ha kérdezte valaki, azt kellett mondjam, hogy meg kell nézni, mert arra nem volt idő, hogy minden részt átbeszéljük, csak azt a szituációt, amit mi szinkronizáltunk. Pamela teljesen más figura mint én, de az idők során teljesen bele tudtam bújni a bőrébe. Biztos, hogy hatott rám, talán a szétszórtságomat komolyabbá tette abban az időben.. Nagyon szerettem a magyar stábot, egy család volt.”

Pamela, mint Simorjay Emese

Lucy - Charlene Tilton - Balogh Erika

A Jászai Mari-díjas Balogh Erika szólaltatta meg a sorozatban Lucyt, Ellie és Jock unokáját. A Művésznő örömmel mesélt nekem a sorozatról: ,,Másodikos főiskolás korom óta szinkronizálok, akkoriban nagyon sok munkám volt. Lucy eredeti hangja rendkívül kellemetlen, éles és visító, úgyhogy a rendező azt gondolta, hogy mivel én a kellemesebb, lágyabb hangszínt képviseltem, talán javíthatok a figurán. Az első rész előtt a művészvetítésen megismerhettük a figurákat, a karaktert, a helyszínt. Hatalmas dolog volt látni akkoriban, hogy így is lehet élni: gyönyörű farm, lovak, autópark… A sorozat rendszeres munka volt, naponta dolgoztunk vele, igen jó csapattal. Akkoriban együtt zajlott a szinkron, akár 3-4-en is voltunk egyszerre a stúdióban. Jó pár évvel a Dallas után meghívták Magyarországra „Lucyt” és vele együtt A klinika című sorozatból az Elke nővért játszó Barbara Wussowt, akinek szintén én voltam a hangja. A műsor során én szinkrontolmácsoltam őket, s azt mondta az amerikai színésznő, hogy nagyon irigyel engem, mert ha két ekkora művészt szinkronizálok, akkor biztosan én is milliomos vagyok. Helyre tettük, hogy Magyarországon azért nem akkorák a gázsik, mint Dallasban. A sorozat legújabb évadába is hívtak, de már csak pár mondatos szerepem volt.”

Lucy - Balogh Erika

Cliff Barnes – Ken Kercheval – Végh Péter

Végh Péterrel már beszélgettem egy jót a Gengszterkorzóról, melyben a főszereplő, Nucky Thompson karakterét szinkronizálta, s a magyar színművész rendkívül kedvesen állt rendelkezésemre akkor is, amikor egyik legemlékezetesebb szerepéről kérdeztem.

Szinkronjunkie: Mennyire unalmas, hogy ha a Dallasról kérdezik?

Végh Péter: Férfiasan bevallom, hogy halálosan unalmas már, ugyanakkor valahol mindig jólesik. Pont 30 éves voltam, amikor elkezdtem szinkronizálni a Dallasban, és azóta nagyjából ötévenként előkerül a téma, de ezzel semmi baj nincs. Szeretjük is, meg már nem is annyira.

SzJ: Amikor elkezdődött a sorozat szinkronja, lehetett tudni, hogy ez ekkora durranás lesz?

VP: Lehet, hogy valaki a szinkronban tudta, vagy megszagolták, de mi nem tudtuk, hogy ekkora port fog kavarni a sorozat. Senki nem foglalkozott ezzel menet közben, inkább csak amikor már túl voltunk az első 4-5 hónapon, akkor kezdett el igazán világossá válni, hogy ez nagyon betalált. Akkora sikere lett, hogy talán az ország minden harmadik-negyedik családjában nézték. A kezdet kezdetén nem is foglalkoztunk ezzel, csak azt tudtuk, hogy indul egy sorozat, amiben benne vagyunk. Hazai György rendezte, aki a szinkronrendezés egyik ősatyja. Eufórikus érzés volt vele a munka. Hihetetlen olvasottság, kulturáltság, és elképesztő humor jellemezte. Olyan hangulatot teremtett, hogy mindenki alig várta a következő felvételeket.

SzJ: Hazai György egy régebbi beszélgetésben azt mondta, hogy sokan nem voltak megelégedve a szerepükkel, de Ön egyből megkedvelte Cliffet. Mit látott benne, amitől szimpatikus volt?

VP: Imádtam, hogy majdhogynem egyedüliként ő a frontharcos. A Ewing-családdal és Jockey-val szemben csakis Barnes volt a rivális ellenfél, mindenféle úton-módon megpróbált betenni Jockeynak, és ezt több-kevesebb sikerrel tette. Ez az alapfelállás volt megfűszerezve a Ken Kercheval nyújtotta szkeptikus és fanyar humorral, de ezzel együtt emocionálisan egy nagyon gazdag színésznek tartottam. Rendkívül drámai tudott lenni, nagyon őszintén és hitelesen esett össze lelkileg, amikor a történet úgy hozta, ugyanakkor nagy harcos és kifejezetten humoros is tudott lenni. Nagyon szerettem őt.

Végh Péter szinkronizál (a fotó a színész tulajdona)

SzJ: Volt pozitív, vagy akár negatív hatása a karrierjére annak, hogy Ön volt Cliff Barnes hangja?

VP: Hogy mennyire volt pozitív vagy negatív, nem tudom megmondani. Én akkor pályakezdő színész voltam, még csak 2-3 éve voltam a Nemzeti Színháznál, és 30 évesen kaptam meg ezt a szerepet, így Cliff Barnes-t szinkronizálva előbb lett nevem a szinkronszakmában, mint a színpadon. Amikor a Dallas ment, akkor a hentes és a pék is megismert a hangomról. És ez végig ott maradt a pályámon, abban az értelemben, hogy amikor a nevem bárhol felmerült, akkor mondták, hogy ,,Ja persze, a Cliff Barnes”. Nagyjából négy éve lehetettem a Nemzeti Színház tagja, és a Don Carlos címszerepét játszottam Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre mellett, ami nagyon nagy kegy volt a sors részéről. Amikor egyik este az előadás után kimentünk meghajolni, középen álltam, mint címszereplő. Jobb kezemmel fogtam Bessenyei Ferenc kezét, aki az apámat játszotta, bal kezemmel pedig Sinkovits Imréét. Előrementünk és valaki a karzaton hangosan felszólalt, hogy ,,Nézd, ott van a Cliff Barnes!” Ez azért csodálatos, mert a világirodalom egyik leghosszabb szerepét játszottam végig, két és félórás volt az előadás, és még Don Carlosként is Cliff-fel azonosítottak. Ez csak egy történet, millió egy ilyet lehet hallani a szakmából. Hozzátartozik a pályámhoz. Nem is negatív, nem is pozitív, jó, hogy volt, és jó, hogy van. Ha ismétlik a Dallast, jó érzés, ha mondják, hogy hallottak. De főleg az volt a jó ebben, hogy fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt, úgyhogy a pályámnak nagyon meghatározó szakasza volt, és Hazai Györgynek és a többi kollégának is rengeteget köszönhetek.

SzJ: Én majd melyik színházba mehetek, ha fel akarok szólalni a karzatról, hogy ,,nézd, ott van Cliff Barnes?”

VP: Ha újra beindul a színházi élet elsősorban a pótlásokra kerül sor: jó eséllyel a Valahol Európában, a Tesztoszteron és a Ha elállt az eső című darabokban leszek majd látható a Jászai Mari Színházban. A tervezett premierekről még nem tudni, hogy mikor kerül rájuk sor.

Jockey megint túljár Barnes eszén

Ray Krebbs - Steve Kanaly – Melis Gábor

Steve Kanaly csupán a harmincas évei elején járt, amikor elkezdték forgatni a sorozatot, ma 74 éves. Magyar hangja Melis Gábor 1972-ben diplomázott a Színház-és Filmművészeti Egyetemen; jelenleg az Operettszínház társulatát erősíti. Hangja rendkívül különleges, nem véletlen, hogy ő az egyik legfoglalkoztatottabb színész a szinkronban, munkáinak számát felsorolni is nehéz, hisz számtalan filmben és sorozatban hallhattuk. Sajnos manapság már kevés szinkront vállal.

A sorozat 357 epizódjában rengeteg színész megszólalt a főszereplőkön kívül, például Hegyi Barbara, mint April (Sheree J. Wilson), Carter (George Kennedy) mint Csurka László, de Donna (Susan Howard) is emlékezetes szereplő volt, őt Balogh Emese szólaltatta meg.

A magyar színészek rendkívüli módon benne voltak a sorozattal kapcsolatos gegekben, így paródiaszinkront is készítettek:

A még különlegesebb videót szintén az MTV adta le a '90-es évek elején, amikor a magyar színészek saját karakterüknek beöltözve adtak elő egy paródiát, és még énekeltek is a végén:

Nektek ki volt a kedvenc szereplőtök a Dallasból? Szerettétek a 2010-es években készült folytatását? Meséljetek, nosztalgiázzunk együtt!