Két-három éves korom óta komoly rajongója vagyok a dinoszauruszoknak. Az egész egy egyévados rajzfilmsorozattal, a Dino Ridersszel kezdődött, majd folytatódott a képeskönyvekkel (sőt saját dinoszaurusz határozó készítésével), majd kulminálódott a Kanári-szigetekről megmentett, nézhetetlenre másolt Jurassic Park videókazettával. Az őslénypark törzsközönségével szemben nekem a második rész, az Elveszett világ volt a kedvencem - ezért is örültem, hogy úgy hírlett, Jeff Goldblum (és Szabó Sipos Barnabás) komolyabb szerepet kapnak a második trilógia lezárásában.
Már a június 7-i premier előtt gyülekeztek a sötét fellegek a film körül, hiszen az első kritikák gyalázatosan lehúzták a filmet. Ezt megtámasztotta egy érdektelen előzetes, úgyhogy elvárások nélkül ültem be a nyár sikerfilmjének várt Jurassic World: Világuralomra.
Nem kellett csalódnom - mármint az elvárások hiánya miatt, ugyanis ez a film megint a "fejlesztett filmek" vonalát erősíti. A történetbe nem is érdemes belemenni, hiszen pontosan ugyanaz, mint az előző 5 részben. Emberek kihasználják a természetet, gonosz vállalkozó jobbról színre be, T-Rex balról színre be - az pedig előre sejthető, hogy ki fog nyerni. Nyoma sincs már annak a léleknek és szívnek, amivel Steven Spielberg az első két epizódot készítette. Sokkal valószínűbb, hogy a filmhez forgatókönyv helyett jelenet vázlatok és látványtervek készültek csak, és ezt próbálták meg összekötni valami történetszerűvel. A film emiatt olyan, mint egy novelláskötet, jobb és rosszabb írásokkal, amikben az a közös, hogy egy vagy több magánszemély úgynevezett őshüllők elöl menekül.
Persze, az egyszeri dínórajongó szíve azért meg-megdobban, hiszen nemcsak ismerős lényeket lát, de azt is megmagyarázzák a filmben, hogy eddig miért nem láttunk a legújabb kutatásoknak megfelelő dinoszauruszokat. Így több őslény tollazatot is kap, bár a hangjuk és méretük tekintetében azért még mindig nem a Jurassic World lesz a szakmai mérce.
A film rendezője, Colin Trevorow, megirigyelhette a Tenet hangzását és minden eddiginél magasabbra tekerte a hangerőt - IMAX-ben néha konkrétan bántó is volt (pont, mint a Tenet esetében). Ha hozzávesszük, hogy az előző két rész zeneszerzője, Michael Giacchino is inkább feszültségkeltő futamokat írt, akkor a moziból kijövet akár azt is érezhetjük, mintha a történet folyamának hiányát ezzel próbálnák palástolni.
Összességében egy látványos, de rendkívül furcsa alkotás, amely ugyan méltatlan a nagy elődökhöz, de a 4-5. rész szellemiségét azért érezni rajta. Egyszer érdemes megnézni a nagyvásznon, de valószínűleg kevesekben fog valódi nyomot hagyni.
Magyar szinkron
Sok változás a hatodik részre nincsen, Dóczi Orsi szinkronrendező a korábbi gárdát trombitálta össze a magyar változat elkészítéséhez. Jó volt hallani, hogy figyelembe vették a rajongók kérését és az előzetes után Vándor Éva visszakapta Laura Dern magyar hangjának szerepét. Párosuk közel 30 év után még mindig remekül működik, ahogyan meglepő módon a szokottnál lelkesebben szinkronizáló Dörner György és Sam Neil is.
Csak Szabó Sipos Barnabást sajnáltam egy kicsit, aki az Elveszett világ után végre ismét nagyobb szerepben térhetett vissza - viszont karakteréről az alkotók nem tudták eldönteni, hogy a második rész hőse vagy a Thor Ragnarök Nagymestere legyen.
Miller Zoltán és Ruttkay Laura párosa az előző két epizód után végre simulékonyabban működik - bár meglepően kevés jelenetben vannak együtt, így sajnos a szerelem igazi kibontakozását a film a fantáziánkra bízza.
Speier Dávid fordítása gördülékeny és magas szintű volt, de a végeredmény bekerült egy mondat, amin mindenki felszisszent. Két szereplő beszélget és az egyik megemeli a hangját, mire a másik: "Nem tetszik ez a HANGÜTÉS!" Nem jött volna ki a "nem tetszik ez a hangnem" a szájmozgásra?
A szinkron - a film egészéhez hasonlóan - komoly épít a nosztalgiára, amelyet megkoronáz az is, hogy VÉGRE a film végén ismét megszólalhatott a legendás Bozai József, aki felolvasta a stáblistát. Ez azért számít különlegesnek, mert a mai filmeknél a legtöbb stúdió már csak azt engedi, hogy a magyar stáb a hivatalos stáblista után, egy külön listában jelenjen meg.
