Az aktuális mozifilmek után egynéhány sorozat kritikáját is szeretném elkészíteni, hiszen az elmúlt években egyre több nívós, hetven év alatt is élvezhető sorozat kerül a magyar csatornák műsorára. A nívós sorozat pedig nagyobb (ez természetesen relatív) büdzsét eredményezhet, azaz több ismertebb szinkronhangot a számunkra.
Ez egyébként egy furcsa helyzetet is eredményez. Ti éreztétek már, hogy előre tudjátok, ki a gyilkos – már a magyar hangja alapján? Nos, ennek oka, hogy a nyomozós sorozatok tematikája szerint a gyilkosig való eljutás során 2-4 emberrel kerülnek szorosabb interakcióba a nyomozók. Ebből a legtöbb szövege általában a gyilkosnak van, hiszen az USA-ban az a totális tévképzet uralkodik a filmkészítésben, hogy a habzó szájú sorozatgyilkosok az epizód végi lebukás után szomorkás arccal minden esetben hosszan, részletesen be kell vallják bűnüket. „Igen, én, a komornyik tettem, a gyertyatartóval, a nappaliban. Satöbbi, satöbbi…” – azaz nekik, a gyilkosoknak, extra monológ is jut. Így viszont a büdzsébe még beleférő extra, ismertebb hangok rendszeresen a gyilkos szerepét kapják, hiszen nem hívják őket be egy-egy stúdióba dolgozni egy 2 mondatos szerepért. Ez a tendencia talán pont manapság, a Dr. Csont és a Mentalista c. sorozatoknál látszik megszakadni, ahol az anyagi keretbe több, extra, ismert hang is befér, így az ember nem szúrja ki a gyilkost 3 másodperc után.
Az RTL Klub először 2007-ben tűzte műsorra az amerikai Fox csatorna Bones című műsorát. A cím a magyar keresztségben Dr. Csont lett, amely megfelelt az akkori trendeknek: a jó hangzást és az értelmet akár teljesen mellőző, direkt üzenetet kötelezően közvetítő címek születtek.
A gyenge címen túl azonban a Dr. Csont az RTL egyik legnézettebb sorozata, főként a 18-49-es korosztályból hoz jó számokat. A történet szerint Dr. Temperance Brennan, elismert, amerikai antropológus szakértő a főként történelmi-társadalmi kutatásait való életbeli esetekre kénytelen cserélni, mikor felkéri az FBI, hogy segítsen továbbgördíteni egy nyomozást. Innentől aztán nincsen megállás: egy csapatot hoznak létre, amely évadokon keresztül különböző helyekről előkerült csontok és holttestek alapján gyilkosokat kapnak el. A sorozat legtöbb epizódja élvezetes és, bár a hideg futkos a hátamon az olyan helyzetektől, amikor az antropológus szakértő FBI kihallgatást vezet, vagy éppen fegyvert kap, a laborasszisztensek pedig külső helyszínre mennek nyomozni, DE a sorozat kontinuitásához ezekre sajnos szükség van. Gondoljunk csak bele, milyen remek sorozatrészek lennének, amikor a magyar egészségügyben dolgozó Dr. Desanel Emília a gyilkos felderítése, kihallgatások vagy pisztolyharcok helyett 60 napig vár a rendőrségi postára (természetesen tértivevényes küldemény), míg megérkeznek a tárgyi bizonyítékok…
Bertalan Ágira két okból eshetett a választás: egyrészt 1998. óta bizonyít különböző sorozatok főbb és mellékszerepeiben (pl. Szex és New York), így érett neki egy „saját” sorozat, másrészt – talán ennél még dominánsabb szempontként – a két színésznő külseje és hangtónusa egyaránt hasonlít egymásra. Ágit jó választásnak gondolom, hiszen az elmúlt öt évben hibamentesen szórakoztat a karakter szerepében. Már az első résztől kiválóan eltalálta azt a hideg, racionális hangot, amelyet a karaktert alakító amerikai színésznő is megüt.
David Boreanaz (Seeley Booth ügynök) – Széles Tamás
Széles Tamás napjaink egyik legfoglalkoztatottabb, „A” listás szinkronszínésze. Bár szinkronos pályáját nem ma kezdte (Fekete Vipera, Trópusi hőség, Lois és Clark – Superman legújabb kalandjai – Na, jön az a nosztalgia?) a Temperance Brennan karakterének ellensúlyozásául szolgáló FBI ügynök, Seeley Booth mégis az egyik első sorozatbéli főszerepe, amelyet azóta számtalan követetett már. Tamás hangja biztos pont bármely sorozat számára, hiszen egyszerre érzelmes és férfias. Tamás karrierje egyébként kettéágazó: míg a tévében és a mozifilmekben rendre amerikai szépfiúk és akcióhősök (Ben Affleck, Sam Worthington) hangját kölcsönzi, addig színházban visszahúzódóbb, mélyebb karaktereket osztanak rá.
Michaela Conlin (Angela Montenegro) – Kéri Kitty
A jónéhány szappanoperabeli szinkronszerepet maga mögött tudó Kéri Kitty manapság ritka vendég a tv képernyőjén. Szerencsére a „Brazil éra” háttérbeszorulása óta már csak olyan nívós produkciókban hallhatjuk, mint a Lost, Maffiózók, Róma, Szex és New York. A szereposztás jól sikerült, hiszen vidám, cserfes, a tudósokból álló társaságból fél lábbal kilógó Angela karakterét Kitty remekül hozza. A választás rá inkább a külső hasonlóság miatt eshetett és – bár Michaela Conlin sem játszik rosszul – Kéri Kitty hangjátékával közelebb hozza hozzánk és több élettel tölti meg a karaktert.
Viczián Ottó, Széles Tamáshoz hasonlóan főként amerikai akcióhősök szerepeiben hallható (pl. Brendan Fraser a Múmia filmekben). Színházban őt is igen érdekes volt látni mélyebb szerepben, miközben az ember ahhoz van szokva, hogy főként halottak üldözik vagy éppen Predatorokra lövöldözik. A szó szerint is bogaras Dr. Hodgins szerepére unikális választás volt Ottó, hiszen sem hangilag, sem kinézetileg nem hasonlítanak. Viczián Ottó egyik sajátossága, hogy hangja egyszerűen nem tud nem kedves lenni. Így, amikor pl. gyilkost alakít a Mentalista c. sorozatban (eddig két részben is), az számomra nem működik. Dr. Hodgins karakterénél viszont az amerikai színész hidegségét és az USA-beli Steven Seagal School for Gifted iskola drámatagozatán elsajátított, a valóságban nem túl kifejező arcjátékát remekül ellensúlyozza. A karakterhez egyszerűen kellett egy tapasztalt, profi hang, ahhoz, hogy jó legyen.
Tamara Taylor (Dr. Camille Saroyan) – Törtei Tünde
Tamara Taylor színésznő eredeti hangját hallgatva nem is kaphatott volna jobb hangot, hiszen gyakorlatilag egy az egyben Törtei Tünde. Na, jó, talán Törtei Tünde + napi fél karton cigi. Tünde manapság nem a fősodor tagja, gyakran inkább „további magyar hang”, azonban kiválóan megállja a helyét főbb szerepekben is (pl. Dexter c. sorozat – Julie Benz).
John Francis Daley (Dr. Lance Sweets) – Molnár Levente
Molnár Leventét már a Pókember film kapcsán kiveséztük. Ha az eredeti hangot is meghallgatjuk, kiderül, hogy az amerikai színész hangja nem is lehetne távolabb Leventéétől. Ez klasszikus felállás a magyar szinkronban (pl. Széles Tamás és David Boreanaz hangja is erősen eltér), ilyen esetekben a választás alapja a külső hasonlóság vagy a karakter típusa (itt talán a színész fiatalsága lehetett igazán döntő) lehettek. Ez pedig egy ütős egymásra találás, mert Levente kiválóan hozza az esetlen, okoskodó, kezdő, mégis profi pszichológust.
Összegzés: A ma futó szériák közül a Bones volt az egyik első, így az általa felvonultatott szinkrongárda manapság már jónéhány helyen hallható, ilyen-olyan kombinációban. Köszönhetően a sokszor elismert, komoly, hazai színészek alkalmazásának, a sorozat a magyarításnak köszönhetően több élettel telt meg, emberközelibb lett, mint korábban. És, bár a gyilkost még mindig sokszor ki lehet találni szinkron alapján, nekem 10/10.
