mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

Hol találkozhatunk kedvenc hangjainkkal? A Katona József Színházban! - I. rész

2015. október 20. - merlinicus

I. rész
(avagy interjú Rajkai Zoltánnal és Elek Ferenccel)


Ismét egy új rovatot indítunk! Ezúttal azt a kérdést szeretném feszegetni, ami sokakban felmerült már: hol találkozhatunk a kedvenceinkkel? 

A rövid válasz az, hogy színházban. A hosszabb válasz pedig, hogy néhány szinkronhang gazdáját színházban, másokkal fellépéseken, megint másokkal pedig - sajnos - legfeljebb a nyílt utcán tudunk összefutni.

A magyar színhákatona1.jpgzi élet az elmúlt néhány években egyértelmű felívelés jeleit mutatja. Egyre modernebb, emészthetőbb, emberközelibb kísérletek zajlanak a nézők becsábítására. A szinkronrendezők is egyre gyakrabban fordulnak meg a nézőtéren - az igényes rendezők körében újra divatba jött a fiatal tehetségek felfedezése. 

Katona József Színház. A Katona. Művészszínház Budapesten, a belvárosban. Szinte kivétel nélkül minden előadás telt házzal fut, mégis rétegszínház. Nem harsány, nem operett, bár a zenék díjnyertesek, mégsem énekelnek esténként jól csengő musicaleket. A színház, amit nem ismer mindenki, pedig mégis. Hiszen, ha azt mondom, hogy itt dolgozik Thor, Vasember és Batman, Harcigép, Hulk, Lock kapitány, az Építész és MINDKÉT Merovingi a Mátrixból, Hókuszpók a Hupikék Törpikékből, Nyuszi a Micimackóból, dr House, Sherlock Holmes, a Facebook alapítója és a leendő Lex Luthor... Ugye, hogy mindenkinek beugrik?! 

Négy kiváló, katonás színész mesél a Katonáról, szinkronról, kedvenc figurákról - röviden. Olvassátok őket, aztán irány a Katona József Színház!

Rajkai Zoltán
8d0a1628a_double_06_new_small.jpg

Szinkronjunkie: Kérlek, mutasd be nekünk a Katona József Színházat!
Rajkai Zoltán: A Katona nem egy szokványos bulvárszínház vagy népszínház, hanem igényes művészszínháznak mondanám. Minden előadás elkészítése mögött értékes gondolatok, művészi ambíciók rejtőznek, melyek reflektálnak az aktuális és egyetemes társadalmi, politikai folyamatokra vagy éppen az emberi kapcsolatokra. Mindemellett egy kísérletező színház is, amely keresi az új színházi formákat, lehetőségeket - mindezt progresszív, de fogyasztható, közérthető, igényesen szórakoztató módon teszi, kerülve a "lila" művészkedést. A Katonában egyszerre lehet sírni és nevetni is!

 

SzJ: A budapesti színházakat áttekintve szembetűnő, hogy nálatok szinte kivétel nélkül minden színész szinkronizál. A legfiatalabbaktól kezdve egészen a nemrég Nemzet Színészévé választott Szacsvay Lászlóig, illetve a színház igazgatójáig, azaz Máté Gáborig bezárólag mindenki aktív a szakmában. Mennyire van jelen a szinkron a társulat életében?

RZ: Szoktunk azzal viccelni, hogy mi, Katonások vagyunk a szuperhősök, hiszen a Marvel képregényfilmekben mi adjuk Vasembert (Fekete Ernő Tibor), Thort (Nagy Ervin), Harcigépet (Takátsy Péter), Dr. Erik Selvig (Máté Gábor) professzort és Hulkot (Rajkai Zoltán) is. Napi szinten a társulati életre azért ez nincsen befolyással. Viszont a színészek között sokszor szóba kerül maga a szinkron szakma. Nemrég megalapítottuk a Színházi Dolgozók Szakszervezetének Szinkron Alapszervezetét, amellyel megpróbáljuk elérni, hogy a magyar szinkront helyén és értékén kezeljék, mert az utóbbi évtizedekben romlott a színvonal és az anyagi megbecsülés. Ennek része volt többek között az is, hogy Katonában renszeresen megrendezésre kerülő Kultúrpolitika c. kerekasztal beszélgetés egyik előadása kifejezetten a szinkron aktuális helyzetét járta körül.

 

SzJ: Sokfelé halljuk mostanában a hangod: reklámokban (UPC), sorozatokban (Sherlock és Watson, Sherlock, Walking dead), illetve mozifilmekben (Bosszúállók 2.). A sok munka közül mi áll hozzád a legközelebb?

RZ: Szeretem a változatosságot, ilyen tekintetben mindenevő vagyok. Ami viszont nagyon fontos számomra, az a minőség. Abban a tekintetben is, hogy amit létrehozunk, minőségi munka legyen, de olyan tekintetben is, hogy az alapanyag, amit kapunk, milyen minőséget képvisel. Ez lehet egy 20 perces kisfilm vagy éppen a Sopranos, a Girls, illetve a Walking dead című kiváló sorozatok. Egy nagy kedvencem volt például a Városfejlesztési Osztály, amely kimagaslóan jó sorozat volt.

 

8d0a1575a_small.jpgSzJ: Ha „katonás” kollégákkal dolgoztok együtt, vannak nagy összekacsintások?

RZ: Sajnos a hangfelvételek során legtöbbször ma már egyedül vagyunk, de mikor mégis van szerencsénk találkozni, annak mindig örül az ember. Ilyenkor otthonosabb a közös munka, hiszen egy összeszokott társulat vagyunk. Kiemelkedően jó a munkakapcsolatunk egymással. Például voltunk egyszer közösen egy külföldi workshopon. Míg a nyugati kollégáknak egy témában 7-8 ötletük támadt, addig a mi társulatunk 78-at tett le az asztalra.  A szinkronban is sokat segít, ha az ember közös hullámhosszon van a többiekkel.  

 

SzJ: Ha már szóba kerültek a képregényfilmek: hogy tetszett a Bosszúállók 2. része?

RZ: Számomra a filmből az jött át, az volt az érdekes, hogy az amerikai kollégák mennyire jól szórakoztak forgatás közben. A Bosszúállók nem egy mély, komoly színészi kihívásokkal teli munka. Szerintem a színészek konkrétan végighülyéskedték az egészet és mellesleg felvettek néhány jelenetet is. (nevet) Valahogy a szemük sarkában állandóan ott bujkál valami kis huncutság, amivel ezt a képregény világot idézőjelbe teszik.

 

SzJ: Mindkét, jelenleg is futó Sherlock Holmes – sorozatban szinkronizálsz, ráadásul az egyikben a címszereplőt, míg a másikban legismertebb ellenlábasát, Moriarty-t alakítod.

xt022203_small.jpgRZ: Sokat tanulhatunk ezekből. Az a fajta gondolkodás, következtetési képesség, amit Sherlock a Sherlock és Watson című sorozatban mutat, valahogy átszivárog az emberbe. Otthon már több alkalommal sikerült így, ilyen Sherlock féle következtetésekkel megtalálnom a gyerekek által elhagyott dolgokat. (nevet)

Az angol sorozat, illetve Moriarty karaktere bonyolultabb, hiszen sok komoly, nehéz jelenete volt a színésznek. Majoros Eszter (a Sherlock című sorozat szinkronrendezője – a szerk.) amint meglátta az angol színészt, egyből én jutottam eszébe mivel nagyon hasonlítunk. Moriarty belépő jelenetét igencsak élveztem, szép kihívásnak tartom.

 

SzJ: A SzíDoSz Szinkron Alapszervezetének elnökségi tagjává választottak. Mi az elnökség célja, illetve milyen feladatokat lát el?

RZ: A mostani célunk, hogy olyan stratégiát dolgozzunk ki, aminek a mentén haladva elérhetjük, hogy a szakmánkat újra értékén kezeljék és a minőség újra eljusson oda, mint, amikor azt mondták, hogy a magyar szinkron világszínvonalú. Tárgyalunk a stúdióvezetőkkel, megrendelőkkel, a forgalmazókkal. Tulajdonképpen egy több százmilliárd forint forgalmú piac közepén van a szinkron szakma, ahol a mozifilmek forgalmazásától kezdve a televíziós társaságokon át a reklámokig nagyon sok szereplő van. Ennek ellenére a szinkronra olyan kevés pénz jut, ami nem tükrözi a hozzáadott értéket. Az világosan látszik a forgalmazók kimutatásaiból is, hogy szinkronizálásra szükség van. A magyar szinkron a magyar kultúra alpavető és fontos része. Egyidős (80 éves) a magyar televíziózással. Társadalmi igény. A kultúránkban a legnagyobb teret elfoglaló televíziós és filmes média következtében a szinkron szakma a magyar nyelv megőrzésének és ápolásának fontos oszlopa. Ezért szükséges, hogy feladatának megfelelő minőséget és rangot képviseljen.

A szinkron szakma a rendszerváltáskor elkövetett egy komoly hibát. Kihagyta az érdek- és jogérvényesítés intézményét. Szerdán még szocializmus volt, csütörtökön már kapitalizmus, de a díjazás nem változott. Ezzel akkor mindenki elégedett volt, mert még nem láttuk, hogy 20-25 év múlva hova vezet a kapitalizmus: az exponenciálisan növekvő mennyiség, a rövidülő határidők, a stúdiók közötti árverseny előidézte a minőség romlását, a színészi állomány "felhígulását" és a bérek radikális csökkenését. A Szinkron Szakszervezetben ezzel a kifelejtett érdek- és jogérvényesítéssel megpróbáljuk helyre tolni a szakmát.

 

Elek Ferenc

xt022269_small.jpgSzJ: Kérlek, mutasd be a Katonát a leendő nézők számára!

Elek Ferenc: A mai korra reagáló, igényes, jó értelemben vett művészszínház. Egy szórakoztatóan komoly színház.

SzJ: Hogyan jelenik meg a szinkron az életedben?

EF: Általában délután, két próba között vagy előadás előtt van rá idő. Szerencsére engem a szinkron nem fáraszt, inkább pihentet, úgyhogy nagyon örülök, hogy ezt csinálhatom. Másfajta koncentrációt igényel

Amikor pedig kapsz egy kiváló filmet, sorozatot vagy akár hangalámondást, az külön bónusz. A stílus számomra nem is különösen fontos, inkább a színészi játék, amit a képernyőn látni. A jó színészt mindig kihívás magyarul hozni, de a rossz színészben is van jó, hiszen őket pedig lehet javítgatni. Élvezetes meló például egy kevésbé jól eljátszott karakter hanghordozását megpróbálni emberibbé varázsolni.

De beszélhetünk akár a rádiózásról is, hiszen ott is a hangunkkal dolgozunk. Számomra különleges élmény, ha a hangommal építkezve hozhatok létre egy karaktert.

SzJ: Az utóbbi időkből melyik szerep volt a kedvenced?

EF: Izgalmas feladat volt a Wall Street farkasában Jonah Hillt szinkronizálni, de hasonlóan szerettem a Pénzcsináló című filmben is. Furcsának tűnik, hogy őt főként a Jump Street – típusú vígjátékokkal azonosítják, holott a komolyabb filmekben isteni színjátszást mutat be.

xt022287_small.jpgA Revolution című sorozatot és az ottani karakteremet szintén kedvelem. De ugyanennyire közel állnak hozzám a mesék is: a Csizmás Kandúrban a Tojás nevű figurának, a Maci Laciban pedig Bubu hangja voltam.

Pusztaszeri Kornéllal nemrég készítettünk egy rajzfilm sorozatból négy vagy öt évadot. Ő egy gonosz hóembert alakított, én pedig egy pingvin, a szolgálóját. Hihetetlenül vidám munka volt, amin szinte végig nevettünk. Ilyenkor különösen jól telik az idő, ami hallatszik az elkészült szinkronon is.

Jó dolog, ha az ember egy vígjátékban szinkronizálhat, hiszen gyakran szoktunk nevetni munka közben is. Egy komoly karakter, egy komoly szerep újrateremtése magyar nyelven viszont akár még élvezetesebb lehet. De a legfontosabb számomra, hogy minden feladatot kellő tisztelettel és maximális odaadással végezzek el.

SzJ: Visszahallgatod magad?

EF: A legtöbbször nincs alkalmam rá, bár a legnagyobb filmeket azért igyekszem megnézni én is.

SzJ: Mi a véleményed a szakma megújítását célzó kezdeményezésről?

EF: Üdvösnek tartom, hiszen van mit rendbe tenni a szakmánk körül. Nem vagyok élharcos típus, de támogatom a többieket, Rajkai Zolit, Galambot, hogy érjék el a kitűzött célokat.

Rosszak ezek a támadások, amik például a „felirat-párti” irányból érkeznek. Inkább azon kellene dolgoznunk, együtt, hogy a szinkron egyre jobb és jobb legyen.


A folytatásban Takátsy Péterrel és Nagy Ervinnel beszélgetünk.


A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr185880068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

huncut_kata 2015.10.27. 19:15:30

Meg hát a fő-fő-egyik legjobb, van-e olyan reklám, amint nem ő mond, isteni Fekete Ernőt is a Katonában találhatjuk meg :)))