A Solo mindenképpen mérföldkővé válik majd a Star Wars filmek sorában, hiszen a bevételek alapján hosszú évekre meghatározhatja a franchise sorsát. Hogy miért? Ez az epizód több szempontból is rendesen kilóg a többi közül, messze jobban, mint ahogy anno az előzmény-trilógia vagy éppen mostanság, az UTÓZMÉNY (sick!) trilógia tette.
Ha a Solo sikeres lesz, az egyértelmű utalás a Disney/Lucasfilm számára, hogy egyrészt kezelheti liberálisan a Star Wars-franchise sarokpontjainak tartott elemeket, mint a zene, a logó vagy az intró. Nyilván ez a kevésbé fontos része, hiszen ettől még egy film bőven lehet minőségi és mindenki számára szórakoztató. Másrészt viszont - és ha valaki egymondatos summázásra vágyik, akkor íme - ez egy egyszerű gyerekfilm. A markáns különbség a többi SW filmhez képest, hogy ott szempont volt az, igenis minden generáció szórakozzon jól. Jar Jar, buta, ügyetlen droidok a gyerekeknek adják a muníciót, de közben felnőttek számára is szórakoztatóak a kalandok. A Solo azonban ezzel a hagyománnyal - hogy direkt vagy pechére, azt még nem tudni - szakított és egész egyszerűen nem szól a 15+-os korosztálynak.
Két szempontból is elemezhetjük a filmet - tegyük is meg!
Gyerekszemmel:
A Solo egy csúcs film, amiben a főszereplő bácsi kalandjait követhetjük. Megismerkedik azokkal, akikkel a többi filmben is együtt nyomulnak. Repked balról jobbra, jobbról balra, miközben különböző maszkos figurák kergetik. Mindig tartozik valakinek.
Felnőtt szemmel:
A Solo sajnos nem egy csúcs film, amiben a főszereplő nyikhaj kalandjait követhetjük. Megismerkedik azokkal, akikkel a többi filmben - amúgy is - együtt nyomulnak. Repked balról jobbra, jobbról balra (a film nagy részében ő sem tudja minek), miközben különböző maszkos figurák kergetik (a poén kedvéért remélem, legalább mindig ugyanaz a színész játszotta őket :D). Erősen elgondolkoznék a helyében egy rullírozó hitelkeretben, mert mindig tartozik valakinek és ez szaksz.
Azaz vigyétek el rá a gyereket, ez most nekik szól!
Anélkül, hogy különösebben spoilereznénk... habár a film szinte minden fontos jelenetét ellőtte az előzetes, úgyhogy sok újdonság nincsen benne. A sztori alapvetően inkonzisztens, erőltetett (még az SW univerzum könnyedségével együtt is) és szinte teljesen üres karakterek töltik meg. A néhány látványos jelenetet leszámítva, ha nincsen rásütve a borítóra, hogy "Egy Star Wars történet", akkor jöhetett volna rögtön DVD-re.
Sokadik alkalommal írom le, de a zene komoly öngól. John Powell, Oscar-díj jelölt zeneszerző, de ennek ellenére teljesen jellegtelen, szomorú bóvli lett a Solo muzsikája. Valahogy a kétezres évek óta nem bír senki jó SW zenét írni, ami szomorú, hiszen ez magának John Williamsnek sem megy. Számomra a Csillagok Háborúja alaptrilógiája azért volt a filmzenék királya, mert konzisztens, kiváló minőségű, végig izgalmas és iszonyatosan ikonikus tudott maradni. Tulajdonképpen nincsen olyan sötét sikátor a filmekben, ahová ne jutott volna egy könnyen megjegyezhető téma. A lejtmenet a Klónok Támadásánál indult, és bár Michael Giacchino hozott a Zsivány Egyessel némi új színt, Powel nem tudott élni a lehetőséggel. Majdnem 100%, hogy ez Ron Howard hibája, aki azért még Hans Zimmerből is ki tudja hozni az unalmat (lásd bármelyik Dan Brown adaptáció). Lévén az új film nagyban épít a nosztalgikus karakterekre, adta volna magát, hogy az ember örüljön a régi, nagy témák felcsendülésének. DE! Ezt sikerült olyan röhejesre megírni, hogy az már-már elvetemült.... Szinte paródiának tűnik, amikor a régi témákat gyakorlatilag egy másfél perces futamban egymás után tolják le. Ötlettelen és hangsúlyozom, szomorú, hiszen ennél sokkal többet, mélyebbet és izgalmasabbat is ki lehetett volna hozni a Soloból.
A magyar szinkron
Ilyenkor jönne jól, ha az SDI szinkronstúdió a Disney filmjeivel kapcsolatban nyitottabb lenne a sajtóval való kommunikációra és többet megtudhatnánk a film szinkronizálásának hátteréről. Így csak találgatni tudunk, de érzésem szerint a Star Wars hozza/hozta el az igazi paradigma-váltást a magyar szinkronban. Korábban a szinkronrendezők teljes vagy közel teljes kontrollt kaptak a film felett, különös tekintettel a stáblistára. A Star Wars esetében azonban nem is szinkron készül, hanem már lokalizáció.
A lokalizáció egy adott film/sorozat/játék olyan magyar változatát jelenti, amely a lehető legteljesebb mértékben hasonlít az eredetire. Itt nincsen helye a magyar különutaskodásnak (ami a szinkron egyik kifejezett előnye - lásd pl Ford Fairlane vagy Asterix és Obelix: Kleopátra küldetés), azt kell hozni és úgy, amilyen az originál. A keverés, hangeffektezés, mastering mind-mind külföldön történik (Skywalker Sound) és egy kézben összpontosul. Filmes szempontból, illetve a Disney nézőpontjából ennél kényelmesebb, jobb helyzet nem is alakulhatna ki és nem kell hozzá két asztrofizikusi diploma, hogy rájöjjünk, sok változat valószínűleg nem is üti meg azt a minőséget, ami az eredeti alkotói szándék volt, így ezen centralizáltan tudnak javítani. Azonban ez áldozatokkal jár. Egyre több blockbuster kap itthon magyar kópiát, így nincsen szükség narrációra, az intró szövegének és a címek felolvasására. A szinkronos stáblista pedig a sarokba állítás filmes szinonímájaként egyszerű lábjegyzetté silányodik az utolsó 10 másodpercre. Lehet és van is fejlődés a lokalizáció terén, de ha állást kellene foglalnom, személy szerint hiányzik Mádi Szabó Gábor hangján, hogy: "Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban..."
Han Solo (Alden Ehrenreich) - Minárovits Péter
Az elmúlt egy évben sok cikket lehetett olvasni arról, hogy Alden mennyit gyakorolt ahhoz, hogy herizonfordos legyen az alakítása, beszédstílusa és a hangja. Ilyenek hallatán már idejekorán eszembe szokott jutni a Sötét Lovag Jokere, amelyhez a mese szerint Heath Ledger 6 hónapon keresztül próbált és éppen csak bankot nem rabolt a method acting jegyében, míg a mi Stohl Bucinknak volt vagy másfél napja a karakterre. Nem is lett jó. Úgyhogy kissé féltettem Minárovits Pétert, aki bár régi motoros a szakmában, azért még neki sem lehet könnyű a Csernák János által sztratoszférába kilőtt színvonalat megugrani.
Szerecsére nem volt ezzel gond, sőt kifejezetten illett a fiatal Solohoz. Fun fact, hogy ezt annak ellenére tette, hogy közben 12 évvel idősebb, mint az eredeti karakternél szintén vagy 12 évvel idősebb Ehrenreich. Bár sem csernákjánosos, sem herizonfordos nem lett a végső alakítás, de összességében jól sikerült. Reméljük, ez a mozi majd Minárovits szinkronos karrierjébe is lehel némi életet, ugyanis az utóbbi években többnyire mellékszereplőként, sőt további magyar hangként hallhattuk őt csak.
Qi'ra (Emilia Clarke) - Gyöngy Zsuzsa
A Fekete Párduc óta mardos a lelkiismeret, hogy talán kicsit szigorúbb vagyok az újgenerációs színésznőkkel, és hát Gyöngy Zsuzsa is biztos nagyon tehetséges, de ez most egy mellélövés volt. Hozzáteszem, a hangja eszméletlenül hasonlít a fiatal Nagy-Kálóczy Eszteréhez, ami egyértelműen pozitív. Sajnos a produkció itt válhatott a casting áldozatává, hiszen a szintén az SDI-ban készülő Trónok Harcából egyértelmű lehetett volna Molnár Ilona "átmentése", de ez nem csak korábban, most sem sikerült. Nem hasonlít a hangjuk, na. Sajnos meg kell barátkozni azzal, hogy ha itthon nem "ügyeskedi" ki a rendező a castingot, akkor lőttek a megszokott duóknak (lásd Láng Balázs - Peter Dinklidge - Bosszúállók: Végtelen Háború).
Természetesen Gyöngynek kijár az újabb esély, de a Soloban hangja többször leesik a képernyőről, mintha nem sikerülne olyan dinamikusan hozni a mondatokat, mint az eredeti. Lehet szövegbeli hiba is, de a megtört ritmus miatti kellemetlenség szinte folyamatos és ez nagyban rontja a közös jeleneteit Han Soloval.
Lando Calrissian (Donald Glover) - Kisfalusi Lehel
Kisfalusi hangját már az előzetesek óta lehetőségünk volt szokni, így senkit nem érhet nagy meglepetésként. Ahogy az ifjabb Glover karrierjének, úgy Lehelének is ez a film adhat egy komoly löketet. A korábban inkább további magyar hangként ismert Kisfalusi hálásan közelít a majd' címszerephez. Hangjátéka dinamikus, a poénok ülnek és a duó jól működik - így további közös feltűnésre is számítok. Sajnos Glover következő nagy durranása Az Oroszlánkirály "élőszereplős" változata lesz, amelynél rizikós, hogy ki is lesz végső magyar hang, de miután itt is a külföldi casting döntött, talán van esély a folytatásra.
Beckett (Woody Harrelson) - Rátóti Zoltán
Nagyon örülök, hogy Nikodém Zsigmondnak hosszú kihagyás után sikerült visszaimádkoznia Rátóti Zoltánt a szinkronba, azonban fájdalom, hogy többnyire beugrónak használják. Természetesen ilyenkor felemás érzése van az embernek, hiszen Rátóti nagyon ügyes, de végül mégsem az eredeti. Mármint nézzünk magunkba! Ki ne osztotta volna ezt a szerepet Stohl Andrásra?! És azt is valljuk be magunknak őszintén, hogy messze jobban is állt volna neki, mint az idős Luke. De sajnos a casting az casting és a számítógépet nehéz befolyásolni - Rátóti hangja pedig sokkal közelebb áll az eredetihez, mint Stohlé. Így viszont talán egy fokkal barátságosabb lett a karakter, mint kellett volna, hiszen Zoltán hangjából kétszer több törődés árad és kevésbé a "mindjárthátbaszúrlak"-feeling.
Paul Bettany (Dryden Vos) - Bozsó Péter
Újfent csak a frekvenciamérő gépet tudom felhozni a végső választás okául, ugyanis Bettanyt általában Forgács Péter, Zámbori Soma vagy éppen a Bosszúállókban Kárpáti Levente hangján halljuk megszólalni. Bozsó ennek ellenére meglepően jól illik hozzá, fiatalossá, keményebbé teszi a karaktert. Bár igazán meghallgattam volna Forgács Péterrel is, de ez a magyar változat abszolút nem vallott kudarcot.
Val (Thandie Newton) - Nagy-Németh Borbála
Thandie Newton karaktere nem tartozik a film kifejezett erényei közé, de a némethboris változatnak nagyon örülök. Ők már hosszú ideje jól működnek együtt és a fentiek tükrében igazi szerencse, hogy nem változtattak rajta erőszakkal. Különösen amiatt üdítő hír ez, hogy Borbála mostanában ritka vendég a szinkronban - 2018-ban eddig csak a Hang nélkül horrorban és a Ready Player One-ban volt hallható.
A többi magyar hang később érkezik, amint megvan a hivatalos komuniké.
Összességében számomra csak azért nem volt csalódás a film, mert őszintén nem vártam tőle az ég világon semmit. A rendezés körüli balhék, az újraforgatások nyilván nem segítettek (ez már az Igazság Ligájánál sem jött be), de a kész mozi fényében el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett az eredeti. Kisgyerekkel nézendő, szigorúan elvárások nélkül és utána irány a játékbolt, mert a srácok kékre színezett Ezeréves Sólymot, a lányok pedig Lando Calrissian-féle köpenyt fognak követelni maguknak. Ennek tükrében viszont a Solo lett a mozisok Valentin-napja...