mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

szinkronjunkie

Boldog névnapom – avagy hogyan kaptam papucsot Andresz Katitól

2018. június 04. - Karsa Tímea

Micsoda névnap volt! Beleláthattam a színészek és a szinkron rohanós világába! Sietni kell A-ba, hogy odaérjünk B-be, mert különben borul az egész, és lekéssük a C állomást. Egy ilyen napnak lehettem a részese Andresz Katival. Zötyögtünk buszon, metrón, villamoson, hogy teljesítsük a napi munkát. Emlékezetes volt a nap – és nem tagadom, fárasztó is, de minden percét élveztem! Alább láthatjátok, miért.

 budapestmap2-800x688.jpg

Andresz Katival volt tehát megbeszélve interjú ismeretlen időpontra, és az idő sürgetett, ugyanis csak két hétre mentem haza Magyarországra. A végén már nem mertem többet írni neki, hogy mikor lenne jó, elengedtem. Egyszer csak Angliába való visszatérésem előtt két nappal megcsörrent a telefon: ,,Jó estét kívánok, Andresz Kati vagyok, Timit keresem”. Épp borozós estet tartottunk apukámmal, úgyhogy ha akartam volna sem lettem volna képes leplezni, hogy mekkora örömet okozott a hívással. Megbeszéltük, hogy másnap menjek el a lakására, megyünk ide-oda és beszélgetünk. Nem állítanám, hogy sokat aludtam aznap éjjel…

Reggel hamar elindultam, már a belvárosban jártam, amikor az Angliából hozott finomságokat tartalmazó díszzacskó úgy döntött, hogy eleget szolgált, és inkább leszerel, de még ezen kellemetlenség ellenére is sikeresen a helyszínre értem a megadott időpontra. Egy család reggelének kellős közepébe csöppentem bele: reggeli kávé, rohanás, de a kutyákat azért sétáltassuk meg. Ha 24 órával előtte valaki azt mondja nekem, hogy másnap Andresz Katival sétáltatok kutyát, biztos ellenőriztem volna mind a négy kerekét.

Kati fantasztikusan közvetlen volt, én meg feszült, hiszen mégiscsak Susan Sarandon, Julie Walters, Diane Keaton és a többiek magyar hangja beszél velem! Kérdeznem sem kellett, szó esett családról, szülőkről, gyerekekről, de sietve, mert indulni kellett első állomásunkhoz, Újpestre a szinkronba!

A villamoson és a metrón páran megszólították a Művésznőt, aki olyan kedvesen válaszolt mindenkinek, hogy ájulat volt. Volt aki a ruháját dicsérte, volt aki Őt magát, s volt aki a filmjeit, és a kedvesség láttán, amit visszakaptak, nem csalódtak imádottjukban.

Megérkezünk Újpestre, a szinkronba, ahol felfogni sem volt időm a történéseket. Leültettek a rendező mellé (ér elájulni?) de már indulunk is, hisz négy mondat az egész. Megyünk tovább a Mafilmhez. Odafelé menet Molnár Zsuzsával futunk össze, aki mindkettőnknek régi ismerős, csak hát kinek így, kinek úgy. Hétpecsétes titkokról csevegtek mellettem, úgyhogy ugorjunk is arra a részre, amikor beléptünk a stúdióba. Kedves kis tacskó fogadott, ám figyelmemet más kötötte le: mozifilm-beharangozó szinkronja történt épp, nem mással, mint Galambos Péterrel! ,,Hamarosan a mozikban!” – mondta a megszokott tónusban, s éreztem, lassan eljön az a pont, hogy elsírom magam. Andresz Kati is beugrott a szinkronba, ez már 5 perces munka, de minden percét élveztem annak, hogy a háttérből figyelhetem a színésznő és Tabák Kata munkáját.

kutyus.jpg

Továbbálltunk, most nem kellett rohanni, volt egy kis időnk. Kati látta, hogy a szandálom 5-6 órát bírt (pontosabban én bírtam benne annyit) úgyhogy indítványozta, hogy menjünk be a piacra, és vegyünk papucsot. Némi nyomásra belementem, hiszen igénytelenség ide vagy oda, hosszú lesz még a nap. Fizetési szándékaimat csírájában elfojtotta a Művésznő, ő szponzorálta az életmentő lábbelit.

papucs.JPG

Különleges papucsomban folytattam tehát utamat, mentünk tovább a Direct Dub Studiosba, ahol minden eddiginél elképzelhetetlenebb találkozásokban részesülök. Az előtérbe léptünk, s egyszercsak kijött az ajtón Kiss Virág! Andresz Kati bemutat "ő Timi Birminghamből, és ma van a névnapja!” – mondja lelkesen, én pedig kezet foghatok a hihetetlenül kedves Kiss Virággal. A szinkronmunka kezdetéig a társalgóba megyünk, ott Kajtár Róbert várta a munkára hívást. Hamarosan Barbinek Péter érkezett, ennél a pontnál csordultam túl, s úgy éreztem, Disneylandben vagyok.

Kisvártatva Kertész Andrea hívja szolgálatra Andresz Katit, és engem a szinkronstúdióban ültetett le azzal az instrukcióval, hogy maradjak csöndben. Mondania sem kellett, hisz lélegzet visszafojtva figyeltem a történéseket. Andresz Kati kacagott, utasított, és csicsergett a szinkronban úgy, hogy életében először látta a szöveget, a filmet, a szerepét. Le voltam nyűgözve, de sajnos ez sem tartott örökké, de azért lett egy közös képem Kertész Andreával és kollégájával is.

20180503_153151.jpg

A képen balról jobbra: Kertész Andrea, Én, Andresz Kati, és Róbert, a munkatárs

Innen egy anyák napi műsor próbájára mentünk tovább, úgyhogy ha nem is szinkronban, de tovább hallgathattam Andresz Katit, ráadásul ezen próba alatt még énekelt is!

Az egész napos kaland alatt rengeteg mindent megtudtam Andresz Katiról a színésznőről, és Andresz Katiról, az emberről. Csak néhány kérdésre nem kaptam választ: azokra, amikkel előre készültem, hisz lebilincselő mesét hallottam a színházról, színészekről, forgatásokról, és a kérdések valahogy elfelejtődtek. Talán legközelebb egy szinkron-interjú is összejön, de ha nem, nekem akkor is felejthetetlen élmény volt, és örökké hálás leszek Neki, hogy megosztotta velem egy napját.

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr8413911162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása