Vegyes érzésekkel futottam neki a filmnek, hisz alapvetően nem volt tervben az, hogy megnézzem. Láttam már a Szépség és a szörnyeteg filmet, és nem mondanám, hogy meggyőzött, így mégis mi jót várhatok egy animált állatokról szóló filmtől? – tettem fel magamnak a teljesen jogos kérdést.
Mondanám, hogy megpróbálom nem összehasonlítani a rajzfilmmel, de egyszerűen lehetetlenség, hiszen az Oroszlánkirály rajzfilm életem első mozi élménye volt, de annyira, hogy ,,okosan” még azt is megkérdeztem Anyukámtól, hogy kell-e tapsolni a végén, mint a színházban. Nem kellett, pedig nagyon megérte volna, mert csodálatos volt, és minden egyes alkalommal libabőrös leszek, ha meglátom a film elején a felkelő napot, és elindul a zene. Hát itt nem mondanám, hogy volt libabőr. És innentől SPOILER!
A legelső képkockák láttán valószínűleg a döbbenet az, ami kiült az arcomra, hisz teljes részletességgel, kockáról-kockára ugyanazok az állatok jelentek meg a színen, ugyanúgy, még a hatalmas elefántok elől menekülő madarak is stimmeltek. Az a katarzis mégsem jött el, amit a rajzfilm okozott anno, és okoz a mai napig, amikor megnézem. Csírájában elfojtottam azt az ötletet, hogy nem, és nem fogom összehasonlítani az eredetivel, hiszen nem titkolt szándéka volt a készítőknek, hogy pont ugyanazt mutassák. Viszont úgy érzem, hogy ezzel az animált megoldással saját magukkal is kitoltak a készítők, ugyanis animált állatok – és teszem hozzá ennyire jól animált állatok, mert egészen elképesztő, ahogy megjelenítették a szereplőket és a háttereket – tehát ezek a megszólalásig az igazira hasonlító utánzatok akárcsak akikről mintázták őket, nem tudtak érzelmeket közvetíteni. A jelenet, amikor Szimba rájön, hogy az apja meghalt, a Disney-filmek legszívbemarkolóbb jelenete, de most ez nem működött. A szinkron és a zene próbált mindent megtenni, hogy kifacsarjon egy könnycseppet a szememből, de nem sikerült.
Nem mondom, hogy rossz a film, a látványvilága lenyűgöző, a hangok mindent megtettek, hogy működjön, de mégsem működik. Talán ha nem vették volna ennyire realisztikusra a figurákat, megtartották volna a játékosságot, a mese-vonalat, akkor a szereplőknek is több lehetősége lett volna használni a mimikájukat.
Zeneileg is nagyjából ugyanazon a vonalon halad a film, mint a rajzfilm tette, csak a hangszerelés más, de számomra ez a ,,csak” is rengeteget számít, hiszen az 1994-es elődnek olyan csodálatos a zenéje, hogy sírni kell, de most nem kellett, mert nem volt min. Új dal is került a képbe, csak hogy a Nalát megszólaltató Beyoncé kicsit jobban kiteljesedhessen, és így sikerült elrontani azt az igen fontos jelenetet, amikor Szimba a sivatagban rohan vissza a szülőföldjére. Egyszerűen elvesztette a jelentőségét ezzel a zenével.
Az amerikaiak nem (sem) ügyeltek rá, hogy az eredeti hangokkal dolgozzanak, csupán James Earl Jones jött újra a képbe, aki Mufasa hangját adta, de maga a rendező, Jon Favreau is annyira szerette Mr Jones hangját, hogy nem volt kérdés, ki maradjon az új Mufasa. A többi hang azonban nem tért vissza, pedig olyan nagy nevek közreműködtek anno a rajzfilmben, mint Matthew Broderick, Jeremy Irons, Rowan Atkinson, és Whoopi Goldberg.
Itt egy videó arról, hogy hogyan készült az amerikai szinkron:
Végre elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor a magyar hangokról is szólok, akik közül senki nem egyezik a régi gárdával, de ha úgy tekint rá az ember, mint előzmény nélküli filmre, akkor semmi baj sincs ezzel.
JD McCrary - Draskóczy Balázs, Donald Glover – Kádár-Szabó Bence – Fiatal/Idős Szimba
JD, azaz Jaydon McCrary amerikai énekes- és színészpalánta, aki meggondolta, hogy elfogadja-e a felkínált szerepet, hiszen tudta, milyen minőségre számíthat a felnőtt Szimbát megszólaltató Glovertől, és nem akart kudarcot vallani fiatalkori önmagaként. Félelme alaptalan volt, hiszen nagyon jól játszott a hangával. Magyar párja Draskóczy Balázs volt, akit a Szenilla nyomában című animációs filmben hallhatunk Némóként. Donald Glovert több filmben is láthattuk, a Solo: Egy Star Wars történetben Landóként, illetve a Pókember: Hazatérés című filmben is feltűnt. Jelen esetben Kádár-Szabó Bence szólaltatta meg, aki örömmel mesélt nekünk a filmről s annak szinkronjáról: ,,Nagyon sokszor megnéztem gyerekkoromban az Oroszlánkirályt és a folytatását is. Amikor felhívtak a film szinkronját készítő stúdiótól, hogy én leszek Szimba az új Oroszlánkirályban, egy számomra sosem ismert sokkélményben volt részem. Talán még sosem örültem eredménynek ennyire, egész nap fülig ért a szám. Persze ahogy közeledett a felvétel, egy kis félsz volt bennem, mert méltán jó akartam lenni Donald Gloverhez, hiszen most inkább az általa kijelölt irányt követtem, mint a rajzfilm szinkronját. Kétségtelen, hogy a rajzfilm magyar hangjai kiválóak voltak, és biztos nagyon sok embernek hiányoznak, de hiába ugyanaz a történet, a szereplők és a hangjaik habitusa más lett a filmben. Nekem egyébként nagyon tetszett, egy kétórás nosztalgiavonat, amit az elejétől a végéig élveztem. Nagyon kíváncsi leszek a Mulan-ra, és ugyan nem tudom, a Disney tervezi-e, de egy élőszereplős Herkulest is megnéznék!”
Beyoncé Knowles-Carter – Péter Szabó Szilvia - Nala
Akárcsak az amerikai, a magyar verzióban is egy énekesnő szólaltatja meg a felnőtt Nalát. Péter Szabó Szilvia elmondása szerint nagyon hálás a szerepért, hiszen gyerekkorában az Oroszlánkirály volt a kedvenc rajzfilmje, és ez a film szerettette meg a vele a magyar szinkront igazán.
Chiwetel Ejiofor – Fekete Ernő - Zordon
Chiwetel Ejiofor úgy közelítette meg Zordon karakterét, hogy próbálta beleélni magát a helyzetébe, abba a fajta hamleti agyrémbe, hogy ő kell legyen a király. A filmhez hozzátettek még egy utalást Zordontól, ami a rajzfilmben nem hangzott el, így még jobban érthető Zordon összetörtsége, és mániákus trónfoglalási szándéka. Fekete Ernő nem tudni, hogyan közelített a szerephez, de mindenképpen jól oldotta meg, hiszen már csak az előzetesben elhangzott mondataitól is a hideg futkos az ember hátán.
Mufasát a már említett James Earl Jones szólaltatta meg, akárcsak az 1994-es verzió esetében. A rajzfilm magyar változatában Sinkovits Imrét hallhattuk, és sajnos mindenképp kellett helyébe találni egy méltó utódot, ami Vass Gábor személyében egyértelműen sikerült. Vele beszélgettem az Oroszlánkirály új verziójáról.
SzinkronJunkie: Hogyan kapta a szerepet?
Vass Gábor: Ha jól emlékszem, kiküldték a hangmintát, de az első perctől nem volt kérdés, hogy én csinálom Mufasát. Miután Sinkovits Imre sajnos már nem veszi fel a telefont, kellett valaki.
SzJ: Ilyen beharangozott film esetében gyakori, hogy ki szoktak takarni részeket a tekercsekből, ami nagyon megnehezíti a szinkront. Ezen film esetében is ez történt?
VG: Kivételesen nem volt kitakarva semmi, úgyhogy ennek nagyon örültem. Ugyan az egész filmet nem nézhettem meg, de pár jelenetet többször is, mert ragaszkodtam hozzá, hiszen valamire kellett támaszkodnom. Azért James Earl Jones és Sinkovits Imre valamire kötelezi az embert!
SzJ: Ezek szerint látta az 1994-es rajzfilmet. Próbált valamit visszaadni Sinkovits Imre szinkronjából?
VG: Természetesen láttam, de nem is akartam Sinkovits Imréből visszaadni, én Vass Gábor vagyok. Imrét nagyon szerettem, így van egy szubjektív vetülete a dolognak, de a munka közben el kellett ettől vonatkoztatnom és valamiféle színészetet kellett létrehoznom ehhez a Mufasához. Ha valamit sikerült visszahoznom a rajzfilm szinkronjából, annak örülök.
SzJ: Milyennek látta a filmet?
VG: Az én szívemhez a rajzfilm sokkal közelebb áll. Nagyon szeretem a rajzfilmeket, például a Dzsungel könyve zseniális volt, és hozzá a magyar szinkron szintén. Nekem ez a műfaj közelebb áll a szívemhez, mint a mai, animált filmek.
SzJ: Az oroszlánkirályt félretéve, mit gondol a Disney mesék megfilmesítéséről?
VG: Általában azt gondolom, rettenetes, hogy senkinek sem jut eszébe valami új. Mindjárt érkezik a Kis hableány is, az a rajzfilm is remek volt – nem csak azért mondom, mert én voltam Sebastian hangja – és nem biztos, hogy ezeket újra kéne más módon forgatni. Azt hiszem, kifogytak az ötletekből, vagy talán a piaci szempontok diktálnak, így ha az Oroszlánkirály egyszer már bevitte az embereket a moziba, bizonyára ez is beviszi.
SzJ: Ön mit gondol a szinkron körül kialakult helyzetről?
VG: 25 éve egy 45 perces film kétórás munka volt, akkor fizettek érte 20 ezer forintot. Volt idő bakizni, ismételni, átírni, kijavítani, és tudni, hogy miről szól a film. Ma fizetnek ugyanezért 15 ezer forintot, és 50 perc alatt megvagyunk a 45 perces filmmel, tehát órabérben szinte jobbak vagyunk, csak ez így mind a minőség rovására megy. Én azt szeretem, ha jót és jól lehet dolgozni, de beszélhetnénk a teljes filmes szakmáról, a színházi fizetésekről, mert az egész nincs rendbe téve. Pesszimista vagyok, de bármi mellé hajlandó vagyok odaállni.
További magyar hangok voltak:
Kovács Nóra, Faragó András, Szemenyei János, Elek Ferenc, Konrád Antal, Timkó Eszter, Posta Viktor, Seszták Szabolcs, Horváth Illés, Kocsis Mariann, Kisfalusi Lehel, Kobela Kira, Czető Roland, Soleczki Janka, Vámos Mónika, Majer Jázmin, Szatory Dávid, Szabó Andor, Vida Bálint.
Jöhetnek a kommentek, mondjátok el, Nektek hogy tetszett a film, és persze a szinkron! Azt kaptátok, amit vártatok?
Amíg gondolkodtok, itt van pár külföldi trailer:
Angol:
Olasz:
Spanyol:
Német:
