Életének 85. évében elhunyt Csurka László Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló színművész, a Nemzeti Színház örökös tagja. 1936. január 21-én született Budapesten, édesapja Csurka Péter író, bátyja Csurka István kétszeres József Attila-díjas író, politikus. A Színházi- és Filmművészeti Főiskolát követően (ahonnan 1955-ben eltávolították) először a kaposvári Csiky Gergely Színház segédszínésze lett. 1958-tól Budapesten szerepelt a Déryné Színházban, illetve a Nemzeti Színházban. 2000-2012 között a Pesti Magyar Színház társulatának tagja volt, de játszott az Újszínházban és az Erkel Színházban is. 2018-tól pedig ismét a Nemzeti Színház színpadára lépett. (Borítókép: MTI)

1988-ban megrendezte bátyja, Csurka István Majális című drámáját Törőcsik Mari, Újréti László és Hegyi Barbara főszereplésével. 

Szinkronpályája a főiskolai éveket követően a Pannónia Filmstúdióban indult. Szinte valamennyi kollégájához hasonlóan ő is tömegezéssel, kisebb, ún. további magyar hang szerepekkel kezdte. Először orosz, valamint olasz és német filmeken dolgozott, majd a hetvenes évektől fogva - mikor korlátozott számban megjelentek itthon más országok filmjei is - olyan magyar változatok elkészítésében vett részt, mint a Halál ötven órája, a Tíz kicsi indián vagy a Fantomas a Scotland Yard ellen. 

A Furcsa pár című filmhez 1970-ben készült az első magyar szinkron, melyet - valószínűleg minőségi okokból - újra el kellett készíteni. A megrendelő Magyar Televízió a lehetőségekhez képest ragaszkodott az eredeti csapat megtartásához. Csákány Márta szinkronrendező Roy szerepére az új változathoz Csurka Lászlót kérte fel (korábban Bozóky István kapta a szerepet). Számtalan film hazai csapatát is gazdagította, többek között az Airport-filmekben, az És megint dühbe jövünkben, a Keresztapa II-ben is számítottak rá. Egy ízben Patrick Stewart magyar hangjának kérték fel az Excaliburba.

Legismertebb szinkronszerepei olyan kultikus sorozatokhoz kötődnek, mint a Petrocelli (Albert Salmi - Pete Ritter), a Hazárd megye lordjai (James Best - Rosco Coltrane seriff), a Négy páncélos és egy kutya (Franciszek Pieczka - Gustlik), a Polip (Mario Adolf - Salvatore Frolo) és természetesen a Dallas. 

Ez utóbbiban már Carter McKay karakterének megjelenése előtt is George Kennedy állandó magyar hangjának számított, így párosukra a sorozat részeiben és a Dallas: Jockey visszatér és a Dallas: A Ewingok háborúja című filmekben is számítani lehetett. Első közös filmjük az 1970-es Airport, melyben a nézők Gerhardt Pálnak köszönhették a remekül működő duót.

Bár színpadon főként drámai szerepeket alakított, komikusi érzéke is tagadhatatlan volt, melyet a szinkronban gyakrabban kamatoztathatott. Legismertebb vígjátéki alakításai a Nagy durranás 2. Edwards szenátora, Drágám, add az életed! című Leslie Nielsen-film igazgatója voltak. 

A rendszerváltást követően is számtalan filmszinkronban hallhattuk a hangját: Oscar, Star Trek-filmek, Állj, vagy lő a mamám!, az Ördög ügyvédje, 

Emellett karakteres, karcos hangját több rajzfilmben is hallhattuk. A Lúdas Matyi és a Macskafogó 2. mellett legnépszerűbb munkája a Gumimacik gonosza, Igthorn hercege volt (szinkronpartnere sok esetben Botár Endre volt, Toadie magyar hangjaként). 

Korára való tekintettel 2011-et követően visszavonult a szinkronból, csupán néhány rajzfilmet vállalva (Törpapa szerepét vette át Sinkovits Imrétől). Utolsó szinkronmunkáját 2015-ben láthattuk, akkor Bartucz Attila szinkronrendező a Llewyn Davis világa című filmben John Goodman alakította szerep szinkronizálására kérte fel. 

Isten nyugosztalja a Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művészt, legendás szinkronhangunkat, Csurka Lászlót!

Az alábbiakban néhány emlékezetes jelenetet láthattok vele: