mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

"Elképesztő élmény volt, hogy Kautzky Armand és Kökényessy Ági tartottak nekem órákat" - interjú Horváth Gergővel

2020. augusztus 26. - paddydori

voice-recording.pngAz emberek felének legalább egyszer megfordult már a fejében a gondolat filmnézés közben, hogy milyen jó lenne saját magukat visszahallani egy-egy hollywoodi színész magyar hangjaként, és hogy vajon milyen lehet mozifilmeket, sorozatokat vagy épp játékokat szinkronizálni.

Sokan valóra váltották már ezt az álmukat – róluk, színészekről és színésznőkről rendszeresen olvashattok itt a blogon – és vannak, akik még karrierjük küszöbén állnak. Horváth Gergő is utóbbiak közé tartozik, aki amellett, hogy ősztől a Testnevelési Egyetem hallgatója lesz, a szinkron szakmában is szeretne dolgozni – indulásnak már el is végzett egy képzést. Erről beszélgettünk vele.

SzinkronJunkie: Miért pont a szinkron? Honnan jött az ötlet?

Horváth Gergő: Alapvetően a Testnevelési Egyetem most a fő célom, már régóta tudom, hogy ez az irány, amivel szeretnék foglalkozni a jövőben. Emellett természetesen vannak hobbijaim, mint például a filmek, ami családi program, hiszen gyakran össze szoktunk ülni filmezni. Sosem gondoltam komolyabban bele, hogy ehhez kapcsolódó területen dolgozzak felnőttként, de tavaly váratlanul jött egy megkeresés a Talent Studio részéről – utólag kiderült, hogy rajtam kívül sok más tanulóval is így volt. Nagy vonalakban leírták, hogy miről szólna a képzés, és megadtak egy telefonszámot, hogyha érdekel, azon kereshetem őket. Főként a húsz év alatti korosztályt keresik, én pedig tavaly ebbe még pont beletartoztam. Elgondolkoztam a lehetőségen és arra jutottam, hogy belevágok. Kell hozzá önismeret. Szerintem olyanoknak érdemes jelentkezni, akik ebben látják a jövőjüket, akik képesek gyakorolni, szorgalommal állnak a munkához, így őket a későbbiekben keresni is fogják a rendezők.

SzJ: Korábban írtunk mi is a Talent Stúdióról és a képzéseikről, neked mi volt a benyomásod erről a pár hónapról?

HG: A képzést tavaly júliusban kezdtem, egy felvételi beszélgetés és szinfelmérő előzte meg, ahol verset kellett mondanom, illetve különböző hangokon, stílusban és érzelmekkel felolvasnom ugyanazt a mondatot. Ezután ott helyben el kellett dönteni, hogy részt szeretnék-e venni a képzésen. Egy vasárnap délutáni turnusba kerültem, majd november végén volt egy jelképes, oklevél-átadásos záróvizsga. Nagyon jó emlékekkel jöttem el, izgalmas volt az oktatás folyamata, hiszen sok híres színész tanított minket. Már önmagában a velük való találkozás is hatalmas élmény volt. A gyakorlati órákon szinte éles környezetben próbálhattuk ki magunkat, a Pannónia Stúdióban is voltunk ennek kapcsán.
Sokan azt gondolják, hogy milyen könnyű dolog a szinkronizálás, de amikor az ember oda kerül a stúdióba, a mikrofon elé gyakorolni, rájön, hogy azért ez nem olyan egyszerű, hiszen annyi mindenre kell egyszerre figyelni.
A sajnálatos vírushelyzet azonban nekem is keresztbe tett ebből a szempontból, mert épp előtte keresett minket talenteseket Nikodém Zsigmond – aki tanár is volt a képzésen -  egy Netflixes sorozathoz. Ennek lehetett volna folytatása, de sajnos leálltak a felvételek.

hgergo_talent.jpgSzJ: Mennyire működött a vírus előtti időszakban az utánkövetés, mennyiben segített a Talent Stúdió a már végzett diákoknak szinkronszerepekhez jutni?

HG: Van Facebook csoport, illetve ha volt lehetőség, akkor sms-ben is kerestek, de persze nekem is résen kellett lennem, hogy ne szalasszam el a munkákat, mert az ilyen alkalmak kevés férőhelyesek. A szinkronon kívül statisztamunkákra is jelentkezhettünk a Stúdiónak köszönhetően, de a jelenlegi helyzett miatt ezek is szünetelnek - talán most fognak megint újraindulni.

SzJ: Hogyan lehet ezt a munkát összeegyeztetni az iskolával?

HG: Az előző félévben szerencsém volt: sok statisztamunkát tudtam elvállalni és a szinkronszerepek közül is többször voltam tömegezni. Mentem, amikor csak hívtak. Nem okozott különösebb gondot a feladatok összeegyeztetése.

SzJ: Mit gondolsz azokról, akik szerint szinkron szempontból egy ehhez hasonló szinkronképzés nem ér fel a Színművészeti Egyetemhez, és ebből következtetve a „képzéses” tanulók sem érnek fel az „igazi” színészekhez, akik színpadon, filmekben játszanak, és ezek mellett szinkronizálnak?

HG: Szerintem egy elismert színművész joggal gondolja, hogy kell a tapasztalat és a színészi tudás ahhoz, hogy pusztán a hangjával képes legyen egy karaktert megformálni, de nem biztos, hogy látta a másik oldalt, hogy ezt el lehet érni ilyen képzéssel is. Az biztos, hogy utóbbinak - nekünk -  nem könnyű így elhelyezkedni a szakmában. A Talent ebből a szempontból odafigyelt arra, hogy a gyakorlati óráinkon ne csak szinkronizálást tanuljunk, hanem színjátszást is. Nem foglalnék állást a kérdésben, de az biztos, hogy a színészeknek könnyebb dolguk van.

SzJ: Említetted, hogy inkább hobbiként tekintesz a szinkronizálásra, hiszen az edzőség lesz a fő hivatásod. Emellett pedig bizonyára tisztában vagy vele, hogy a szinkron szakma nem a legjövedelmezőbb karrier ma itthon, sőt. Nem nehéz így belekezdeni?

HG: Igen, hallottam a szakma viszonyairól, hogy például sok esetben egy ember végzi több másik munkáját, mert a létszámhiány ellenére a szinkronnak el kell készülnie. A fizetésről pedig a Talentben mondták nekünk, hogy ebből megélni ugyan lehet, de az nagyon melós, hiszen akkor állandóan menni kell, mindent el kell vállalni. Olvastam itthoni árakkal kapcsolatos adatokat külföldi országokhoz képest, azt, hogy mekkora a különbség, de ezzel sajnos nem tudunk mit csinálni. Nem véletlenül nincs olyan nálunk, hogy „szinkronszínész”. Emellett van egy pár álmom, amit szeretnék valóra váltani a színészettel kapcsolatban, de tudom, hogy nem lehet csak egy lábon állni, ezért így, hogy vannak más terveim, biztosabbnak érzem a helyzetemet.

SzJ: Van olyan színész vagy szinkronrendező, akivel szívesen dolgoznál egy filmen?

HG: Ahogy említettem, már az egy elképesztő élmény volt, hogy Kautzky Armand és Kökényessy Ági tartottak nekem órákat a képzés során. Nagy Ervin hangját is szeretem és a karaktereket is, akiket megszólaltat, úgyhogy őket választanám elsőként.

Köszönjük a beszélgetést! Reméljük, mi vagyunk az elsők, akik egy leendő, híres "szinkronszínésszel" interjúztunk :)

(Fotó: Talent Studio)

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr9616129020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dan da Man 2020.08.28. 23:37:23

"Ezután ott helyben el kellett dönteni, hogy részt szeretnék-e venni a képzésen."

A szélhámosság egyik alapvető eszköze.

"Szerintem egy elismert színművész joggal gondolja, hogy kell a tapasztalat és a színészi tudás ahhoz, hogy pusztán a hangjával képes legyen egy karaktert megformálni, de nem biztos, hogy látta a másik oldalt, hogy ezt el lehet érni ilyen képzéssel is."

Magyar színész kolléga mondta, hogy nekik még annyit se tanítanak az Egyetemen. Így tehát van némi igazság a fenti gondolatban. Nekik csak a színészmesterségbeli hátterükkel van előnyük, de szinkronizálni semmivel sem tudnak jobban. Csak könnyebben tanulnak meg, mert van mire építkezniük. Viszont hát a sznobizmus már csak olyan, hogy ők több lehetőséghez fognak jutni...