(Kép: Centrál Színház)
82 éves korában elhunyt a Centrál Színház örökös tagja, Verebély Iván.
A színész több, mint 50 éven át lépett fel a Révay utca színpadán, csak épp a rendezők és a színházak nevei változtak a feje felett. Ő az a színész, akit soha senki nem "művészurazott”, mert tudatosan kerülte ezt a megszólítást: ha lehetősége volt rá, mindig összetegeződött a közönségével. Ha valaki odament hozzá azt mondta: "nyugodtan nevezz Ivánnak”. Iván, rád emlékezünk!
5 percnyi szerződés az Operettel
Verebély Iván gyerekkorában karmesternek és orvosnak is készült, mégis színész lett belőle. Édesapja a Vígszínház orvosa volt, így gyakran megfordultak náluk ismert színészek, és ez a színház felé terelte a kis Iván érdeklődését. E látogatások még a matematika érettségin is átsegítették az ifjú színészpalántát, ugyanis tanára tudván, hogy esélytelen a matematika-érettségi, inkább színházi történetekről faggatta számtan helyett, s mivel sztoriban nem volt hiány, a fiatal Verebély végül hármas matematika érettségivel fejezte be a középiskolát.
1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Már tanulmányai alatt szerepet kapott a Koldusoperában Szomorúfűz Walter szerepében, holott első- és másodévben sehol nem játszhatott színművészetis diák. A főiskola második évében Heltai Jenő Lumpáciusz Vagabunduszában Szalámi urat formálta meg, mint a világirodalom legkövérebb szerepét. Ekkoriban még kötelező volt vidéki színházhoz szerződni, így került a Miskolci Nemzeti Színházhoz.
A meghatározott két év lejárta után öt színházi ajánlat várta Pesten, és ő az Operetthez ment leszereződni. A papírok aláírása után boldogan sétált volna ki az ajtón, csakhogy a portás visszaküldte az igazgatóhoz. A direktornak nem volt választása: felsőbb utasításra semmissé tette a percekkel korábban aláírt szerződést, és a Nemzeti Színházhoz irányította Verebély Ivánt, hiszen a Nemzeti minden színházzal szemben elsőbbséget élvezett, és ők is igényt tartottak a munkájára. Verebély Iván hat éven át játszott Budapest legismertebb színházában, és állítása szerint minden létező szerepet eljátszott.
1968-ban került a Révay utcába a Vidám Színpadhoz. Az 52 év alatt számtalan szerepben látható volt, Woody Allen Csak semmi pánikjában, Harsányi Gábor Mindhalálig szexében, és Shakespeare Velencei kalmárjában is. Legutóbbi szerepei a Centrál Színházban az Illatszertárban és a My Fair Lady-ben voltak, mely utóbbiban a királynőt játszotta.
Verebély Ivánt a moziba járók is ismerhették. Játszott a Különös házasságban, a Csocsó, vagy éljen május elsejében, és a Csak szex és más semmiben is. Látható volt az Angyalbőrben című sorozatban, s legutóbb a Drága örökösök című sorozatban is. Akárcsak a színpadon, a televízió komikus darabjaiban is gyakori vendég volt. Játékát sajátos humor jellemezte, így lubickolt a kabaréjelenetekben.
Szinkronban
Állandó hangja volt Neil Summersnek. Közös munkáik a Nevem: Senki, a Robotzsaru vagy például a Bunyó karácsonyig. A Csengetett, Mylord?-ban Charles, az érsek magyar hangja volt, és Rowan Atkinsont is ő kísérte végig a ,,katasztrófafilmjében”. A színész rengeteg rajzfilmben szinkronizált – leginkább madarakat – és legismertebb ilyen jellegű szerepe kétség kívül Zazu, a szarka volt, az Oroszlánkirályban.
Verebély Iván a ’90-és években készítette a legmaradandóbb szinkron-alakításait. Ezek közt volt Gonzo szerepe a Szezám utcából, a Macska-Jajból és az Éj anyánkból a pap, a Hetedik testvérből nyuszipapa, ehhez hasonlóan a Télapuban a Húsvéti nyúl magyar hangja is ő volt. A 2000-es évektől ritkán, 2015-től egyáltalán nem szinkronizált.
A színész számára nem volt idegen, hogy ingyen lépjen fel, ha nemes célról volt szó. Számára rendkívül jó érzés volt adni, pláne akkor, ha cserébe örömteli arcokat látott.
Verebély Iván 1972-ben Jászai Mari díjat kapott, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, s tavaly megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét is.
Nyugodjon békében.
