60 éves lett a 101 kiskutya című rajzfilm, amit Magyarországon először 1964 decemberében mutattak be a mozik, majd 1995-ben egy újabb szinkronnal ismét a magyar vásznakra került a mese.
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a 101 kiskutya felvételről megvolt videókazettán az első szinkronnal, majd a nyolcadik születésnapomra megkaptam eredetiben is, s akkor lepődtem meg azon, hogy új hangokat hallok. Kautzky Armand nem volt ismeretlen számomra, és Szolnoki Tibort is felismertem a Hupikék törpikék Ügyijeként Pongó hangjában, úgyhogy talán még jobban is élveztem ezt a verziót – és természetesen Szörnyellától mindkét változatban kitört a frász, annyira félelmetes volt.
Mielőtt nekifutnánk az érdekességeknek és a szinkronnak, megmutatom az ajánlót, ami a ’90-es évek kinyitható-tokos Disney videókazettáinak elején volt:
VHS ajánló Kristóf Tibor tolmácsolásában
Ahogy az ajánlóban Kristóf Tibor (aki egyébként a film második szinkronváltozatában is hallható) elmondja, Szörnyella a ,,leggonoszabb Disney-szereplő”. Ugyan tényleg az egyik legfélelmetesebb, érdekesség, hogy az Amerikai Filmintézet (American Film Institute) összeszedte az 50 ,,legjobb gonoszt” és ebben a listában Szörnyella a 39. helyre szorult. Nehezített helyzetben volt, mert nem csak Disney-rajzfilmek közül válogattak. Első helyen Dr Hannibal Lecter szerepel, de a Disney hősöknél maradva ketten előzik meg Szörnyellát: a 10. helyet a Hófehérke és a hét törpe Királynője, míg a 20. fejet a Bambiban az ember kapta, aki megölte Bambi anyját.
A 101 kiskutya történetét Dodie Smith írta meg 1956-ban (magyarul Száz meg egy kiskutya címen jelent meg). Ebben a házaspár neve Roger és Anita Dearly, de a filmben megváltoztatták, mert a Susi és Tekergőben és a Pán Péterben is a nagyon hasonló, Darling vezetékneveket használták. Az írónő egyébként 1934-ben tényleg kapott egy dalmatát, akit Pongónak nevezett el, és kölykök is születtek, méghozzá 15, akit a hölgy férje – akárcsak Roger – visszahozott az életbe. Dodie Smith titkon mindig is remélte, hogy a Disney lecsap történetére, úgyhogy nagyon örült a közös munkának.
A film költségvetését jelentősen megdobták a pöttyök, melyekböl csaknem 6 miliót kellett megrajzolni. A hátterekhez úgynevezett xerográfiát használták, amikor is a már kiszínezett háttérre rajzolták a mintákat. Összesen több, mint 3600 liter festéket használtak el a hátterek színezésére (ez nagyjából 15 focipályányi terület kifestésére elég). A befektetett pénz és munka meghozta gyümölcsét, hiszen a kiskutyák története minden idők legnézettebb filmje lett 1961-ben (egészen addig, míg a Navarone ágyúi meg nem előzte ugyanebben az évben).
Az ,,alkonyi vonyítás” (eredetiben The Twilight Bark) annyira népszerű szóösszetétel lett a Disney-nél, hogy a céges információs újság is ezen a néven futott.
Az ,,Alkonyi vonyítás" két példánya 1990-ből
Ha már az ugatásnál tartunk: akárcsak az Oroszlánkirály esetében, a ebben a mesében is ember adta az állathangokat, mégpedig Clarence Nash, aki Donald kacsa hangja volt.
A régebben készült filmek nagyon megadták a módját a bevezetőnek: akár több perces is lehetett egy-egy film eleji stáblista. Nem volt ez másképp a 101 kiskutyával sem, de szerencsénkre közben is volt mit nézni a betűkön kívül, és a zene is emlékezetes alatta:
101 kiskutya eleje - Bozai Józseffel
Pongó és Perdita - Horváth László/Nádasi Myrtill, Szolnoki Tibor/Györgyi Anna
Horváth Sándornak és Nádasi Myrtillnek meglehetősen kevés szinkronja volt, s mindkettejüknek e Disney-rajzfilmben volt a legnagyobb szerepük. Szolnoki Tibornak ugyan mindössze 25 szinkronja volt, hangja meglehetősen jellegzetes, még Tony Curtis-t is magyarította a Minden lében két kanál harmadik szinkronváltozatában. E ,,kvartettből” kétség kívül Györgyi Anna neve és hangja cseng a legismerősebben, így nem meglepő, hogy Perdit is tökéletesen szinkronizálta.
Most hallgassátok meg Horváth Sándort és Szolnoki Tibort ugyanabban a jelenetben, Pongóként!
Horváth Sándor, mint Pongó 1964.ben
Pongó - Szolnoki Tibor tolmácsolásában, 1995-ben
Anita és Roger Radcliffe – Kaló Flórián/Csűrös Karola, Kautzky Armand/Farkasinszky Edit
Csűrös Karolát legtöbben a Szomszédok Etusaként ismerik, de meglehetősen sok, 155 szinkronja is volt, melyek közül egyik Anita karaktere volt. Kaló Flórián szinkronizálta Rogert, aki - ha maradunk a mesék vonalán - hallható volt a Süsüben kancellárként, és a Rémusz bácsi meséiben is.
Szörnyella De Frász –Váradi Hédi/Halász Aranka
Az ördögi nő karakterét a magyar származású Gábor Zsazsa inspirálta, aki arcra és ruházatra is hasonlít a Disney-szereplőhöz. Az első szinkronban Váradi Hédi adta a szereplő hangját, míg a ’95-ös változatban Halász Aranka hangja állította fel hátunkon a szőrt.
Hallgassátok meg Szörnyellát először Váradi Hédi, majd Halász Aranka tolmácsolásában, (miközben Roger és Anita különböző változatait is megfigyelhetjük.)
Váradi Hédi, Szörnyella első magyar hangja
Halász Aranka belépője Szörnyella szerepében (1995)
A második szinkronváltozatról beszélgettem a tüneményes Halász Arankával, aki elmesélte, hogy hogyan kapta meg Szörnyella szerepét, és arról is volt szó, hogy kivételes hangja ellenére nem javasolták neki a szinkronizálást.
Halász Aranka (a színésznő saját fényképe)
Szinkronjunkie: Tanárod, Vámos László az Operettszínházban választás elé állított: színésznő leszel, vagy táncdalénekes. Miért húzott a szíved inkább a színészet felé?
Halász Aranka: A Színművészeti Főiskola mellett a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba jelentkeztem ének-zene szakra, ahová a Színművészetivel ellentétben fel is vettek. A rádióban hirdették, hogy táncdalénekest keresnek, és mivel volt előképzettségem, jelentkeztem és bekerültem az 1964-es Táncdalfesztiválba, majd az Operettszínházhoz mentem. Itt indított Vámos tanár úr egy zenész-színész képzést, ahová felvettek, és akkor szegezte nekem a kérdést, hogy táncdalénekes vagy színész akarok-e lenni. Mivel a táncdaléneklést már kipróbáltam, a színészetet választottam, mert úgy éreztem, hogy sokkal több lehetőséget kínál, és így elég jól elindult a karrierem.
SzJ: Leszámítva azt, hogy az Operettszínház vezetője szerint nem volt mikrofonbarát hangod.
HA: Igen, mivel akkoriban nem volt menedzser, bekopogtam az Operettszínház vezetőjéhez, hogy segítsen bejutni a ,,társszervekhez”, mint például a rádió és a szinkron, és azt mondta: ,,nagyon szívesen segítenék, de Aranka, magának nincs mikrofon-hangja”.
SzJ: Hogyan sikerült mégis ilyen szép karriert csinálnod a szinkronban?
HA: Úgy, hogy nem fogadtam el, amit mondott és bementem a Pannónia Szinkronstúdióba, ahol csináltak velem egy próbafelvételt, és azóta rendszeresen hívnak dolgozni a stúdiók.
SzJ: A 101 kiskutyában Szörnyella szerepére volt casting?
HA: Volt, és még ezt a szinkront is a régi Pannóniában vettük fel. A stúdió büféjében voltam, amikor odajött hozzám a film szinkronrendezője, Kiss Beáta, és újságolta, hogy megkaptam Szörnyella de Frász szerepét. Nagyon örültem neki. ,,Igen, én is örülök” – mondta - ,,csak tudod az a baj, hogy eredetileg nem rád gondoltam”. Ebben a szellemben kellett megcsinálnom a munkát, hogy nem is rám gondolt a rendező.
SzJ: Hogy lehet így nekiállni egy szerepnek, hogy amúgy nem is téged akartak? Jobban akar ilyenkor bizonyítani az ember?
HA: Akkor még nem voltam annyira tapasztalt, és az hajtott, hogy teljesíteni tudjak. Nem gondoltam igazán bele, csak végre akartam hajtani a feladatot, amit kaptam. Meghallgattam az eredeti hangot, a ritmusát, tempóját és ezek mentén dolgoztam. Amikor megtapasztaltad a munka buktatóit, vagy azt, ami téged előrevisz, akkor már sokkal jobban elkezdesz gondolkodni, de akkor még az volt a fő célom, hogy a legjobb tudásom szerint szinkronizáljam Szörnyellát.
SzJ: Milyen emlékeid vannak erről a szinkronról?
HA: Akkoriban még tekercses technikával dolgoztunk. Míg elmondtam például, hogy ,,Jasper, azonnal hozd elő a kocsimat te szerencsétlen!” ez volt egy tekercs, és ha nem sikerült elsőre elmondani, akkor a kolléga kézzel tette vissza a tekercset a gépbe. Ma már ez szóba sem jöhet, pikk-pakk megy az egész.
SzJ: Technikai értelemben látsz különbséget aközött, hogy rajzfilmet vagy élőszereplős filmet szinkronizál az ember?
HA: Igen, határozottan van különbség, mert például egy animációs film esetében akármennyire is ügyesek a készítők, nincs annyi érzelem a szereplők arcán, mint egy élőszereplős filmben. Ilyen volt például a Vaiana, ahol énekelni is kellett. Ezeket nagyon nehéz szinkronizálni, és nem is lehet olyan gyorsan haladni vele, mint egy élőszereplős film esetében. Utóbbinál az érzelem jobban látszik a szereplő arcán, ami egy animációs alkotás esetében nincs feltétlenül így, és rendkívüli koncentrációt igényel, hogy pontosan úgy, és azt csinálja az ember, amit a képernyőn lát. A fordítás is nagyon fontos, hogy a dramaturg mennyire tudja magyarra áttenni a szöveget, mennyire pontosan tudja szájmozgásra illeszteni. Fontos az érzelem, a hangsúly, a hangszín, úgyhogy egy élőszereplős filmet sokkal könnyebb leszinkronizálni.
SzJ: A vírushelyzet ellenére sem home office-ban szinkronizálsz, hanem bejársz a stúdióba.
HA: Igen, bejárok, de nagyon vigyázok magamra. Sehova nem megyek, vásárolni is csak hetente egyszer járok. A szinkronstúdiók dicséretére váljon, hogy teljes mértékben fel vannak készülve a fertőtlenítésre. Nem lehet rögtön egymás után menni a stúdióba, csak miután kellően megtisztították a helyiséget. Régebben, hogy ha valakinek úgy jött össze a munkája, hogy nem tudott időpontra menni, akkor beugrott, amikor tudott, de ma már ez nem lehetséges a fertőtlenítés miatt.
SzJ: Ha véget ér a mostani helyzet, remélhetőleg visszatérsz a színházba is. Hol láthatunk, milyen darabokban?
HA: A József Attila Színházban játszom a Mici néni két életében, a Karinthy Színházban a Szent Péter esernyőjében, és a Vidámszínpadon a Család ellen nincs orvosság című darabokban. Ezen kívül a Rátonyi Róbert Színház tagja vagyok, amely tavaly nyitotta meg kapuit Csákváron. Itt a Mágnás Miska, a Sybill és a Marcia grófnő című operettekben játszom. Remélhetőleg hamarosan a színházban is találkozhatunk a közönséggel!
Horace-Jasper/Garas Dezső-Agárdy Gábor/Botár Endre-Izsóf Vilmos
Az első verzióban megszólaló Garas Dezső és Agárdy Gábor nem a szinkronjaikról lettek ismertek, így ritka kincs felvételük a rajzfilmben. Garas Dezső ezen a mesén kívül a Hófehérke és a hét törpe első szinkronos változatában Morgót magyarította, és többször hallhattuk Jean-Paul Belmondo hangjaként is. Agárdy Gábor is megszólalt már ezt megelőzően Disney rajzfilmben, mégpedig a Pinokkióban, amiben Derék Rókusnak adott hangot. A Horace-Jasper párosuk természetesen remekül működik, de utódaik, Izsóf Vilmos és Botár Endre sem vallottak szégyent. Hasonlóan elődeikhez, minkettejük szinkronkarrierjébe belefért egy-egy Disney film: Izsóf Vilmos Lipót király hangját adta a Csipkerózsikában, míg Botár Endre legemlékezetesebb Disney-szinkronja kétség kívül Gyagyás Tódi karaktere volt a Gumimacikban.
Az alábbi videóban hallhatjátok, hogy hogyan szól egymás mellett a kétféle szinkron:
Horace, Jasper és Szörnyella 1964-ben és 1995-ben
További magyar hangok:
Tolnai Klári/Gyimesi Pálma, Szabó Ottó/Vass Gábor, Vay Ilus/Varga T. József, Pogány Margit/Pásztor Erzsi, Siménfalvy Sándor/Uri István, Zách János/Ujlaki Dénes, Rátonyi Róbert/Barbinek Péter, Képessy József/Helyey László, Kristóf Tibor, Báró Anna/Martin Márta, Mezei Mária, Szabó Tünde, Perlaki István/Balázsi Gyula, Melis Gábor, Velenczey István/Verebély Iván, Kemény László/Rosta Sándor, Vajay Erzsi/Győri Ilona, Szalay Csongor, Előd Álmos, Szentesi Gergő
Ti melyik szinkronnal szeretettétek jobban a 101 kiskutyát?
