Bogdányi Titanilla és Markovics Tamás nem csupán színészkollégák, de a szinkronon kívül is igazi barátok. Mégsem mondhatták el egymásnak, hogy egy kemény casting-folyamat végén őket választották ki a Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet című film főszerepeire. 

Bár a szigorú titoktartás miatt csak érintőlegesen beszélgethettünk a Star Warsról, mégis mi sem adhatna teljesebb képet a filmről, mint mikor maguk a főszereplők osztják meg gondolataikat karaktereikről, valamint a Star Wars-jelenségről.

 Szinkronjunkie: Hogyan kerültetek a castingra? Ilyenkor ti jelentkeztek vagy a gyártásvezető hív, hogy gyertek be?

Markovics Tamás: A szinkronrendezőnek egy ilyen típusú film esetében egy-egy karakterre jobb esetben 3-4 hangot kell castingoltatnia. Általában az első körben a megrendelő ebből a 3-4 színészből kiválasztja a neki megfelelőt. De az sem ritka, hogy további hangmintákat kérnek és például csak a 22. színészre mondják azt, hogy ő kell nekik. Amikor engem a gyártásvezető felhívott, még nem tudtam, hogy ez a Star Wars lesz. Ott, a stúdióban szembesültem vele. Én, mint Star Wars rajongó, próbáltam megőrizni a nyugalmamat :)  és nagyon koncentráltam,hogy a lehető legjobban sikerüljön a casting. Ilyenkor általában a film különböző jeleneteiből kell egy-egy részletet szinkronizálnunk. Visszahallgatva úgy éreztem nagyon jól sikerült, és ezután lettem csak igazán bizakodó.

Bogdányi Titanilla: Ez teljesen a stáb, a rendező elképzelésein múlik. Ilyenkor 3-4 hangot hív ki castingra es küldi el a megrendelőnek (jelen esetben a Disneynek). A döntés az ő kezükben van, így olyan is előfordulhat, hogy nem tetszik nekik senki - ilyenkor új es új hangokat kérnek. Azt hiszem, a hatodik lehettem a sorban, mire azt mondtak, „ő kell nekünk"! A Star Wars egy nagyon titkos projekt volt, úgyhogy itt nem tudta senki, hogy milyen munkára megy ki. Nagyon jó érzéssel töltött el, amikor megláttam!

SzJ: Mi a véleményetek Jin Erso karakteréről? Titanilla: milyen érzés volt megkapni a szerepet?

MT: Ilyen típusú mozifilmeknél általában mi olyan kópiára dolgozunk, amin se szín, se effekt, se zörej, se zene nincs, csak a színészek és azoknak is csupán a feje látszik, hogy le tudjuk őket szinkronizálni.  Ha őszinte akarok lenni, nehezen tudtam elképzelni, hogy Felicity Jones és az általa játszott karakter mennyire lesz működőképes, mert abból a kópiából, amiből dolgoztunk számomra az ő játéka félelemre adott okot. Szerencsére a moziban elszállt minden aggodalmam, amihez Titanilla szinkronja is sokat adott.

BT: Iszonyatosan boldog voltam! Borzasztóan! Hihetetlen volt! Rég üldöz már a Csillagok Háborúja. Korábban Amidala és Rey castingján is részt vettem. Nem sikerültek, ami miatt eléggé szomorú voltam, úgyhogy ez most még izgalmasabb számomra!

Amit láttam, abból nehéz megítélni, de – őszinte leszek (remélem, senki nem haragszik meg érte) – nem voltam elájulva a színésznő teljesítményétől. Remélem, ha végre látom majd az eredményt, ez változni fog.

SzJ: Mi a véleményetek Cassian Andorról? Tamás: milyen érzés volt megkapni a szerepet?

MT: A hangcasting után eltelt nagyjából másfél hét, épp egy szinkronstúdióban dolgoztam és azt vettem észre, hogy lenémítva egyfolytában zizeg a telefonom – egymás után hívogatott Németh Piroska gyártásvezető és Dobay Brigitta szinkronrendező. Őszinte leszek: először azt hittem, azért keresnek, mert esetleg nem írtam be egy diszpót és engem várnak dühösen, hogy "Hol vagyok már?!". Visszahívtam Dobay Brigit, aki közölte velem a jó hírt, hogy engem választottak, majd ezek után , - ha jól tudom - beszakadt a dobhártyája , annyira elkezdtem ordítani örömömben a telefonban. (nevet)

Diego Luna - Cassian századosként - komplex karaktert kapott. Olyan harcos ebben az univerzumban, aki bár gyermekkorától küzd a Birodalom ellen, leszámolt már az illúziókkal. Még megmaradt benne a hit, de megjelent mellette a keserűség is.

A moziban a film végén azon kaptam, hogy hihetetlen szimpatikusak  Jin-nel együtt, szorítok a párosukért és fájna a szívem, ha történne velük valami...

BT: Sajnos még nem láttam a filmet, így róla pláne semmit nem tudok mondani. Az biztos, hogy jóképű! (nevet) Biztos vagyok benne, hogy ez a harcos férfi - különösen Tomi hangjával - egy igazán különleges karakter!

SzJ: Bár a mai technikai elvárásoknak megfelelően külön zajlanak az egyes színészek hangfelvételei, de jelentett némi segítséget, hogy a való életben is jól ismeritek egymást és jó barátok vagytok?

BT: Sajnos az utolsó pillanatig nem ismerhettük szinkronizálók kilétét. Tominak viszont nagyon örültem, hiszen tudom, mennyire rajong a Star Warsért.

MT: Mivel a magyar változat készítése a legnagyobb titoktartások közepette folyt, semelyikünk sem tudta melyik szereplőnek ki lesz a hangja. Ezt a premierig szerintem csak 3 ember tudta. A gyártásvezető, a hangmérnök és a szinkronrendező. Én is a premieren szembesültem a teljes magyar stábbal.

SzJ: A Facebook bejegyzéseitek alapján ti is igazán kedvelitek a Star Wars univerzumot. Hogyan kerültetek vele kapcsolatba? Melyik a kedvenc SW filmetek?

BT: Hűha, engem itt meglincselnek! (nevet) Nagyon szeretem a Csillagok Háborúját, de nem vagyok fanatikus rajongó. Az új Star Trek filmeket egy hangyányit jobban szeretem. A régiekből a Jedi visszatér a kedvenc, de tetszett a Baljós árnyak és a Sith-ek bosszúja is. Viszont teljesen egyértelmű, hogy a győztes a Zsivány Egyes lesz! (nevet) Jó szórakozást kívánunk mindenkinek!

MT: Természetesen eddig a klasszikus három rész volt a kedvencem, de ugye érthető, ha azt mondom, hogy mostantól kezdve a Zsivány Egyes is... (nevet). A rajongók legelső generációjához tartozom. 1982-ben az általános iskolában első osztályos voltam, amikor a családunk beült a Birodalom visszavágra. A mai napig élénken emlékszem, amikor megjelentek a birodalmi lépegetők. Attól a pillanattól számítom magam Star Wars rajongónak.

Ezzel kapcsolatban egy vicces dolog is történt velem. Bementem az iskolába, ahol már a betűket tanultuk. Megkértem a tanár nénit, segítsen nekem leírni azt, hogy HAN SOLO. Nagyon segítőkész volt és elkezdte betűzni, hogy H.A.N.G.S.Z.Ó.R.Ó. Mondtam neki, hogy nem hangszóró, hanem Han Solo... Nem ismerte a filmet, úgyhogy sajnos nem tudott segíteni! (nevet)

A '80-as években sok - sok éven át a mozik matiné műsorán volt a Birodalom Visszavág és Jedi Visszatér is. Állandó nézői voltunk a barátaimmal. Amikor pedig beköszöntött az évtized második felében a VHS korszak, otthon néztük megszámlálhatatlanul sokszor. Ezért is lett életem egyik legszebb napja 2016. december 13. amikor meghallottam magam egy Star Wars film főszereplőjeként. Azt hiszem, én már boldogan halok meg. (nevet)

Köszönjük szépen az interjút! Külön köszönet Markovics Tamásnak a Star Wars képgyűjtemény megosztásáért. 

Ha minden jól megy, mostanában minden évre jut majd egy Csillagok Háborúja ihletésű misztérium. Tavaly azt találgattuk, hogy az eredeti trilógia szereplőinek hangjai visszatérnek-e. Akkor Stohl András egy kaján félmosollyal ejtett át mindannyiunkat, mikor az RTL Klub arról kérdezte, ő lesz-e Luke Skywalker. Az Ébredő Erőben egy huncut tüsszentés erejéig sem szerepelt - reményeink szerint ez majd 2017-ben másképp alakul.

Idén pedig azt találgatta mindenki, vajon ki veszi át Hollósi Frigyestől, illetve Kránitz Lajostól a stafétabotot. Azóta tudjuk, Horányi Lászlóra esett a Dobay Brigitta szinkronrendező és a Disney stúdió választása.

Szerencsére a stáb többi tagjára is fény derült, néhány igazi meglepetéssel fűszerezve:

Cassian Andor (Diego Luna) - Markovics Tamás

Jyn Erso (Felicity Jones) - Bogdányi Titanilla

Bodhi Rook (Riz Ahmed) - Sörös Miklós

K-2SO (Alan Tudyk) - Vincze Gábor Péter

Orson Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) - Csankó Zoltán

Chirrut Imwe (Donnie Yen) - Kassai Károly

Saw Gerrera (Forest Whitaker) - Jászai László

Baze Malbus (Wen Jiang) - Sörös Sándor

Galen Erso (Mads Mikkelsen) - Rosta Sándor

Tarkin kormányzó (...) - Ujréti László

Draven tábornok (Alistair Petrie) - Hirtling István

Raddus admirális (Paul Kasey) - Papp János

Darth Vader (James Earl Jones) - Horányi László

Bail Organa (Jimmy Smits) - Szabó Sipos Barnabás

Magyar szöveg - Blahut Viktor és Petőcz István
Szinkronrendező - Dobay Brigitta 

Bár még a filmet nem láttuk (kritika holnap várható), de annyit biztosan állíthatok, hogy van néhány meglepő húzás a stáblistán. Az egyik a Karácsonyi Zoltán által gyakran (sőt még az előzetesben is) szinkronizált főszereplő, Diego Luna hangja, akit ezúttal Markovits Tamásra bíztak.

Annak kifejezetten örülök, hogy nem minden női "hőskarakter" Pálmai Anna hangján szólal meg. Őt az előzetesben hallhattuk még Jyn Ersoként. Bogdányi Titanilla saját elmondása szerint: "Sajnos én nem tudtam elmenni a premierre,de biztos, hogy megnézem! Nem volt konnyű munka, de minden percét élveztem! :)) Már régóta üldöz a Star Wars. Anno Amidala castingján is voltam, és tavaly Ray castingján is. Sajnos egyik sem jött össze, de úgy tűnik, Jyn Erso várt rám! :))) Ami külön szuper, hogy az én jó barátommal, Markovics Tamással lehetünk a főszereplők hangjai (persze a többi szuper kolléga mellett)!"

Vincze Gábor Pétert többnyire az Oroszlánkirályban alakított Timon szerepével azonosítottam korábban, így ha fegyvert szegeztek a fejemhez sem tudom gondoltam volna rá a kiválasztáskor. Viszont izgalmas, kiváló színész, úgyhogy nagyon kíváncsi lettem a végeredményre.

Mads Mikkelsent Kaszás Gergő nélkül sokkal nehezebb értelmezni. Sajnos, úgy látszik, hogy Gergő mostanság egyéb teendők miatt nem tud a szinkronra időt szakítani, így a novemberi Dr. Strange-ből, illetve a Star Warsból is kimaradni kényszerült. Sajnos, miután a két szinkron különböző stúdióban készült, de nagyjából egyszerre, így a rendezők nem tudtak egymás döntéseiből inspirálódni. Így esett a választás az előbbi esetben Rába Rolandra, míg a Star Warsnál Rosta Sándorra. Őszintén remélem, hogy 3 mondatos szerep és emiatt a Strange-hez hasonlóan nem lesz húsbavágó Kaszás Gergő hiánya.

Furcsa, hogy a korábban Sörös Sándor által szinkronizált Bail Organa szenátor most Szabó Sipos Barnabás hangján szólal meg, míg Sörös hangját egy teljesen új karakterhez rendelték. Talán a casting software hibája?!

Versényi László idén januári halála okán már sajnos nem ajándékozhatott meg bennünket egy jutalomjátékkal. Újréti László pótolja, az eredményről pedig holnap tudósítunk.

Sokat tanakodtunk azon, hogy vajon ki ölti magára a hazai légzőmaszkot Kristóf Tibor, Hollósi Frigyes és Kránitz Lajos után. Különösen az utóbbi két színész neve égett bele a köztudatba a karakter magyar hangjaként, azonban halálukkal - mindenki legnagyobb fájdalmára - új magyar hangot kellett választani.

Ez ugyan a rajzfilm (Star Wars - Lázadók) esetében megtörtént, azonban ez nem jelentett semmilyen garanciát arra, hogy a Csillagok Háborúja IV. - Egy új remény előzményében nem kerül sor azonnali váltásra.

Tudom, hogy sokatok csak a moziban szeretne először megbizonyosodni az új hangról, ezért fehérrel írom a továbbiakat.

A casting során bizonyára figyelembe vették a rajzfilmes választást, illetve James Earl Jones orgánumát, mely karakteressége és mélysége miatt nehezen honosítható.

A végső választás Horányi László lett, aki már jelenleg is futó rajzfilmben is kölcsönzi hangját a karakternek.

Csörögi István fantasztikus életművet hagyott maga mögött, melynek egyik kiemelkedő mérföldkövei a mesteri Harry Potter - szinkronok. István nem csupán arra volt képes, hogy a szinkront amúgy messziről kerülő színészeket csábítson vissza a mikrofon elé vagy, hogy fantasztikus gyerekszínészeket fedezzen fel, hanem az egyébként gyakran hallott/látott színészekből is többet, valami újat hozzon ki. Megkockáztatom, hogy ilyen téren ma még nincsen szakmai örököse. 

Egyébként a Harry Potter filmeken kiválóan megfigyelhető a Warner stúdió lokalizációs hozzáállásának (és persze a költségvetésnek) változása. A 15 évvel ezelőtt mozikba került első rész esetében még Bozai József megszokott tolmácsolásában hallhattuk a főcímet, majd néhány résszel később (talán a negyediktől) már külön magyar kópia készült, ahol a cím eleve magyar nyelven jelent meg. A Legendás Állatok és Megfigyelésük esetében ez addig a szinte már tudathasadásos állapotig kulminálódott, hogy nem csupán a cím, de a filmben szereplő egyes feliratok is magyarul olvashatóak. Az első jelenetsorokban szereplő újságcikkeknél konkrétan azt hittem, hogy sikerült "vicces kólát" kérnem a büfében, mert bizony a sztori szempontjából fontos cikkek címe magyarul íródott ki, míg minden más, például a cikkek szövege/képaláírások/összes többi cikk, pedig angolul. Őszintén szólva nem tudom, hogy ez kinek jó... Egy filmben soha (legalábbis csak nagyon nagy költségek árán) nem lehet az összes feliratot egy másik nyelvre lefordítani, hiszen rengeteg tábla, felirat, miegymás jelenik meg a háttérben és bár ez a kezdeményezés üdvözlendő, jelen állapotában inkább röhejes, mint jó. 

Zárójelben hozzáteszem, hogy látszik ám a "szép, új" jövő, ahol a feliratokat digitálisan az adott nyelvre fordítják, a szinkron helyett pedig a színészek saját hangjukon szólalnak meg angol helyett például magyarul. Bár gépi hanggal, de a Skype már ma is tud ilyet. Sybil Trelawney üzeni, hogy a szakmának van még 10, legfeljebb 20 "gondtalan" éve, aztán a nagyobb stúdiók a mozis szinkront, mint olyat, egyszerűen felszámolják majd. Nem vagyok boldog! :(

Dóczi Orsolya vette át a Rowling/Potter-univerzum szinkronrendezési stafétabotját - és bár, ahogy a bevezetőben is említettem, Csörögi István minden szempontból pótolhatatlan -, a végeredmény egészen szórakoztató lett.

Göthe Salmander (Eddie Redmayne) – Szatory Dávid

Szatory Dávid már negyedik alkalommal szinkronizálja a főszerepet játszó Eddie Redmayne-t, és ha a pletykák igazak és a mostani filmet egy öt részből álló sorozattá bővítik, akkor bizony van még közös munka a láthatáron. Kövezzetek meg, de nekem Redmayne mindig is egy alternatív arcú színész marad, eddig egy filmben sem tudtam igazán kedvelni. A magyar szinkron előnyei 101 első passzusa érvényesül tehát itt is, hogy bizony az eredetileg kicsit esetlen karakter új és jobb dimenziókat kap a magyar keresztségben.

Porpentina Goldstein (Katherine Waterston) – Sipos Eszter

Sipos Eszter számára talán ez a film hozza el a régóta várt áttörést és ezáltal bekerülhet az igazán keresett hangok közé. Bár ez a szerep igazi mélységeket nem mutatott meg, és a testvérét alakító Bozó Andreához hasonlatos izgalmas hanghordozásra sem volt szükség, de a karakter kedvelhető, a magyarítás jól sikerült. A későbbi részekre borítékolható szerelmi szál miatt pedig az újabb felbukkanás biztosnak tűnik.

Jacob Kowalski (Dan Fogler) – Fekete Ernő

Kowalski szerepe egy izgalmas kérdés, hiszen talán az első, amelyben Csörögi István szerintem biztosan másképpen döntött volna. Fekete Ernő ugyanis egy vagány hang. Színészileg természetesen képes eljátszani az esetlen, szerencsétlen karaktereket is, azonban a néző többnyire szuperhősökkel, kemény figurákkal azonosítja őt, amitől nem is állhatna távolabb az a kisugárzás, amit Kowalskinak szántak az alkotók. Vida Péter vagy Kapácsy Miklós természetesebb választás lehettek volna. Vida Péterrel pedig még egy casting masina is megtalálja a hangi egyezés jegyeit.

Credence (Ezra Miller) – Tasnádi Bence

A megszokott szinkronhangok nagy támogatója vagyok, és nagyon ritkán tudom elfogadni, hogy egy-egy színészt azért cserélnek le, mert a rendező szerint más karakterében közelebb áll hozzá. Ezért alapvetően Szabó Mátéra voksoltam volna, de azt kell mondjam, hogy Tasnádi Bence kevésbé ismert hangja jót tett a karakternek, félelmetesebbé, misztikusabbá tette, úgyhogy a végeredmény tekintetében nem lehet egy rossz szavunk sem.

Mary Lou (Samantha Morton) – Kiss Eszter

Kiss Esztert Drew Barrymore hollywoodi háttérbe szorulása után tavaly kellemetlenül kevés alkalommal hallhattuk, azonban idén, mintha újra felfedeznék őt maguknak a szinkronrendezők. A Dr. Strange után a mostani film a második olyan idei blockbuster, amiben komoly, hosszabb szerepet kaphatott és Eszter remekül tudott élni a lehetőséggel. Mary Louként fagyos, rideg hangon szólal meg, amely még mélyebbé varázsolja a megformált karaktert.

Percival Graves (Colin Farrell) – Czvetkó Sándor

 Bátran állíthatjuk, hogy palotaforradalom tört volna ki, ha bárki más kapja Colin Farrel furcsa szerepét. Czvetkó Sándor legalább 15. alkalommal kölcsönzi hangját a színésznek, ezúttal egy kissé minimalista, hangilag is visszahúzott szerepben. 

És, ha már Harry Potter univerzum, akkor nem mehetünk el a nagyszerű Tóth Tamás Boldizsár mellett sem, aki nagy csupán a filmeket, de a könyveket is fordította. A mai magyar szinkron szcéna azon kevés alakjainak egyike, akire még bátran mondhatjuk, hogy dramaturg és nem csupán lefordítja a filmeket, de ízes magyar szó-környezetet is kanyarít köréjük. Idén pedig két alkalommal is élvezhetjük munkáját, hiszen a Legendás Állatok és Megfigyelésükön kívül a Harry Potter és az elátkozott gyermek című színdarab magyar könyvváltozatát is neki köszönhetjük.

Zárásként pedig a kedvencem: hasonlítsuk össze a magyar, német, olasz nyelvű előzeteseket az eredetivel! Szerintetek melyik nyert? (Szerintem az olasz szinkron sokat fejlődött, a narrátok tiszta Dolmány Attila, illetve Göthe Salmander hangja pedig egész autentikus Szatory Dávid. De erről lehet, hogy érdemesebb lenne egy külön cikkben megemlékezni.)

A képeket a Facebookról, a Katona József és a Radnóti Színház honlapjáról és a femina.hu-ról szereztük be. Ezúton is köszönjük nekik! 

Furcsa doktor megkezdte rendelését a Marvel Multi-Moziverzumban, előre borítékolható sikerrel téve meg az első lépéseket. A Vasemberhez hasonlóan ugyanis szerencsés csillagzat alatt született az alkotás. A találgatás időszakát hosszan elnyújtva jelentették be Benedict Cumberbatch leszerződtetését a jó Doktor szerepére. Ezzel nagyjából el is dőlt, hogy egy Vasemberszerű eredettörténetet kaphatunk majd, amely jelentősen épít a főszerepet alakító színészre. A különbség csupán az a kvázi 10 év, amivel a Marvel Stúdiónak időközben a filmkészítési tapasztalata gyarapodott.

A film persze nem mentes a hibáktól, hiszen a karaktert nem sikerült megutáltatni a nézővel az első "fejezetben". Holott erre a rendezőnek minden lehetősége megvolt, úgy a közel 2 órás játékidő miatt, mint a kiváló színészi gárda hozzáértése kapcsán. Cumberbatch akkor is szerethető volt, amikor nem kellett volna annak lennie, és ez némileg levont a karakterfejlődés dramatikus diadalívéből. De az mégis jelen volt, mégha emiatt kissé tonystarkos köpenybe burkolva is. A film második felében pedig az Inception faktort tolták kissé túl, méghozzá annyira, hogy aki 3D-ben nézi a filmet, érezheti úgy is, hogy a mozi üzemeltetői bizony kérik vissza azt a Nachost vagy kukoricát. A harmadik gondom a zene volt. Ismerősi körben már többször többen fejeztük ki aggodalmunkat amiatt, hogy Michael Giacchino kissé túlvállta magát a Zsivány Egyes és a Doktor Strange együttes komponálásával. Ilyenkor természetesen egy egész hadseregnyi komoly és wannabe zeneszerző segít, hogy a sok telefonnal felvett danolászásból összeálljon a letorrentezhető OST (original soundtrack), de a Strange esetében nem igazán sikerült megjegyezhető dallamokat összepakolni. Szomorú vagyok, hogy Giacchinot ilyen módon kvázi elpazarolta a Marvel, hiszen a Star Trekben és Jurrasic Worldben is nagyon komolyat futott.

A fentiektől eltekintve a film természetesen szórakoztató, sőt továbbmegyek, jobb mint a legtöbb mostanság készült Marvel-film. Az alkotói gárdának sikerült leráznia a kötelező kikacsintás-cunamit, így gyakorlatilag csupán néhány apróbb utalás segít elhelyezni hősünket a többi film koordináta-rendszerében. Ezzel máris sikerül elkerülni az Ultron-csapdát, ami tulajdonképpen ezen vérzett el.

A látvány fantasztikus, a történet szerethető és bizonyos karakterek nem csupán a felkonvertálás miatt 3D-sek. Strange-nek pedig szépen megágyaztak, úgyhogy már várhatjuk, micsoda szópárbajokat vív majd Tony Starkkal. Szinkronos fun fact, hogy a 2018-as Bosszúállók - Végtelen Háborúban minden aktív Sherlockunk szerepelni fog, hiszen Simon Kornéllal idén kibővült a Fekete Ernő - Rajkai Zoltán duó. 

Dr. Stephen Strange (Benedict Cumberbatch) – Simon Kornél

Némi egocentrikus hurráoptimizmus jegyében szeretném azt hinni, hogy nekünk is közünk van ahhoz, hogy moziban is létrejöhetett a Simon Kornél - Cumberbatch párosítás. Benedictet Anger Zsolttól - Viczián Ottóig már lassan minden markáns hangú színészünk szinkronizálta legalább egyszer. Ezzel a filmmel azonban remélhetőleg helyre kerül a Majoros Eszter által a Sherlock című sorozathoz kitalált duó. Simon Kornél jól működik a szerepben, ügyesen követi le Cumberbatch játékát. Az pedig külön öröm, hogy Kornéllal (Kálloy-Molnár Péter és Scherer Péter után) a Centrál Színház társulatának harmadik tagja csatlakozott a Marvel verzumaihoz. 

Karl Mordo (Chiwetel Ejiofor) – Király Attila

Sokan nem érették, hogy miért nem Kálid Artúr szinkronizálta Ejiofor karakterét. A helyzetnek véleményem szerint két oka is van: egyrészt nem szinkronizálhat minden színesbőrű színészt Kálid Artúr és Galambos Péter. Különösen nem a Marvel univerzumában, ahol a szereplők úgy járkálnak ki-be az egyes filmek között, mint Strange a kórházi raktárba és emiatt el kell kerülni az összeakadást. Másrészt SPOILER Mordo visszatérő szereplője lesz a filmeknek. Ikonikus gonoszként pedig akár még a Bosszúállók ellen bevetheti a stúdió. Emiatt kétszer is meg kellett gondolni, hogy ki legyen a befutó. SPOILER VÉGE 

Christine Palmer (Rachel McAdams) – Ruttkay Laura

Itt ismét rendezői dilemmát lehet sejteni, hiszen Rachel McAdamst többnyire Major Melinda hozzá, méghozzá kifejezetten izgalmasan, azonban ő már elkelt Gwyneth Paltrow Pepper Potsaként. Ruttkay Laurával mostanság amúgy is gyakran váltogatják egymást McAdams szinkronhangjaként, úgyhogy adta magát a választás és szerencsénkre nem kellett új megfejtést kitalálni.

Ősmágus (Tilda Swinton) – Kiss Eszter

Tilda Swinton nagyjából az egyetlen olyan színész/nő (mikor melyik...), akinél nem tudok haragudni, hogy mindig más hangot kap, hiszen az adott szerep kívánalmainak megfelelően tud ő bármilyen IS lenni. Kiss Eszter már harmadik alkalommal adja hozzá hangját, amely egyrészt valamifajta kontinuitást kölcsönöz, másrészt Eszter ritkán szinkronizál, úgyhogy emiatt külön ünnep minden film, amiben hallhatjuk.

Kaecilius (Mads Mikkelsen) – Rába Roland 

 Azt sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a magyar szinkron legnagyobb erényei, azaz hogy szinte kizárólag neves, színpadi színészek hangját hallhatjuk, komoly logisztikai szervezéssel jár és bizony néha kényszermegoldásokat szül. A szeptember-októberi időszak minden színész életében nehéz, hiszen a premierek miatt rengeteg próbára kell járniuk, vélhetőleg ennek esett áldozatul a Mikkelsen - Kaszás Gergő párosítás is. Bár nagyon fontosnak tartom a szereposztást és általában én vagyok az első, aki a Mafilm Facebook oldalán még a film megtekintése előtt éljenez vagy háborog, mégis azt kell mondjam, korrekt választás. Persze, nem olyan, mint az "eredeti", de sajnos maga a szerep is defektes kissé. Mikkelsen kénytelen többnyire dinamikus jelenléttel operálni, azaz keveset beszél és miután viszonylag hamar megjelenik az arcán két CGI monokli, gyakorlatilag játszani sem engedik. Emiatt lehetünk ezzel elnézőek, illetve tegyük hozzá azt is, hogy Rába Roland a tőle megszokott módon keményen odateszi magát és megpróbálja bepótolni a keletkezett hiányt. Ez most sikerült.

Wong (Benedict Wong) – Hajdu István
Jonathan Pangborn (Benjamin Bratt) – Görög László
Dr. Nicodemus West (Michael Stuhlbarg) – Czvetkó Sándor
Műtős Billy (Adam Pelta-Pauls) – Horváth-Töreki Gergely
Fizikoterapeuta (Kobna Holdbrook-Smith) – Seszták Szabolcs
Dr. Garrison (Sarah Malin) – Várkonyi Andrea
Dr. Weiss (Eben Young) – Juhász György
Férfi a buszon (Stan Lee) – Kajtár Róbert

További magyar hangok:
Bálizs Anett, Bárány Virág, Bercsényi Péter, Bordás János, Fehér Péter, Fellegi Lénárd, Formán Bálint, Gyurin Zsolt, Hay Anna, Horváth Illés, Kis-Kovács Luca, Kiss László, Molnár Levente, Pupos Tímea, Téglás Judit, Várkonyi Andrea, Zöld Csaba

A fordítástól kissé féltem, hiszen Strange - legalábbis a képregényekben és a rajzfilmekben - rengeteg alliteráló varázsigét használ, de ezeket szerencsére nem mentették át a filmbe, vagy egy következő részre tartogatják. Nem lesz könnyű feladat, hiszen ilyen csodákat mormol a bajsza alatt, mint: "By the Flames of the Faltine!" vagy "By the Hoary Hosts of Hoggoth!"

A szinkron tehát a szokásos, marveles, Mafil Audiós minőségben érkezett. Negatívumként egy dolog jutott eszembe a film során: főleg a film első felében a magyar hangot kissé erőtlennek, vékonynak éreztem. Ez később javult, de jó lenne tudni, hogy ez az Aréna Pláza hangosítási hibája vagy keverési gond.

A plusz jeleneteket tessék megvárni, hiszen végre megint erős anyagok készültek oda is. SPOILER Nagy Ervin pedig ismét zseniális Thorként. Nem beszélve arról, hogy komolyan promózzák benne a jövőre érkező Thor - Ragnarok filmet is. SPOILER VÉGE

Ragaddorr Rubinköves gyűrűi és Munnopor Misztikus Holdjai legyenek veletek! ;) 

(A képeket a Centrál Színház, a MagyarSzinkron.hu, a Kiskegyed, a Szinhazkolonia.hu, valamint a MagyarNarancs.hu oldalairól kölcsönöztük.) 

A héten már elindult a játék első része, melyet itt találhattok meg. A második játékban új feladványokkal várunk Benneteket. Ne felejtsétek el, hogy ha nyerni szeretnétek, mindkét játékban részt kell venneteket! 

Ahhoz, hogy elinduljatok a játékban, nem kell mást tennetek, csupán lájkolni a facebook oldalunkat (www.facebook.com/szinkronjunkieblog), valamint alant email címmel regisztrálni a játékra és helyesen válaszolni a kérdésekre. Ha valamit nem tudtok, kérdezzetek bátran a Facebook oldalunkon, hiszen a SzinkronJunkie Community mindig segít!

2016 novemberében mi is beszállunk a SzinkronKvíz játék sorozatba, hogy ti is részt vehessetek rajta és ne maradjatok le a szuper nyereményekről (filmes és sorozatos ajándékok, diafilmek, szabaduló szoba jegyek), valamint a szinkronos kérdések okozta izgalomról!

Ahhoz, hogy elinduljatok a játékban, nem kell mást tennetek, csupán lájkolni a facebook oldalunkat (www.facebook.com/szinkronjunkieblog), valamint alant email címmel regisztrálni a játékra és helyesen válaszolni a kérdésekre. Ha valamit nem tudtok, kérdezzetek bátran a Facebook oldalunkon, hiszen a SzinkronJunkie Community mindig segít!

A szinkron nem csupán filmek esetében fontos, a videojátékok világában éppoly meghatározó, sőt egy egész játék sorsa múlhat azon, mennyire képes az adott környezet a játékosokat beszippantani - ez pedig sokszor a hangokon, a szereplőkön, azaz az úgynevezett "voiceover"-en múlik. Ennek részleteiről a 2015-ös év játéka, a Witcher 3 alkotóival beszélgettünk.

A Witcher 3 történetének keretét hatalmas és dinamikusan változó szövegkörnyezet adja. Hányan dolgoztatok a játék beszélgetésein és milyen feladatok merültek fel a szinkronizálás folyamán?

Mikołaj Jastrzębski-Szwed, Senior Localization Producer: A CD PROJEKT RED lokalizációval foglalkozó csapata két részlegből áll, amelyek szoros együttműködésének eredményeként jön létre a szinkron. Az angol adaptációs csapat – vezetője Borys Pugacz-Muraszkiewicz, Angol Adaptációs Igazgató – feladata, hogy az eredetileg lengyel nyelven készült dialógusokat angolra fordítsák át, kidolgozzák a szükséges akcentusokat és dialektusokat, majd felügyeljék a szinkron castingját és felvételét. A másik részleg, melyet jómagam irányítok, a lokalizációval kapcsolatos egyéb feladatokat látja el. Tulajdonképpen az angolról a többi nyelvre való átfordítást felügyeljük, valamint a más nyelvekre való átszinkronizálás is hozzánk tartozik (többek között a lengyel is). A játék hatalmas mérete ellenére összesen hatan vagyunk, úgyhogy csapatunk kicsi, ám nagyon hatékony.

Borys Pugacz-Muraszkiewicz, English Adaptation Director: A legfontosabb szereplőnk egyértelműen a címadó Witcher, ríviai Geralt, akit minden nyelven szerettünk volna tökéletesre csiszolni. Elvégre ő játszható karakter, aki a játékosok szándékai szerint cselekszik, akivel együtt élnek, lélegeznek a kalandok során. Geralthoz köthető a játékban elhangzó beszéd közel 40%-a. Nyelvtől függetlenül egy kedvelhető, szimpatikus orgánumra volt szükségünk, amely nemtől függetlenül segíti a játékosokat, hogy azonosulhassanak a karakterrel. Geralt fontosságát mindvégig szem előtt tartottuk, azonban munkánk során minden karakter kiemelt figyelmet kapott. A főszereplő szeretői, közeli barátai, barátságos vagy éppen fenyegető ismeretlenek, gaz ellenfelek vagy nemezisek, egytől egyig komoly színészi játékot igényeltek, hogy a karakterek teljesen hihetővé válhassanak. A kisebb és nagyobb szerepek felvételekor egyaránt fontos, hogy gazdag, és robosztus érzelmi alapokra helyezett jellemeket mutassunk be. A játékosok bevonásához művészi színjátékra van szükség, hiszen a karakterek, események, kapcsolatok által válhatnak rabjává az elmesélt történetnek. Szerintem szakmai minimum, hogy ne hagyjuk a játékosainkat alacsony intenzitású, idegesítő előadásmóddal bármikor kizökkenni a Witcher világából. Ennél mindenképpen magasabbra célzunk.

A Witcher trilógia jobbnál jobb karaktereket vonultatott fel: többek között Geralt, Yennefer, Zoltan, mint állandó szereplők és akár olyan epizodisták, mint a Császár vagy éppen Gaunter O’Dimm a Hearts of Stone kiegészítőből. Hogyan képzeljük el egy ekkora stáb esetében a szereplőválogatás folyamatát?

MJS: Először a Story and Art (Történet és Művészet - a szerk.) csapatunktól begyűjtöttük az összes szükséges információt a főbb szereplőinkről. Ezek felhasználásával összeállítottuk a karakterek háttértörténeteit és a kialakult megjelenést. A Story csapattal közösen kiválasztjuk a castinghoz legjobban használható részeket a forgatókönyvből: olyan szövegeket, amelyek a legjobban ábrázolják az adott karakter jellemvonásait és érzelmi állapotát. Ez az anyag kerül a casting partnereinkhez, akik a meghallgatásokat tartják és, akiktől szereplőnként 4-6 különböző felvételt kérünk. Amint megkapjuk a hanganyagot, végighallgatjuk és a Lokalizációért felelős, illetve a Story csapat tagjai, valamint a Game Director véleményezik. Ha úgy látjuk, hogy egyik kiajánlott színész sem passzol a szerephez, egy második körös válogatást rendelünk a stúdióktól és így a folyamat addig folytatódik, míg a tökéletes jelölttel nem találkozunk.

A kevésbé fontos szereplők esetén többnyire magunk választunk a stúdiók adatbázisaiból, illetve hangtárakból. Esetenként az is előfordul, hogy egy-egy színészt, akivel élőben egy adott szerepre casting felvétel készült, később egy másik figurához hívunk be. A háttérben megszólaló NPC-ket a stúdiók maguk választják ki. A Witcher 3 alapjátékában 900 ilyen karakterünk volt, míg a legújabb DLC-ben, a Blood and Wine-ban több mint 400.

BPM: Sajnos valóban nem mindig találjuk el a legjobb hangokat elsőre. Néhány esetben a fejlesztési időszak vége felé is újra kellett castingolnunk egyes szereplőket. Ennek elég sokféle oka lehet: például egy karakter kinézete vagy tettei/motivációi megváltoznak az utolsó pillanatban oly módon, amelyekhez a korábban felvett hanganyag már nem passzol. Előfordul az is, hogy egy színész hiába volt kiváló a meghallgatás során, később mégis szenved a karakter megformálásával. Az újracastingolás viszont relatíve könnyebb feladat, hiszen minél közelebb vagyunk a megjelenési dátumhoz, annál pontosabban ismerjük a karaktereket. Az is segít, hogy ilyenkor legalább azt megtudjuk, hogy milyen megszólalást nem szeretnénk egy-egy szereplőnek. A fejlesztés vége felé közeledve gyakran vesszük észre, hogy mennyire fontos is volt a jó választás. Gyakran meglepő eredményeink születnek – jó, de néha rossz értelemben is – függetlenül a nagyon komoly előkészületi munkától és tervezéstől, amit beleteszünk. Nem beszélve arról, hogy a szereplőválogatás a folyamat egyik legizgalmasabb része számunkra.

Egyaránt dolgoztok szinkronszínészekkel és klasszikus színpadi színészekkel. Van különbség a velük való munkában?

BPM: A legtöbb színészünk nem csupán szinkronos, de filmes vagy színpadi tapasztalattal is rendelkezik. Természetesen a szinkronizálás jelentősen különbözik a színpadi vagy egyéb színjátéktól. Elsőként abban, hogy a hagyományos színjátszás esetében a színész számára a teljes eszköztár bevethető – a hang mellett a mimika, gesztikuláció, testmozgás, stb., míg a mikrofon előtt állva csupán a hangjukra támaszkodva keltenek életre karaktereket és jelenítenek meg különféle érzelmeket. Másrészt a szinkronfelvétel egy kvázi ingerszegény környezetben zajlik – légkondicionált, zajcsökkentő falak között egy olyan kis fülkében, amely talán egy elmegyógyintézet cellájához áll a legközelebb. A felvételkor tehát hiányozik szinte minden, amely egy hagyományos környezetben segíti a munkájukat: díszletek, eszközök, külső és belső terek, effektusok, amelyek keretet adhatnak a játékuknak, és nem utolsó sorban a társszínészek, akikkel tudnának egymásra reagálni. A legtöbb színész és rendező úgy tartja, hogy a színészet reakció különböző ingerekre, körülményekre és más szereplők tetteire. Nos, ez a mi felvételeinkről mind hiányzik.  Nem beszélve arról, hogy tempós felvételre van szükség, így a szöveg mennyisége, amit a színészeknek egy óra alatt fel kell mondaniuk, igencsak óriási. Ezen felül sok színész, akik játékok hangalámondásain dolgoznak, egy-egy felvétel során több karaktert is eljátszanak, és a hangjukat is annak megfelelően kell elváltoztassák, hogy a figurákhoz minél jobban passzoljon. Ez a munka gyakran brutális kihívás úgy fizikailag, hangilag, mint érzelmileg és intellektuálisan.

A velünk dolgozó színészek nagyon hálásak az izgalmas szinkronszerepekért, hiszen ahogy a videojátékok piaca virágzik és fejlődik, a színészek számára egyre több lehetőséget tud biztosítani. Ez olyan mértékű növekedést jelent, hogy a játékszinkron már a professzionális szinkron-oktatás részévé válthatott világszerte, sőt még régi motorosnak számító színészek szerint is fontos része a mesterségnek.  

Charles Dance, Emhyr császár szerepében egyértelműen a rajongók kedvencévé vált. Milyen volt vele dolgozni?

BPM: Emhyr var Emreis császár szerepét ugyan nem mondanám nagynak, de a sztori szempontjából mindenképpen komoly tényező. A játékosok Emhyrtől kapják azt a küldetést, amely tulajdonképpen elindítja a cselekmény főszálát és tart nagyjából a játék feléig, kétharmadáig. A karaktert a játék alapjául is szolgáló könyvsorozatból vettük át, ahol sokat megtudhattunk róla. Természetesen az adaptáció során a játékhoz igazítottuk a figurát, de a főbb jellemvonásai nem változtak. Emhyr egy olyan szereplő érzetét kellett, hogy keltse, aki igazi hatalmasság, aki bárkin átgázol, hogy a világ sorsát a kezében tarthassa, illetve akinek vágya, hogy utódai is felnőjenek ehhez a feladathoz. Más szereplők előtt megkérdőjelezhetetlen magabiztosságot kellett mutatnia, azonban eközben valahol, mélyen a benne tudattalanul szunnyadó őrületet is magában hordozta. Magyarul kőkeménynek és befolyásosnak kellett lennie, akinek elméje egy kardélen táncol. Egy gyors ötletként már az elején bedobtuk, hogy ismert színészt keressünk. Már nyakig voltunk a fejlesztésben, amikor az ötlet körvonalazódott, ekkor viszont azonnal tudtuk, hogy melyik színész hozhatná a legközelebb a karakter szembeötlő vonásait a játékosokhoz. Charles Dance több szempontból is favoritunk volt és leesett az állunk, amikor az üzletfejlesztési csapatunk összehozta a dolgot.

Charles Dance-szel nagyon izgalmas volt a közös munka. Egyrészt, mert korábban nem dolgoztunk még ennyire ismert színésszel, mely – így utólag visszagondolva – felbecsülhetetlen tapasztalatokat hozott számunkra. Másrészt, amikor csatlakozott a Witcher 3 stábjához, még soha nem szinkronizált semmilyen videojátékban. Talán mondhatom, hogy még bizonyára nem dolgozott olyan felvételi körülmények között, amik ily kevéssé segítették a feladat megoldásában. Hiszen, ahogy korábban mondtam, a színészek a környezet ingereiből táplálkoznak, míg nálunk a hangszigetelt falak között az egyetlen támaszt a szövegkönyv és a szóbeli utasítások jelentették, illetve néhány esetben a korábban, más színészek által felvett hanganyagok jelentették. Még ritkábban előfordult, hogy olyan jelenetek nagyon kezdetleges vázlatait meg tudtuk mutatni, ahol az ő figurája is részt vett. 

Produkciós szempontból megközelítve a sztárszínészek ideje nagyon értékes és a szerződés által szigorúan meghatározott. Előre megbeszélt idő állt rendelkezésünkre, hogy az alapfelvételeket megejtsük, illetve nagyjából fele annyi időnk volt a néhány héttel későbbi pótfelvételekre. Az ő felvételeit már az indulás előtt kiemelten körültekintően kezeltük, készen az esetleges kompromisszumokra. Kate Saxon, a szinkronokért felelős igazgatónk már dolgozott korábban is sztárokkal, úgyhogy szükség esetén azonnal a segítségünkre tudott volna sietni. Azért is mondom, hogy „volna”, mert a valóság rácáfolt a sztereotípiákra. Charles Danceről ugyanis kiderült, hogy végtelenül alázatos, alkalmazkodó ember, nem beszélve arról, hogy fantasztikusan profi, koncentrált és nagyon keményen képes dolgozni. Pontosan azt kaptuk, amit szerettünk volna: olyan szereplőt, akit egy játékosunk sem fog egyhamar elfelejteni.

Alex Norton csodáltos alakítást nyújtott Gaunter O'Dimm szerepében. A figurája számomra a valaha volt egyik legjobb gonosz, akit csak játékban láttam. Bár a korábbi válasz alapján költőinek tűnhet a kérdés: hogyan és miért rá esett a választás? 

BPM: Alex Norton egy igazi, ösztönös őstehetség. Az elmúlt hat évben többször is dolgoztunk már vele. A Witcher 2: Assassins of Kings-ben egy szakajtónyi szerepet szinkronizált, míg a Witcher 3 alapjáték világát is számos emlékezetes hangú és változatos érzelmi állapotú szereplővel tarkította. Nehéz megmondani az okát, de a Hearts of Stone kiegészítőig kizárólag másodlagos, illetve háttérszerepekben alkalmaztuk. Emlékszem is, hogy legtöbbször ő volt a végső megoldásunk, ha különböző szörnyek, különösen, ha bárgyú trollok hangjára volt szükség. Ilyenből jó néhány szerepen túl van már. A színészek úgy tartják, hogy a drámai szerepek erősítik a komikus vénát, míg a vígjátékbeli figurák megtestesítése a drámai képességeket fejleszti. Talán Alexnek pont a sok agyatlan szereplő teremtette meg az alapot Gaunter O’Dimm, az Ördög simulékony, határozott és (majdnem végig) nyugodt megtestesülése számára, aki egyszersmind végtelenül bölcs és ravasz is. Persze, félig csak viccelek. Komolyabban szólva, Alexet nem csupán selymesen karcos, bariton orgánuma, hanem a Witcher játékokban szerzett több éves tapasztalata, csodálatos művészi teljesítménye és bölcsessége miatt is választottuk. Egyszerűen az ő hozzáértése kell ahhoz, hogy valaki magát az Ördögöt alakítsa és kész. 

Hogy képzeljük el a felvétel folyamatát? A színészek látnak képanyagot a karaktereikről, hogy könnyebben szerepbe kerülhessenek vagy inkább csak a producerekkel való egyeztetés alapján alakul ez ki?

MJS: A főszereplőknek még a felvétel előtt elküldjük az anyagokat, hogy megismerkedhessenek a karakterekkel és sztorival. A stúdióban pedig minden szinkronszínésszel átbeszéljük, hogy mit szeretnénk elérni az adott szereplővel. A felvétel alatt is ott vagyunk – személyesen vagy online –, mert bármilyen információt is adunk át előzetesen és bármennyire támasz a forgatókönyv, kulcsfontosságú olyan személy jelenléte, aki a játékot mélyen ismeri és a lehető legszélesebb körben tud magyarázatot adni egy-egy jelenetről. A legbonyolultabb jelenetsorokhoz pedig referenciavideókat is küldünk a stúdiónak, hogy a színészek láthassák is, ami történik – ez komoly segítség szokott lenni. Ilyen videókat azonban főként a fejlesztés későbbi szakaszaiban tudunk adni, olyankor viszont igyekszünk minél többet használni őket.

Minden mozzanat előre eltervezett vagy azért adtok teret az improvizációnak is a felvételek során?

MJS: Akarva-akaratlanul, maguk a színészek is szoktak változtatni a mondatokon. A felvételek felügyelete során néha mi is belenyúlunk a szövegkönyvbe. Ezek főként olyan kisebb változtatások, mint például szórend felcserélése vagy szinonimák behelyettesítése. Azonban ezek a kis módosítások is nagyban hozzájárulnak a minőségi végeredményhez. A felvétel során minden ilyen eset feljegyzésre kerül, és a stúdió elküldi nekünk a módosított szövegkönyvet „felmondott szöveg” megjelöléssel, hogy a feliratokkal össze tudjuk egyeztetni.

BPM: Klasszikus improvizáció, mint például szituációs játékokra ritkán van lehetőség, főként, hiszen a rendelkezésre álló információ nem tökéletes, bármi változhat és a produkciós határidők annyira szorosak, hogy nem poénkodhatjuk el a dolgot. Persze, nem szeretném azt az érzést kelteni, hogy nem fér bele a humor a munkánkba. Az általam felügyelt felvételek szinte kivétel nélkül nagyon viccesek voltak és abszolút a kedvenc feladatommá tette a szinkron készítését. Arra viszont ritkán van idő, hogy a forgatókönyvtől teljesen eltérjünk, inkább igyekszünk a meglévő anyagokon finomítani. Az is az improvizáció ellen szól, hogy hiába működik egy nyelven, miután az összes többi nyelvre is át kellene ültetnünk, ezért jó eséllyel nem fog bekerülni a játékba. Nem beszélve arról, hogy az átvezető jeleneteket és a párbeszédeket is módosítani kellene, amely hosszú órákig tartó feladat lenne. Emiatt kifejezetten behatárolt a felvétel folyamata.

A szinkronizálás mely részét tartjátok a legnagyobb kihívásnak?  

MJS: Tulajdonképpen a felvétel végig megerőltető folyamat. A játék hatalmas mérete miatt szinte sosem tudtunk teljesen kész átvezető animációkat adni a szinkron rögzítéséhez, hiszen azokat akkor még javában rajzoltuk. Emiatt a rendező és a színművészek a történésekkel kapcsolatban csak az írásos anyagokat használhatták vagy tőlünk kérdezhettek. A szinkront egyébként mindenkivel külön-külön vettük fel, és hogy ennek ellenére rendes párbeszédek alakuljanak ki a szereplők között, a színészeknek komoly energiákat kellett mozgósítani.

BPM: Egyetértek, ez valóban már a legelejétől kihívás, azonban van egy olyan része a munkánknak - amely egyébként jónéhány alkalommal előjön –, amikor 5-7 percben lefektetjük az adott karakter érzelmi alapjait és kitaláljuk, hogy milyen hangon szólaljon meg. Ha ezen egyszer túlesünk, akkor a visszatérő szerepeknél nincs ilyen akadály, azonban szinte minden szereppel így kezdődik a munkánk.

Természetesen ilyenkor segítenek a karakterről készült rajzok, a sztori, illetve a mi jegyzeteink, de ezek kőkemény 5-7 percek. A karakterek folyamatos finomhangoláson esnek át. Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor az analóg rádión a megfelelő csatornát keresed, már hallod a műsort, de még sistereg, úgyhogy egy jó darabig lassan tekergeted, mire tisztán kezd szólni. Mi is gyakran eltaláljuk a karakter alapjait már az első pillanatokban, aztán a következő 3-5 percet kisebb orgánumbeli vagy éppen érzelmi módosításokkal töltjük, míg el nem érjük a lehető legjobb változatot. Néhány színésszel, akik akár 3-5 egymástól jól megkülönböztethető szerepet is szinkronizálnak, ezt a folyamatot minden alkalommal meg kell ismételnünk.

Másképp dolgoztok, mint a korábbi részek esetében?

MJS: Az informatikai rendszereinket és a felvételhez használt eszközöket folyamatosan fejlesztjük, bár az alapfolyamatok nem sokat változtak a Witcher 2. része óta. A szereplőválogatás jól működik és mind a színészek, mind a stúdiók hozzászoktak az általunk használt forgatókönyvek jellegéhez. A folyamataink egy részét azonban át kell majd gyúrnunk, hiszen a következő játékunk (várhatóan a Cyberpunk 2077 – a szerk.) rengeteg új lokalizációs kihívással kecsegtet.

Ki dönt ezekben a lokalizációs kérdésekben? Minden szinkron készítését felügyelitek?

MJS: Mi, azaz a lokalizációs csapat felügyeljük az összes szinkron készítését. A csapattagok mindegyike beszél legalább egy nyelvet ezek közül. Jelen vagyunk a felvételek során, illetve a lengyel és az angol szinkronhoz hasonló támogatást adunk a többi nyelvi verzió készítéséhez is.

Tudtátok, hogy a Witcher első részéhez készült Magyar szinkron is? Ha volt hozzá szerencsétek, hogy tetszett?  

MJS: Igen, tudtam, hogy készült ilyen változat is, azonban én csupán a Witcher 2 fejlesztése közben érkeztem a céghez, úgyhogy már nem dolgozhattam rajta. Remélem, ti elégedettek voltatok vele!

(Alább egy részlet a 2007-es első részből, amely még magyar szinkronnal is megjelent. - a szerk.)

 Köszönjük szépen az interjút!

A végére pedig érdekességként egy videó: ilyen, amikor az amatőr, de lelkes próbálkozó a szigorú szinkronrendező kezei közé kerül.

Szinkronjunkie: Ez már a többedik DC film, amelynek Ön rendezi a szinkronját. Ez egy hasonlóan tudatos döntés lesz a Mafilm részéről, mint a Tabák Kata - Marvel párosítás jó értelemben vett bebetonozása?

Nikodém Zsigmond: Ezt nem tudom megmondani, ez a Mafilm Audio Kft. vezetőségének hatásköre. Tény, hogy én már eléggé belemásztam a DC-filmek világába, és a logika azt diktálja, hogy egy kézben legyen a DC-univerzum karaktereinek sorsa, de ez nem jelenti azt, hogy egyedül én látnám át a szövevényt, vagy ne lenne olyan, aki nálam jobban átlátja. Én örömmel csinálom, de benne van a pakliban, hogy bármikor valaki más viszi tovább.

SzJ: A Suicide Squadhoz több előzetes is készült - más és más szereposztással. Évek óta elég komoly kritikák érik az előzeteseket, sokszor érződik rajtuk, hogy minimális pénz és idő állt rendelkezésre. Holott régen külön csapat dolgozott a trailerek magyarításán. Ma hogy készülnek ezek a szinkronok?

NZs: Ez komoly gond, aminek megoldását mi is nagyon szeretnénk. A minimális pénz és idő az egész szakmára jellemző, hosszan fejtegethetnénk, hogy mi minek az oka és következménye. Ettől függetlenül az előzetesek szinkronizálása rém nehéz műfaj, sokszor a másodperc törtrészéig tartó villanásból kellene levenni, hogy miféle karaktert játszik a színész. Az ember lát valamit, és dönt valahogyan, aztán amikor megnézi a filmet, rájön, hogy az a villanás egészen másról szólt. A Suicide Squad egyik előzetesét sem én csináltam, úgyhogy nem tudom, mi vezérelte a szinkronrendezőt, de bárki készítette is, biztosan utána olvasott a karaktereknek, megnézte a szinkronadatbázisban, hogy ki szinkronizálta már korábban az adott színészt, és aszerint döntött. Az esetek többségében igyekszünk úgy kiosztani az előzeteseket, hogy legalább a főszereplőket illetően stimmeljen a várható végleges szereposztással. Azonban olyan sok körülmény befolyásolja az előzetes sorsát, hogy csak gyakoriság szerinti sorrendet tudok felállítani: kevés az idő, és nem tudjuk bevárni a dedikált színészt; az előzetest más rendezi, mint aki a filmet fogja, mert a filmnek akkor még nincs gazdája, amikor az előzetest már el kell készíteni; az előzetes rendezője mást lát egy alakításban, mint amit a film egészét ismerő rendező…

Nincs a trailerek készítésére szakosodott külön csapat. Valamikor valóban volt egy felelős hangmérnöke ezeknek a munkáknak, de a rendező személye mindig változott.

SzJ: A filmes univerzum építés egyik legnehezebb része a szinkron, hiszen a hatalmas színészgárda filmek közötti mozgását lekövetni nem könnyű, folyamatos tervezést igényel. Nem tudni ki, mikor, hol bukkan fel ismét, ezzel könnyen aláaknázva a szereposztást. Zsigmond hogyan kezeli ezt? Mennyire kell/lehet előre tervezni?

NZs: Már az Acélembernél lehetett tudni, hogy készül a Justice League, vagyis úgy kell szerepet osztani, hogy ne ütközzön majd a már bevezetett DC-hősökkel. Sőt, olyan híresztelések is szárnyra keltek, hogy a DC- és a Marvel-hősök együtt szerepelnek majd egy filmben. Tervezni, persze, nem nagyon lehet, legfeljebb óvatoskodni, hiszen Zack Snydernek volt már jónéhány meglepő húzása mind a szereposztást, mind a karakterek újraértelmezését illetően. Az egyik ilyen meglepetés Ben Affleck választása volt Batman szerepére. Szépen bele is futottam a csapdába. Ben Affleck dedikált hangja ugyanis Széles Tamás, aki viszont az Acélemberben is szerepelt Zod tábornokként. Nagyon reménykedem benne, hogy Zod tábornok már sosem támad fel, és nem fut össze Batmannel. Szóval, most már jóval óvatosabb vagyok, de néha egyszerűen csak bizakodom, hogy a két képregény-univerzum mégsem keveredik, illetve Nagy Ervinnek Deadpoolként sem kell szembenéznie majd Thorral. Biztos információink nincsenek, csak híresztelések, találgatások, sejtések, ezekre próbálok építeni. És gyanakszom. A Suicude Squad dizájnja ugyan jelentősen eltér Snyder világától, de arra számítok, hogy a szálak valahol össze fognak futni. Igen szerencsétlen eset lenne, ha több szereplőnek is ugyanaz lenne a megszokott magyar hangja, és az ütközés miatt kényszerülnénk cserékre. A szereposztásnál tehát kiemelt szempont volt, hogy a kiválasztott magyar színész ne legyen elkötelezve egyik korábbi DC-hőshöz se, valamint ne utazzon gyakran külföldre, hogy legalább esélyünk legyen az egyeztetésre.

SzJ: Az Öngyilkos osztag egyik főszereplője Harley Quinn, akit Margot Robbie alakít. Peller Mariann és Zsigmond Tamara is szinkronizálták már őt. Az időbeosztás, a casting vagy a konkrét szerep volt az ügydöntő?

NZs: Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Margot Robbie-t annak ellenére választotta a rendező, hogy a Warner Bros. Emma Roberts-et szemelte ki a szerepre. Margot Robbie-t alig két héttel korábban a Tarzanban egy egészen másfajta szerepben, arisztokrata, finom úrinőként szinkronizálta Peller Mariann, Tabák Kata rendezésében. Na, most, a következőket kellett mérlegelnem: 1. Imádom Peller Mariannt (mondjuk, Tamarát is, meg Bartsch Katát is, aki szintén szinkronizálta már, igaz, akkor nyúlfarknyi mellékszerepben), 2. Tabák Kata ritkán nyúl mellé, tehát érdemes átvenni a szereposztását, 3. a folytatólagosság Mariann mellett szólt, 4. teljesen azonos a két szőkeség hangszíne, 5. a forgalmazó őt kérte, ami annak a csalhatatlan jele, hogy tökéletesen elégedettek voltak vele a Tarzanban. Hát, ennyi.

SzJ: Anger Zsoltot mostanában egyre nehezebb szinkronstúdióba hívni, Jai Courtney hangjaként pedig igazi meglepetés. Courtney még nem találta meg az állandó magyar hangját, Zsolt lesz az?

NZs: Megint jósolnom kéne? Nem tudom. A Suicide Squad-ban egy simlis, ausztrál tolvajt játszik, akihez nagyon, de nagyon passzolt Anger Zsolt hangja. Ugyanakkor tény, hogy 15 év a korkülönbség köztük. Zsolt egyébként egészen elképesztő alakításokra képes pusztán a hangjával is. Egy szemvillanásból leveszi a karaktert, és valami briliáns stílusérzékkel, apró finomságokkal tökéletesen dimenzionálja. Nagy színész, aki sokat filmez, emiatt - akármennyire is szeretné - sajnos kevesebb ideje jut a szinkronizálásra.

SzJ: Ahogy nincsen állandó hangja Jarred Letonak sem, aki a filmbéli Jokert alakítja. A karakter -Sinkó László Denevéremberbeli szinkronját leszámítva- magyarul többnyire elhasalt (úgy a Stohl András féle változatban, mint a rajzfilmek esetében). A mostani esetben jutott kellő idő a figurára? Gáspár András rizikós választásnak tűnhet (egyébként előzetesen úgy tippelném, nagyot fog szólni), hiszen a mai közönség többnyire Stifflerként (Amerikai Pite) vagy Kung-fu Pandaként ismeri, azaz homlokegyenest mást szerepekben. Hogy került mégis ő a képbe?

NZs: Joker karaktere iszonyú nehéz, mert végtelenül összetett. Jared Leto úgy játssza Jokert, hogy abszolúte elhiszed neki, hogy bárkit behúz, bárkit megigéz és bárkit halálra kínoz a legnagyobb kéjjel. Félelmetes és vicces, hisztérikusan vihogó bohóc és karizmatikus férfi egyszerre. Néha infernálisan lemélyül, máskor gyerekként ujjong és élvezi a saját gonoszságát, de képes önfeláldozóan szeretni. Tehát nekem is egy olyan színészt kellett találnom, akinek a hangi adottságai engedik a szélsőségek eljátszását. Sokáig gondolkodtam, ki lenne a legmegfelelőbb, és végül két színész hangja tért vissza a fülembe újra és újra. Az egyikük Gáspár András volt, a másik pedig szintén nagyon jó színész, de a mély hangjai kevésbé lettek volna meggyőzőek. Így Andrást választottam. Keményen megküzdött a szereppel, nem volt egyszerű menet. Ami nekem korábban nem is tűnt fel, az a szinkronizáláskor nagyon pregnánsan kiütközött: Joker játéka telis tele van alig követhető tempóváltásokkal, és ez fokozza a fűtöttségét.

SzJ: Mikor készült a szinkron és mennyi idő jutott a munkálatokra?

NZs: Két héttel ezelőtt lett készen. Szokásosan 5 napig forgattuk, és Jacsó Bence hangmérnök kollégám 5 napig keverte.

SzJ: Zsigmondhoz mennyire állnak közel a képregényfilmek?

NZs: Az nagyon erősen függ attól, hogy milyen színvonalon sikerül elkészíteni egy-egy darabot, és itt most nem elsősorban a látványra gondolok, hanem a színészvezetésre, a játékra és a humorra. A Deadpoolt nagyon kedveltem, A Suicide Squadot is nagyon szórakoztató mozinak tartom annak ellenére, hogy az én értékrendem szöges ellentétben áll az efféle, a gonoszságot és embertelenséget relativizáló felfogással. Ugyanakkor olyan erényeket fedeztem fel benne, amik teljesen váratlanul értek, és az alkotók szellemiségét dicsérik. De az is lehet, hogy ők nem is gondoltak arra, amit én belelátok, és óriási pozitívumnak tartok.

A szinkron térnyerése nem véletlen, hiszen – nyelvtudástól függetlenül – a hazai fül számára egyszerűen kényelmesebb és érthetőbb a filmeket anyanyelvünkön hallgatni. A legtöbb kritika azonban egyértelműen a fordításokkal kapcsolatban éri a szakmát. A tét pedig óriási, ugyanis az angol nyelvtanulás általánossá válásával a fiatalok közül egyre többen térnek át az eredeti nyelvű megtekintésre, vagy éppen nézik kritikus szemmel a magyar nyelvű változat hibáit – hiszen van választásuk és összehasonlítási alapjuk.

2016. április 8-án, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem munkatársai éppen ennek apropóján szerveztek kerekasztal beszélgetést a szakma képviselőinek részvételével leendő fordítók számára. Jelen voltak: Pópa Júlia az RTL Klub szinkronért felelős osztályvezetője, Pataricza Eszter dramaturg, Tabák Kata és Nikodém Zsigmond szinkronrendezők, Csőre Gábor színművész, a SZIDOSZ elnökhelyettese.

A jó és a rossz szinkron

Nikodém Zsigmond szerint nem az a cél, hogy a nézők elhiggyék, a színészek magyarul beszélnek a filmben, hanem hogy úgy érezzék, ugyanazt a nyelvet beszélik. Gyakori hiba típus a kényszerű magyarítás, amikor a fordító egy nálunk ismeretlen csokoládé márkát Balaton-szeletre magyarít vagy éppen egy amerikai vállalkozást KFT-vé minősítenek. Ezzel azt az illúziót keltik, hogy a szereplők magyarul beszélnek, és hogy a film magyar kultúrkörben játszódik, holott ez messze áll az eredeti alkotói szándéktól. A jó szinkronszövegben a kimondott szó és a színészi metakommunikáció egy hullámhosszra kerülnek.

Ahhoz, hogy a szinkron színvonalassá váljon a film készítőinek elképzelését a fordítónak és a szinkron rendezőjének is egyformán alázattal kell kezelnie. A készítés folyamata a következő: megkapják a jó esetben dramaturg által elkészített, rossz esetben a Google Fordító által kiköpött, már magyar nyelvű szövegkönyvet, melyet ráolvasnak az eredeti nyelven – mely az esetek 80%-ban angolt jelent – vetített filmre. A szöveget részegységekre, ún. tekercsekre bontják, mely a munkafolyamatok és többnyire a kifizetések alapegysége is egyben.

A magyar szövegkönyv elolvasásakor szembesülhet a rendező először fordítási hibákkal, de ehhez alapfeltétel, hogy beszéljen idegen nyelveket. Ebben a fázisban túlnyomó részt félrefordítási, illetve stilisztikai hibákat lehet felfedezni. Fontos fordítói feladat, hogy a szöveg korhű, a film és figurák stílusához alkalmazkodó legyen. Ez egy nagyon komoly kihívás, hiszen a fordítónak nem csupán az adott idegen nyelvet szükséges behatóan ismernie, hanem a magyart is, azon belül is a fiatalos szlenget ugyanúgy, mint az irodalmi stílust – állapította meg Tabák Kata.

A szinkront akkor érezzük rossznak, ha a szöveg túl rövid vagy éppen hosszabb és emiatt nem passzol a filmben látható szájmozgásra. Sajnos, ha ezek csak a felvételkor buknak ki, akkor csak jelentős többletmunka árán, csapatban lehet a helyzetet megoldani. A színészeknek egy olyan, kvázi kottára van szükségük, amely nem csupán a szöveget tartalmazza, hanem abban is segítséget nyújt, hogy az adott szereplő mikor, honnan kezd el beszélni. Gyakran előfordul, hogy a szereplők háttal vagy képen kívül kezdenek el beszélni. Ilyenkor szükséges egy mankó, amely a folyamatot nagyban gyorsítja.

Akcentusok

A magyar szinkronban ritkán, főként kifejezett megrendelői kérésre hallhatóak csak akcentussal beszélő karakterek. Ennek oka, hogy a magyar nem világnyelv, az angolhoz képest kevésbé elterjedt, így idegen nyelvként kevesen alkalmazzák – azaz ezek az akcentusok tulajdonképpen nem léteznek magyarul. A szinkronban így gyakran maradnak ki spanyol, afrikai vagy éppen távol-keleti nyelvekhez szokott beszélők, ennek helyét az adott karakterhez, társadalmi elhelyezkedéséhez passzoló szavak, mondatok és stílus veszi át. Kivételt képez ez alól az orosz és a német akcentus, amely magyarra jól „fordítható” és a néző által is érthető, anélkül, hogy feleslegesen nevetségessé válna.

Tabák Kata az Amerika Kapitány – A tél katonája című filmet hozta fel példaként, amelynél a megrendelő kifejezett kérése volt, hogy minden akcentus jelenjen meg a magyar szinkronban is. Az orosz és német szereplők esetében ez nem okozott gondot, azonban a svéd és különösen a brit akcentus a magyar nyelvre csak nagyon nehezen érvényesíthető. Ez az erőltetés pedig könnyen vígjátékká változtathat akár komoly filmeket is.

Káromkodás

Ahogy nő a nálunk vetített sorozatok és filmek száma, úgy futnak bele a készítők egyre gyakrabban a káromkodás fordítási nehézségeibe. A bevett gyakorlat szerint a szinkronstúdió ezekben az esetekben egyeztet a megrendelővel, hiszen a korhatár besorolásnak meg kell felelnie a szinkronnak is.  Pataricza Eszter többek között a Die Hard – Drágán Add az Életed című film esetében találkozott ilyen kéréssel, azonban ezeket csak indokolt esetben vállalja el.
Pópa Júlia szerint azonban ez a fajta öncenzúra a Médiatörvény szabályzásai miatt elkerülhetetlen. Az egyes filmek besorolását és ezáltal azt is, hogy mikor kerülhetnek műsorra, nagyban befolyásolja a szereplők által használt nyelvezet. Így kerülhetnek akciófilmekbe olyan kifejezések, mint a francba, ejnye vagy éppen a kutya fáját, holott a néző világosan látja, hogy az eredeti szájmozgás szerint az a bizonyos F betűs szó hangzik el.

Felirat vagy szinkron

Kimutatható, hogy a TV műsorok esetében a feliratos filmről az átlagnéző egyszerűen elkapcsol. Ettől függetlenül a felirat elérhető, hiszen a halláskárosult nézők érdekében törvény kötelezi erre a TV csatornákat. Az ún. Prime-sávban (este 7-11 óra között), amely a legnagyobb nézettséget hozza a kereskedelmi csatornák számára, a sugárzott tartalom 25%-át eredeti nyelven is elérhetővé kell tenni. Így akár a Szulejmán is nézhető török nyelven.

Az sem segíti a helyzetet, hiszen a jogszabályi előírás szerint a felirat és a szinkron szövegének teljesen egyeznie kell. Ez azonban a három soros szövegmaximum miatt majdnem lehetetlen, azaz a kereskedelmi televíziók jobbára kénytelenek szélesre tárni pénztárcájukat és - ha a hatóság nem fogadja el az érvelést - fizetni.

A gyakran felmerülő kérdést a beszélgetés résztvevői is megválaszolták - a szinkron pedig 3:2 arányban nyerte meg ezt a csatát. Csőre Gábor szerint a felirat két okból nem nyújthat teljes élményt a néző számára: a magyar nyelv hosszabb mondatokban gondolkozik, mint az angol, mely a limitált felirat-karakterszám miatt komoly gondot okoz a feliratozóknak, másrészt a felirat olvasását nem lehet időzíteni, ezért a poénok és a fordulatok más időben csattannak, mint a vásznon.