A bennem élő gyerek írja most ezt a cikket nektek. 23 éves koromra (igen, tudom, nemrég voltam gyerek) eljött az idő, amikor még jobban értékelni tudom a rajzfilmeket, melyeket kiskoromban is szerettem. Ma a nosztalgián kívül talán kicsit más szemmel nézek rájuk, mint akkor, hiszen 10-15 év elteltével még jobban megértem a rejtett üzeneteiket, felfedezem az “easter eggjeiket”, a látszólag különálló mesék közti összefüggéseket (például imádom azt a "fan theory-t", miszerint a Jégvarázs testvérpárjának a szülei nem haltak meg a hajószerencsétlenségben, hanem végül a vihar után kikötöttek egy lakatlan szigeten, ahol is született egy kisfiuk. Aki, ha kicsit kutakodunk a fejünkben lévő Disney-enciklopédiában, nem lehet más, mint... Tarzan! Nem, erről most már senki sem fog engem lebeszélni.
Szóval a fentiek miatt utánanéztem kicsit szinkron szempontból is az itthon népszerű animációs filmeknek. Hiszen amellett, hogy fontos, milyen a képi világuk, a hangulatuk, a dalaik és így a mondanivalójuk, amit az elsősorban gyermek nézők felé közvetítenek, ugyanilyen lényeges szerintem, hogy kik szólaltatják meg a karaktereket, hiszen a hangszín is sok mindent befolyásol. A magyar szinkron véleményem szerint ebben is kiemelkedő.

Amikor nekikezdtem ennek a cikknek, a legelső, aki beugrott a “rajzfilm” és “magyarhang” hívószavakra, az Sinkovits Imre és az ő Törpapája volt. A szüleim még a filmjei miatt ismerték Sinkovitsot, nekem viszont a hangja maradt meg élesen az emlékeimben, így amikor újabb, nem általa szinkronizált részeket láttam szombat reggelente, igen csalódott voltam, még Szersén Gyula profizmusa ellenére is. Az alábbiakban összeszedtem azokat a színészeinket, akik nem csak a színpadon vagy a filmekben, hanem rajzfilmhangokként is emlékezetesek lehetnek számunkra/számotokra. A lista természetesen nem teljes, azokat soroltam fel, akik viszonylag sok rajzfilmben hallhatóak és/vagy számomra valamiért emlékezetesek, úgyhogy bátran egészítsétek ki a kommentekben!

Gesztesi Károly - Shrek (Shrek-saga), Matuka (Verdák), Sulley (Szörny Rt., Szörny Egyetem)

Kezdjük azzal, hogy elég furcsa számomra az eredeti verziót hallani, amiben Mike Meyers Shrek hangja, aki szerintem egyáltalán nem illik hozzá. Biztos, hogy ha nem Gesztesire osztotta volna a szerepet anno a szinkronrendező, akkor nem gondolnám így, de jelen állás szerint az a véleményem, hogy Gesztesi öblös hangja nélkül a zöld ogre nem lenne ugyanaz, aki. A két hang két teljesen más hatást ér el, és szerintem a “miénk” jobban passzol a szerethető monstrumhoz. Szuper, hogy nem az eredetihez hasonló hangszínű művészt kerestek a magyar verzióhoz. A másik két fent említett karakter is csakugyan hasonló jellemvonásokkal bír, mint az ogre - nagydarab, kicsit esetlen de a végtelenségig szerethetőek.   

Für Anikó - Fiona, Kovakövi Vilma (második verziós szinkron)

Az eredeti hangsávban Cameron Diazt hallhatják a nézők a királylány szerepében, és itthon is Diaz kisasszony leggyakoribb megszólaltatójára, Für Anikóra esett a választás. Ezzel vitatkozni nem is lehet, a két színésznő hangja tényleg hasonlít egymásra, nem hiába a sokszori párosítás. Áttérve Vilmára: igen, nekem is Psota Irén az “igazi” hangja, de vannak újabb részek, melyekben már nem őt hallhatjuk. Persze nem összehasonlítható a két művésznő, de nem okoz csalódást Für Anikó.

Kerekes József - Szamár (Shrek-saga), Kowalski (Madagaszkár, Madagaszkár pingvinjei), Peter Griffin (Family Guy), Z-4195 (Z, a hangya), Pech (Herkules), Hami (Túl a sövényen), Lord Biznisz (Lego-kaland), Záp (Némó nyomában)

Bizton állíthatom, hogy Kerekes József az egyik legfoglalkoztatottabb szinkronhangunk, és ez nem csak a filmek terén látszik, hanem a fenti, a teljesség igénye nélkül készült felsorolásban is. Nem is tudnék egyet sem kiemelni a rajzfilmek közül, nem is lenne értelme. Kerekes egy zseni.

Csőre Gábor  - Cartman (South Park), Wayne (Görcs ikrek), Elliot (Nagyon vadon)

Adam Sandler itthoni megszólaltatója nekem a szívem csücske, így nem maradhatott ki a felsorolásból ő sem. Érdekes tesztnek vetették őt alá tavasszal egy interjú során, különböző filmjeiből kivágott káromkodások és cifra mondatok egyvelegéből kellett eldöntenie, hogy ott épp melyik karaktert szinkronizálta. Mit ne mondjak, ügyesen vette az akadályokat ahhoz képest, hogy neki is rengeteg szinkronszerepe volt már az évek során.

Szabó Sipos Barnabás - Kronk (Eszeveszett Birodalom), Manfred (Jégkorszak 1-2-3), Jon Smith (Pocahontas), Tami (Gumimacik), Harv (Verdák), Szörnyeteg (Szépség és a Szörnyeteg)

Az öblös hangú színész George Clooneyként a női szívek elrablója volt, a rajzfilmekben viszont hol esetlen szárnysegédet, hol mogorva mamutot, hol pedig Disney-szívtiprót alakít. Bárhogyan is legyen, engem valahogy mindig megnyugvással tölt el a hangja.

Balázs Péter - Grafi (Gumimacik), Philoktétész (Herkules), Törpojáca (Hupikék Törpikék), Napoleon (Macskarisztokraták), Lumiére (A szépség és a szörnyeteg), Macó (Toy Story 3)

Louis de Funés filmjei voltak gyerekkorom kedvenc vígjátékai, szorosan a Bud Spencer-Terence Hill mozik mellett, emiatt nekem Balázs Péter hangja kicsi koromtól fogva ismerős. Aztán jött a Harry Potter-mániám, és Vernon bácsi orgánuma sem volt idegen számomra. Rajzfilm szerepei közül pedig Philt szerettem a legjobban a fent felsoroltak közül.

Haumann Péter - Hókuszpók (Hupikék törpikék), Safranek (Macskafogó 1-2), Csingiling (Kutyák és macskák), Szende (Hófehérke és a hét törpe)

“Gyűlölöm a törpöket, gyűlölöm, gyűlölöm őket!” - hangzott el százezrek nappalijában a mondat a kilencvenes évek elejétől kezdve, és ezt Haumann Péternek köszönhetjük. Ugyanígy a Macskafogó elnyomott beosztottjának, Safraneknek a kötése alól is Haumann szól hozzánk. 

Reviczky Gábor - Kapitány (Madagaszkár, Madagaszkár pingvinjei), Moloch (Macskafogó 2), Don Lino (Cápamese), Csáprágó tábornok (Z, a hangya)

Az ultimate maffiózó hang, aki nem véletlenül lett de Niro magyar szinkronja, hiszen kivételes egyezés van hangjaik között. A Cápamesében is az ő általa megformált karaktert szinkronizálja, de ha fent már szóbajött a Macskafogó, itt folytatom is a sort. 

Mikó István - Dzsini (Aladdin 1-2), Micimackó (Micimackó),  Kavicsi Béni (Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki), Ray (A hercegnő és a béka), Lusta Dick (Macskafogó 1-2)

Az ő hangja egybeforrt Robin Williamssel és filmjeivel, aki nekem a kedvenc színészem gyerekkorom óta (és az is maradt, még ha itt is hagyott minket több, mint három éve), és Dzsini miatta (miattuk) lett a mindenkori kedvenc mesefigurám. Ugyanolyan színes hangja volt, mint külföldi “párjának”. Micimackó sem szólalhatna meg máshogy, mint Mikó István aranyos orgánumán. Béni pedig ugyancsak a második verzióban kapta meg Mikó hangját, Márkus László nyomdokaiba lépve, ugyanúgy, mint ahogy Für Anikó és Vilma esetében történt.

Lippai László - Son Goku (Dragon Ball), Quasimodo (A Notre Dame-i toronyőr), Mike Wazovski (Szörny Rt., Szörny Egyetem), Rex (Toy Story)

Az igazat megvallva én maximum két részt láttam a Dragon Ballból ezidáig, ha jól emlékszem, ám mivel tudom, milyen fontos szerepet tölt ez be a generációm nagy részének életében, nem akartam kihagyni a főszereplő szinkronhangját semmiképpen. Aztán utánaolvasva (mert hát én sem magamtól vagyok ilyen tájékozott) örömmel tapasztaltam, mégis csak van "közös pont" az életemben vele, mégpedig Mike Wazovski képében. 

A lista persze még számtalan színésszel kiegészíthető, ott van például Helyey László. Mátyás király hangját nem hagyhattam ki a felsorolásból semmiképp, bár “csak” két nagyobb rajzfilmet/sorozatot jegyez (Frollo a Notre Dame-i toronyőrből), legalábbis ennyit találtam tőle. Szomorú, hogy már nincsen köztünk.
Aztán például Király Attila, aki ha nem Tom Hardy vagy Johnny Depp, akkor Pizsiként keresi kisfiát, Némót az ausztrál korallzátonyon, vagy ne felejtsük a Madagaszkár többi karakterét sem, mint például Forgács Gábor - Julien királyt és Liptai Claudia - Gloriát. Kassai Károly volt Jago hangja az Aladdinban, a Kung Fu Panda Majma, és Stan Smith az Amerikai faterből. Selmeczi Rolandot sem hagyom ki hiszen Antonio Banderas magyarhangjaként ő lett Csizmás a Shrek-sagában - és ő is hiányzik a színpadokról és a szinkronstúdiókból egyaránt.

Nektek ki a kedvencetek?

Számos kitűnő színművészünk van, sokuk Jászai Mari-díj és Kossuth-díj birtokos, ám van 12 színész és színésznő, csakis tizenkettő, akik a Nemzet Színésze címet viselhetik. Ezen szűk körbe nem kerülhet be akárki, csak azon művészek, akik a magyar nyelvet ápolják, továbbá kimagasló érdemeket szereznek a nemzeti színjátszásban és filmművészetben folytatott munkásságuk során. Igazi érdekesség, hogy a Nemzeti Színésze díj a kitüntett művészt élete végéig illeti, és nem csupán szakmai sikert, de komoly anyagi támogatást is jelent. Az elhunyt díjazottak helyére új színész/nő kiválasztását pedig nem egy külsős bizottság, hanem maguk a díjazottak végzik el. Ugyan a szinkront konkrétan nem említik a kritériumok, de bizonyára ez is benne foglaltatik az elért sikerekben. Ebben a sorozatban a Nemzet Színészeit ezúttal szinkronmunkásságuk alapján vizsgálom meg. 

Almási Éva

Almási Éva 2016-ban került a Társaságba, s habár nem a szinkron jut róla először eszünkbe, több filmhez is adta a hangját. Már 1964-től kezdve szinkronizált a Pannónia Filmstúdióban, ezekre az időkre így emlékszik vissza: ,,reggel elmentünk a szinkronba vagy a rádióba, utána próbára, majd megint jött a szinkron vagy a rádió, vagy ha nem, akkor délután forgattunk”. A művésznő valóban sokat szinkronizált, elsősorban a ’70-es és ’80-as években olyan színésznőknek kölcsönözte a hangját, mint Sophia Loren, Greta Garbo, Marlene Dietrich és Barbra Streisand. Almási Éva így vélekedik a hangját ,,használó” színésznőkről: ,,Fantasztikus volt nézni ezeket a művészeket, és árgus szemekkel figyelni, mit hogyan csinálnak”. Mindezek ellenére saját bevallása szerint inkább a színészethez áll közelebb, ezt alátámasztja az is, hogy legutoljára 2005-ben állt mikrofon elé.

Andorai Péter

Andorai Péter két éve a Nemzet Színészeinek egyike. 1975 óta játszik játék-és tévéfilmekben, illetve színházban. Talán sok elfoglaltsága az oka annak, hogy igen keveset szinkronizált. Próbáltam utánajárni, de érdeklődésemre nem kaptam választ. Érdekesség, hogy Andorai Péter nem csak külföldieknek adta a hangját, hanem egy magyar kollégának is, mégpedig Huszárik Zoltánnak, a Budapesti mesék című 1976-os filmben. Sajnos nem találtam arról információt, hogy ki volt a film szinkronrendezője, és miért volt erre szükség, hogy hangban más játssza el a Huszárik Zoltán által megformált Ablakos szerepét.

Bodrogi Gyula

Bodrogi Gyuláról sokaknak Süsü ugrik be, hiszen talán mondhatjuk, hogy ez a legismertebb szinkronszerepe. A híres színész immáron tíz éve emeli a Nemzet Színészeinek fényét, és ugyan leginkább Süsüként, Csőrmesterként és Lajcsi királyként maradt meg a köztudatban, a művész úr az Internetes Szinkron Adatbázis adatai szerint 144 filmhez adta a hangját. A legelső feljegyzett szinkront 1958-ban csinálta, abban az évben, amikor elvégezte a Színház és Filmművészeti Főiskolát. Emlékei szerint az 1961-ben magyarított Julius Caesar című filmben Marlon Brandót szinkronizálta, amiért pozitív kritikát kapott. A művész Almási Évához hasonló emlékeket őriz ebből az időszakból: ,,az egész napunkat a munka tette ki: a színházból a filmstúdióba, onnan a rádióba, este-éjjel a szinkronba rohantunk. Őrületesen izgalmas és pörgős időszak volt”. Bodrogi Gyula kedvencének a Vukból Rát, a varjút és Macska-jaj című 1998-as filmből Grga Pitic-t tartja. Utóbbiról azt mondja, hogy a szinkron minden pillanata élvezet volt számára. A régi idők szinkronjáról egy kedves történetet is találtam Bodrogi Gyulától: ,,volt, hogy azt játszottuk a stúdióban, ki tud többet aludni szinkronizálás közben – ott ugyanis simán el lehetett szenderedni. Amíg a tekercseket cserélték, 2-3 perc jutott a szundikálásra. Én nagyon gyors alvó voltam, sokszor nyertem. Nálam fürgébben csak Zenthe Feri tudott álomba merülni, de végszóra ő is mindig felébredt”. A művész 2007-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan szinkronizált, többek között olyan nagyágyúkat is, mint Walter Matthau, Jack Nicholson, vagy éppen Gene Kelly.

Cserhalmi György

Cserhalmi György három éve került a Nemzet Színészei közé: megérdemelten, hisz számtalan film és színpadi szerep áll mögötte. Robert de Nirót háromszor is szinkronizálta, ám talán a legemlékezetesebb mégis a Sok húhó semmiért című filmben nyújtott alakítása Kenneth Branagh hangjaként, aminek szinkronjára állítólag nehezen bólintott rá. Az 1980-ban készült Nárcisz és Psyché című magyar filmben a férfi főszerepet Udo Kier játszotta, akinek magyar hangja szintén Cserhalmi György volt. A dolog érdekessége azonban, hogy a szinkron mellett film-színészként is megjelent a filmben, így a magyar változatban őt Garas Dezső szólaltatja meg. A művész immáron 2002 óta nem állt szinkronstúdió mikrofonja elé, így összesen 15 filmben szinkronizált.

A következő részben Csomós Mari, és Haumann Péter, Király Levente és Máthé Erzsi szinkronmunkáiról olvashattok.

Bevallom férfiasan (vagyis inkább nőiesen, na mindegy), hogy három-négy éve már szinte csak a Marvel-filmek miatt ülök be mozikba. Nagyon ritka eset az, amikor olyan filmet nézek meg, ami nem egy filmuniverzum része. Tudom, nem szép dolog, de valahogy rászoktam erre (semmi különösebb oka nincs), a Bosszúállókat és társaikat pedig muszáj széles vásznon, az elsők között látnom, így ezért is volt különleges alkalom, amikor jegyet vettem idén nyáron a The Hitman’s Bodyguard című filmre. Nos igen, tudat alatt mégis csak egy képregényfilmet kerestem benne, hiszen Deadpool és Nick Fury megszemélyesítői játsszák a főszerepeket. 
A film magyarul Sokkal több, mint testőrként fut a mozikban, utalva a Több, mint testőr című klasszikusra. Ennek oka az, hogy az angol cím is (a Houston-Costner-féle ugye a The Bodyguard volt) és a mostani plakátjainak egyike is a régire hajaz, sőt a trailerben is feltűnik a híres főcímdal - ám mindezek mellett sem veszi be teljesen a gyomrom ezt a magyarítást. Bár azért meg kell hagyni, nem olyan rossz, mint a Baby Driver itthoni címe, amitől kifutok a világból, de ez egy másik cikk témája. Ettől függetlenül semmi köze nincs a két filmnek egymáshoz, hacsak nem a testőr-dolgot nézzük, legalábbis nekem nem tűnt fel semmilyen más kapcsolódási pont a promón kívül - igazából lehet, hogy csak erre korlátozták a hasonlóságot, és csak figyelemfelkeltés volt a cél.
Tehát, mivel nem egy univerzum része a film, így nem kell megmagyaráznia semmit, szálakat elvágni vagy folytatni, történeteket felgöngyölíteni sem feladata, így kevésbé kellett minden idegszálammal odafigyelnem  az összefüggésekre, pláne, hogy akció-vígjátékról van szó. Szuper is lett, szűk két óra mosolygást és alkalmankénti felnevetést ajándékozott nekem. 

Michael Bryce (Ryan Reynolds) – Dányi Krisztián

Amire, mint újdonsült szinkronfigyelő az első pillanatban felkaptam a fejem, az Ryan Reynolds magyar hangjában történt változás volt. Megint csak azzal takarózom, hogy a Deadpool emléke élénken él bennem, ezért Nagy Ervinre számítottam. Most Dányi Krisztián kölcsönözte a hangját Ryannek, aki egyébként a leggyakrabban szokta, az ISzDB szerint már öt alkalommal. Nagy Ervin pedig eddig “csak” négyszer szólaltatta meg a színészt a magyar vásznakon, sőt, ennek a filmnek az előzetesében is őt hallhatjuk. Talán tudatos választás volt ez a csere, talán csak beugró volt Nagy Ervin, de mindenképp jól sült el, hiszen a két karakter merőben eltér egymástól. Michael egy rendszerető, kiszámíthatóságra törekvő, kicsit talán túl “stréber” figura, aki védelmi ügynökként dolgozik, míg Deadpool alias Wade Wilson… hát, elég más karakter.

Darius Kincaid (Samuel L. Jackson) – Kőszegi Ákos

A Samuel L. Jackson alakította profi bérgyilkos igazán szerethető, már csak a felesége iránt érzett abszolút imádata miatt is, és még inkább azért, mert  személyisége éles kontrasztban áll az őt védeni kényszerülő Michaellel. Nick Furyként Vass Gábor szinkronizálja a Marvel-filmekben Jacksont, így nekem hiányzott egy kicsit, ám most visszakaptuk a “szokásos” párját, Kőszegi Ákost.

Vladislav Dukhovich (Gary Oldman) – Epres Attila

Oldman, az én Sirius Blackem, mások Jim Gordonja vagy épp Zorgja most egy kegyetlen fehérorosz diktátort alakít, és a várt szinkronpárját hallhattuk itt is. Epres Attila hangjából ezúttal sütött a gonoszság, és ez nagyon jól harmonizált az Oldman által eljátszott szereppel. 

Sonia Kincaid (Salma Hayek) – Majsai-Nyilas Tünde

A Salmát szinkronizáló magyar színésznőink listája igen hosszú, legalábbis a szokásosnál hosszabb, gyakorisági sorrendet felállítva Gubás Gabi kilencszer, Németh Borbála ötször adta a latin szépségnek a hangját, sorban utánuk következik Majsai-Nyilas Tünde, őt pedig még több, mint egy tucat színésznő követi. Szerintem illett a züllött, hangos mexikói feleség karakteréhez Tünde hangja, amihez hasonlót ritkán láttam eddig Salmától, inkább a bombanő szerepében szokott feltűnni.

Amelia Ryder/Roussel (Élodie Yung) – Trokán Nóra

A kambodzsai felmenőkkel is rendelkező francia színésznő ahány filmben szerepelt, annyi magyar kolleginája szólaltatta meg. Mostanában a Daredevil és Defenders sorozatokban tűnik fel, amiknek még nem készült magyar szinkronja (kérdeztünk titeket ezzel kapcsolatosan is a blog Facebook oldalán). Tehát mivel még nincs a színésznőnek bejáratott, állandónak mondható szinkronhangja itthon, emiatt lehetőség nyílt a “kísérletezésre”, és jól is sikerült, hiszen Trokán Nóra hangja jól harmonizál Élodie hangtónusával.

További magyarhangok voltak még: Vass Gábor, Csík Csaba Krisztián, Gubányi György István, Szűcs Péter Pál, Fekete Zoltán, Katona Zoltán, Czifra Krisztina, Karácsonyi Zoltán, Betz István, Halász Aranka és még sokan mások.

Szokásunkhoz híven álljanak itt a filmelőzetesek, bátran hasonlítgassátok össze az eredeti verziót a magyar, német, és francia változatokkal. Érdekes, hogy a német verziókban a legtöbb helyen "Killer's Bodyguard"-nak írják a címet.

Kivétel erősíti a szabályt, most jut eszembe, hogy a nyáron volt még egy nem-Marvel film is, amit megnéztem, mégpedig a Baby Driver. Annak a kritikáját csekkoljátok itt.

A Szépség és a Szörnyeteg bizony feladhatta a leckét mind a szinkronrendezőnek, mind a színészeknek, hisz bizonyára ott motoszkáltak a szinkronrendező fejében a Disney mesében ,,használt” magyar hangok; a színészeknek pedig szinte kivétel nélkül énekelniük is kellett a filmben.

Emma Watson - Belle - Kardos Eszter

Aki látta a filmet, tudja, hogy nem Belle szerepéért fog Emma Watson díjat kapni, de legalább énekel is a filmben, ami bátor dolog. Megkockáztatom, hogy a nézők nagy része a Harry Potter Hermionéjeként emlékszik rá, ahol Szabó Luca volt a hangja, aki telitalálat volt Emmának. Ebben az esetben viszont énekelni kellett, így Kardos Eszterre esett a választás, hisz ő énekelt már szinkronban. A tiszta ének nem vitatható el Esztertől, tényleg jó, és jól is szinkronizál, de valahogy nekem nem passzol össze a hang Emma arcával, pedig Isten látja lelkem, rég túlvagyok a Harry Potteres időszakon. Talán Eszter hangjában nincs meg az a kislányos báj, ami Emmához illene. Az éneklős részeknél kifejezetten nem illenek össze, mintha nem összepasszoló képet és hangot nézne az ember.

Dan Stevens – Szörnyeteg - Pál Tamás

Megmondom őszintén, Pál Tamás szinkronos múltjáról igen keveset tudok, és véleményt is nehéz mondani róla, hisz a hangja a film nagy részében, szörnyetegként el van torzítva. Vártam már a film végét, hogy a rendes hangján is megszólaljon, és úgy is teljesen jó volt, ha akarnék sem tudnék belekötni munkájába.

Ewan McGregor – Lumiere – Magyar Bálint

Tökéletes választás. Először angolul láttam a filmet a moziban, és Magyar Bálint tökéletesen hozza emlékeim szerint Ewan McGregor hangját is, bár nyilván nem ez volt a cél, de Lumiere eredeti személyiségét is fantasztikusan átadja, és az ének is nagyon jó!

Ian McKellen – Tik-tak úr – Balázs Péter

 Hát ez rettentően érdekes, ugyanis a Disney rajzfilmben Balázs Péter Lumiere hangja volt, ami most nyilván nem volt megoldható, hisz eltelt pár év, Lumiere mégsem lett idősebb. A rajzfilmben Harkányi Endre Tik-tak úr hangja, de ő már nem vállal szinkronokat, így Balázs Péterre esett a választás. Nagyon örültem neki, hogy újra hallhatom, amit pedig a minap olvastam tőle a Blikknek adott interjújában, az különösen szívmelengető volt: ,,Gyakran hívnak mellékmunkákra, film, rádió, szinkron fellépésekre, de ez utóbbiakat már ritkán vállalom. A sok utazás fáraszt ugyanis a legjobban. Az is igaz, hogy lehetőleg ingyen vállalom el ezeket, mert valóban megtisztel, hogy gondolnak rám."

Emma Thompson – Mrs Potts – Igó Éva

Emma Thompson gyakori hangja Kovács Nóra, érthetetlen számomra, miért nem ő lett Mrs Potts - mindenesetre Igó Évára sem lehet panaszunk. Kedves és bölcs hangot ad a kannának, akihez bátran fordul az ember, ha bántja valami – és nyilván ez volt a cél. És a dalt, amikor táncolnak, csodálatosan énekelte el Igó Éva!

Luke Evans – Gaston – Posta Victor

Sok mindenkire számítottam, Posta Victorra nem. Gastonnak valahogy olyan hangot képzeltem inkább, mint Stohl András, aki bárhogy kinézhet, a hangjába beleesel, akkor is, ha egy olyan öntelt tulok, mint éppen Gaston. Egyébként Vincze Gábor Péternek örültem volna leginkább, aki Gaston hangja volt a Disney mesében, és aki egyébként ebben a filmben is előkerül mellékszereplőként. Ebben a filmben Vincze Gábor Péter az orgonát szólaltatja meg, valamint énekel is egy keveset. Posta Victor kétségtelenül jól csinálja amit csinál, de nekem valahogy nem jött be.

Josh Gad - L’efou – Seder Gábor

Josh Gad egész lénye Elek Ferencért kiált, bár tény, hogy Seder Gábor kihozza magából a maximumot a szerepben, és nagyon jól is csinálja, mind a szerepet, mind az éneket, úgyhogy üdítő meglepetés.

Fordítás:

Szerintem nem volt vele baj, a dalszövegek adottak voltak, és csak annyira változtatták a Disney szövegén, amennyire az eredetiben is, ettől függetlenül teljesen gyerekbarát és élvezhető lett.

Összességében:

Összességében jók voltak a dalok, az egész hangulatát átadta a szinkron, csak néhány hanggal nem vagyok kibékülve –  összességében mindenképpen jól sikerült.

Alább találjátok a nemzetközi változatokat. Nekem például a német is tetszik egyébként:

 És az olasz is jó:

 Ahogy a spanyol is: 

Ráadásul az orosz is jó:

A hasonló hangok oka valószínűleg a Disney bevett szokása, miszerint szeret utánajárni a szinkronoknak, és odafigyelni rá, hogy amennyire lehet minden országban hasonlítsanak egymáshoz a hangok. Ráadásul a Disney által régebben favorizált módszer, miszerint külön színész legyen az ének-és a beszédhang megszűnni látszik, így azt is szem előtt kellett tartaniuk, hogy minden szereplő tudjon énekelni. 

Szeptember 24-én, vasárnap rendezték meg a Hatszín Teátrumban az I. Szinkronikum Díjátadó Gálát, amelyen ketten is részt vettünk a blog képviseletében. Ha ott voltatok, akkor emlékidézés gyanánt, ha nem, akkor pedig azért érdemes elolvasni.

A rendezvény délután négy órakor, egy kerekasztal beszélgetéssel kezdődött, mely a “Lehet-e művészet a magyar szinkron?” címet viselte. Liszkay Szilvia (dramaturg), Nevelős Zoltán (MTVA), Kapás Péter (Sony), Aprics László (szinkronrendező), Rajkai Zoltán (színművész, a Színházi Dolgozók Szakszervezet - Szinkron Alapszervezetének elnöke) és dr. Békés Gergely (Előadói Jogvédő Iroda) beszélgettek a szinkron múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A Kraszkó Zita vezette diskurzus a Pannónia Szinkronstúdióval kezdődő régi idők megidézésével kezdődött, de érintették többek között a felgyorsult munkatempót, a megrendelő szakmai és gazdasági szerepét és a szinkron világának jogi nehézségeit is. Az alaptéma szinte csak érintőlegesen került szóba, hiszen hamar a szakma mára sokak által ismert problémáit és az abból való kiútkeresés lehetőségeit vették górcső alá. Érzésünk szerint, mintha a felek a korábbi évek egymásra mutogatása helyett felismerték a valódi problémákat, és a korábban homlokegyenest különböző álláspontok is közeledtek volna egymáshoz. 

A fél héttől nyolcig tartó állófogadáson kötetlenebbül ismerkedhettünk, beszélgethettünk a szakmai képviselőivel - szinkronrendezőkkel, színészekkel, fordítókkal, hangmérnökökkel, díjazottakkal és kísérőikkel, sajtóval és civilekkel is.

A díjátadó nyolckor kezdődött és kezdésként mindjárt a Magyar Változat Munkatársai zenekar alapozta meg a hangulatot a Valami Amerika főcímdalával. A zenekar tagjai, ahogy a nevéből egyértelműen kiderül, mindannyian aktívan szinkronizáló színészek: Zakariás Éva, Csondor Kata, Kis-Kovács Luca, Kárpáti Levente, Varga Rókus, Árvai Csaba, és Kis Horváth Zola. Ezután a színpadon köszönthettük a két műsorvezetőt, Kraszkó Zitát és Zámbori Somát (és itt örvendett is a lelkem, hiszen egy egész estén keresztül hallgatni Ryan Goslingot és/vagy Chris Evanst nem semmi élmény).
Császár Angela Jászai Mari- díjas érdemes művész nyitotta meg az estét az Előadói Jogvédő Iroda (EJI) részéről, majd Mihályi Győző és Galambos Péter kapott tapsot a színpadra lépve, akiktől egy rövid szakmai összefoglalót hallhattunk a SZIDOSZ-szal (Színházi Dolgozók Szakszervezete) kapcsolatban, főleg az elmúlt két-három évre vonatkozóan. A jövőbeni törekvésekről is szó esett, és kiderült jónéhány előremutató kezdeményezés indult a szinkronban dolgozó valamennyi szakmabeli anyagi helyzetének javítására.

Az első díj, ami átadásra került, nem kisebb volt, mint a SZIDOSZ  által alapított Életműdíj. Ezt idén Bókai Mária, Perlaki István és Bács Ferenc kapták meg évtizedes munkájukért, amit a színházban és a szinkron terén nyújtottak, gazdagabbá téve ezzel a magyar kultúrát. Mindegyik díjazott egy rövid, de annál szívmelengetőbb és frappáns beszéddel/történettel ajándékozta meg a hallgatóságot. Plakettet kapott Dallos Szilvia, Kassai Ilona, Makay Andrea (édesapját, Makay Sándort képviselve), és Pásztor Erzsi. Ezután Molnár Gyöngyi egy verscsokorral és énekkel kedveskedett a díjazottaknak, majd így tett Pál Tamás is, akitől Elton John - Your song című dalát hallhattuk.

A további néhány percben a színpad három fordítóé volt, hiszen Zita szavaival élve ez az ünnepség nem csak a színészekről, hanem a többi stábtagról is szólt, akik a szinkron elkészülésén dolgoznak. Boros Karinát, Liszkay Szilviát és Szalkai Lőrinc Ágnest korábban arra kérték a szervezők, hogy fordítsanak le a Casablanca című filmből kiválasztott jeleneteket, azonban három különböző módon - kézírással, írógéppel, illetve számítógép segítségével. Az ehhez kapcsolódó tapasztalataikat osztották meg velünk, majd egy rövid élő szinkronizálásnak is szem- és fültanúi lehettünk. Ezután megtekintettünk egy rövidfilmet, emlékezve azon művészeinkre, akik már nem lehetnek köztünk.

A “Selmeczi Roland Tálentum Díj” idén először került kiosztásra, és olyan, negyven év alatti szinkronszínészek kerültek jelölésre, akiknek munkáját kiemelkedőnek ítélte a szakma - pontosabban a televíziós csatornák és filmforgalmazók munkatársai: az HBO, a Comedy Central, az RTL Spike, a Paramount Channel, a Sony Pictures Television Networks, az AMC Networks International CNE, az MTVA, a TV2 csoport és a FOX Hungary. A díjat a független kuratórium elnöke Takács Melinda és Selmeczi Dorottya (Roland lánya) adta át. A díjat Horváth Illés kapta, de sajnos nem lehetett ott a helyszínen. Szeptember 26-án reggel, a Mokka című műsorban adta át neki főszerkesztőnk. Majd ezután Dorottya és öccse, Gergely az édesapjukról készített képmontázzsal emlékeztek meg a fiatalon elhunyt színészről.

A díjak sorát pedig a Közönségdíj zárta, amit Rajkai Zoltán, a Szinkron Alapszervezet elnöke adott át. Viczián Ottó távolléte miatt a színművész családja vette át a díjat. Az esemény záróbeszédét is Rajkaitól hallhattuk a szakma jövőbeni terveiről, elképzeléseiről.

Az este zárásaként a Magyar Változat Munkatársaitól kaptunk útravalónak néhány pörgős dalt.

Amikor elszállingóztak az emberek, akkor csaptunk le Varga Rókusra, aki a legutóbbi Facebookos közönségszavazásunkon a ti szavazataitokból a legtöbbet kapta, vagyis őt hallanátok majd legszívesebben Aquaman hangjaként az Igazság Ligájában. Elmeséltük neki, és nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy rá esett a választás, melyet egy fotóval örökítettük meg.

Nagyon köszönjük, hogy ott lehettünk!

Ansel Elgortot a nagyközönség A beavatott - széria Calebjeként, a romantikusabb filmek rajongói (mint például én) pedig a Csillagainkban a hiba Gus-jaként ismerhették meg. Mellékesen megjegyezném, hogy mindkettőben Shailene Woodley a partnere, csak előbbiben a testvérét, az utóbbiban pedig a szerelmét játssza. Szóval ne egymás után nézzétek meg a két filmet (ha eddig nem tettétek volna), mert összezavarodtok, mint én. Ezek sem kicsi filmek, de szerintem mégsem hasonlíthatóak a most a mozikba került Baby Driverhez (magyarul Nyomd, bébi, nyomd, de én visszautasítom ezt a rémes magyarosítást), amit volt szerencsém július második hetében megnézni.

Egyrészt várakozással telve ültem be a nézőtérre, mert ritkán nézek "autós-üldözős-lövöldözős" akciófilmeket, de egy kritikában azt olvastam róla, hogy ez az "anti Halálos iramban" - ez máris meghozta hozzá a kedvemet. Másrészt pedig kis félelem is volt bennem, ami  a szinkront illeti. Bár az előző bekezdésben említett két filmjét magyarul láttam annak idején, régóta követem Anselt a közösségi oldalain is, ahol viszont rendre posztol személyes jellegű videókat, illetve a saját dalait is. Emiatt „megszoktam” az igazi hangját, így kérdéses volt, találnak-e hozzá megfelelő magyar szinkront.

Baby (Ansel Elgort) - Jéger Zsombor

A fenti filmekben Molnár Levente kölcsönözte hangját hősünknek, ami azokhoz a karakterekhez illett, viszont szerintem Ansel eredeti hangjához kevésbé. Így örültem, amikor a Baby Driverben Jéger Zsombor szólaltatta meg a visszahúzódó, kicsit elvont és rejtélyes főszereplőt. Az előzetesben (amit a cikk végén találtok majd) nem az ő hangját hallhatjuk, de örülök a cserének, bármi miatt is alakult így. Szóval szerintem szuper választás volt!

Doc (Kevin Spacey) - Epres Attila

Doc, Baby főnöke Epres Attila hangján szólalt meg, aki az iszdb.hu szerint a leggyakrabban szinkronizálja mindenki Frank Underwoodját (ha nem nézitek a Kártyavár című sorozatot, sürgősen kezdjétek el, megéri!). Őt követi gyakoriságot tekintve Kőszegi Ákos és Forgács Péter. Meg voltam elégedve ezzel a választással, illett a karakterhez teljes mértékben, nem véletlenül kölcsönzi a hangját ő a legtöbbször.

Debora (Lily James) - Dobó Enikő

Lily James alakította a főszereplő szerelmét, akit Dobó Enikő szólaltatott meg. Nem volt vele gond, hozta a lelkes, fiatal pincérlány karakterét. Az angol színésznőt eddig csupán a 2015-ös Hamupipőkében láttam, akkor Mórocz Adrienn hangjával, de az igazság az, hogy nem emlékszem, milyen volt, így nem hasonlítgattam össze kényszeresen a két szinkront, mint ahogy általában szoktam. Ha valaki szeretné a hölgyet még más filmekben is látni, annak ajánlom a Büszkeség és balítélet meg a zombik című filmet. Erről nem illik véleményt írnom, mert nem láttam, de ilyen címmel sajnos nem is biztos, hogy valaha megnézem. De ha valaki látta, és tetszett neki, írja meg!

Bats (Jamie Foxx) - Kálid Artúr

Jamie Foxx-szal kapcsolatban nem szeretném szaporítani a szót, de csak azért nem, mert a szokásoshoz híven Kálid Artúr adta hangját az itt gengsztert játszó színésznek, és persze nem csalódtam most sem, ez a kettős egyike a remekül eltalált szinkronpárosításoknak.

Buddy (Jon Hamm) - László Zsolt

Jon Hamm nagyon jó karaktert kapott a filmben, teljesen oda voltam tőle meg vissza, és szerintem ehhez az is hozzájárult, hogy László Zsolt szinkronizálta. Pedig leggyakrabban Fekete Ernő szokta (aki számomra Vasember hangja marad örökre), de most üdítő és pozitív változás volt, és passzolt a karakterhez a magyar hang.

Darling (Eiza Gonzalez) - Bata Éva

Eiza Gonzalez alakította Jon Hamm karakterének szerelmét, őt Bata Éva szólaltatta meg a magyar mozikban, és szerintem jól illett hozzá, bár eddig máshol nem is találkozhattunk Eizával, hacsak nem nézünk itthon nem vetített, spanyol szappanoperákat. Bata Évát viszont főleg a Vígszínház színpadán láthatjuk.

További, főbb magyar hangok voltak még Bognár Tamás, Pál András, Bakonyi Alexa, Törköly Levente, Znamenák István, Hamvas Dániel, Kadosa Patrik, Urbanovits Krisztina, Gémes Antos, Pálfai Péter, Horváth Zsuzsa, Szabó Gábor, Bartók László.

A film maga zseniális volt, tényleg nagyon ajánlom megnézésre, bár ez az oldal elsősorban nem filmkritikával foglalkozik, de higgyetek nekem, minőségi munka, jók a vágások, a zenék emelik a film színvonalát, és a színészi játék sem hagy kívánnivalót maga után.

Zárásként pedig elhoztam nektek a trailereket angolul, magyarul, franciául és spanyolul. Melyik tetszik a legjobban és/vagy melyik passzol a legjobban az eredetihez?

Tizedik évadának végéhez ért az Agymenők. Egy évtized alatt sok minden történt a sorozatban és a szinkronban egyaránt, de alább csak az aktuális évad szinkronjára koncentrálunk.

A szokásos főszereplők mellett jó pár mellékszereplő tűnt fel idén, többek közt régi ismerősök is, úgyhogy szinkron szempontból különösen érdekes volt ez az évad.

Amennyire aktuálisak tudtunk lenni anno a Deadpoollal, a Pókemberrel annyira nem sikerült. Így azonban, némileg hátradőlve, objektívebb kritika készülhet. Legyen most ez a mentség!

Valószínűleg nem voltam egyedül azon Marvel-nézők között, akik bár nagyon várják az aktuális képregény adaptációkat, az új Pókember valahogy mégsem csigázott fel igazán. Köszönhető ez többek között a második Csodálatos Pókember filmnek, ami pocsékra sikeredett, a Sony kényszeres univerzumépítésének, illetve - valljuk be - a Hazatérés előzetesei sem voltak bivalyerősek. Innen szép nyerni! - Gondolhattuk jogosan, viszont a helyezet az, hogy a Marvelnek sikerült. Nyertek! A Pákember új része ugyanis mindent tud, amit egy páknak kell. Kellően akciódús, látványos és a mai trendekkel ellentétben végre nem lőttek le minden fontos részt az előzetesben. 

A film története fordulatos, és ugyan kiszámítható lenne, de az embert úgy magába szippantja, hogy az idő előtti leleplezés szerencsére elmarad. A Michael Keaton-féle földhözragadt gonosz szerep egyébként is könnyebben befogadható, mintha egy véletlen laborbaleset végén/robbanás következtében/esetleg egy csúnya koreai szúnyogcsípés miatt vált volna negatív szereplővé, aki csak azért gonoszkodik, mert SAJT.

Ó, és a filmzene.... örök fanyalgásom sarokpontja. Michael Giacchinot mintha egy hosszabb dél-brazil emberrablás után kaptuk volna vissza azért cserébe, hogy ott bosszúból megirassák vele a Zsivány Egyes és a Doktor Strage zenéit (vagy pont ezek miatt rabolták el?!). Mert végre ismét zene ez a javából. Izgalmas, megjegyezhető témák. A régi Pókember dallamok integrálása az új taktusok sorába. A filmet komoly mélységekkel ruházza fel, de önmagában is izgalmas és hallgatható.

Amennyire szeretjük, Marvel-univerzum épülésének minden egyes újabb kockája sajnos egyre tovább növeli a rémálom-faktort a magyar szinkron készítői számára. Tabák Kata, aki lassan 10 éve rendezi a Marvel-filmek szinkronjait, minden egyes film után nehezebb és nehezebb helyzetbe kerül. A néző számára igazi élmény (és a Marvel sikerének egyik fő oka), hogy az ismertebb karakterek átjárnak egymás filmjeibe, néha cameo, de egyre gyakrabban komolyabb, hosszabb szerepek erejéig. Nos, ez szinkron szempontból egy logisztikai bonyodalom, hiszen joggal várjuk el, hogy minden színész a megszokott, legjobban passzoló hangján szólalhasson meg. A Pókemberrel 2017-ben viszont kis híján gödörbe állt a rendszer a nézők jogos igényét szem előtt tartó, de kissé túl szigorú megrendelői elvárások okán. A fentiek ellenére azonban szépen csillog a magyar változat, amely semmivel nem marad le az eredeti mögött.

Peter Parker / Pókember (Tom Holland) – Baráth István

Azért rendezői szempontból némi öröm is az ürömben, hogy a stáb nagyobb része eleve adott, azaz a szereposztással sokáig nem kell tökölni. Baráth István már az Amerika Kapitány - Polgárháború során átbújt a casting rostán és, ha a Marvel és Sony is így akarják, bizony hosszú ideig velünk lesz. Eddig talán ő a legkevésbé rutinos Pókemberünk, hiszen korábban Csőre Gábor, illetve Molnár Levente is megszólaltatta a karaktert. Baráth azonban igen ügyesen adja a szuperhős gyakornokot. Lelkes, fiatal, akiről tényleg elhisszük, hogy gimnazista - nem úgy, mint a már a forgatás idején is 30 feletti Andrew Garfieldról.

Adrian Toomes / Keselyű (Michael Keaton) – Rátóti Zoltán

A Disney kifejezett kérése az volt, hogy Adrian Toomes ne kapjon olyan magyar hangot, amely már más, jelentős karakterhez tartozik. Így rögtön kiesett Michael Keaton két klasszikus magyarítója, Hirtling István és Epres Attila is. Előbbi Ultron volt a Bosszúállók 2-ben, míg Epres "A Másik" nevű karaktert szólaltatta meg a Bosszúállók első epizódjában. Tekintettel arra, hogy - lévén mindkettő ikonikus szereplő, ezért - joggal számíthatunk valamikor a jövőben felbukkanásukra (és természetesen a Keselyű biztosan felbukkan majd a későbbi Pókember filmekben, mint a Sinister Six/Baljós Hatos tagja), Tabák Kata kénytelen volt olyan magyar színészt megkeresni, aki ugyan nem feltétlenül kézenfekvő választás, mégis passzol a Keaton által alakított figurához. Rátóti Zoltán számomra komoly meglepetés, de szerencsére pozitív. Őszintén bevallom, hogy Rátóti annyira kivonta magát a köztudatból, hogy nekem eszembe sem jutott volna! De micsoda szerencse, hogy Nikodém Zsigmond visszaszerezte őt számunkra az MTVA ajánlók bűvköréből! A magyar Turul nemhogy nem esik le a képernyőről, sőt nem lennék meglepve, ha több Keaton filmben is hallhatnánk ezután Rátótit. 

Tony Stark / Vasember (Robert Downey Jr.) – Fekete Ernő

A Batman szavazásunk toronymagas nyertese, Fekete Ernő Tibor számára minden szuperhős páncél/köpeny/kívülről hordott alsógatya passzos és vele minden rendező biztos lapot húz - akár 19-re is. Annak ellenére, hogy köztudottan nem érdekli a legtöbb film, amelyet szinkronizál, sosincs az embernek unott, Suzuki-gyári futószalag érzése. Tudomásom szerint a Fekete Ernő/Robert Downey Jr. duó még Báthory Orsolyától származik, ami valljuk be, nem kis teljesítmény. Mondjuk, azért van is mit feledtetnie vele.

Happy Hogan (Jon Favreau) – Kálid Artúr

Bár 2008-ban - szerintem valamilyen tévedés következtében - még Kajtár Róbertként kezdett Happy Hogan, a második Vasember filmtől kezdődően helyreállt a rend és azóta töretlenül Kálid Artúr hangján szólal meg. Ez egészen addig nem is lesz gond, míg egyszer Will Smith le nem szerződik a Marvelhez. ;)

Michelle (Zendaya) – Csuha Bori, Liz Allan (Laura Harrier) – Czető Zsanett, Flash Thompson (Tony Revolori) – Rada Bálint, Abraham (Abraham Attah) – Berkes Bence, Betty Brant (Angourie Rice) – Kardos Eszter

Szereposztás egyik legfontosabb feladata (a Keaton-probléma mellett), hogy kik fogják magyarítani azokat az ifjú színészeket, akik a következő néhány évben a Pókember sikerét meglovagolva meg fogják szállni a mozitermeket és minden szellem elől sikítva futókká, Bruce Willis gyerekeivé, a kötelező karácsonyi családi film majdnemhíres mellékszereplőivé, satöbbivé válva fognak rárepülni a pénztárcánkra bennünket szórakoztatni. 

May néni (Marisa Tomei) – Györgyi Anna

May néni szintén a logisztika és a szabályok "áldozata", de ez esetében szintén csupán idézőjeles, hiszen Györgyi Anna hangjával, bár egy lehelletnyit komolyabb, mégis nagyon szerethető nagynénit kapunk. És az az alakítás, amit a film zárójelenetében láthatunk, szerintem az egyik legjobb marveles momentum!

Phineas Mason (Michael Chernus) – Rába Roland

Itt már érzek némi rezgést az erőben, hiszen Mason és a Dr. Strange film főgonosza, Kaecilius, mindketten Rába Roland hangján szólalnak meg. Talán annyira sosem lesz szerteágazó a történet, hogy ők találkozzanak, mint ahogy Deadpool és Thor találkozására is viszonylag alacsony a valószínűségi küszöb. 

Brice (Logan Marshall-Green) – Pál András

Rábához hasonlóan Pál András is volt már Marvel-gonosz, azonban ő legalább mindig korrektül meghal. Hozzáteszem, Pál András hangja és színészi képességei abszolút komolyabb szerepért kiálltanak, úgyhogy reméljük, hamarosan rá is jut valamilyen köpeny.

További magyar hangok: Ács Balázs, Bajor Lili, Czető Roland, Ember Márk, Gulás Fanni, Kisfalvi Krisztina, Takátsy Péter, Törköly Levente, Peller Anna, Rajkai Zoltán, Major Melinda, Zámbori Soma.

Ahogy látjuk, egyre több az ilyen összeakadás, amely az új karakterek érkezésével csak tovább fog nőni. Arról már nem is beszélve, hogy azt rebesgetik, a Bosszúállók harmadik/negyedik részében mégis tiszteletét teszik a sorozatokban szereplő színészek is. Másik oldalról nézve ez a szakma javát is szolgálja, hiszen így olyan színészek is előtérbe kerülhetnek, akik máskülönben nem merülnének fel egy-egy főszereplő esetében. Izgalmas szakmai kihívás lesz! 

És akkor a kedvenc rovatunk következik: hasonlítsuk össze a különböző nemzetiségű Pókembereket!

Angol nyelven

Orosz nyelven

Olasz nyelven

Német nyelven

Spanyol nyelven

És végül magyarul

A magyar szinkronos filmnézéssel kapcsolatban rendszerint megoszlanak a vélemények, akár egy baráti társaságon belül is.

Sok olyan ismerősöm van, aki az eredeti nyelvű alkotásokra esküszik, mert „úgy az igaziak”. Nos, velük nehéz moziba menni, hiszen míg például én szívesebben hallgatom Vasember cinikus beszólásait Fekete Ernő hangján (hiába „jó” RDJ saját hangja is), addig a fent említett barát angolul szeretné megnézni a következő Bosszúállók filmet. Így moziba menet elválnak útjaink.

Van, aki azért nem néz külföldi filmeket magyarul, csupán felirattal, mert így gyakorolja a nyelvet, vagy épp élvezi a különböző angol akcentusokat és nyelvjárásokat (olykor én is ebbe a kategóriába tartozom). A hazai közönség döntő többsége viszont ragaszkodik a magyar nyelven való megtekintéshez (azt hiszem, főként ide sorolnám magam, ha filmekről van szó), legyen ennek az oka nemzeti büszkeség és a kultúra támogatása, esetleg nyelvtudás hiánya vagy kényelmi szempontok.

Ám akármelyik "csoportba" soroljuk be magunkat, abban egyetérthetünk, hogy a magyar szinkron egyedülálló és - ha sokak szerint most épp nem is az aranykorát éljük - bizony volt időszak (különösen az 1960-70-es években), amikor a televíziós szinkron nagy hírnévre tett szert. Gondoljunk csak a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki címmel elhíresült The Flintstones nevű rajzfilmre, amelynek olyan különlegesre sikerült a Romhányi-féle verses szinkronja, hogy több külföldi országban is inkább felirattal adták le, mert a magyar szinkron annyira élvezhetővé tette.

De vajon tudjuk-e, hogyan is indult a magyar szinkrongyártás?

Hazánkban az első szinkronizált film 1935-ben készült el, abban az időszakban, amikor Európa-szerte indult általános törekvés a mozgóképek saját nyelven való megszólaltatására. Ehhez köze volt egy abban az évben kiadott szinkronizálási törvényjavaslatnak, mivel az akkori kormány belügyminisztere, Kozma Miklós Németország és Olaszország mintája alapján felismerte a saját anyanyelven megszólaló filmekben rejlő „nemzetnevelő propaganda” jelentőségét. Lám, a politika mindenhová beférkőzik! Ez esetben azonban a mi nagy szerencsénkre.

Ez a film a német Négy és fél muskétás (Viereinhalb Musketiere) volt, melyhez dramaturgnak Lakner Artúrt kérte fel a Magyar Film Iroda.

Azt a Lakner Artúrt, aki többek között mozigépész, és a Corvin filmgyár dramaturgja is volt, és akinek a nevéről legtöbbeknek Lakner Bácsi Gyermekszínháza ugrik be. Színházában általa írt meséket adtak elő fiatalok, bár célja nem gyermekszínészek „nevelése” volt, csupán az, hogy boldog csemetéket lásson maga körül. Mégis végül az ő kezei alól került ki rengeteg nagy művészünk, például Ruttkai Éva, Zsolnai Hédi, Galambos Erzsi, Kishegyi Árpád, és még sorolhatnánk. Érdekesség még, hogy ő találta ki a Disney által megalkotott Hófehérke és a hét törpe című rajzfilm törpéinek magyar neveit.

A második világháború azonban közbeszólt, mind Lakner, mind a magyar szinkronizálás életébe. A dramaturgot származása miatt először gyűjtőtáborba vitték, majd pedig Németországba hurcolták 1944-ben, ahol nyoma veszett. A szinkronstúdiókba pedig a háború miatt szinte lehetetlennek bizonyult felszereléseket beszerezni, így komoly gondokkal küzdöttek. Emiatt csak az 50-es években indult újra a munka, kezdődött el az újabb nagy korszak a Pannónia Filmstúdió megalapításával (mely felújítása idén zárult le). 

Folytatása következik!

Rövid és örömteli szervezés után megkaptuk az engedélyt, hogy részt vegyünk a Logan (újkori nevén Logan – Farkas, de ez annyira tré cím, hogy tőlem többet nem fogjátok olvasni) szinkronfelvételein.

Bár nem először jártam a Mafilm Audió Kft Róna utcai székházában, mégis a Thaiföldön anonim kényszerházasságot kötő izgalmával léptem be az épületbe. Mikor sikerült átvágnom magam a Tv2 (ti. a két cég egy épületegyüttest használ) által valamelyik mélyértelmiségi, saját gyártású rettenethez összecsődített nyugdíjas kommandón (máshol azt írták volna: tüntetés), bejutottam a hazai szinkronizálás Mekkájának számító Mafilm stúdióba. Annak idején a Pannóniában érezhette így magát a kezdő tömegező, amikor a büfében találkozott Sinkovits Imrével, Bujtor Istvánnal vagy éppen Végvári Tamással, hiszen a lépcsőfordulókban berendezett társalgókban éppen a westworldös Bernard és Gollam osztották meg egymás között a nagymama süteményes receptjét, azaz Thörköly Levente és Láng Balázs beszélgettek.

A folyósóra kihallatszó hangos baszkizás azonban hamar visszahúzott a 18+-os valóságba, ugyanis Sinkovits-Vitay András éppen lapáttal vert szét egy autót – legalábbis virtuálisan. A riport címe minden további nélkül lehetett volna "Tízezer bazdmeggel később": ugyanis a tiszanagykásai kettes számú késdobálóban is megirigyelnék azt a mennyiségű hungarofakkozást, amire a Loganben szükség volt. Ilyenkor derül ki igazán, mire képes a magyar szinkron, hiszen az angolban viszonylag unalmas fuck-okat a hazai változatba bizony igazán ízesen fordította át Heltai Olga.

Dóczi Orsi, Jacsó Bence és Simkóné Varga Erzsébet kiváló házigazdák voltak, én pedig a kanapén leltem nyugvópontra, mielőtt tátott szájjal (sajnos ezt képek is bizonyítják) rohantam a szinkronerdőbe. Őszintén bevallom, most szembesültem vele igazán, milyen egy blockbuster film másik oldalán állni. A külföldi megrendelő vaskos leírása, mely alapján a szinkron készül, olyan szabályokat rejteget, amitől néha az ember álla a padló alá kerül. Bár a film a spanyolul beszélő főszereplő kislány miatt eleve multikulti, azonban érthetetlen okból a stúdió kikötötte, a film egyik jelenetében felhasznált retro filmrészlet nem szólalhat meg magyarul. Pedig micsoda vagányság lett volna előszedni a régi tekercseket és az eredeti szinkronnal szerepeltetni a jelenetben!  Természetesen segítséget is jelentenek az ilyen leírások, hiszen sokszor egy-egy mondat, szövegrész és karakter hátterét, popkulturális vonatkozásait is bemutatják. UPDATE: Az utolsó pillanatban mégis megérkezett az engedély a filmben szereplő Shane-filmrészlet magyar változatának bejátszására. Az MTVA engedélyével a jó minőségben elérhető második, a Masterfilm Digital stúdióban készült szinkron kerülhetett be a Loganbe.

De hogy a nehézségek során haladjunk tova, a sikerfilmek nagy része egyébként sem kész állapotban kerül először a stáb kezébe. A kép – amely sokszor fekete-fehér, néha csupán az éppen beszélő színész arca látszódik, valamint félkész számítógépes effekteket tartalmaz (a Logan vízjelezett, színbutított és munkaközi CGI változatára késztült az alapszinkron) – mellé érkezik egy nemzetközi hangsáv zajokkal, zörejekkel, illetve az – általában szintén félkész – eredeti beszédhangsáv. Marco Beltrami zeneszerző még javában hangoltatta a hegedűsöket, amikor a magyar változatot már rögzítették – viszont kész verzió hiányában ezt még javítani, változtatni kellett. Ilyen esetekben pótfelvételekre van szükség, és ez az első X-men film kivételével egyik epizódot sem kerülte el.

Sinkovits-Vitay András – Dóczi Orsi szinkronrendező fantasztikus instruálása mellett – élete egyik legjobb formájában volt. Hangja és játéka egyaránt erős, ösztönös, az eredetit tűpontosan követte le. Tovább megyek: néha az eredetinél is erősebbnek tartottam, holott minden eddiginél nehezebb volt a feladat. Az 56 és fél éves Mel Gibsonnak kinéző, a történet szerint 140 éves Logan ereje elhalványult, az adamantium (meg a bagó, ugye…) folyamatosan mérgezi, így gyakorlatilag a komplett filmet végigköhögi. A felvételek során külön blokkot kaptak a rövid, közepes és hosszú köhögések, a dohányos köhintések, krákogások – nem beszélve a sóhajtásokról és a harcok közepette elhangzó kiáltásokról.  Embert próbáló feladat volt!

A fentebb említett lapátos, autóbontós jeleneten kívül autós-beszélgetős és verekedős jelenetek is sorra kerültek a látogatásom alatt. Egy ideig úgy volt, hogy még a fordítás egy apróbb változtatásához adott ötletem is megvalósul, de végül másik alternatíva nyerte el az összmuszter vetítés közönsége tetszését. Ez is mutatja, hogy a szinkron folyamatosan alakul, néha a fordítás is változik (pl a színészek adottságai, gyorsasága, a szájmozgás, a korábban elhangzott mondatok hangtónusa is mind-mind befolyásolhatják). Néhány jelenetre akár több órát is szánt a stáb, hogy a különböző verziók közül a legjobbat választhassák ki, vagy akár azok kombinálásával még tökéletesebb megoldás születhessen.

A második napon még egy TV szpot felvételébe is beleshettem. Jacsó Bence meg is jegyezte, hogy milyen gyorsan változik az alkotói szándék, hiszen több olyan jelenetet és szövegrészt is tartalmaz, amely a végső filmbe már más formában vagy egyáltalán nem került be.

A nehezített körülmények ellenére Dóczi Orsi nagyon keményen dolgozott azon, hogy James Mangold rendező elképzelései a magyar változatban is a lehető legprecízebben jelenjenek meg. A jó szinkronrendező ismérve, hogy képes egy patikamérlegen kiegyensúlyozott balanszot létrehozni, ahol a film hű az eredetihez, de a magyar változat kötelező sajátosságaival is megküzd (a magyar nyelv mondatai gyakran jelentősen hosszabbak, így ez fordításban, tempóban folyamatos feladatot jelent úgy a rendezőnek, mint a hangmérnöknek és a vágónak). Orsi pedig nem csupán ezt oldotta meg kiválóan, de fantasztikus érzéke van a színészvezetéshez is, hiszen mindenkivel megtalálja a közös hangot és ügyesen motiválja a színészt, hogy az a lehető legjobb tudását adja.

Interjú Dóczi Orsolya szinkronrendezővel

SzinkronJunkie: A legtöbb filmhez a külföldről érkező hang és képanyag mellé kaptok egy komoly és részletes útmutatót, amely pontos keretek biztosít a szinkron készítéséhez. Ez segítség vagy inkább limitáció?

Dóczi Orsolya: Semmiképpen nem nevezném limitációnak. Az jó, ha tudom, mi a szándéka az alkotóknak az egyes karakterekkel, bár ez a film többszöri, alapos megnézése után (jó esetben!), amúgy is világossá válik. Szeretem böngészni ezeket az útmutatókat.

SzJ: Volt olyan döntés, amit az útmutató nélkül másképp hoztál volna meg? (Gondolok itt például Laura/X-23 spanyol mondatainak szinkronjára.)

DO: Most már nem bánom, hogy muszáj volt Laura spanyol jeleneteit eredeti nyelven rögzíteni. A felvételek előtt kissé szorongtam a végeredmény miatt, bár nagyon bíztam Vida Sáriban, akiről tudtam, hogy remek nyelvérzéke van, hiszen gyönyörűen beszél angolul. Nem is csalódtam, Sári klasszul "levette" a spanyolt is. Olyannyira, hogy a spanyol hangmérnökök külön megdicsérték őt!

SzJ: A Fantasztikus négyes 2015-ös remake-je volt az első újhullámos szuperhős film, aminek te rendezted a szinkronját, amely – a Loganhez hasonlóan – igyekezett újraértelmezni a 2000-es évek óta kialakult film-trendet. Kedveled a műfajt?

DO: A fantasztikus négyes inkább elriasztott a szuperhősös filmektől!

Nem vagyok a műfaj kifejezett rajongója, de azért az alapokkal tisztában vagyok. A Logant nagyon szeretem. Szerintem kiváló film. Ugyan rengeteg benne az erőszak és a halál, de talán pont emiatt válik teljesen érthetővé, hogy Logan miért lett olyan, amilyen. Fáradt, beteg, rosszkedvű, piás öregember, aki rájött, hogy túlvállalta magát, és úgy érzi, nincs értelme már harcolni, és nem is képes rá.

SzJ: Volt olyan karakter, akit nehéz volt kiosztani? A magyar Laurát hogyan találtátok meg?

DO: Nem, itt most nem volt olyan szereplő, akin napokig kellett volna agyalnom. A szuperhősös filmekben amúgy általában nagyon erősek a karakterek, azokra sokkal könnyebb hangot találni, mint az "elkentebb" figurákra. A Loganben nincs is túlbonyolítva a szereplők hálózata, alapkarakterekkel dolgozik, szerintem ez is a film egyik erénye.

SzJ: Úgy vettem észre, hogy számodra fontos, egy adott színészt korábban ki szólaltatott meg magyarul. (Amiért ezúton is hálás vagyok!) Minden színész szólaljon meg egy, esetleg két állandó hangon, vagy inkább az éppen eljátszott személyiség dominál a szereposztás kialakítása során?

DO: Nem szoktam leváltani a jól bevált hangokat, persze, ha magam is úgy gondolom, hogy jól bevált! Csak néha fordul elő, hogy cserélek, a klasszikusokat viszont nem bolygatom.

Interjú Sinkovits-Vitay Andrással (Hugh Jackman - Logan/Farkas)

Szinkronjunkie: Bár a hírek némileg ellentmondásosak, egyelőre úgy tűnik, ez lesz Hugh Jackman utolsó szerepe Farkasként az X-men filmek világában.

Sinkovits-Vitay András: Magam részéről ez a 9 film óriási tapasztalás, hiszen látszik Hugh Jackman színészi fejlődésének íve, de egyúttal lemérhetem bennük saját fejlődésemet is.

A kedvencem az X-men – A kívülállók, azaz az első rész, ahol Farkas szintén egy fiatal lánnyal (Vadóccal – a szerk.) alkotott izgalmas párost. Szeretem azokat a filmeket, ahol kemény legények meg tudnak szelídülni és a film végére kedvesek tudnak lenni a másikkal.

Hogy ez lenne-e az utolsó ilyen szerepe? Ilyet már sokszor hallottunk, úgyhogy az ember kevésbé hajlamos elhinni.   Az kétségtelen, hogy a „Logan” az egyik legnehezebb filmje, amit szinkronizálni kőkemény feladat volt. Ha mégis lenne újabb rész, szívesen folytatnám. Jackman szimpatikus színész és úgy látszik, hogy a filmek is egyre jobbak lesznek.

SzJ: Miben állt a szerep nehézsége?

SVA: Óriási hangulatváltozásokat kellett lekövetni, amelyek hiába voltak egy adott jeleneten belül, a filmes stáb bizonyosan külön-külön vette fel őket. Így a főszereplő a váltások előtt könnyebben kipihenhette magát – erre nekem nem volt lehetőségem.

A felvétel során több emberre is oda kell figyelni: a szinkronrendezőre, a hangmérnökre, a rendezőasszisztensre. Közben nem árt, ha az ember a jelenetet és a szöveget egyszerre értelmezi és a legfontosabb, hogy pontosan a színészre dolgozzon rá. Ez önmagában sem könnyű, de a Logan esetében tetézte az, hogy a főszereplő végig lihegi, köhögi és ordítja szinte a teljes műsoridőt.  10 perc alatt annyi oxigént vettem fel, mint máskor két nap alatt. Persze, futás közben is hasonló a helyzet, csak ott nem kell arra koncentrálni, hogy az alakítás is megfelelő legyen.

SzJ: Ez volt az első X-men film, ami már nem készülhetett el Csörögi Istvánnal. Milyen volt az új csapattal együtt dolgozni?

SVA: Dóczi Orsi hasonlóan tehetséges és kiváló szinkronrendező, mint Csörögi István volt. Szerintem vele és a stáb többi tagjával jó csapatot alkottunk, és remélem, hogy a közösen készített szinkron a nézőknek is tetszeni fog. Már így is rengeteg munkát tettünk bele, és még a kész filmet nem is láttuk. Nemsokára megérkezik a végleges kópia, azon újra dolgozni fogunk, külföldön megkeverik és csak akkor lesz kész a szinkron.

Köszönjük szépen az alkotók segítségét és az interjúkat!

Egyfajta stáblista utáni jelenetként kiderítettem, hogy hol veszett el a Rozsomák név az elmúlt 17 évben. A pletykák szerint a hazai megrendelő kérte a Rozsomák cseréjét, mondván a köznyelvben ritkán használt szó (szinonímája a torkosborz pedig nettó hülyén hangzana), itthon kevéssé ismert állatfaj. A hecc az egészben, hogy természetes ellensége a Farkas, amelyet végül azért választottak, mert erőt sugárzó, állatias és persze, mindenki jobban ismeri.