Az elmúlt hetek eseményei végre valahára felkavarták az idén 80 éves Magyar Szinkron állóvizét. Az első csepp – és sokak számára rögtön az utolsó is – a magyarszinkron.hu által felkarolt kezdeményezés a „Legyen a Magyar Szinkron Hungarikum!” volt. Mostanában úgyis divat támadni a civil kezdeményezéseket, tehát hagyományőrző módon a fenti ötlet is kapott hideget és még hidegebbet.

Pedig az alapötlet jó! Mármint, ha figyelembe vesszük, hogy nem állami és még csak nem is szakmai kezdeményezésről van szó. Milyen más eszköze lehet erre civileknek? Ha kellően hosszú ideig lamentálnánk rajta, biztosan lennének ennél jobb ötletek is, de most 80 éves a Magyar Szinkron! Valamit tenni kell! A kivitelezés már sokkal inkább ingoványos, hiszen hiányzik mögüle a két legfontosabb pillér: a megfelelő sajtó és az igazi szakmai támogatás. Sőt, igazából a kezdeményezést ért támadások jelentős része is ezekből az irányokból érkezett. A 444.hu cikke saját szellemiségét szembeköpő módon, igazán undorítóra sikeredett. A többi újságírónál pedig szimplán csak az érdektelenség homályába veszett az egész.

A szakma hozzáállásán viszont még ennél is jobban meglepődtem. Többen – köztük neves, rangos színészek is – jelezték, hogy ezt az egészet kikérik maguknak és nem támogatják. Nos, abban lehet valami, hogy – bár minden Tiszteletem Dóráé, de – ide egy ismert arc kellett volna. Valaki, aki mögé sokan, jó szívvel tudnak beállni. Hogy voltak vagy vannak-e erre irányuló próbálkozások, azt nem tudni. Egy viszont biztos, most már valóban sokkal nehezebb lesz ebből egy érdemi eredményeket felmutatni képes valamit összehozni.

Gyerekek! Idén 80 éves a Magyar Szinkron! Azzal fogjuk megünnepelni, hogy összeveszünk? Hogy civil partizánkodásra hivatkozunk akkor, amikor a szakma jelentős része semmit nem tesz azért, hogy a szinkron, mint olyan kedveltebb legyen? És itt be kell, szúrjam, hogy természetesen vannak üdítő és örömteli kivételek. Olyan szakmabeliek, akik igenis sokat tesznek a Magyar Szinkronért (függetlenül annak életkorától). Akik felismerték, hogy ha a néző megunja vagy ne adj’ Isten megutálja a szinkront – amit most mindenféle kritika ellenére szívből szeret –, akkor az mindenkinek rossz helyzetet szülne.

Idén 80 éves a Magyar Szinkron! Ünnepeljük a következőkkel ezt a remek évfordulót:

1. Vegyünk tudomást róla, hogy van egy történelmi lehetőségünk.

2. A szakmának komolyabb sajtóvisszhangra van szüksége.

3. Tartsunk nyílt napokat, közönségtalálkozókat! Ez utóbbiból többet. (Természetesen innen is hálás köszönet Keönch Annának és az Eötvös10-nek a fantasztikus közönségtalálkozókért!)

4. A színházak is tegyenek hozzá az ünnephez, hiszen remek felületet tudnak biztosítani ahhoz, hogy a szinkronizáló Művészeket a közönség is jobban megismerhesse.

5. Hangoljuk össze az eseményeket! Szóljon erről 2015!

Még egyáltalán nem késő, de ehhez mindenkire szükség van. Ünnepeljünk! Van mit.