Fotó: Hangemberek című előadás, Új Színház 

Karsa Tímea: Vers a Szinkronról

De szeretnék egyszer én is a szinkronba menni,

Hangommal királynő, vagy bérgyilkos lenni!

Hallhattam, hogy hogy dolgoznak ők, a nagyok,

Egy pillanatig elhiszem, hogy közöttük vagyok.

Látom Bozai Józsefet, hogy felmondja a listát,

Rendezőként említi a Csörögi Pistát.

Jönnek a hangok, a nagy-nagy nevek,

Előttük talán beszélni se merek.

Itt vannak a Jánosok, Csernák és Háda,

Eszembe jut a nyíló Frigyláda.

Kassai Ilona jön, s vele minden bája,

Ő az ország közös nagymamája!

Még mielőtt kitérnék a többi színésznőre,

Befut egy Gábor is, nem más, mint a Csőre!

Nem tudom, hogy mi a munka, film vagy sorozat,

Nincs is idő megtudnom, hisz írom e sorokat.

Istenem, de jó nekem a szinkronban lenni,

Bárcsak sose kéne innen hazafelé menni!

Érkezik tovább a színészek hada,

Berendelte őket Dezsőffy Rajz Kata.

Megszólal Kőszegi Ákos csodás, mély hangja,

De Bruce Willisét már Dörner György adja.

Megérkezik András, nem Csonka, hanem Stohl,

El is botlik bennem mikrofonostól.

Sokak neve van még hátra a listán,

Így gyerekkorom dzsinnje, a csodás Mikó István.

,,Scully ügynök” érkezik, hozzám beszél hangja,

Ó, Náray Erika, kérem, abba ne hagyja!

Itt terem most két Zoltán, Rajkai és Csankó,

Patrick Duffy szinkronjához soha nem kell mankó!

Andresz Kati is jön, hogy szeretem őt is,

De ide sorolhatnánk több tíz másik főt is.

Oly sokan kimaradtak, kiknek nem kellett volna,

Hisz nevüket ismeri Baranya, Pest, és Tolna.

Köszönjük Nektek a sok csodás hangot,

Ettől kap a magyar szinkron oly kitüntető rangot.