Legelőször a kétezres évek közepe-vége felé találkoztam először a Jóbarátokkal, az egyik kereskedelmi tévé adta, és emlékszem, mennyire vártam, hogy az epizódvégi Warner Bros logó megjelenése után ugyan lesz-e még egy rész, vagy egy film fog következni? (Igen, megnézhettem volna a műsorújságot, vagy a Teletextet, de hol akkor az izgalom?) Mindig el-elkaptam részleteket belőle, így jó darabig nem állt össze a történet a fejemben, de azt tudtam, hogy nagyon tetszik. Aztán amikor alkalmam nyílt rá, megnéztem elejétől a végéig mind a tíz évadot - aztán újra, és újra, később már “csak” a kedvenc részeimet, majd kibeszéltük a barátaimmal, hogy ki szerint illett össze Rachel és Ross, tényleg szüneten voltak-e vagy sem (egyértelműen igen..) és ki örült annak, amikor Rach Joey-val járt egy ideig (én!), és hogy melyik karakterre hasonlítunk a leginkább a sorozatból.
Bár ma ünnepli 25. születésnapját, nem nagyon fogott rajta az idő, hiszen olyan örökzöldről van szó, ami addig nem látott sikert hozott a sitcomok világába, és amelyet azóta is folyamatosan adnak a tévék nálunk, hol egyik, hol másik csatornán. Pedig eleinte nem tudta senki, hogy ekkora siker lesz a Jóbarátokból, mert indulásakor volt már egy sitcom az NBC-n, a Seinfeld, és sokan ahhoz hasonlították. Az első részek sok kritikus szerint unalmasak voltak, de az évad hátralévő részeit már jobban fogadták, a második évadtól pedig beindult a szekér. A főszereplőkből sztárok lettek (van, aki ezt azóta jól meglovagolta, és van, aki kevésbé), a nyolcadik évadra pedig a Jóbarátok lett az év legnézettebb tévéműsora. Senkinek sem kell bemutatni a hat huszonéves (majd harmincas) barát történetét, akik New Yorkban élik mindennapjaikat kapcsolatok, csalódások munkahelyek és mindenféle történések között evickélve.
A főszereplők mellett számos, már akkor is híres vendégszínész jelent meg a sorozatban az évadok során, erről találtunk is egy szubjektív top 20-as videót. Bruce Willis például egy fogadás miatt vállalt szerepet a sorozatban, amit Matthew Perryvel szemben vesztett el, akivel a Bérgyilkos a szomszédomban dolgoztak együtt. Az én kedvenc cameo-m azonban a Robin Williams - Billy Crystal páros volt.
A show emberek millióit nevettette meg epizódról epizódra, elsőként persze azokat, akik ott voltak a stúdióban, hiszen a cliffhangerek kivételével mindegyiket közönség előtt vették fel, szó sem volt alánevetésről.
Annyira sok "fun fact" írás született már a sorozatról az elmúlt tíz-húsz évben, hogy nem szeretnék senkit ezzel untatni, nézzük meg inkább a magyar változatot.
Baráti hangok
Az egyik legjobban sikerült sorozatszinkronról beszélhetünk a Jóbarátok esetében (a hibák ellenére is, ezekről majd később), a hat főszereplőt megszólaltató magyar színészek hangja ennek köszönhetően vált ismertté. Hangjuk mellett a neveiket is megjegyeztük, hiszen a főcímdal alatt felolvasásra kerültek, közvetlenül külföldi párjaik után. Így Mics Ildikó tolmácsolásában ragadtak meg a fejekben a párosítások - olvassátok fel magatokban, hogy “Phoebe - Lisa Kudrow - Nyírő Bea” - na ugye?Mindegyikük szinkronos pályafutásában ez volt a leghosszabb ideig tartó munka, hiszen tíz éven keresztül dolgoztak a sorozaton, évadról-évadra magyarítva nekünk a részeket. Galambos Péter (balra), aki a David Schwimmer alakította Ross Gellert szinkronizálta, egy interjúban elmondta, hogy hiába lett vége majd’ 15 éve a Jóbarátoknak, a mai napig “ha bemész valahová, és rájönnek, hogy te vagy a hangja ennek a szereplőnek, akkor rögtön jön a > Nem lehetne, hogy mondjál valamit azon a hangon?<”.
Ha már arcot is tud kapcsolni az ember a hanghoz, és ez az arc nem a külföldi, hanem a magyar szinkronizáló színészé, akkor kicsit "nehezebb" lesz tovább/újra megnézni a sorozatot. Legalábbis én így jártam, amikor Galambos Instagram oldalt indított, és feltöltött oda szinkronstúdióban készült videókat, majd pedig ezt:
Fent már említettem, hogy nem volt egyértelmű az elejétől kezdve, hogy mennyire fogják szeretni a nézők a Jóbarátokat, ahogy Holl Nándor (balra), Joey Tribbiani magyar hangja fogalmazott, “csak a 3. évad után kezdett kiderülni, hogy ez valami más, mint a szokásos, bár mi már az elsőtől kezdve nagyon szerettük.”
A Chandler Binget (és még például Hugh Jackmant is) megszólaltató Sinkovits - Vitay András (jobbra) abban látta a sitcom sikerét: “hogy ők nem akartak semmi különöset, csak jól érezni magukat, nem művészkedni akartak, hanem színjátszani és valós helyzeteket teremteni.” Egy Mokka-beszélgetés alkalmával ő is megemlítette, hogy fel szokták ismerni a hangját az utcán, csak úgy, mint kollégáiét. Ilyen esetről számolt be Kiss Erika alias Monica Geller. “A kisfiam beteg volt, felhívtak, hogy 40 foknál is magasabb a láza, én épp szinkron közben voltam. Otthagytam csapot papot, rohanni kellett haza, átmentem hat piros lámpán, záróvonalon, mindenen ami jött, és amikor már a Flórián térnél voltam, bevillant mögöttem a rendőrautó. Megálltam, azt mondta a rendőr: Nem bírtam magát utolérni. Én addigra már zokogtam. Néz rám, megkérdezte hova megyek, válaszoltam, hogy haza. Na akkor jöjjön utánam, erre mondtam, hogy a háznál odaadom a jogosítványomat, mindent, de nekem haza kell érnem. Odaértünk, megáll előttem és azt mondja: művésznő, én imádom a hangját, de ilyet ne csináljon többet, mert meg fog halni.“
A manapság a szinkronstúdiókban folyó munkához képest merőben máshogy vették fel akkor a jeleneteket, hiszen az első három évben egyszerre mind a hatan jelen voltak. “Sőt, volt úgy, hogy a mellékszereplők is beálltak még. Mindig mondom, hogy jó, ha a színészek együtt vannak és egymásnak tudnak válaszolni, érzik egymás kisugárzását. Hiszen a mondat nem csak az elhangzott hangzókból áll, hanem az azokat megteremtő színész kisugárzásából is.” - mondta Holl. A közös felvételeknek azonban a varázsuk mellett megvan a maguk “átka” is, erről Nyírő Bea (jobbra lent) és Kökényessy Ági (balra) is szót ejtettek az Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér „Magyar hangja..." - Szinkrontitkok sorozatának Jóbarátok című estjén. “Akkor még volt próba, és aztán volt még egy, mert az elsőn vinnyogva röhögtünk.” - mondta Nyírő, amire Kökényessy kontrája az volt: “Az hagyján, néha a felvételen is.”
Bevallásuk szerint az alapjáraton vicces sorozat akkor még poénosabbnak tűnt számukra, és kellemes emlékként gondolnak vissza az együtt töltött munkaórákra.
A szinkronrendező (az idei SziDoSz életműdíjas) Mohácsi Emil volt, aki Kökényessy Ági szerint “nagyon igényes volt, megkövetelte, hogy a karakterek olyanok legyenek, mint amilyennek ő elképzelte. Emlékszem, hogy az elején ezért nagyon szenvedtünk.” Utóbbinak egyébként ez volt a második “találkozása” az általa szinkronizált Jennifer Anistonnal, hogy aztán el se engedjék egymás kezét, hiszen a mai napig őt hallhatjuk Aniston filmjeiben a magyar mozikban és tévéképernyőkön. Ők ketten ha nem is teljesen, de legalább magasságra és alkatra hasonlítanak, nem úgy, mint Nyírő Bea és Phoebe (Lisa Kudrow). “Várják a magas szőkét és megjelenik az alacsony barna” Teljesen ellentéte volt a karakteremnek. Meg is voltam sértődve, hogy miért mindig szőkéket szinkronizálok, amikor barna vagyok. Mondták, hogy hallgassam már vissza a hangom.” Egyébként az első pár részben Phoebe-nek magasabb, nyafogósabb hangot adott Bea, de aztán szólt a rendezőnek, hogy nem lesz jó, “ledobja a karakter”, nem illik hozzá, így végül megmaradt a saját, affektálás nélküli hangja.
Baráti bakik
A Jóbarátok azon kevés sorozatok egyike, amit magyarul és eredeti nyelven is ugyanúgy élvezek, még akkor is, ha nem kevés fordítási hiba, vagy a kulturális különbségekből adódó eltérő magyar szöveg van benne. Előzőekhez sorolhatjuk például, amikor Joey köszönetet mond az őszi időért, mert a szél felfújja a lányok szoknyáját, majd pedig hálát mond a nyelvéért is. Itt nem egy mocskos poént hallunk tőle, hanem a thong-tanga és a tongue-nyelv félrefordítását. Hasonló baki, amikor Chandler Joey-nak dobja a labdát, hogy kosarazzanak, de utóbbi épp haragszik rá, így nem kapja el. A labda lever egy lámpát, mire Chandler: "az az én ágyam". Nos, semmiféle ágyról nem volt szó, sokkal inkább a "my bad" félrefordításáról. A Leiterjakab számos ilyet gyűjtött össze, itt lehet szemezgetni belőle.
Az olyan különbségeket viszont, melyek a lefordíthatatlan angol szójátékokból adódnak, meg kell, hogy védjem. Nagyon sok sorozatban, így itt is vannak az amerikai közéletre, kultúrára utaló mondatok, vagy épp közmondások, amelyeket ha szó szerint lefordítanánk magyarra, ugyan nyelvtanilag értelmesek lennének, de a magyar közönség számára semmitmondóvá válnának. Illetve ne felejtsük el a dalszövegeket sem, ilyen volt pl. amikor Ross bemutatta szintetizátortudását, és Phoebe unszolta a "Play that funky music white boy" mondattal, ami magyarra "Húzd el a nótát, nagy fehér Isten!"-ként került át. Ne mondja nekem senki, hogy ezt szó szerint kellett volna átültetnie Tabányi Carmen dramaturgnak.
Zárásként találtam egy nagyon aranyos videót 1996-ból, ahol a színészek mellett a rendezőt, és a hangmérnök Policza Imrét is láthatjuk és hallhatjuk beszélni a sorozat szinkronizálásáról. Nyírő Bea egy másik interjúban mondta, hogy mind majdnem egyidősek az amerikai színészekkel, és itt valóban látszik is, milyen fiatalon kezdték a munkát.
Várom a pozitív és negatív véleményeiteket a sorozat szinkronjával kapcsolatban, hiszen nem mindenki fog egyetérteni velem abban, hogy jól eltalált hangokról és a sorozatélményt csak kismértékben csökkentő félrefordításokról van szó.
(Fotók: III. Szinkronikum Díjátadó Gála - szinkronalapszervezet.hu; Jegy.hu, Zaol.hu, Talent Studio)