1985. július 3-án mutatták be a filmet, ami megváltoztatta a tér-idő kontinuumot, és akkora siker lett, hogy a mai napig rajongói vagyunk.

A film sikerét több stúdió is kétségbe vonta, ugyanis a forgatókönyv több mint negyvenszer lett elutasítva minden főbb cég által. Ennek több oka is lehetett, akár az is, hogy az eredeti tervek szerint az időgép egy hűtőszekrény lett volna. (A készítők, George Lucas és Steven Spielberg nem tudtak véglegesen megszabadulni a hűtőgép gondolatától, és az Indiana Jones negyedik részében nagy szerepet szántak neki.)

Az autómárka atyja, John DeLorean is hálás volt a választásért, s levélben köszönte meg Bob Galenek, hogy ,,életben tartják az álmát”. A tervező álma a vártnál sokkal tovább marad életben, hisz sokan a mai napig csak a film miatt szereznek be DeLoreanokat.

A Biffet játszó Thomas F. Wilson nagyon sok új ötletet adott a filmhez, például a ,,miért nem csinálsz úgy, mint a festék és kopsz le?” mondást is, amit a készítők örömmel tettek bele a filmbe. Természetesen eredetiben ez másképp hangzott (miért nem csinálsz úgy, mint egy fa, és sétálsz el?), a magyarban az érthetőség kedvéért sok mindenen változtatni kellett, így nálunk Biff nem csirkének csúfolja Martyt, hanem nyuszinak.

Marty McFly – Michael J. Fox – Rudolf Péter

Michael J. Fox számára rendkívül fárasztó volt a forgatás. A munkálatok idején ugyan csupán 22 éves volt, a három és fél hónap, amit a filmmel töltöttek, meglehetősen kimerítő volt a színésznek. Reggel 9:30-ra ment érte egy sofőr, vitte a Family Ties című sorozat forgatására, amin délután 5-ig dolgoztak, majd esténként kezdődtek a Vissza a jövőbe munkálatai a Universalnál egészen hajnalig. Többször előfordult, hogy Foxot a Universal sofőrje a karjaiban vitte az ágyába, és takargatta be, majd másnap a Paramount munkatársa a lakáshoz kapott kulcs segítségével bement és előkészítette a kávét és a zuhanyt a színésznek. Marty magyar hangja, Rudolf Péter egy interjúban úgy emlékezett vissza, hogy az ő napjai is hasonlóan zsúfoltak voltak. A szinkron idején, 1987-ben hajnali 5-kor forgatni ment, onnan a színházba próbálni a Kicsengetés című darabot, majd ismét forgatás, este színház, és ezután este 10 környékén a szinkron. Elbeszélése alapján nagyon jó volt a Dokit megszólaltató Rajhona Ádámmal dolgozni, és mivel kronológiai sorrendben haladtak, ők maguk is végigizgulták a filmet. Volt egy eset, amikor a stúdió portásának is vittek egy üveg bort, hogy hadd dolgozzanak tovább, és lássák a fejleményeket.

Christopher Lloyd – Emmett Brown (Doki) – Rajhona Ádám

Christopher Lloyd lubickolt Emmett Brown szerepében, holott a forgatás idején csupán 47 éves volt, így korban igen távol állt az általa megformált karaktertől. A színész úgy emlékezett vissza egy interjúban, hogy rögtön megtalálták a közös hangot Michael J. Fox-szal. Magyar hangja, Rajhona Ádám olyan kifejezéseket hagyott az utókornak, mint a ,,magasságos egek!”, az ,,1,21 gigawatt!” és a ,,tér-idő kontinuum”. A magyar színész szinte eggyé vált Emmett Brown lelkesedésével és ezt az egész filmben (sőt, a film három részén keresztül) végigvitte.

Lea Thompson – Lorraine McFly – Götz Anna

Lea Thompson elmondása szerint nagyon kedvelte Lorraine-t, mert rendkívül mókásnak tartotta, hogy ,,saját fiába” szeret bele a filmben, s annak is nagyon örült, hogy több szerepet eljátszhat az epizódok során. Kedvence a második rész iszákos, kiégett Lorraine-je volt. Lea Thompsont számos szerepben és korban láthatjuk a három filmben, s magyar hangja, Götz Anna csodásan ment amerikai kollégája után. A bűbájos magyar színésznőt kérdeztük a Vissza a jövőbe szinkronjáról.

Szinkronjunkie: Emlékszik még arra, hogy hogyan kapta meg Lorraine szerepét? Volt casting?

Götz Anna: Emlékeim szerint nem volt casting, mert régebben nem volt jellemző az, hogy a szinkronban válogatásra hívják a színészeket. Mostanában működik úgy, hogy hangmintát kérnek egy-egy szerepre, és a külföldi megrendelő dönti el, hogy megfelelek-e. Régebben sokkal jobban a szinkronrendezőre volt bízva a szinkron elkészítése. A rendezők jártak a Színművészeti Főiskolára, és keresték az új hangokat, és akiket alkalmasnak tartottak, azokat behívták kisebb munkákra. A Vissza a jövőbe szinkronrendezője Kiss Beáta volt, és már a film előtt is hívott kisebb-nagyobb szerepekre, így emiatt gondolhatott rám.

SzJ: Szerette a Vissza a jövőbe-filmeket szinkronizálni?

GA: Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra ez a szerep, mert nem sokkal azután kaptam, hogy végeztem a főiskolán. Hatalmas jutalomjáték volt, mert akkora karaktereket lehetett játszani, ami ritkán adatik meg, főleg szinkronban, úgyhogy nagyon kedves élmény volt. A kollégákkal is nagyon jó volt együtt dolgozni, különösen úgy, hogy akkor még egy mikrofonnál többen álltunk. Ugyan ez ma már nem így működik, most már nem is találkozom azzal, akivel a vásznon beszélek, de nekem nagy szívszerelmem a szinkron, és mindig örömmel csinálok olyan feladatokat, amik különösen jók, mint például ez a film is volt. Talán ennyire karakteres szerep, mint Lorraine, a Rém rendes család Marcy-ja volt, ott is fantasztikus gárda gyűlt össze. Nagy öröm, amikor ilyen elnagyolt, erős karaktereket kap az ember a szinkronban, mert ezekben a szerepekben lehet igazán lubickolni. Volt egy időszak, amikor szinkronrendezéssel is foglalkoztam, és ugyan nagyon érdekes tapasztalat volt, rájöttem, hogy nekem muszáj a másik oldalon lennem, mert azt sokkal jobban szeretem.

SzJ: Rudolf Péter azt nyilatkozta, hogy megérti azokat, akik szerint a film második szinkronja nem volt annyira jó, mint az első. Ön mit gondol erről?

GA: Igen, és akkor már nem is teljesen ugyanaz az alapgárda volt, hanem mi voltunk hárman Rudival és Rajhona Ádámmal. Emlékszem, hogy döbbenten néztünk egymásra, hogy most újrázunk egyet. Kicsit zavarban is voltunk, hogy újra kell szinkronizálni. Annyira egyedi és megismételhetetlen, mint az első bizonyára nem lett, viszont ugyanazzal az elánnal és izgatottsággal dolgoztunk rajta. Az eltelt évek ellen nem tudtunk mit tenni, nyilván változtunk azóta; ez nem olyan, mint egy színdarabot előadni kétszer egymás után.

SzJ: Ha a tévében látja a filmet, ott ragad?

GA: Többször belefutottam már, és láttam is. Nagyon szeretem, jó érzés visszanézni, de olyan is előfordul, hogy nézek egy filmet, és döbbenten tapasztalom, hogy én szinkronizáltam benne, mert nem emlékszem rá; nem rémlik a közös munkaélmény és a partnerek sem.

SzJ: Kedvenc szerepei között szerepel Lorraine karaktere?

GA: Mindenképpen Lea Thompson az egyik legemlékezetesebb karakterem, de nagyon szerettem a Főnök című sorozatot is, amiben Kyra Sedwick-et szinkronizáltam. Egyik kedvencemet, Audrey Hepburn-t is szinkronizálhattam az Apáca történetében, és a Római vakáció egyik újraszinkronizált változatában is.

SzJ: Színházban miben láthatjuk, hallhatjuk Önt?

GA: A Vidám Színpadon kilenc szerepet játszom, köztük a szívemnek legkedvesebb a Kaktusz virágában Stephanie szerepe. Szeretnénk színpadra vinni a Kellemes húsvéti ünnepeket! című darabot is, amely a jól ismert film alapján készült, amelyben Sophie Marceau-t szinkronizálhattam. Ez is egyik kedvenc munkáim egyike, hiszen akkor még főiskolás voltam, és olyan nagyok mellett dolgozhattam, mint Sztankay István és Almási Éva, ami hatalmas megtiszteltetés volt.

Az első szinkronváltozat további magyar hangjai: Zsótér Sándor, Sipos András, Földesi Judit, Perlaki István, Máté Gábor, Mányai Zsuzsa, Szolnoki Tibor, Balogh Erika, Laklóth Aladár, Kerekes József, Vass Gábor, Felföldi László, Détár Enikő, Farkasinszky Edit, Kristóf Tibor, Izsóf Vilmos, Kurbuly Péter, Kertész Zsuzsa, Varga T. József.

Számotokra mennyire volt meghatározó a Vissza a jövőbe? Melyik rész a kedvencetek?